judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek

Feedek

8-9 hét

Igazából nem kezdődött olyan vészesen, csak nehezen jöttem rá, hogy mitől is vagyok rosszul. Sok volt a savam, főleg délutánra, reggel semmi bajom nem volt, simán tudtam menni dolgozni, úgy éreztem senki nem vette észre rajtam. (ez később ki is derült, hogy nem tűnt fel Nekik) Annyi volt napközben, hogy többet jártam a mosdóba. Délutánonként a 8-9 hét között szinte minden nap találkoztam a rókával. Eltelt egy kis idő, amire rájöttem, hogy a szénsavas víztől van, vagyis a szódától, nagyon kívántam, úgy éreztem a sima víz nem viszi el a szomjomat. Az első trimeszterben, a sokak által leírt és emlegetett kívánóság nálam nem volt, igazából nem is híztam semmit, ugyanúgy 45 kg voltam, mint az elején. Ahogy visszaemlékszem kétszer fordult elő, hogy jobban akartam valamit enni, az egyik a sült/grill csirke, a másik a káposztás tészta. A csirkét a férjem oldotta meg, sütött nekem csirkecombot, nagyon jól esett, illetve anyósom főzött nekem káposztás tésztát. Ezen kívül néha-néha volt, hogy kívántam sós dolgokat, de nem úgy, ahogy a filmekben van, hogy most azonnal, mert különben irgum-burgum. Illetve férjem azért figyelt, hogy, ha már eddig sem ettem ilyen egészségtelen dolgokat, ezután se tegyem, amikor a gyermekünket a szívem alatt hordom. Voltak viszont ételek, melyeket nem tudtam megenni, amelyeknek markánsabb volt az íze, például mangalica kolbász, kacsa hús, házi tej. Ahogy említettem, nem kezdtem még el hízni, a mellem illetve a hasam (szemérem domb felett) azért el kezdett nődögélni. Először úgy gondoltam, mert alacsony és vékonyka vagyok, ezért látszik biztos ennyire, aztán eljött a 10. hét, elmentem a dokim magán rendelésére, ahol megkaptam rá a magyarázatot...

Tovább

Apa visszaemlékezése 2.0

És ott volt az a kis folt az ultrahang képen. A gyermekünk. Valamiért biztosak voltunk benne, hogy fiú lesz. Már most szép volt, noha nem látszott belőle egyéb, mint egy pici tintapaca. A lényeg, hogy van szívhang, hogy minden rendben. Boldogok voltunk. Később kicsit aggódtam, hogyan fogjuk az esküvőt így végigcsinálni, és a nászutat. Mindkettőre nagyon készültünk. Én azon aggódtam, hogy az első trimeszterben még bármi történhet a picivel, és hogyan fogunk táncolni, repülni, miegymás. Párom folyamatosan nyugtatgatott, hogy bízzak benne és a gyermekünkben, mert stramm kis kölökről van szó. 

Mikor már megfogant a babánk, azon a hétvégén elmentünk biciklizni a Velencei-tó felé. Ha már ott voltunk, körbe is tekertük a tavat. Az északi oldalon nagy emelkedőket is kellett teljesíteni. Judit mondta, hogy ha azt a megterhelő kerekezést kibírta a gyermekünk, és szépen megtapadt, akkor az esküvőn és nászúton sem lesz semmi baja. Nagyon boldogok voltunk. Rengeteg nagy változás várt ránk az életünkben. Házasodni készültünk, ház vásárlásban voltunk, kinéztünk egy aranyos kutyust a házunkhoz, egy BorderColliet, és még a legnagyobb öröm is elért minket, gyermekünk lesz!

Tovább

7. héten kapott ultrahang kép

Tovább

7. hét

Eltelt az egy hét, vissza a dokihoz. Ekkor még nem választottam magán dokit (bár már tudtam, hogy kit szeretnék), így a helyi nővédelmi központba kellett mennem. Mint rendesen, órákat kellett várni, bármit is szerettél volna. Na, mindegy, a lényeg, hogy ott voltam, voltunk a férjemmel tele izgalommal. Hívtak, bementem, jöhetett az ultrahang. És végre! Ott volt az embrió, volt szívhang, hatalmas a megkönnyebbülés. Még fotót is kaptam a mi kicsikénkről, amin persze egy hatalmas fekete lyuk látszik egy apró folttal az egyik oldalán, de ott van! A gyermekünk! Kaptam a papírt, rajta az adatok, a lényeggel, hogy van szívhang, illetve hívjam fel a védőnőt a gondozásba vétel miatt. Mit is jelent ez? Ja, hogy megkapom a kiskönyvet, amibe a sok vizsgálat eredményét felvezetik. Szóval, ott tartottunk, hogy a 7. hetet is betöltöttem és kezdetét vehette az első trimeszter, minden „fantasztikus” mellékhatásával.

