judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Vannak már fájások? Röpke 11 órája...

Hívtam férjem, hogy mégis szülés lesz, ok, igyekszik akkor be hozzánk. Körülbelül fél kilenc mire beért, addigra 3 percesek voltak a fájások. Várunk, körülbelül két óránként jött a dokim nézni, hogy tágulok-e, hát nem…még mindig azaz egy centi volt. Sebaj, egész jól bírom, az osztályvezető helyettes is megállapítja „nagyon kedvesen”, hogy nem is úgy tűnik, mintha vajúdnék, magamban szépeket mondtam neki…Helyzet elég jó volt, bár a szomszéd szülőszobákból néha üvöltést hallok, férjemmel összenézünk, mintha valami elmegyógyintézetben lennénk. A legrosszabb talán, hogy nagyon éhes voltam, spagettit kívántam meg csikóstokányt, persze csak vizet ihattam, azt is kortyolva párat. Pisilni azt kellett még, az elején ki is engedtek a mosdóba, meg hátha kell nagy wc-ni, de persze nem tudtam. Délutánra helyzet változatlan, de ekkor már ki se mehettem pisilni, az ágytálba pisilés már a végére egész jól ment. (férjemnek hála) Közben néztek vérképet, próbálták kideríteni, hogy mitől indult be a szülés, olyan három óra lehetett, amikor egy kisebb orvosi konzílium volt a szobában. Az orvosom és egy másik doktor, akit addig nem ismertem, de nagyon szimpatikus volt, közölték, hogy nem tudni miért, de valószínű valamilyen bakteriális fertőzés lehet, melyre én kaphatok ugyan antibiotikumot, de az nem biztos, hogy a babákba átmegy, így ők azt javasolják, hogy inkább vegyük ki Őket. Mondták, hogy megpróbálhatjuk, hogy minél tovább bent tartsuk a kicsiket, de semmi nem garantálja, hogy javul a helyzet, sőt lehet tüdőgyulladással két nap múlva születnének meg, az meg sokkal rosszabb. Így döntöttünk, mindenképpen aznap megszületnek a lányok. Mivel nem tágultam továbbra sem, de 3 percesek voltak a fájások, így mégis császármetszést javasolt az orvosom. Tudni kell, hogy a kórházban egy műtő van, így várakozni kellett, plusz még egy vérképet is csináltak a biztonság kedvéért, hogy még mindig magas-e a baktérium számom. (az volt)

Így vártunk, a 10. óra környékén azért már kicsit ideges voltam, az NST gép folyamatosan csipog, a végén már férjem nyomkodta a gombot, hogy csend legyen. Délután 6 órakor nővérváltás, mosolygósan jött be egy nővér, rám nézett, majd kérdezte: „jaj, vannak már fájások”

Azt hittem elpattan az ér az agyamban, közöltem vele, hogy röpke 11 órája….

(szegény persze ezt nem tudhatta) 

Apa visszaemlékezései

Feleségem telefonjára izgatottam siettem a kórházba, nemsokára karunkban tarthatjuk lánykáinkat! Picit várnom kellett a folyosón, majd bekísértek egy helyiségbe, ahol át kellett öltöznöm műtős ruhába. A helyiség és a szülőszoba között csak nővéri kísérettel közlekedhettem, így megint várnom kellett. Ki is használtam az időt egy beöltözött selfire, ami ment Face-re azzal a szöveggel, hogy "Szülünk!" Akkor még nem tudtam, hogy mire legközelebb ránézek a közösségi oldalra, rengeteg furcsa üzenetet kapok.

Nővérke jött, bekísért, cuppanós édesemnek, aki a várható szülés és a folyamatos fájdalmak ellenére meglepően jól nézett ki. Ezután jött egy "viccesen" hosszú időszak, melyet ő már kifejtett, így nem részletezném, a lényeg, hogy volt időm kitapasztalni az NST gép rejtelmeit, a hatékony ágytálazás technikáját, a vajúdó kismama folyamatos biztatását (ezt én természetesen folyamatos viccelődéssel tettem meg, nehogy má sírjunk vagy mi van), és mivel nem lehetett csak úgy ki-, be járkálni, a közös koplalást egy fél napig.

Még akkor sem aggódtunk, amikor a dokik viszont egy kicsit már igen, örültünk, hogy végre megszületett a döntés a császárról, vége lesz a hosszú vajúdásnak. A döntést követően még két nálunk sürgősebb kismama műtétét meg kellett várnunk plusz egy véreredményt, így a végére azért már türelmetlenek voltunk kissé.

Közben Judit anyukája és testvére a váróban izgult, és folyamatosan kérdeztek mindenkit egy idő után, aki arra járt, hogy mi a helyzet velünk, miért nem történik már semmi? Szóval nekik sem lehetett könnyű a maratoni várakozás.

Aztán végre mehettünk, nemsokára megpillanthatjuk a kis francosokat!

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Apa a szülős selfie-vel

Tovább

Reggel 7, amikor közölte, hogy aznap szülünk...

Nem volt rossz a kórházban, sokat olvastam beszélgettünk a szobatársammal, és az én édes férjem minden nap jött hozzám. Hozta reggel a kávét, reggelit, délután pedig vacsorát, gyümölcsöt, tejet. Mesélte, hogy otthon is minden rendben, készen lett a bútor is! Nagyon sok tejet ittam, volt, hogy naponta egy litert. Minden reggel és este nézték a babák szívhangját, már hajnali fél hatkor! Utána persze nem bírtam aludni, reggeli meg nyolc után volt, így én mindig ettem még előtte, amit a férjem hozott be. :) nem panaszkodhatok az ételekre a kórházban, csak nekem kevés volt. Meg annyi, hogy lehetett volna több gyümölcs és zöldség, kiemelt figyelem a kismamákra. Viszont arról van tudomásom, hogy akiknek valamilyen okból speciális étkezés volt előírva, azt mindig figyelték és aszerint kapták az ételeket.

A 32. hét végére 56 kg voltam, a hasam pedig kereken 100 cm volt! Szóval eddig sikerült 11 kg-ot híznom. Még mindig szép feszes, sehol sem repedt meg a bőröm, persze nagyon vigyáztam rá, kentem olajjal, testápolóval. Bár azt mondják, nem számít, szerintem igen! Rémisztő volt, még a várandósság elején találkoztam egy nagymamával, aki ikreket tolt babakocsiban, megszólítottuk, egyrészt kíváncsiak voltunk a babakocsi márkájára, másrészt megakartam nézni a kicsiket. Szóval, ami ijesztő volt, mesélte, hogy a lánya majdnem 30 kilógrammot hízott a várandósság alatt! Puff neki, akkor teljesen kivoltam, hogy rám is ez vár? Akkor nem tudtam persze, hogy ez is csak rajtam múlik!

33. hét szerda, a második ultrahangra kellett mennem, amióta bent voltam. Nem túl szimpatikus doki csinálta…nem tudtam, hogy most akkor minden rendben van-e, vagy csak fogalma sincs arról, hogy mit csinál. Az értékek nem voltak jók (szerintem). Hatalmas különbség jött ki a két lány között, azt mutatta, hogy Boróka 1910 g, Blanka pedig 1640 g. Micsoda??? Kérdeztem tőle, ez nem baj, hogy ekkora különbség van közöttük? A válasza: „szerintem nem”. Teljesen kibuktam, a szerencse az volt, hogy tudtam, délután jön az én orvosom, megvizsgál és megmutatom Neki az eredményt. Persze tök ideges voltam, mert valamikor 3 óra körül jött. Itt megint kiemelem, hogy mindig csak attól a dokitól fogadj el tanácsokat, akiben teljesen megbízol, mert várandósan, kavargó hormonokkal inkább ne állj le vitatkozni mással! Megvizsgált, azt mondta, hogy a méhszáj 1110, de az ultrahang eredményen ne aggódjak, majd a következő jobb lesz.

