judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek

Feedek

Ikrek, és ami mögötte van

Ígéretemhez híven írok Nektek arról, hogy milyen is belecsöppeni egy új életbe, az ikres létbe! Azzal, hogy kettő gyermekkel lettem várandós, nem szimplán váltunk szülőkké, hanem duplán! :) Viccet félre téve, úgy gondolom teljesen más ikrekkel az életünk, mintha egy gyermekünk született volna. Biztosan említettem már a blogom elején, hogy spontán fogantak a lányok. Sőt, első körben nem is tudtuk, hogy ketten vannak a pocakban, ez csupán a 10. héten, a többedik ultrahang vizsgálaton lett világos.

Amikor ez kiderült, az elsöprő öröm után elkezdtem bújni az internetet, illetve a már megvásárolt könyvekben kerestem az ikrekkel kapcsolatos írásokat. Szépen lyukra is futottam. Az első körben azért, mert az interneten olyan bejegyzésekkel találtam szembe magam, ahol felhívják a figyelmünket a veszélyekre. Tudtam én persze, hogy veszélyeztetett várandós vagyok, hiszen a dokinak ez volt az első dolga, hogy jó vastagon bekarikázza a kiskönyvemben, hogy VESZÉLYEZTETETT várandósság. Akkor nem is tulajdonítottam ennek jelentőséget. Miért is tettem volna? Boldog voltam, kettő gyermek volt a pocakban! Szóval, az internetes rákeresés ez után hatalmas pofon volt, hideg zuhany! Az első gondolatom az volt, hogy akkor mostantól, amíg a babák meg nem születnek, nem csinálhatok semmit! Pedig ezen időszak, a várandósság egy nőnek talán a legszebb időszaka az életében. Erre meg azt nyomják az arcomba, hogy milyen veszélyeknek vagyok én és gyermekeim kitéve! Értem én ezt, az orvosoknak kötelessége elmondani ezeket is, de a hogyant miért nem lehet megválasztani?

Körülbelül a 15-16. héten a lányokkal

Nagyon sokszor tapasztaltam, most is egyébként, hogy iszonyat sokat számít, hogy miként tálalnak valamit nekünk. Várandósan a hormonok össze-vissza vannak kuszálva bennünk, amivel az orvosok nagyon is tisztában vannak, ennek ellenére a közlés nem az erősségük. Nagyon sok jó tapasztalatom is van az orvosokkal, például az én szülésem annak ellenére, ami történt, mégis jó élményként maradt meg bennem. Bízom a mai napig a nőgyógyászomban, és a gyerekorvosunkban szintén! Viszont tapasztaltam arroganciát, azt, hogy semmibe vesznek, de ettől függetlenül rám akarják nyomni olyan döntések súlyát, amit Ők, mint orvosok nem vállalnak be! Hála a Jóistennek, nem ezek vannak többségben, de mégis lehetne ezeket a dolgokat úgy közölni, hogy legyen benne empátia!

Ikres várandósságom alatt kaptam hideget és meleget egyaránt. Amikor a családdal közöltük, hogy ikres szülők leszünk, fel sem fogták mit jelent. Ezt most nem bántásként írom, hanem egyszerűen nem tapasztaltak ilyet, nem tudták elképzelni sem! Mondjuk én sem! A távolabbi családtagok, ahol például vannak ikrek, a legnehezebb időszakokra akartak felkészíteni. Egyrészt a várandósság nehézségeire, másrészt a szülés utáni kaotikus helyzetre. Többek között például: milyen nehéz lesz az utolsó pár hét, mindenképpen használjak majd pocaktámaszt, a legjobb magánkórházban szülni, majd a szülés után pedig ne is számítsunk arra, hogy bárhova is el tudunk menni legalább 2, de inkább 3 évig! Gondolhatjátok, hogy mennyire boldog voltam ezek hallatán! Tudtuk, hogy megváltozik az életünk, hogy sok minden háttérbe szorul, de azt egy pillanatig sem volt a paklinkban, hogy bezárkózzunk, és csak a gyerekek körül forogjon az életünk!

