Be kell látnom, hogy most már így lesz, legalábbis egy darabig. Nem fogok tudni annyira sűrűn írni, mint szeretném. Az elmúlt másfél hónapból a lányok összesen, ha három hetet mentek oviba. Nem szabad már ezen is görcsölnöm, bármennyire is rossz volt nézni, hogy egyik betegségből a másikba estek. Leginkább Boróka, aki képes mindent elkapni, nehezen is vészeli át, míg Lanuskán annyira nem fognak a bacilusok. Boró, ha csinál valamit, akkor azt teljes erőből, legyen az a hiszti, legyen az a betegség. A hasmenéses vírus után egy „jó kis” bronchitist sikerült elkapnia, ami Nála azt jelenti, hogy képes hányásig köhögni. Túl vagyunk rajta, a héten már szépen mentek az oviba. Most már csak mi, szülők vagyunk betegek, de ez is egy olyan dolog, amit el kell fogadnom…mindent megkapunk a gyerekektől, ha akarjuk, ha nem :)

A legutóbbi bejegyzésemben már érintettem a bilizés kérdését. Erről akartam írni Nektek, miként is éltük meg ezt. Ismét csak dorgálom magam, hogy sokkal több információt kellett volna lejegyeznem, mert most a képeket nézegetve próbálom összerakni a mikorokat. Az első lépés az volt, hogy a védőnővel egyeztetve elkezdtük az esti fürdetés előtt bilit elővenni, ráültetni Őket. Azt mondta, és nagyon is igaza volt, hogy amíg ülnek, megengedjük a fürdővizet és az segít beindítani. Így is lett, szépen bele is ment a pisi a bilibe. Ezek után reggel is elővettük a bilit, a mosakodás közbeni vízfolyást kihasználva. Ez így jó ideig meg is maradt. Nem siettettem, ennek ellenére mégis ott volt bennem, hogy na, csináljuk, legyen valami. Szinte feladatként éltem meg, hogy megtanítsam a lányoknak a szobatisztaságot. A nyári meleget kihasználva sokat voltak pelus nélkül, illetve az első bugyikat is beszereztem. Visszagondolva most már teljesen másként csinálnám . Most a rágörcsölésre gondolok, illetve nem siettetném az időt. Mennyire egyszerű most már így visszagondolva, tapasztalatokat szerezve. Akkor viszont minden jelet figyeltem, bosszankodtam olyan dolgokon, amiken nem tudtam változtatni, mert egyszerűen nem értek meg rá a gyerekek.

Lányokat körülbelül 18-20 hónapos korukban kezdte érdekelni, hogy mit is csinálunk a wc-n. El kell mondanom, hogy a házunkban kettő toalett van, az egyik a fürdőben (úgy vettük a házat, hogy ezen a wc-n szűkítő is volt), másik pedig egy különálló, kis wc-nek hívjuk. Mivel mindenhova követtek (követnek) a lánykák, így gyakran látták, amikor használtam a fürdőben lévőt. Mindent kommentáltam közben Nekik, megnézték milyen a produktum, élvezték, amikor lehúztam.

Jött valami belső nyomás, hogy itt a lehetőség nyáron (pedig két évesek sem voltak), kezdjük el a pelus levételét. Ezeket egyelőre a házban nem csináltuk, csak a kertben. Arra minden esetre jó volt, hogy kiderüljön, nem annyira buli meztelenül a homokban játszani….hála Istennek, annyira már tudtak beszélni, hogy Boró el tudta mondani, hogy fáj a nunija. Belement a homok…szóval tanulópénz, nem szabad pucérkodni a homokozóban!

2018. nyár

Lapoztam a szakirodalmakat, meg az internetet. Meglepő egyébként, ha utánanéztek Ti is, hogy régebben sokkal hamarabb szobatiszták lettek a gyerekek, mint manapság. Míg a 80-as években már kettő éves korban szobatiszták lettek a picik, mostanra kitolódik 3 éves korra. Sőt izgulunk (én is így voltam), hogy óvoda előtt szobatiszták legyenek. Kérdés az, hogy segítenek-e a szakirodalmak, az internet? A túl sok információ, a sok „vélemény”, csak úgy zúdul ránk mindenhonnan. Vannak a bezzeg anyukák ugyebár, akiknek már két éves kor előtt szoba- és ágytiszta a gyermeke, illetve vannak anyukák, akik még 3-4 éves korban is küzdenek. Megmondom őszintén Nektek, engem inkább frusztrál a sok információ. Nem segít elhatározásra jutni, mert önkéntelenül is hasonlítjuk magunkat másokhoz, legyen az idegen vagy közeli hozzátartozó. Én is így voltam, sőt! Sokszor most is, nagyon nehéz levetkőzni ezeket a rossz beidegződéseket. Azt el kell mondanom, hogy ettől nem vagy Te sem, én sem rosszabb anya. Férjemet idézem, hogy a gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint ahogy azt gondolnánk. Szélsőséges eseteket most nem szeretném firtatni, azok mindig vannak. Szóval, én inkább görcsöltem, minthogy örültem volna a kis lépéseknek. Többet vártam el a lányoktól, mint amire képesek voltak akkor. Előfordult már tavaly nyáron, hogy szólt Lana, hogy kakilnia kell, de ez még nem jelentette azt, hogy innentől kezdve minden egyes nagy wc-zés a bilibe sikerült volna! Egyáltalán nem így volt....

Folytatása következik. Nem akartam Rátok zúdítani egy kisregényt egyszerre! :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!