Akkor még nem tudtam, hogy nem lesz következő… 

November 23. szerda este. Szokásos tusolás, esti vizit, majd alvás. Vagyis csak próbáltam aludni, nagyon fájtak a lábaim, többször is fent voltam, forgolódtam, az ágyam meg nyikorgott ezerrel. November 24., hajnali ötkor újra éreztem azokat a fájásokat a hátamban, amit legutóbb. Nem vártam most, mentem kerestem egy nővért. Azt mondta mindjárt szól az ügyeletes orvosnak és kapok infúziót. Szobatársam is aggódva figyelte az eseményeket. Hajnali negyed hat, hívtam férjem, hogy mi a helyzet, izgalom van. Átkísért a nővér a szülészetre, mert majd ott vizsgál meg az orvos. Már nagyon fájt a derekam és a hasam alja, fél hat, amire megjött a doki. Pont az én orvosom volt ügyeletben, aminek nagyon megörültem. Megvizsgált, nyitva volt a belső méhszáj, de nyugtat, hogy ez még megállítható, bekötötték az infúziót, kaptam antibiotikumot, hogy ne induljon be a szülés. Közben NST-re is feltettek, egy elég harapós nővért fogtam ki, de a végére, nővérváltásra megenyhült. Kérdezte, milyen időközönként vannak a fájások, mondtam 10-15 perc talán, aztán közölte, hogy a gép kicsit mást mutat, 5 perces fájások voltak. Nagy nehezen bekötik az infúziót, lassan csepeg….eltelt másfél óra, dokim jött, nézi a papírt, ami az NST gépből jött ki, nem múltak a fájások, addigra már kellett volna hatnia a magnéziumnak és az antibiotikumnak.

Reggel hét, amikor közölte, hogy aznap szülünk…

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

100 cm-es pocakkal

 

 

Tovább

Szuperhold, szuper fájásokkal

30. héten férjem meglepett egy gyönyörű virág kompozícióval, nagyon boldog voltam! Imádom a férjem! 30. héten 54,6 kg voltam, pocakom már 97 cm. 

Teltek a napok, egyre nehezebben ment a mozgás, 31. héten 1000 lett a méhszájam. Kímélő életmódot írt elő az orvos. Több magnéziumot kellett szednem, és intim hüvely gélt is javasolt az orvos, hogy ne kerüljenek fel a baktériumok a babákhoz. Sokat pihentem, délután megint aludnom kellett, mert éjszaka sokszor fent voltam, fájt a lábam, egyre többet feszült meg a hasam. A lányok nagyon ügyesen aludtak egyébként, napközben aktívak voltak, este, amikor én aludtam, akkor Ők is. Sokszor éjjel kettőkor is fent voltam még. Negatívum, hogy egyszer csak letört egy darab a fogamból, sírtam. Nagyon nagy volt a hasam, sehogy nem volt jó feküdni már és még ez is…a jó a rosszban, hogy egy gyökérkezelt fog volt, így fájdalmaim nem lettek és később sem, amíg meg tudtam csináltatni. 

November 13-án Szuperhold volt, hatalmas, sárga és sok mindent összezavart… 

Elkezdtem a 32. hetet, ez a gyönyörű Szuperhold engem is megviccelt, hétfő éjjel jósló fájásaim voltak. Nem mentünk be a kórházba, rendszertelenül jöttek a fájások, és körülbelül 2,5 órán át tartottak, reggelre nem volt semmi bajom. (amennyiben ilyet érzel, AZONNAL menj a kórházba!) Mennem kellett a nővédelmi központba az orvosomhoz, gondoltam majd ott elmondom mi volt. Meg is kaptam a leszúrást, hogy miért nem mentünk be éjjel a kórházba, ha legközelebb ilyen van, akkor irány a kórház. Ultrahangon megnézte a lányokat, ismét mindketten koponyavégű fekvésben voltak. Boróka lányom sokat mozgolódott, kétszer fordult meg, úgy, hogy nem is éreztem :) Az ultrahang után megnézte az orvos a méhszájat, hát 1100 lett. Beutalt a kórházba, hogy ott jobb lesz, kapok infúziót és jobban tudnak rám figyelni. Így is szerencsésnek éreztem magam, hogy eddig „megúsztam” a kórházi létet, úgyhogy annyira nem fájt a szívünk, tudtuk, hogy hamarosan vége a várandósságnak és szülők leszünk.

Akkor még nem tudtam, hogy ez milyen hamar be is következik…

Amikor bekerültem, nem volt szabad ágy, így az első két órát a szülőszobán töltöttem, NST-vel nézték a lányokat, meg kaptam az infúziót. (Az NST a non-stress teszt rövidítése, amikor a magzat mozgását és a méh reakcióit vizsgálják, és papírszalagra rögzítik. Elvileg minden várandósságnál a 36. héttől hetente nézik a kismamáknál, körülbelül egy 20 perces vizsgálat keretében.) Nem volt egy leányálom a szülőszobán feküdni még várandósan, közben hallani a vajúdó nőket…kicsit félelmetes volt, főleg akkor, amikor bekapcsolták a zenét, hogy kevésbé legyen hallható a sikongatás. Körülbelül 2 órát voltam ott, amire szobát kaptam. Nagyon jó kis szoba volt, ketten feküdtünk bent, egy hasonló korú lány mellé kerültem. Mint később kiderült egy volt egyetemi szaktársam felesége, nagyon kicsi a világ! Teltek a napok, betöltöttem a 32. hetet, egyik legjobb barátnőm is várandós volt akkor, december 25-re volt kiírva, de a Szuperhold Nála is bezavart és a 35. hetében megszülte a kisfiát.

Pedig még viccelődtünk is, hogy én későbbre voltam kiírva és mégis a lányok előbb fognak érkezni, na ez nem jött be. :)

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Súly-os kérdések

Szerettünk volna még egy 4D-s ultrahangot, hogy lássuk a lányaink pofiját, így újra bejelentkeztem. Már a 27. hétben jártam. Ismét a Hepinet-be mentünk, első alkalomkor is nagyon kedvesek voltak velünk! Mi persze látni akartuk Őket, de azzal nem számoltunk, hogy Ők nagyon nem mutatják meg magukat :) Boróka ismételten teljesen belemászott a méhlepénybe, így az arcának csak a fele látszódott. Blanka lányom pedig akrobatikus mozdulatokat csinált, mindkét keze az arca előtt volt, illetve az egyik lába is. Bárhogy feküdtem, mozogtam nem akartak más pozíciót felvenni. Megmérték őket, becsült súlyuk 770 gr és 890 gr volt. Következő héten mentem a dokimhoz vizsgálatra. Gondoltam megmutatom Neki is a mért adatokat, mivel említette, hogy jó egy független mérés is, amit más orvos csinál. Ekkor következett a második majdnem szívrohamom, mivel közölte, hogy nem jó, ha nagy a különbség súlyban a gyerekek között, mert akkor az egyik baba a másik kárára fejlődhet. Így azonnali ultrahangra küldött másnap a kórházba, és közölte, hogy, ha az ottani mérés is ezt az adatot mutatja, akkor a babákat napokon belül ki kell venni. Persze próbált nyugtatni, hogy ilyenkor is már remek eséllyel indulhatnak, főleg, hogy azonnal megkapom a tüdőérlelő injekciót. 

Másnap mentünk a kórházba, már bepakolt cuccal, mindenre felkészülve. Már a 24. héttől össze voltam készülve, ikres várandósságnál muszáj. Viszonylag hamar sorra kerültem és hála Istennek, megnyugtató eredményt kaptam, mindkét baba már 1000 g felett volt és összesen 70 g volt csak a különbség közöttük. Azt el kell mondanom, hogy nagyon jó az ultrahangos felszerelés van a székesfehérvári kórházban, mindent láttam én is a képernyőn! Dokim mondta, hogy a tüdőérlelő injekciót azért meg kell kapnom, biztos, ami biztos. (Ezt a fajta injekciót (kortikoszteroid) az iker terhességeknél szinte mindig beadják a kismamának, hogy a koraszülés bekövetkezténél a baba túlélési esélyeit növeljék.) Haza jöhettem, egyelőre. :)

Lenti képeken látjátok a csajokat, nagyon vicces, bár akkor nem így gondoltam, ráadásul Bori feje mellett az Lanusnak a keze :) Nem tudom, másoknál sikerült normális képet csinálni az ikrekről? Írd meg kommentben kérlek! Akár képet is küldhetsz a Te babáidról akár itt, vagy a Facebook oldalamon!