A várandósság során találkoztam több ikres anyukával, akinek már megszületettek a babák. Volt, akivel beszélgettem, volt, akit csak megfigyeltem. Mert ugye ilyenkor az embernek jobban feltűnnek az ikres szülők, mint előtte. Egy emlékezetes beszélgetésből idéznék Nektek, egy nagymama tolta az iker unokáit, pár szót beszéltünk, amin én fennakadtam, hogy a lánya, menye már nem emlékszem pontosan, majdnem 30 kg-ot hízott a várandósság alatt! Bizony! Elképesztő! Amikor ezt meghallottam, magamra néztem, a 153 cm-hez a várandósság elején 45 kg párosult, és ehhez jönne még vagy 30 kg? Brutális! Persze a beszélgetés után férjem nyugtatott, hogy ez mind rajtam fog múlni! Amit tudtam is, de azért nem vagyok jövőbe látó, hogy ez tényleg így fog-e történni! Végül összesen 11 kg-ot híztam. Biztos benne volt az is, hogy a lányok korán jöttek, de nem gondolom, hogy a végleges súlygyarapodásom több lett volna, mint 15 kg.

Egy másik téma a várandóssá alatt az volt, hogy Úristen mekkora a hasad! Amikor eljöttem a munkahelyemről, 24. hét környékén, körülbelül akkora volt a pocakom, mint egy 30 hetesnek. Persze azért is nézett ki nagyobbnak, mert alacsony vagyok. Az első reakciók mindig azok voltak, hogy sajnáltak, aztán pedig szinte azonnal, hogy de nem baj, mert majd milyen jól ellesznek egymással! Majd sokkal könnyebb dolgot lesz, mert nem kell ott ülnöd velük, mert Ők ketten el tudnak játszani órákig is akár! Persze, én is olvastam sok okosságot, például azt, hogy az ikrek képesek már 11 hónapos korukban arra, hogy megnyugtassák egymást. Tegye fel a kezét az az ikres anya, apa, akinél így volt! Most komolyan, várom szívesen azokat a kommenteket! Nálunk ez nem így történt mondanom sem kell! Ezekkel a kedves gondolatokkal, ösztönzésekkel a szülésem beindult a 33. héten. Pontosan a 32. héten már jósló fájások voltak, akkor kerültem kórházba. A lányok meg is születtek 2016. november 24-én este 19:25-kor! Itt most nem mesélem el a PIC-re kerülésünk történetét, de ide és ide kattintva visszaolvashatod!

A lányok születése óta szintén a leginkább szembejövő téma, hogy neked aztán mennyire jó, hogy ikreid vannak, eljátszanak egymással….biztos észre vettétek, hogy mennyire „imádom” ezt a mondatot! Ezt tényleg csak olyanok tudják mondani, akinek nincsenek ikrei! Mert a habos-babos mondatok mögött Ők nem látják, hogy miként indult az életünk, milyen egyszerre kettő gyereket szoptatni, etetni. Mennyit fejtem, éjszakáztunk a férjemmel mellettük, amikor megszólalt a légzésfigyelő! Olyan egyszerűnek tűnő dolgok, mint egy séta, nálunk fél órával mindent pluszban kell/kellett számolni. Mi még viszonylag jó helyzetben vagyunk, mert kertes házban lakunk, de vannak olyan szülők, akik olyan panelban laknak, ahol nincs lift sem. Ott is le kell vinni a gyerekeket levegőzni! Most, hogy a lányok elmúltak már 2 évesek merek elmenni egyedül velük játszótérre, boltba, sétálni. Egy újabb bejegyzést lehetne arról írni, hogy milyen félelmeim voltak és vannak még a koraszülöttség miatt! Nem egyszerű tényleg! Ezeket a sorokat nem panaszkodásnak írom, hanem azért hogy láss egy kicsit a dolgok mögé, hogy bele tudd képzelni Magad az életünkbe!