Tovább

bejelentés

Persze négyesben érkeztünk, anyum kérdezi, hogy hol a nagyfiú, én mondom, hogy nem tudom, miről beszél, én nem mondtam, hogy Ő jön. Kis ideig még másról beszéltünk, aztán a férjem kérdezi anyumat, hogy miért terített plusz egy főre? Ő persze váltig állította, hogy azért mert én azt mondtam, hogy jön a nagyfiúnk. Erre én, nem, én azt mondtam, hogy jön a férjem fia. Az értetlenség csak úgy sugárzott róluk, majd a férjem a hasamra tette a kezét, anyósom rögtön fogta, felpattant és ölelgetett, sírt, meg apósom is, apu is egész korán megértette, hogy mi a szitu, anyum meg csak folyamatosan azt mondogatta, hogy nem értem, nem értem, vicces volt. Szóval így történt a bejelentés. Bár még ekkor csak az orvos a petezsák jelenlétét állapította meg...

Tovább

Első hetek

Nehéz ilyenkor a várakozás, sok könyv ír okosságokat, hogy mikor kell elmenni orvoshoz, mikor lehetsz teljesen biztos abban, hogy ott a baba. Én először (ezt is meg kellett néznem) a 6. héten mentem el az orvoshoz. Nem mondom, hogy kiábrándító, de nem is felemelő, amikor közlik, hogy még csak a petezsák látszik, az embrió még nem. Puff neki, egy hét múlva kontroll. Úgy gondolom most már, hogy minimum a 8. hétig érdemes várni, nehéz, de akkor mégis kevesebbet kell aggódni, valahogy másfajta az a várakozás, mint az, hogy most lesz-e a petezsákból valami vagy nem. 

Szerintem ezt a hetet csak a kismamák értik meg, hogy milyen is, várni, hogy mindaz igaz-e, amit a teszt mutatott. Szörnyű! Persze azért jöttek a várandósság tünetei, (ez most pszichés vagy tényleg ilyen, sosem fog kiderülni számomra), fáradt voltam, sokat jártam pisilni, és voltak dolgok, amiket nem tudtam megenni, illetve a szaglásom felért egy vadászkutyáéval. Férjemmel úgy döntöttünk, hogy most már beavatjuk a nagyszülőket is. Az esküvőre készültünk (június 25-én volt), azt hiszem a második szülő találkozó volt, az én szüleim ebédre hívták meg anyosómékat. Gondoltuk megvicceljük őket a bejelentéskor, így anyunak azt mondtam, hogy jön a férjem fia is, úgy készüljön.

 

Tovább

Apa visszaemlékezése 1.0

Év elején egyik nap úgy jött haza az én drága menyasszonyom a szokásos nőgyógyászati vizsgálatáról, hogy az orvos ajánlotta fejezzük be a védekezést, ha gyermeket szeretnénk a közeljövőben. Nem igazán értettem a dolgot, az én fejemben úgy volt, ha gyereket akarunk, akkor gyereket csinálunk. Párom elmondta, hogy ő nagyon izgul, mert mindenkinél azt látja, hogy hónapok alatt jön össze a baba, ezért nem szeretné húzni az időt. Én úgy voltam vele, hogy az éppen nyárra szervezett esküvőnket követően álljunk neki - ahogy mostanában divatos nevezni - a gyerekprojektnek. Végül meggyőzött a szerelmem, hogy ő most szeretne nekiállni, nem lesz gond az esküvővel. Február volt az első hónap. Nem lett eredménye. Nem baj, kicsit rásegítünk. Márciusban peteéréskor együttlét után tettünk egy párnát a csípője alá, hogy segítsük a kis bajnokokat. Megint semmi. Áprilisban tudatosan készültünk, a várható peteérés előtt 5 napig nem akartunk együtt lenni. Erre megviccelt minket a pete, mert pár nappal korábban érett, így a gyűjtögetős tervünk dugába dőlt. A csípő alatti párnázást azért csináltuk. Nem igazán bírtuk a várakozást, ezért beszereztünk egy menzesz előtti terhességi tesztet. A teszt negatív lett, gondoltuk az időzítés hibája miatt. 

Május elején a cégemnél horgászverseny volt, egy vasárnapi napon. Korán kimentem a partra, előkészítettem a szerelékemet. Közben jelzett a telefonom, a párom üzent valamit. Nem foglalkoztam vele, mert éppen a zsinórt kötöttem. Kis idő múlva meg is csörrent a telefon. Megint a párom volt. Annyira kitartóan keresett, hogy félre tettem minden eszközömet, és felvettem. - Küldtem egy üzenetet - mondta a telefonba. - Láttam, de most be akarom dobni a szerelékeimet a tóba, utána megnézem. - Most nézd meg - sürgetett. - Éppen a zsinórt kötöm. - Nézd meg - szólt a határozott felszólítás. Nem volt mit tenni, megnéztem a kapott képet. Egy pozitív terhességi tesztet láttam, miután előző este már menzeszes görcsökre panaszkodott, és az elő teszt is negatív volt. Annyira meglepődtem, hogy felkiáltottam: - Baszki! - Persze az öröm felkiáltása volt ez. Nagyon boldog voltam. Mondtam, hogy most rögtön megyek haza, hagyom a versenyt, de párom lebeszélt erről. Így tudtam meg, hogy első házasságomból született, immár 15 éves nagyfiamat követően, ismét apa leszek! 