Köszi!

Tovább

Amikor a neveket kell kiválasztani: Belinda, Bertina, Bianka, Blandina... Igen, vannak ilyen nevek :)

26. hétre már átköltöztünk az új házba, fantasztikus egy évünk volt, úgy gondolom! :) Lassan kipakoltunk, berendezkedtünk, és kezdődhetett a lányok szobájának berendezése. Első a festés, mivel előtte egy fiúcska lakott a szobában, sárga volt a fal és fiús függöny lógott az ablakban, így ezt mindenképpen le szerettem volna cserélni. A fal színe barack szín lett, a függönyök pedig színes virágosak, de ezeket úgy képzeld el, hogy díszfüggönyök a fényáteresztő mellett. Szerencsés helyzetben voltunk, mert a rokonságban (kicsit távolabbi) szintén van egy ikerpár, akkor voltak 2,5 évesek, lányok szintén, a felhalmozott sok ruhától, cipőtől, textil pelenkán át, tényleg mindentől szerettek volna már megszabadulni, mi meg lecsaptunk rá! :) Volt a csomagban babakocsi, kiságy, ruhák, játékok, pihenőszékek satöbbi. Jó áron, nagyon sok mindenhez hozzájutottunk. Amikor még nem tudtuk, hogy van ez a lehetőség, természetesen körbejártuk a baba üzleteket és mindenhol mondták, hogy kifejezetten ikres dolgok nem igazán vannak, így mindenből kettőt kell venni…nagyon brutális! Természetesen ezen felül is kellett sok mindent vásárolni, de hatalmas könnyebbség volt ez, és ezek a ruhák, játékok és kiegészítők a lányoknak teljesen jók voltak majdnem kétéves korukig! Próbáltam és próbálok most is nagyon vigyázni ezekre dolgokra, hogy később mi is tovább tudjuk majd adni, ahol szükség van rájuk.

Ehhez hozzá kell tennem, hogy nővéreméknél szintén van három gyermek, így onnan is nagyon sok mindent kaptunk. Hálás köszönet érte! Hálószobabútort viszont kellett venni, olyat szerettem volna, amihez nagyobb a pelenkázó rész és legalább kettő darab polcos szekrényből áll. Sikerült találni, hat hét volt a legyártása, kiszállítása minimum. Számoljunk csak, akkor leszek 32 hetes várandós, még bent lesznek a babák? És a bútor elkészül, ha mégis ki akarnak előbb bújni?....Isten tudja csak!

A lányok nevét lassan ki kellett választani, a lényeg az volt, hogy a B betűvel kezdődő vezetéknév mellé mindenképpen B betűs keresztnév kerüljön. Férjem kívánsága volt, én pedig boldogan belegyeztem. Készült egy kisebb lista hozzá, rákerültek a következő nevek: Belinda, Bertina, Bianka, Blandina, Blanka, Boróka, Beatrix, Borbála. Igen, vannak ilyen nevek :) Én nagyon szerettem volna a Bianka és Blanka kombinációt, de a Bianka név férjemet emlékeztette valakire, így ezt a nevet ahhoz az archoz kötötte. Szerintem sokan vannak így, én is köztük, hogy hajlamosak vagyunk egy már általunk ismert személyt a nevéhez kötni. Nincs ezzel semmi gond. Férjemnek még a Beatrix tetszett nagyon, de nem tudtam volna elképzelni, hogy Bea legyen egyikőjük, maximum Trixi lehetett volna, de az kicsit kutyás név nem? Szóval maradt a tuti Blanka és mellé a Borókát választottuk, Bori, nagyon cuki név! Blankát pedig, hogyan lehet becézni? Blankácska, Blankuska? Nagyon hosszú, nem tudom, honnan pattant ki a gondolat, hogy becézzük Lanának. Így a két lányunk neve meg is volt, Bori és Lana.

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat köszönöm!

Tovább

24. hét = abortusz határidő...

Kezemben a beutaló, rajta a telefonszám. Kicsörögött, egy hölgy vette fel a telefont, kapcsolt tovább. Újabb hölgy, kicsit ideges hangon. Elmondtam, hogy mi a helyzet, mit mutatott ki a kardiológia, és az orvosom szeretne minél előbb, a napokban egy genetikai ultrahangot megnézetni, hogy tényleg minden rendben van. A „hölgy” (most már csak így idézőjelesen tudom leírni) szinte kikelve magából, tájékoztatott, hogy az nem így működik, csak két hét múlva tud adni időpontot, és ők is csak egy kardiológiai vizsgálatra küldenének, majd egy konzultációt követően ESETLEG az ultrahangra. 

Köpni-nyelni sem tudtam, mondtam neki, hogy ez fontos lenne, mert a következő héten már betöltöm a 24. hetet. Ekkor, kioktató hangnemben sivítja a telefonba, hogy a 24. hét „csak” azért számít, mert addig lehet elvenni a gyereket, szóval kell az időpont vagy sem? A sírás határán jártam, nehezen leírtam az időpontot, azt, hogy hova kellene menni (már nem is tudom, talán az I. sz. Női Klinika volt, ha van ilyen). Letettem a telefont, bőgve hívtam a férjem. Teljesen kibuktam, mi az, hogy vetessek el gyereket, aki lassan 30 cm-es, érző lény! Egy emberpalánta! Természetesen azért a kismama ilyenkor tényleg "más" állapotban van, és érdekes, hogy pont egy nő ezt nem érzi át! Sajnos, ilyenek vagyunk? Tényleg egy idő után ennyire nem emlékszünk arra, hogy milyen volt várandósnak lenni? Rémisztő, remélem, hogy én sosem leszek ilyen!

Nagyjából megnyugodtam, de még kicsit pityeregve visszamentem az orvosomhoz, aki szintén le volt döbbenve a hallottakon, ekkor adott egy telefonszámot az Istenhegyi Klinika számát (magán kórház), hogy próbálkozzak ott. Eltettem a papírt a számmal, és haza sétáltam. Nem hívtam még fel, megvártam, amíg haza ér a férjem a munkából, hogy átbeszéljük a dolgokat. Megegyeztünk, hogy bármi is történik, nem vetetjük el egyik babát sem, Ők a mi lányaink, szeretjük Őket, akkor is, ha ne adja Isten, betegen jönnek a világra. Ennek ellenére felhívtam a Klinikát, magam megnyugtatására, kedves hölgy vette fel, elmondtam Neki, hogy mit szeretnék, felolvastatta az eddigi leleteim, a Down-szűrés eredményét, a II. trimeszteres vizsgálat leleteit, a kardiológiai szűrés eredményét. Közölte, hogy szívesen ad nekem időpontot ultrahangra, de nem fog tudni mást mondani, mint az eddigi ultrahang eredmények, mert általában a genetikai ultrahang után szoktak kardiológia szűrésre menni a kismamák, nem fordítva. Így új eredményt Ők nem tudnak mondani, „csak” újraszámolják az értékeket. Tájékoztatott, hogy Ő nem orvos, de másnap, amikor lesz ott egy szakember, akkor vele is tudnék beszélni. 