Gyönyörűségeink, a kép pont kettő éve készült

Ikrekkel az életünk milyen is? Csodálatos, a nehézségek ellenére, úgy gondolom ez egy hatalmas áldás! Anyukák, akik ikrekkel vagytok várandósak! Ne féljetek, mert a Jóisten azért választott Benneteket ikres anyukának, mert képesek vagytok arra, hogy egyszerre kettő gyermeket hordjatok a szívetek alatt! Nem azt mondom, hogy ne tájékozódjatok, fontos tisztában lenni minden veszéllyel! Csak arra kérlek, hogy ne ez töltse ki a várandósságod minden percét! Próbáld helyén kezelni ezeket, felkészülni mindenre, de a lényeget sose feledd, hogy kettő szív dobogása dupla öröm az életben!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Mivel kéri a vizes cukrot? Citormmal megfelel?

Szépen lassan, a várandós kiskönyvvel (ami nem is olyan kicsi) körbejártam a fogorvost, meg a védőnő is sokszor felkeresett, valamint mentem is hozzá vizeletmintát adni, vérnyomást mérni. A vizeletmintából meg tudta állapítani, hogy több folyadékra van szükségem! Amire nekem oda kellett figyelnem a várandósságom végéig, hogy ne érintkezzek olyan állatokkal (leginkább macska kakival), amiktől el lehet kapni a toxoplazmózist. Amennyiben ez a fogékonyság megjelenik a vérképben, akkor a továbbiakban, mindegyik trimeszter vérvizsgálatakor nézik ezt. Magamnál én nagyon furcsálltam, mármint azt, hogy én fogékony vagyok erre, mivel volt az életemben öt év, amikor macskáim voltak lakásban, illetve gyerekkoromban mindig volt cica a ház körül. Az emberek nagy százaléka átesik ezen, de aki nem, annak veszélyes lehet magára, de leginkább a magzatra nézve. Nem csak a macskafélék terjesztik, hanem a rosszul átsütött húsban is előfordulhat, szóval nem hiába mondják azt, hogy kerüljük az ilyen fajta ételeket várandósan!

A 16. hét végéig sikerült két kilót híznom! :) Ahogy a bemutatkozásban írtam, nem vagyok egy nagydarab csajszi, 153 cm és 45 kg-os voltam, amikor várandós lettem, így azért már vártam, hogy mikor indul be a hízás. Az ikres könyvemben olvastam, hogy sokkal többet nem szabad hízni így sem, hogy kettő gyerek van, a lényeg az egészséges táplálkozás. Nagyon sok gyümölcsöt ettem, magvakat, teljes kiőrlésű kenyeret. Szerencsém van, vagy nem is tudom, minek nevezzem, de egyáltalán nem vagyok édesszájú, néha-néha a sós dolgokat kívántam csak meg. :)

18. héten elérkezett a II. trimeszteres vizsgálat, vérvétel, ultrahang és a terheléses cukor vizsgálat. Elvileg ezt a 24. hét körül szokták megcsinálni, de a dokim mondta, hogy inkább nézzük meg előbb. Meg kell jegyeznem, hogy ezt az ultrahang vizsgálatot nem tudta az orvosom elvégezni, mert szülőszobán volt, így egy doktornő volt a nővédelmiben, akihez tudtam menni. Az ultrahangos leletre azt írta, hogy bővebb magzatvíz. Nem is értettem, és persze jöttek a netes keresgélések, itt is leírom, hogy NE TEDD! Nem szabad semmi ilyesmit elolvasni, mert csak ideges lesz tőle a kismama. Addig (próbálj) kell várni, amíg a saját orvosoddal nem tudsz egyeztetni, akiben megbízol teljesen! Természetesen semmit nem jelentett, éppen akkor mennyi volt a magzatvíz. 