Tovább

Kezdetek

Az ember felejt, nem is gondolnánk ugye? Elég szánalmas, de a Baba naplómból kell már azt is megnéznem, hogy melyik napon tudtam meg, hogy babát várunk. Szóval ez a nap 2016. május 8. volt, vasárnap. Arra teljesen emlékszem, hogyan is történt. (érdekes mi?) Szóval a menzeszemnek előtte való nap kellett volna megjönnie, nem gondoltam, hogy azért késik, mert már ott van a babánk, egy előzetes teszt (soha, de soha ne vegyetek ilyet, csak ráparáztat) negatív volt. Illetve voltak menstruációs görcseim is szombaton, melyre még gyógyszert is vettem be. Nagy meglepetésemre, ezen körülmények ellenére vasárnap reggelre sem jött meg. Férjem horgászversenyre ment kora reggel, nagyfiúnk (férjem első házasságából született akkor még 15 éves fiú) még az igazak álmát aludta. Úgy voltam vele, hogy na, jó, próbáljuk meg, nézzünk egy tesztet. Ez a harmadik próbálkozásunk volt, fel voltam készülve így arra is, hogy ismét csak a teszt csík jelenik meg. Ekkor elég furcsa dolog történt, először nem is a teszt csík látszódott, körülbelül 5 másodperc telt el és ott volt, tényleg ott volt! Mindkettő látszódott olyan erősen, amit eddig csak a filmekben, interneten láttam. És akkor jött a kérdés, most akkor mi is történt? Szerintem sokan itt még fel sem tudjuk fogni, hogy egy új élet növekszik bennünk, nem vagyunk egyedül innentől kezdve. Én is így voltam, ott a csík, de igazából még akkor nem is éreztem semmi változást. 

Hogyan közöljem ezt a hírt a férjemmel? (akkor még nem volt a férjem, csak azon a nyáron házasodtunk össze, de az egyszerűség kedvéért így írom) Persze lefotóztam a tesztet, és elküldtem Neki. Semmi reakció…tiszta ideg voltam, most mit csináljak? felhívtam, nem veszi fel…aztán mégiscsak visszahív körülbelül egy percen belül. Mondom Neki, hogy küldtem üzit, igen, látta, de még nem olvasta, hiszen még egy botot sem dobott be és a szereléket rakja még csak össze. Majd utána megnézi mit írtam, erre én, nem, most nézd meg! A következő válasz jött: „baszki”. Nem erre számítunk elsőre ugye? De benne volt minden öröm, izgalom és várakozás. Persze utána, „jaj, most mit csináljak? menjek haza?” Megnyugtattam, hogy felesleges, horgásszon, én ebédet főzök, majd utána beszélgetünk.

Tovább

Bemutatkozás

Ahogy elkezdek egy könyvet, novellát vagy blogot olvasni próbálom magam elé képzelni a benne szereplőket. Ehhez viszont kell némi leírói rész, hogy megkönnyítse a dolgot. Szóval én, biztos könnyebb lenne ezt leírni egy külső szemlélőnek, mert általában mindenki magát kicsit (sajnos) negatívabnak látja, mint a valóság. Próbálok elfogulatlan lenni. :) Alacsony, éppen 150 cm fölött vagyok pár centiméterrel, és ehhez a várandósság elején 45 kilogramm párosult. Szőke (eredetileg világos barna) hajam van, és barna szemem. Sokat sportoltam világ életemben, versenyszerűen és utána is próbáltam fitten tartani magam. Ez segít a későbbiekben regenerálódni a testnek! Úgyhogy mozgásra fel, sosem késő! :)

Várandósságom, életem 32. életévében kezdődött. Közgazdászként végeztem a főiskolán, és körülbelül ilyen területen is dolgoztam 8 évet a babázás előtt. Mondhatnám, hogy már jó ideje vártam, hogy állapotos legyek, de így, ahogy már eltelt egy kis idő, azt kell mondanom, nagyon is jókor áldott meg az Isten ezzel az ajándékkal. Fel kell nőni ehhez a feladathoz is, kellett hozzá élettapasztalat, munkás évek és a legfontosabb megtalálni azt az embert, akivel szeretnék osztozni ebben a boldogságban. Fontos a harmónia, a szerelem és az egyetértés két ember között, mert másként nem lehet ezt a boldog, de nagyon is nehéz időszakot végig csinálni. 

Remélem, ezzel a kis bevezetéssel megkönnyítem, hogy jobban el tudjál képzelni, hogy milyen voltam várandósan, és később, a gyereknevelés időszakában. :)

Jó szórakozást kívánok!

 

 

 

Tovább