A férjemmel és a hölggyel való telefonbeszélgetés után úgy döntöttem, hogy az elmúlt stresszes órák és izgalmak bőven elegek voltak, nem idegesítem magam, nem akarok rosszat ezzel a babáknak, így a végső konklúzió az lett, hogy nem mentünk el a vizsgálatra. Lehet, ez most furcsán hangzik, de úgy voltam vele, hogy nem akarom a hátralévő időt végig stresszelni, illetve azt meg eldöntöttük, hogy úgy sincs olyan eset, amikor szóba jöhetne, hogy egyik vagy másik babától megváljunk. 

Még nem is tudtam ezek után, hogy nem ez volt az utolsó eset, hogy rám hozzák a frászt az orvosok, de erről kicsit később. :)

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat köszönöm!

Tovább

Az epém legjobb játszópajtása

21. hét, ekkor találkoztam az akkori védőnőmmel utoljára, mert költözésben voltunk, így átkerültem egy másik körzetbe. Ez a védőnő is nagyon kedves és segítőkész volt, és még most is az. Sikerült hála Istennek családi házat vásárolni, mely a későbbiekben nyugodtabb környezetet biztosíthat a családnak, valamint én falun nőttem fel, így egy álom is megvalósult ezzel. Szokásos vizsgálat, ami eddigre rendszeresen jelentkezett nálam, az az epegörcs. Úgy éreztem, hogy leszakad az epém, és mivel „A” magzat lába úgy feküdt, hogy folyamatosan azt éreztem, az epém legjobb játszópajtása, nagyon izgalmas volt azt rugdosnia. Az orvosomhoz a következő héten tudtam elmenni. Még mindig zárt volt a méhszáj, 3000-es értéket írt a kiskönyvembe, ez azt jelenti, hogy a méhnyak 3 ujjnyi, és a külső, középső és belső méhszáj is zárva van. Jók voltak a szívhangok, a méretek rendben vannak, ugyan a vasam rendben volt, de azért a biztonság kedvéért szedjek napi egyet egy csoki ízű (Maltofer) vastablettából, mert sok vért kell keringetni a kettő baba miatt. Aztán megmutattam neki a kardiológiai vizsgálat eredményét. Már majdnem elfelejtettem, de azért még a kezébe tudtam nyomni. Na, hát Ő nem volt annyira nyugodt a leírtak miatt, be is rendelt a nővédelmi központba, hogy adjon egy beutalót ismét Budapestre, egy pontosabb genetikai ultrahangra. Azért is mondta ezt, mert a férjem és az én életkorom már több, mint 70 év, így a kockázatoknak nagyobb az esélye. Egyébkén is, jó lenne a lehetséges problémákat kizárni a 24. hétig.

Persze az ember ilyenkor a legrosszabbra gondol, és mi ez a 24. hét?

Mindig utólag okos az ember, meg kellett volna talán kérdezni, nem pedig parázni...ismét.

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat köszönöm!

Tovább

Mivel kéri a vizes cukrot? Citormmal megfelel?

Szépen lassan, a várandós kiskönyvvel (ami nem is olyan kicsi) körbejártam a fogorvost, meg a védőnő is sokszor felkeresett, valamint mentem is hozzá vizeletmintát adni, vérnyomást mérni. A vizeletmintából meg tudta állapítani, hogy több folyadékra van szükségem! Amire nekem oda kellett figyelnem a várandósságom végéig, hogy ne érintkezzek olyan állatokkal (leginkább macska kakival), amiktől el lehet kapni a toxoplazmózist. Amennyiben ez a fogékonyság megjelenik a vérképben, akkor a továbbiakban, mindegyik trimeszter vérvizsgálatakor nézik ezt. Magamnál én nagyon furcsálltam, mármint azt, hogy én fogékony vagyok erre, mivel volt az életemben öt év, amikor macskáim voltak lakásban, illetve gyerekkoromban mindig volt cica a ház körül. Az emberek nagy százaléka átesik ezen, de aki nem, annak veszélyes lehet magára, de leginkább a magzatra nézve. Nem csak a macskafélék terjesztik, hanem a rosszul átsütött húsban is előfordulhat, szóval nem hiába mondják azt, hogy kerüljük az ilyen fajta ételeket várandósan!

A 16. hét végéig sikerült két kilót híznom! :) Ahogy a bemutatkozásban írtam, nem vagyok egy nagydarab csajszi, 153 cm és 45 kg-os voltam, amikor várandós lettem, így azért már vártam, hogy mikor indul be a hízás. Az ikres könyvemben olvastam, hogy sokkal többet nem szabad hízni így sem, hogy kettő gyerek van, a lényeg az egészséges táplálkozás. Nagyon sok gyümölcsöt ettem, magvakat, teljes kiőrlésű kenyeret. Szerencsém van, vagy nem is tudom, minek nevezzem, de egyáltalán nem vagyok édesszájú, néha-néha a sós dolgokat kívántam csak meg. :)

18. héten elérkezett a II. trimeszteres vizsgálat, vérvétel, ultrahang és a terheléses cukor vizsgálat. Elvileg ezt a 24. hét körül szokták megcsinálni, de a dokim mondta, hogy inkább nézzük meg előbb. Meg kell jegyeznem, hogy ezt az ultrahang vizsgálatot nem tudta az orvosom elvégezni, mert szülőszobán volt, így egy doktornő volt a nővédelmiben, akihez tudtam menni. Az ultrahangos leletre azt írta, hogy bővebb magzatvíz. Nem is értettem, és persze jöttek a netes keresgélések, itt is leírom, hogy NE TEDD! Nem szabad semmi ilyesmit elolvasni, mert csak ideges lesz tőle a kismama. Addig (próbálj) kell várni, amíg a saját orvosoddal nem tudsz egyeztetni, akiben megbízol teljesen! Természetesen semmit nem jelentett, éppen akkor mennyi volt a magzatvíz. 

Illetve kaptam beutalót (még a 12. hét körül) a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe magzati ECHO vizsgálatra. Időpontot a 19. hétre kaptam. Ez azért fontos vizsgálat, mert ebben az Intézetben nagyon speciális ultrahanggal vizsgálják meg a babák keringését, szívét. Volt időpontom ugyan, de a telefonban a hölgy mondta, hogy azért készüljek arra, hogy nem biztos, hogy tudják tartani magukat hozzá. Ennek ellenére körülbelül fél óra várakozás után bent is voltunk a vizsgálóban. Itt megjegyzem, hogy a vizsgálat előtti este furcsa mozgást éreztem a pocakban, de nem tudtam hova tenni, de aztán az ultrahangon látszott, hogy mi is volt, az egyik baba már befordult fejvégű fekvésbe :) valamint most a fejvégű baba van közelebb a méhszájhoz, így most Ő lett az „A” magzat. Ez, ahogy említettem változhat, így nagyon nehéz az elején, amíg tudnak helyet cserélni nevükön nevezni Őket. A vizsgálat konklúziója, hogy súlyos szívfejlődési rendellenesség nem igazolható, szaknyelven megfogalmazva. Viszont a vélemény résznél az volt írva, hogy „A” magzatnál bal kamrai hyperechogén papilláris izom (először én sem tudtam mit jelenthet ez), később kiderült, hogy a bal kamrában meg van vastagodva a szívizom. Azt mondta a doktornő, hogy majd szülés után kell 6-8 hetes korban egy gyermek kardiológia vizsgálat. Illetve akkor van jelentősége, ha más genetikai rendellenesség is fennáll. Nem is kellett kontrollra visszamennem. 

Nyugodt szívvel jöttünk haza, illetve csináltattam meg a vérvizsgálatokat, terheléses cukor vizsgálatot, ahol szintén minden rendben volt. Vérképemben nem volt semmi kiemelkedő, még a vasam is rendben volt. Jó tipp, a terheléses cukor vizsgálatra úgy menjetek, hogy vigyetek magatokkal citromot, azzal elviselhető a cukros lötyi :)

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat köszönöm!

Tovább

Ki az "A" és ki a "B"?