Illetve kaptam beutalót (még a 12. hét körül) a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe magzati ECHO vizsgálatra. Időpontot a 19. hétre kaptam. Ez azért fontos vizsgálat, mert ebben az Intézetben nagyon speciális ultrahanggal vizsgálják meg a babák keringését, szívét. Volt időpontom ugyan, de a telefonban a hölgy mondta, hogy azért készüljek arra, hogy nem biztos, hogy tudják tartani magukat hozzá. Ennek ellenére körülbelül fél óra várakozás után bent is voltunk a vizsgálóban. Itt megjegyzem, hogy a vizsgálat előtti este furcsa mozgást éreztem a pocakban, de nem tudtam hova tenni, de aztán az ultrahangon látszott, hogy mi is volt, az egyik baba már befordult fejvégű fekvésbe :) valamint most a fejvégű baba van közelebb a méhszájhoz, így most Ő lett az „A” magzat. Ez, ahogy említettem változhat, így nagyon nehéz az elején, amíg tudnak helyet cserélni nevükön nevezni Őket. A vizsgálat konklúziója, hogy súlyos szívfejlődési rendellenesség nem igazolható, szaknyelven megfogalmazva. Viszont a vélemény résznél az volt írva, hogy „A” magzatnál bal kamrai hyperechogén papilláris izom (először én sem tudtam mit jelenthet ez), később kiderült, hogy a bal kamrában meg van vastagodva a szívizom. Azt mondta a doktornő, hogy majd szülés után kell 6-8 hetes korban egy gyermek kardiológia vizsgálat. Illetve akkor van jelentősége, ha más genetikai rendellenesség is fennáll. Nem is kellett kontrollra visszamennem. 

Nyugodt szívvel jöttünk haza, illetve csináltattam meg a vérvizsgálatokat, terheléses cukor vizsgálatot, ahol szintén minden rendben volt. Vérképemben nem volt semmi kiemelkedő, még a vasam is rendben volt. Jó tipp, a terheléses cukor vizsgálatra úgy menjetek, hogy vigyetek magatokkal citromot, azzal elviselhető a cukros lötyi :)

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat köszönöm!

Tovább

Kezdetek

Az ember felejt, nem is gondolnánk ugye? Elég szánalmas, de a Baba naplómból kell már azt is megnéznem, hogy melyik napon tudtam meg, hogy babát várunk. Szóval ez a nap 2016. május 8. volt, vasárnap. Arra teljesen emlékszem, hogyan is történt. (érdekes mi?) Szóval a menzeszemnek előtte való nap kellett volna megjönnie, nem gondoltam, hogy azért késik, mert már ott van a babánk, egy előzetes teszt (soha, de soha ne vegyetek ilyet, csak ráparáztat) negatív volt. Illetve voltak menstruációs görcseim is szombaton, melyre még gyógyszert is vettem be. Nagy meglepetésemre, ezen körülmények ellenére vasárnap reggelre sem jött meg. Férjem horgászversenyre ment kora reggel, nagyfiúnk (férjem első házasságából született akkor még 15 éves fiú) még az igazak álmát aludta. Úgy voltam vele, hogy na, jó, próbáljuk meg, nézzünk egy tesztet. Ez a harmadik próbálkozásunk volt, fel voltam készülve így arra is, hogy ismét csak a teszt csík jelenik meg. Ekkor elég furcsa dolog történt, először nem is a teszt csík látszódott, körülbelül 5 másodperc telt el és ott volt, tényleg ott volt! Mindkettő látszódott olyan erősen, amit eddig csak a filmekben, interneten láttam. És akkor jött a kérdés, most akkor mi is történt? Szerintem sokan itt még fel sem tudjuk fogni, hogy egy új élet növekszik bennünk, nem vagyunk egyedül innentől kezdve. Én is így voltam, ott a csík, de igazából még akkor nem is éreztem semmi változást. 

Hogyan közöljem ezt a hírt a férjemmel? (akkor még nem volt a férjem, csak azon a nyáron házasodtunk össze, de az egyszerűség kedvéért így írom) Persze lefotóztam a tesztet, és elküldtem Neki. Semmi reakció…tiszta ideg voltam, most mit csináljak? felhívtam, nem veszi fel…aztán mégiscsak visszahív körülbelül egy percen belül. Mondom Neki, hogy küldtem üzit, igen, látta, de még nem olvasta, hiszen még egy botot sem dobott be és a szereléket rakja még csak össze. Majd utána megnézi mit írtam, erre én, nem, most nézd meg! A következő válasz jött: „baszki”. Nem erre számítunk elsőre ugye? De benne volt minden öröm, izgalom és várakozás. Persze utána, „jaj, most mit csináljak? menjek haza?” Megnyugtattam, hogy felesleges, horgásszon, én ebédet főzök, majd utána beszélgetünk.

Tovább