Muszáj néhány szót szólnom az ikres létről. Most tényleg csak pár mondatban, mert szeretnék majd erről kicsit hosszabban írni Nektek egy másik cikkben. Viszont most a lányok betegek, így nem tudok sajnos több órát az írásnak szentelni. Igyekszem összehozni, és megosztani Veletek minél előbb!

Szóval, már a lányok megszületésekor sokszor kérdezték, most aztán meg főleg, hogy de jó, hogy ketten vannak, akkor Ők el vannak együtt nem? Neked nem is kell ott lenned, mert eljátszanak egymással, de jó neked! Satöbbi, satöbbi, sorolhatnám ezeket a kérdéseket, megnyilvánulásokat…szóval, az igazság azért egy kicsit más természetesen. Úgy gondolom, de ezt most tényleg csak én gondolom így, mivel a lányok sokáig kórházban voltak, külön inkubátorban, a koraszülöttségről ne is beszéljünk, kicsit később kezdték felfedezni egymást. Körülbelül egy éves koruk után kezdtek jobban érdeklődni a másik iránt. Mit csinál a másik, akkor megy utána az egyik, utánozza, hogy éppen Ő feláll vagy megrágcsál valamit. A másik kérdés, ami felmerül és felteszik gyakran, hogy ki az uralkodó fél. A válaszom az volt, hogy nem tudom megmondani, Lanuskát vették ki először ugye, így Ő az elsőszülött, de ennek ellenére nem tudtam akkor azt mondani, hogy Ő az, aki irányít. Voltak dolgok, amiket Lana csinált és követte Boró, de ez fordítva is megvolt. Talán mostanra lehet kicsit látni, hogy Lana az irányítóbb, de ez még mindig nem általános. Persze van még millió ikres kérdés, amit nem ikresek tesznek fel nekem. Ami nekem evidens, Nekik nem, de ez fordítva is megvan, én meg azt szoktam mondani, hogy nem tudom milyen egy gyerekkel. :)

Visszatérve, lányok lassan 14 hónaposak lettek. Január végére a mozgásfejlődésben történt, hogy sikerült a hálószobai ágyunkra felmászniuk. Ettől már tartottam, mert akkor meg kéne tanulni lemászni ugyebár... Volt, hogy fél órát is az ágyon töltöttünk, hogy gyakoroljuk a tolatást lefelé. Nem volt egyszerű, mert az ágynak a vége kicsit magasított volt, így ott nem tudtak rendesen lemenni. Meg egyszerre a két gyerekre sem könnyű figyelni, főleg, ha ilyen veszélyes műveletet csinálnak. Lehet ebből is alakult ki az, hogy én annyira nem féltem Őket, vagyis nincs is rá lehetőségem, hogy annyi figyelmet fordítsak egyikőjükre, mert akkor mi lenne a másikkal? Úgy gondolom ebből kifolyólag a lányok, önállóbbak az egyke társaiknál. Ezekre a dolgokra mindig csak később jöttem rá, mert az adott pillanatot inkább szerettem volna túlélni! :)

Február másodikán, Boró azt mondta Lanának : gyeje tessék! Egy macit adott Neki, mert éppen nyűgös volt valamiért. Azt hittem elolvadok, annyira édes volt. Azért a beszédfejlődés nem ment innen szuper gyorsan, de azért haladtunk! Ezen a hétvégén elutaztunk pihenni egy fürdőbe, pénteken mentünk és hétfőn jöttünk haza. Zalakarosra mentünk, ott választottunk egy gyerekbarát szállást. A délutáni alváskor indultunk, így az meg is volt oldva. Szépen felfedezték a szobát, utazóágyakat kaptunk, abban aludtak. Még nem volt cipőjük, mert úgy voltam vele, hogy jobb mezítláb, ahol lehet, illetve vastag zoknit használtunk, tapadó talpacskákkal. Kézen fogva már nagyon ügyesen haladtak mindenhova. Boróka kicsit félt a liftben, pedig üveges volt, ki is lehetett látni. Szombaton Lana nem aludt el délután. Ez volt az első ilyen alkalom, persze én erre is kicsit rágörcsöltem, azért nem paráztam annyira, mint nyáron. Szerintem nagyon fel volt pörögve az újdonságoktól, meg a mozgásfejlődés miatt is nehezebb ilyenkor az alvás. Sok helyen olvastam erről, illetve anyukák mesélték, hogy, amikor valamilyen fejlődési ugrás volt a gyerkőcnél, akkor nehezebben aludtak. Azért próbálkoztam, hogy hátha el tudom altatni, de persze nem sikerült. Említettem már Nektek, hogy nem visszük Őket az ágyunkba, nem altattunk soha, így Lanuska szórakozásnak, játéknak tekintette azt, hogy odafeküdtem mellé.

Akkor nem is gondoltam, hogy ebből még azért lesz gondunk…

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!