A fenti megjelölésre egy kis magyarázat. Ikreknél általában így jelölik a magzatokat, mivel még nem lehet tudni, hogy pontosan melyik babát fogják például Rózsának hívni. Azért ez egyszerűbb kétpetéjű babáknál, ahol ez egyértelmű. Egyrészt a külön burok miatt, másrészt, ha az egyik kisfiú, másik kislány. Viszont ott, ahol egyneműek, egypetéjűek, mindig az a baba az "A" magzat, amelyik a méhszájhoz közelebb fekszik. És igen, változhat, ez nálunk is megtörtént pár héttel később :)

Ő it "A" magzat: a fejénél "B" magzat lábai! :D

Ő itt "B" magzat, kis UFO fej :D

Tovább

Két Lotti vagy két Atti?

Vége lett a nászútnak, ott volt az utolsó igazán rosszul létnek mondható émelygésem, igazából a narancslé nem akart a pocakomban maradni. Erre is rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok savat csinál, úgyhogy csínján az ilyen üdítőkkel is, hiába egészségesek! Nagyon jól éreztük magunkat egyébként, tengerpart, napozás és pihenés volt. Itt bicikliztem utoljára hosszabb távot (városnézés volt csak), mert utána feszített kicsit a hasam, úgyhogy meg is fogadtam, hogy nem lesz több ilyen mozgás egy ideig. 

Vissza a munkába, természetesen most már nem tudtam volna titkolni, hogy várandós vagyok. A két baba már rendesen látszott, ezért hétfő reggel még bővebb blúzban mentem be. Reggel a főnököm értekezlete után mentem be hozzá a nagy bejelentéssel. Nagyon jól fogadta hírt, kedves volt, sokat beszélgettünk, hogy most a babák a legfontosabbak. Jó volt a kollégáknak elmesélni végre, és nagyon vicces volt, hogy senki nem vett észre semmit az első három hónapban! Főnökömmel pedig meg is egyeztünk, hogy szeptember közepéig fogok dolgozni, sikerült helyettest találni, így nyugodt szívvel tudtam később eljönni. 

14. héten éreztem először, hogy mocorognak a pocakban, de még csak úgy, mintha valaki simogatna belülről, pillangó szárnyak vagy ilyesmi. Igen, sokkal előbb van, ez tudom, mint „simán” első és egy gyerekkel, de ugye ketten vannak, így kicsit minden előbb történik. Ezen a héten voltunk először 4D ultrahangon. Leginkább azért, hogy megtudjuk jól fejlődnek-e (genetikai uh volt), illetve, hogy milyen neműek lehetnek. Férjem mondta, hogy most már inkább lányokat szeretne, mert szerinte sokkal cukibbak a lányok…én még mindig fiú pártiként mentem az ultrahangra :) Eljött a péntek és kezdődött az ultrahang, szépen fejlődtek, koruknak megfelelően, bár még kicsit ufó fejük volt a képeken, aztán jött a kérdés az ultrahangot végző hölgytől: „szeretnénk tudni a nemüket?” mondtuk: igen. Az én drága férjemnek lett igaza. Hajrá csajok! :) 

Apa pedig így élte ezt meg:

A nászút után két dologgal szembesültem. Az egyik, hogy mivel ikreink lesznek, fájó szívvel, le kell mondanunk a kutyavállalásról, felelőtlenség lenne. Megegyeztünk, hogy visszatérünk rá, ha betöltik az ikrek az első évüket. A második dolog az volt, hogy a fejemben egyre inkább kislányoknak látszódtak az ikrek, nem fiúknak. Tudjátok, a két Lotti meg ilyenek. Meg is mondtam a drága feleségemnek, hogy én most már inkább kislányokat szeretnék. Meg aztán az utánuk születendő fiúnknak is sokkal jobb élete lesz két nővérkével…:) Sokan ajánlották, ezért elmentünk 4D ultrahangra. Szépen látszódtak már a vonásaik, formáik. A vizsgálatot végző doktornő, kérdésünkre megmondta a nemüket: lányok! Ennyi! :)

Tovább

Juhé ikrek! Akkor részvétem...

A 12. hét kezdetén volt az esküvőnk, vártam nagyon. Nem volt az a hagyományosnak mondható, mivel DJ szolgáltatta a zenét, ami nem lakodalmas volt, illetve büfé jellegűre vettük az étkezést. A szertartások fantasztikusak voltak, sokan emlegetik most is, hogy mennyire bensőséges volt a templomi esküvő. Nekünk ez fontosabb volt, a polgári is gyönyörűen sikerült, de a lényeg számunkra, hogy Isten előtt már házasok voltunk. Jöhetett a „lakodalom”, sokan a családunkban már tudták, hogy várandós vagyok, de azt kevesen, hogy kettő baba van. Mivel volt menyasszonytánc, és még azért párszor tudtam rosszul lenni, úgy döntöttünk, hogy elmondjuk mindkét jó hírt. És akkor elkezdődött, a vendégség egy része irigykedéssel, a másik része szinte részvétnyilvánítással állt az ikrekhez. Persze viccesen. Az esküvő nagyon jól sikerült, összességében úgy, ahogy gondoltuk. 

Lagzi utáni kedden utaztunk nászútra, előtte viszont meg kellett ejteni a Down-kór szűrést, kombinált teszttel. A Down-szindróma nem egy szerv betegségét jelenti, hanem a 21-es kromoszómáé, ezen kromoszómán található géneket érinti.  A kombinált teszt pedig azt, hogy ultrahanggal és vérvizsgálattal együtt figyelik meg a 21-es kromoszóma meglétét. (Tudni kell, hogy Magyarországon lehetőség van ekkor a szülőnek dönteni, hogy a babát megtartják-e vagy sem.) Senki ne ijedjen meg, mert vannak még vizsgálatok, melyek pontosíthatják az eredményt, ha esetleg a kockázat kimutatható. 

Nálam muszáj volt még hétfőn ezt megcsinálni (ez igazából még a 11. hét vége volt), mert a nászút után már későn lett volna, akkor már a 14. hétbe lépek. Tudni kell rólam, hogy nagyon alacsony a vérnyomásom, ez a várandósság alatt sem változott, sőt, ez meg is maradt, csak a pulzusom szaladt az egekbe. Ezt úgy értsétek, hogy 100-120 szokott lenni, kapkodtam is a levegőt rendesen. A kombinált tesztet az illetékes nővédelmi központban végzik, éhgyomorra kell menni, szerencse, hogy legalább inni lehet. Miért is írom ezt? Mert én kettő órát vártam, hogy bejussak. Nem tudom, hogy ez máshol is működik-e, de szerintem nem jól van ez így. Illik azért leírnom, hogy lehet időpontot foglalni, és akkor az esetek 80 %-ban be is hívnak a megadott időben.  A két óra várakozás után az ultrahang felvételen már jó eredményt mutatott a babák NT (nyaki redő érték) értéke (1,2 mm volt mindkettőjüknél),  valamint az orrcsont megléte is kimutatható volt mindkettőjüknél (NB jelöléssel a leleten), így a vérvételt is meg lehetett kezdeni. A nővér megnézte a vénáim, nem mert rá vállalkozni, hogy levegye a vért, az orvosra bízta, a bal kezemből nem is sikerült a jobból a végén elég mennyiség jött le. Azt mondták, hogy sms-ben kapok majd egy kódot, amivel be tudok lépni a megadott honlapra, ott meglesz a pontos eredmény. Másnap meg is jött az sms. Néztem a számokat, nem is értettem először semmit, szóval pánikoltam, egészen addig, amíg a férjem ki nem vette a kezemből a telefont és megnézte a számokat. Lenyugtatott teljesen, illetve megmutatta, hogy a lap közepén ott virít, hogy alacsony kockázat. Egy szóval nyugi Mindenkinek, felesleges parázni. (mondom én :)).

