Annyira régen írtam már, hogy jó pár percnek el kellett telnie, hogy felvegyem újra a fonalat, hol is tartottam. Sok minden történt velünk a nyáron, az egyik legfontosabb dolgot elmeséltem Nektek a Facebook oldalamon. Ne aggódjatok, aki lemaradt esetleg, itt is el fogom mesélni majd, amikor időrendben oda érkezünk! Nem csigázlak annyira Benneteket, a lányoknak orrmandula, garatmandula és fülfelszúrásos műtétje volt. Igen, egyszerre mindkettő gyereknek. Nem volt egyszerű menet, de túl vagyunk rajta (remélem teljesen). Majd nyár végén még voltunk egyet nyaralni a Balatonon, ami nagyon jól sikerült, annak ellenére, hogy a lányok - megfelelő fekhely hiányában - a földön tudtak csak aludni, illetve minden egyes fürdésnél füldugót kellett használniuk. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon jól viselték, egyszer sem volt miatta sírás, 2,5 éves létükre fel tudták fogni, hogy miért is kell használniuk, miért nem tehetik a fejüket a vízbe. Így meg is vagyok lepődve azon, hogy az egyik orvosi vizsgálatnál (füll-orr-gégészet, szfvári kórház), az egyik főorvos, azt mondta, hogy azért nem szoktak az első műtétnél tubust a fülbe tenni, mert nagyon macerás utána a szülőknek. Könyörgöm, ha erre van szükség, akkor miért az az elsődleges, hogy macerás? Azért is vagyok ezen felháborodva ennyire, mert Borónak felmerült, hogy mégis majd be kell ültetni. Egyelőre ez még feltevés, ki kell várni, hogy minden egyes megfázás a fülére megy-e. Nagyon remélem, hogy nem így lesz!

Visszatérve, egy újabb ok, amiért nem írtam, elkezdtük az óvodát. Bizony, már itt tartunk, de erről majd kicsit később, mert be szeretném fejezni a magyarázkodást, és felvenni a ritmust, a fonalat időrendben, hol is tartunk? 2018. májusról írtam utoljára, Anyák napjáról, Apák napjáról, illetve megvolt az első találkozás a bolhákkal.

Amennyire én nem bírtam Bosco-t, a lányok annál jobban szerették. Állandóan rajta feküdtek, ráültek a hátára, ha tudtak volna szerintem bele is másztak volna. Nem tudom, hogy van-e köztetek olyan, akinek Labradorja van, mert akkor annak ismerős lehet, hogy imád rágni mindent. Erről már meséltem Nektek, a homokozós játékoknál. Nem csak rágni, de még mielőtt férjem elkezdte a képzését, szeretett fel is ugrálni. Egyik alkalommal a faház oldalára sikerült felugrálnia sáros mancsokkal. Mondhatom szép lett, (ekkor még nem tudtam, hogy a ház oldalára is fel fog ugrani, amikor a redőnyt húzom fel, az rosszabb) amikor kezdett leszáradni, férjem az egyik kutya játékkal kicsit megdörzsölte, majd persze úgy nem jött le, keresett egy másik rongyot, azzal takarította le végül. A lányok mindezt végig nézték, majd szépen le is utánozták. Ezt úgy értsétek, hogy minden alkalommal, amikor kimentünk a kertbe, megkeresték azt a játékot és elkezdték takarítani a faház oldalát. Ismét egy felfedezés, amivel jó szembesülni, persze elsőre nem tudatosul, hogy a gyerekek leutánoznak minket, ebből tanulnak. Tényleg nagyon jó odafigyelni, hogy mit teszünk, mit mondunk, mert olyanok lesznek a gyerekeink. Ahogy ezt írom, tényleg szembesültem ezzel, de valahogy mégsem tudatosul elég mélyen elsőre, sem másodjára, sem sokadik alkalomra, mert csak el tudunk valamit szúrni mégis. Ilyenkor csak remélem azt, hogy nem nagy dolgokban hibázom.

Nem a legjobb minőségű kép, de a lényeg látszik

Boscora visszatérve picit még, a lányok imádtak és még a mai napig is, bemászni a házába. Még mindig elférnek benne ketten, pedig lassan három évesek lesznek. Mostanában vettem ezt észre, hogy mennyire jó buli Nekik elbújni, kis gunyeszeket építenek, függöny mögé kucorognak, ott pedig játszanak, most éppen azt, hogy az egyikük a baba, a másikuk az anyuka. Édesek:)

Május hónap volt már, nyáriasan meleg idővel. Talán jól emlékszem, az egyik legmelegebb nyár volt a 2018-as. 18 hónaposan már Lanuska 10,75 kg volt, Boró pedig 11,17 kg. Szépen fejlődtek, sokat ettek, sokat is főztem Nekik, meg sütöttem, anyatejet már ugye nem ittak, szépen lassan el is apadt a tejem. Reggel és este azért itták még a tejitalt. Tartottam magam ahhoz, amit a doki mondott, 3 éves korukig jó lenne, ha kapnák. Ki is jelenthetem, hogy majdnem sikerült is betartanom. 2,5 éves korukig kapták lefekvéshez, ahogy ovisok lettek, akkor maradt el, bár néha Boró kér még reggel, akkor természetesen adok neki. Ebben a hónapban Bosco kikerült a teraszról! Nagytakarítást csináltunk, lefertőtlenítettünk mindent, ráment egy egész hétvége, de muszáj volt megcsinálni, így mindenkinek jobb volt. Ebben a hónap történt még az is, hogy Lanuska szólt, hogy kaki van a pelusában! Látszott rajta, hogy zavarja, nagyon büszke voltam rá! Ekkor a védőnővel egyeztettem, hogy miként legyen a bilizés. Kardinális kérdés minden kisgyerekesnél. Mikor jön el az idő? Bili vagy wc szűkítő? Két bili jelen esetben? Sima pelenka vagy bugyis pelenka? Olyan kérdések, amikre csak az anyák tudnak rágörcsölni….sajnos tudom, tapasztalatból.

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!