Tovább

Apa visszaemlékezése 3.0

Az esküvőnk előtti héten voltunk. Az egyik kollégám, akivel szoktuk egymást ugratni, felhívott, hogy komoly probléma van a hotelnél, ahol a ceremóniát tartjuk, eltörött egy szennyvízvezeték. - Ja persze - gondoltam, és rögtön felhívtam a hotelt. A hotel igazgatója közölte, hogy nagy a baj, mindent elöntött a trutyi. Egész végig boldogan, és minden idegeskedés nélkül készültünk az esküvőnkre, nem okozott semmi sem gondot, arra koncentráltunk, hogy szeretjük egymást, és nagyon jól fogjuk érezni aznap magunkat, bármi gikszer is jön közbe. Na de, hogy elönti a szennyvíz az esküvő és lakodalom helyszínét, amikor már nem lehet azon változtatni, az azért kissé idegessé tett. Körülbelül fél órát őrlődtem, amikor végre felhívtak, és közölték, hogy csak szívatás volt, és még a hotel igazgató is bele volt vonva. 

Munka után elmentem Judit elé a fodrászhoz, hogy sétáljunk egy kicsit. Út közben megállt egy padnál, leült, majd kezembe nyomta a babánk ultrahang képét. Három képből állt. Az elsőn már szépen látszódott a magzat. A másodikon és harmadikon kétszer látszódott a baba.

- Miért van kettő? - kérdeztem.

- Mert ketten vannak - mondta a párom.

- Jó, persze, de miért van kettő a képen?

- Mert ketten vannak, ikrek.

- Na jól van. Engem ma már egyszer nagyon megszívattak, másodszor nem dőlök be, szóval miért van kettő?

- Értsd meg, ikrek.

És akkor ténylegesen elhatolt a tudatomig. Ikrek. Ránéztem a szerelmemre, Úristen, hogy fogja ez a csöpp édes kis nő kihordani a két babát! Gyakorlatilag teljesen lefagytam. Szinte zombiként sétáltam párom mellett. Beültünk egy kávézóba, ettünk, ittunk valamit, de én végig szótlan voltam. Amikor mentünk el, akkor visszafordultam, ránéztem a felszolgálókra, majd jó hangosan közöltem, hogy képzeljék, most tudtam meg, hogy ikreink lesznek. Ekkor indult el újra a rendszer nálam.

Tovább

Bejelentés 2.0

Így is történt, fodrász után jött elém, sétáltunk hazafelé, hozattam magamnak szendvicset Vele, mert akkor még nem figyeltem eléggé magamra, hogy mindig legyen nálam valami kaja illetve víz. Ez nagyon fontos, nem kell nagy mennyiség, mondjuk vízből igen (mentes), de legalább pár keksz vagy gyümölcs mindenképpen legyen kéznél, ha várandósak vagyunk! Egy parkban álltunk meg, hogy elmeséljem a dokit. Előtte Ő is mesélt, hogy a munkahelyén megviccelték a kollégái az esküvői helyszínnel és nagyon jól csinálták. Ezek után jöttem én a nagy hírrel. Szépen elmeséltem, hogy miket vizsgált meg, aztán, mint mellékesen a kezébe nyomtam az ultrahangot a három képpel. Az alsóval kezdte, „nagyon szépen megnőtt már”, aztán lassan feljebb csúszott a szeme, ekkor a következő beszélgetés zajlott le: 

férjem: „miért van rajta kettő?”

én: „mert ketten vannak”

férjem: „ jó, jó, de miért van rajta kettő?”

én: „mert ikrek”

férjem: „nem, nem, ma már egyszer megszívattak, hogy csináltad ezt a képet?”

én: „nem viccelek, ketten vannak, ikrek” 

Kicsit lefagyott a rendszer Nála, körülbelül egy-másfél órán át szerintem nem fogta fel, hogy mi is történt. Egy kávézóba ültünk be, hogy kicsit megnyugodjon. Igazából nem az volt, hogy nem örült, csak nagyon féltett, hogyan tudom majd kihordani a babákat, nem lesz-e valami bajom. Megnyugtattam, hogy ezeket a kérdéseket én is feltettem a dokimnak. Ő el is mondta, hogy rendben lesz minden, egy dolog volt, az ultrahangon nem látszódott, hogy a babák külön (belső) burokban lennének, ezt még akkor nem tudtam mit jelent, de tudjuk google a barátunk, még akkor is, amikor össze-vissza ír mindenféle zagyvaságot, a lényeg, hogy az ikerterhességek 1-2 %-ban fordul ez elő, a legveszélyesebb ikerterhességek között. Pontosan a monokoriális és monoaminális ikerterhesség azt jelenti, amikor a magzatok szétválására már a magzatburok kialakulása után történik meg, a magzatok azonos lepényből táplálkoznak és azonos magzatburkon belül helyezkednek el. 

Ezek után jöhetett a netes keresgélés, mert azok a könyvek, amiket vettünk várandósságról alig írtak valamit az ikrekről. A neten az iker várandósságnál elsődlegesen a kockázati tényezőket sorolják fel, szörnyű ezeket olvasni, szerintem. Nekem, ami bevált egy könyv, férjem vásárolta nekem. Sabrina Losso, Anna Palermo #Ikreink lesznek című könyve. Itt leírnak mindent, orvos, szülésznő és anyukák mesélnek tapasztalataikról, nagyon hasznos, sokat forgattam még a szülés után is! Többek között talán ezért is született meg ez a blog, mert én akkor nem találtam szinte semmi pozitív megerősítést az iker várandósságról, csak a tanácstalanság volt meg. Így remélem, kicsit tudok segíteni másoknak is, akik hasonló helyzetben vannak, mint én voltam. 

Visszatérve a bejelentés 2.0-ra. Kellett a férjemnek pár óra, amíg felfogta a dolgot. Vicces volt, mert épp záráskor hagytuk el a kávézót, rajtunk kívül nem volt már senki ott, így megállt középen ránézett a pultosokra és közölte velük, hogy most tudta meg, hogy ikres apuka lesz. 

Haza érve megbeszéltük, hogy a közeli családtagoknak hasonló módon kívánjuk majd bejelenteni, ahogy én tettem Vele. Volt nagy öröm ott is, meg persze aggódás is. A reakciók szinte ugyanolyanok voltak, mint a várandósság bejelentésekor. Bár itt nővérem nézett rám nagy szemekkel, ahogy a kezébe nyomtam a képet, hogy akkor most itt azt kell nézni, hogy ketten vannak? :) 

 

Tovább

Kettő szív dobog

10. hét, időpontot úgy kaptam, hogy kora délután, így férjem nem tudott eljönni velem, taxiztam. A vizsgálat természetesen úgy kezdődött, mint máskor, a „kényelmes” székben. Rendben volt a méhszáj, elég magasan is volt már a méhem, a mellemben szépen növekedtek a tejmirigyek. A vizsgálat végén jöhetett az ultrahang. Ahogy az orvos vizsgált én is láttam a monitort, dobogott a szívecske itt-ott. A doki fura volt, kérdezte, hogy mikor voltam utoljára ultrahangon, mondtam, hogy két hete, csend következett, néztem a monitort nem értettem miért „ugrándozik” a baba. Egyszer egyik helyen láttam a szívét dobogni, aztán kicsit feljebb, gondoltam is magamban, hogy milyen kis virgonc a babánk. Aztán a dokit kérdem, hogy minden rendben van-e, mert még mindig nagyon sasolta a monitort, de nem mondott semmit. Nagy nehezen végre megszólalt: társbérlő van. Fel sem fogtam először, mi van??? Jah, hogy ketten vannak, ikrek. Annyira meg voltam ijedve, hogy baj van, mert nem szólalt meg a doki, hogy nem is paráztam be akkor (bár később sem, annyira), csak boldog voltam, hogy rendben van a babánk, hoppá vagyis a babáink. Az első dolog, amit beírt a doki a kiskönyvembe, hogy veszélyeztett terhes vagyok, megnyugtatott, hogy ez "csak" formalitás, így kell kezelniük. Illetve nem látott elválasztó burkot sem, így valami monoamniális terhességet jegyzetelt fel (azt sem tudtam miről beszél). Első körben ennyi volt, mondta, hogy valószínőleg lesz majd több vizsgálat és a kombinált Down-tesztre mindenképpen menjek a 12. héten. (Minden vizsgálat megtalálható lesz a blogban a megfelelő hétnél.)

Kaptam három ultrahang képet, az alsón egy baba volt, a másik kettőn már mindketten látszódtak. Ez volt az egyetlen olyan kép, amin még elfértek ketten egymás mellett. Gondoltam az én édes férjemnek nem telefonban kéne elmondani a nagy hírt, hanem majd személyesen. Úgy is még fodrászhoz kellett mennem (gőzerővel az esküvőre készültünk), gondoltam majd utána, amikor elém jön. Fodrásznak már elmondtam akkor, hogy várandós vagyok, de azt, hogy ketten vannak, azt még nem, úgy éreztem ezt először mindenképpen drága férjemmel kell megosztanom.

Nagyon izgultam, vártam a megfelelő pillanatot, hogy elújságoljam a hírt, nem is kicsit sikerült meglepnem... :) 

 

Tovább

8-9 hét

Igazából nem kezdődött olyan vészesen, csak nehezen jöttem rá, hogy mitől is vagyok rosszul. Sok volt a savam, főleg délutánra, reggel semmi bajom nem volt, simán tudtam menni dolgozni, úgy éreztem senki nem vette észre rajtam. (ez később ki is derült, hogy nem tűnt fel Nekik) Annyi volt napközben, hogy többet jártam a mosdóba. Délutánonként a 8-9 hét között szinte minden nap találkoztam a rókával. Eltelt egy kis idő, amire rájöttem, hogy a szénsavas víztől van, vagyis a szódától, nagyon kívántam, úgy éreztem a sima víz nem viszi el a szomjomat. Az első trimeszterben, a sokak által leírt és emlegetett kívánóság nálam nem volt, igazából nem is híztam semmit, ugyanúgy 45 kg voltam, mint az elején. Ahogy visszaemlékszem kétszer fordult elő, hogy jobban akartam valamit enni, az egyik a sült/grill csirke, a másik a káposztás tészta. A csirkét a férjem oldotta meg, sütött nekem csirkecombot, nagyon jól esett, illetve anyósom főzött nekem káposztás tésztát. Ezen kívül néha-néha volt, hogy kívántam sós dolgokat, de nem úgy, ahogy a filmekben van, hogy most azonnal, mert különben irgum-burgum. Illetve férjem azért figyelt, hogy, ha már eddig sem ettem ilyen egészségtelen dolgokat, ezután se tegyem, amikor a gyermekünket a szívem alatt hordom. Voltak viszont ételek, melyeket nem tudtam megenni, amelyeknek markánsabb volt az íze, például mangalica kolbász, kacsa hús, házi tej. Ahogy említettem, nem kezdtem még el hízni, a mellem illetve a hasam (szemérem domb felett) azért el kezdett nődögélni. Először úgy gondoltam, mert alacsony és vékonyka vagyok, ezért látszik biztos ennyire, aztán eljött a 10. hét, elmentem a dokim magán rendelésére, ahol megkaptam rá a magyarázatot...

Tovább

Apa visszaemlékezése 2.0

És ott volt az a kis folt az ultrahang képen. A gyermekünk. Valamiért biztosak voltunk benne, hogy fiú lesz. Már most szép volt, noha nem látszott belőle egyéb, mint egy pici tintapaca. A lényeg, hogy van szívhang, hogy minden rendben. Boldogok voltunk. Később kicsit aggódtam, hogyan fogjuk az esküvőt így végigcsinálni, és a nászutat. Mindkettőre nagyon készültünk. Én azon aggódtam, hogy az első trimeszterben még bármi történhet a picivel, és hogyan fogunk táncolni, repülni, miegymás. Párom folyamatosan nyugtatgatott, hogy bízzak benne és a gyermekünkben, mert stramm kis kölökről van szó. 

Mikor már megfogant a babánk, azon a hétvégén elmentünk biciklizni a Velencei-tó felé. Ha már ott voltunk, körbe is tekertük a tavat. Az északi oldalon nagy emelkedőket is kellett teljesíteni. Judit mondta, hogy ha azt a megterhelő kerekezést kibírta a gyermekünk, és szépen megtapadt, akkor az esküvőn és nászúton sem lesz semmi baja. Nagyon boldogok voltunk. Rengeteg nagy változás várt ránk az életünkben. Házasodni készültünk, ház vásárlásban voltunk, kinéztünk egy aranyos kutyust a házunkhoz, egy BorderColliet, és még a legnagyobb öröm is elért minket, gyermekünk lesz!

Tovább

7. héten kapott ultrahang kép

Tovább

7. hét

Eltelt az egy hét, vissza a dokihoz. Ekkor még nem választottam magán dokit (bár már tudtam, hogy kit szeretnék), így a helyi nővédelmi központba kellett mennem. Mint rendesen, órákat kellett várni, bármit is szerettél volna. Na, mindegy, a lényeg, hogy ott voltam, voltunk a férjemmel tele izgalommal. Hívtak, bementem, jöhetett az ultrahang. És végre! Ott volt az embrió, volt szívhang, hatalmas a megkönnyebbülés. Még fotót is kaptam a mi kicsikénkről, amin persze egy hatalmas fekete lyuk látszik egy apró folttal az egyik oldalán, de ott van! A gyermekünk! Kaptam a papírt, rajta az adatok, a lényeggel, hogy van szívhang, illetve hívjam fel a védőnőt a gondozásba vétel miatt. Mit is jelent ez? Ja, hogy megkapom a kiskönyvet, amibe a sok vizsgálat eredményét felvezetik. Szóval, ott tartottunk, hogy a 7. hetet is betöltöttem és kezdetét vehette az első trimeszter, minden „fantasztikus” mellékhatásával.

Tovább

bejelentés

Persze négyesben érkeztünk, anyum kérdezi, hogy hol a nagyfiú, én mondom, hogy nem tudom, miről beszél, én nem mondtam, hogy Ő jön. Kis ideig még másról beszéltünk, aztán a férjem kérdezi anyumat, hogy miért terített plusz egy főre? Ő persze váltig állította, hogy azért mert én azt mondtam, hogy jön a nagyfiúnk. Erre én, nem, én azt mondtam, hogy jön a férjem fia. Az értetlenség csak úgy sugárzott róluk, majd a férjem a hasamra tette a kezét, anyósom rögtön fogta, felpattant és ölelgetett, sírt, meg apósom is, apu is egész korán megértette, hogy mi a szitu, anyum meg csak folyamatosan azt mondogatta, hogy nem értem, nem értem, vicces volt. Szóval így történt a bejelentés. Bár még ekkor csak az orvos a petezsák jelenlétét állapította meg...

Tovább

Első hetek

Nehéz ilyenkor a várakozás, sok könyv ír okosságokat, hogy mikor kell elmenni orvoshoz, mikor lehetsz teljesen biztos abban, hogy ott a baba. Én először (ezt is meg kellett néznem) a 6. héten mentem el az orvoshoz. Nem mondom, hogy kiábrándító, de nem is felemelő, amikor közlik, hogy még csak a petezsák látszik, az embrió még nem. Puff neki, egy hét múlva kontroll. Úgy gondolom most már, hogy minimum a 8. hétig érdemes várni, nehéz, de akkor mégis kevesebbet kell aggódni, valahogy másfajta az a várakozás, mint az, hogy most lesz-e a petezsákból valami vagy nem. 

Szerintem ezt a hetet csak a kismamák értik meg, hogy milyen is, várni, hogy mindaz igaz-e, amit a teszt mutatott. Szörnyű! Persze azért jöttek a várandósság tünetei, (ez most pszichés vagy tényleg ilyen, sosem fog kiderülni számomra), fáradt voltam, sokat jártam pisilni, és voltak dolgok, amiket nem tudtam megenni, illetve a szaglásom felért egy vadászkutyáéval. Férjemmel úgy döntöttünk, hogy most már beavatjuk a nagyszülőket is. Az esküvőre készültünk (június 25-én volt), azt hiszem a második szülő találkozó volt, az én szüleim ebédre hívták meg anyosómékat. Gondoltuk megvicceljük őket a bejelentéskor, így anyunak azt mondtam, hogy jön a férjem fia is, úgy készüljön.

 

Tovább

Apa visszaemlékezése 1.0

Év elején egyik nap úgy jött haza az én drága menyasszonyom a szokásos nőgyógyászati vizsgálatáról, hogy az orvos ajánlotta fejezzük be a védekezést, ha gyermeket szeretnénk a közeljövőben. Nem igazán értettem a dolgot, az én fejemben úgy volt, ha gyereket akarunk, akkor gyereket csinálunk. Párom elmondta, hogy ő nagyon izgul, mert mindenkinél azt látja, hogy hónapok alatt jön össze a baba, ezért nem szeretné húzni az időt. Én úgy voltam vele, hogy az éppen nyárra szervezett esküvőnket követően álljunk neki - ahogy mostanában divatos nevezni - a gyerekprojektnek. Végül meggyőzött a szerelmem, hogy ő most szeretne nekiállni, nem lesz gond az esküvővel. Február volt az első hónap. Nem lett eredménye. Nem baj, kicsit rásegítünk. Márciusban peteéréskor együttlét után tettünk egy párnát a csípője alá, hogy segítsük a kis bajnokokat. Megint semmi. Áprilisban tudatosan készültünk, a várható peteérés előtt 5 napig nem akartunk együtt lenni. Erre megviccelt minket a pete, mert pár nappal korábban érett, így a gyűjtögetős tervünk dugába dőlt. A csípő alatti párnázást azért csináltuk. Nem igazán bírtuk a várakozást, ezért beszereztünk egy menzesz előtti terhességi tesztet. A teszt negatív lett, gondoltuk az időzítés hibája miatt. 

Május elején a cégemnél horgászverseny volt, egy vasárnapi napon. Korán kimentem a partra, előkészítettem a szerelékemet. Közben jelzett a telefonom, a párom üzent valamit. Nem foglalkoztam vele, mert éppen a zsinórt kötöttem. Kis idő múlva meg is csörrent a telefon. Megint a párom volt. Annyira kitartóan keresett, hogy félre tettem minden eszközömet, és felvettem. - Küldtem egy üzenetet - mondta a telefonba. - Láttam, de most be akarom dobni a szerelékeimet a tóba, utána megnézem. - Most nézd meg - sürgetett. - Éppen a zsinórt kötöm. - Nézd meg - szólt a határozott felszólítás. Nem volt mit tenni, megnéztem a kapott képet. Egy pozitív terhességi tesztet láttam, miután előző este már menzeszes görcsökre panaszkodott, és az elő teszt is negatív volt. Annyira meglepődtem, hogy felkiáltottam: - Baszki! - Persze az öröm felkiáltása volt ez. Nagyon boldog voltam. Mondtam, hogy most rögtön megyek haza, hagyom a versenyt, de párom lebeszélt erről. Így tudtam meg, hogy első házasságomból született, immár 15 éves nagyfiamat követően, ismét apa leszek! 

Tovább

Kezdetek

Az ember felejt, nem is gondolnánk ugye? Elég szánalmas, de a Baba naplómból kell már azt is megnéznem, hogy melyik napon tudtam meg, hogy babát várunk. Szóval ez a nap 2016. május 8. volt, vasárnap. Arra teljesen emlékszem, hogyan is történt. (érdekes mi?) Szóval a menzeszemnek előtte való nap kellett volna megjönnie, nem gondoltam, hogy azért késik, mert már ott van a babánk, egy előzetes teszt (soha, de soha ne vegyetek ilyet, csak ráparáztat) negatív volt. Illetve voltak menstruációs görcseim is szombaton, melyre még gyógyszert is vettem be. Nagy meglepetésemre, ezen körülmények ellenére vasárnap reggelre sem jött meg. Férjem horgászversenyre ment kora reggel, nagyfiúnk (férjem első házasságából született akkor még 15 éves fiú) még az igazak álmát aludta. Úgy voltam vele, hogy na, jó, próbáljuk meg, nézzünk egy tesztet. Ez a harmadik próbálkozásunk volt, fel voltam készülve így arra is, hogy ismét csak a teszt csík jelenik meg. Ekkor elég furcsa dolog történt, először nem is a teszt csík látszódott, körülbelül 5 másodperc telt el és ott volt, tényleg ott volt! Mindkettő látszódott olyan erősen, amit eddig csak a filmekben, interneten láttam. És akkor jött a kérdés, most akkor mi is történt? Szerintem sokan itt még fel sem tudjuk fogni, hogy egy új élet növekszik bennünk, nem vagyunk egyedül innentől kezdve. Én is így voltam, ott a csík, de igazából még akkor nem is éreztem semmi változást. 

Hogyan közöljem ezt a hírt a férjemmel? (akkor még nem volt a férjem, csak azon a nyáron házasodtunk össze, de az egyszerűség kedvéért így írom) Persze lefotóztam a tesztet, és elküldtem Neki. Semmi reakció…tiszta ideg voltam, most mit csináljak? felhívtam, nem veszi fel…aztán mégiscsak visszahív körülbelül egy percen belül. Mondom Neki, hogy küldtem üzit, igen, látta, de még nem olvasta, hiszen még egy botot sem dobott be és a szereléket rakja még csak össze. Majd utána megnézi mit írtam, erre én, nem, most nézd meg! A következő válasz jött: „baszki”. Nem erre számítunk elsőre ugye? De benne volt minden öröm, izgalom és várakozás. Persze utána, „jaj, most mit csináljak? menjek haza?” Megnyugtattam, hogy felesleges, horgásszon, én ebédet főzök, majd utána beszélgetünk.

Tovább

Bemutatkozás

Ahogy elkezdek egy könyvet, novellát vagy blogot olvasni próbálom magam elé képzelni a benne szereplőket. Ehhez viszont kell némi leírói rész, hogy megkönnyítse a dolgot. Szóval én, biztos könnyebb lenne ezt leírni egy külső szemlélőnek, mert általában mindenki magát kicsit (sajnos) negatívabnak látja, mint a valóság. Próbálok elfogulatlan lenni. :) Alacsony, éppen 150 cm fölött vagyok pár centiméterrel, és ehhez a várandósság elején 45 kilogramm párosult. Szőke (eredetileg világos barna) hajam van, és barna szemem. Sokat sportoltam világ életemben, versenyszerűen és utána is próbáltam fitten tartani magam. Ez segít a későbbiekben regenerálódni a testnek! Úgyhogy mozgásra fel, sosem késő! :)

Várandósságom, életem 32. életévében kezdődött. Közgazdászként végeztem a főiskolán, és körülbelül ilyen területen is dolgoztam 8 évet a babázás előtt. Mondhatnám, hogy már jó ideje vártam, hogy állapotos legyek, de így, ahogy már eltelt egy kis idő, azt kell mondanom, nagyon is jókor áldott meg az Isten ezzel az ajándékkal. Fel kell nőni ehhez a feladathoz is, kellett hozzá élettapasztalat, munkás évek és a legfontosabb megtalálni azt az embert, akivel szeretnék osztozni ebben a boldogságban. Fontos a harmónia, a szerelem és az egyetértés két ember között, mert másként nem lehet ezt a boldog, de nagyon is nehéz időszakot végig csinálni. 

Remélem, ezzel a kis bevezetéssel megkönnyítem, hogy jobban el tudjál képzelni, hogy milyen voltam várandósan, és később, a gyereknevelés időszakában. :)

Jó szórakozást kívánok!

 

 

 

Tovább