judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Bevezetésre került a virágföld...

Kezdésnek hoztam egy videót, az előző posztban írtam a járássegítőről. Lanuska itt próbálkozott vele:

November 1-je volt, úgy kezdtük a napot, hogy Borónál bevezetésre került a virágföld. :) igen, jól olvastátok. Most már tényleg el kell pakolni bizonyos dolgokat a házban, pedig annyira szerettem volna ezt elkerülni, de csak nekem okoz bosszúságot, hogy utána takaríthatok. A házban, na jó, a wc és mosókonyha kivételével mindenhova van bejárásuk a lányoknak. Úgy követtek, mint a kiskutyák. Ez még mindig jó volt, mert nem kellett aggódnom, hogy éppen merre járnak. Szóval, elpakoltam a virágokat, a kis kukákat feltettem magasabb helyre, és egyelőre ennyi, mert a szekrényeket nem tudták még kinyitogatni. A konyhában van egy polcos rész, ahol az Ő tányérjaik, pohárkáik, kanalaik voltak, azzal garázdálkodhatnak bármikor. Ezt a napokban szűntettem csak meg, szóval elvoltak vele majdnem 2,5 évig!

szoptatás hozzátáplálás betegség vizelettartó anyatej
Boróka megkóstolta a virágföldet

November 12-én a lányok elfordultak a cicitől, már egy ideje este is kaptak kiegészítésként tápszert, de utána még mindketten ciciztek kicsit. Volt, hogy elaludtak rajta, de volt, hogy csak pár percig szopiztak és kiköpték a bimbót. Szóval, ezen a napon Mindketten be sem akarták venni a szájukba, ráfektettem őket a szopis párnára, de nyafogtak, és forgolódás volt. Így én ezt annak tudtam be, hogy már nincs igényük rá. Furcsa érzés volt, ez az első elszakadás, leválás. Nem estem kétségbe ekkor, a terveim szerint (a módosított :)) egy éves korukig szerettem volna szoptatni Őket, majdnem sikerült is… 

Ebben a hónapban tettünk látogatást a munkahelyemen, már régóta, vagyis, amióta eljöttem szülési szabadságra csináltam egy Facebook csoportot, ahol tájékoztattam őket az aktuális helyzetről. Később fényképeket, videókat tettem fel. Szóval látogatás, mindenki oda volt értük meg vissza, nagyon kedvesek voltak a lányok, fiúk! Azért volt sírás, amikor többen lettünk egy helyiségben, de még kekszet is elfogadtak a kolléganőmtől. :) A látogatás után Lana először lett beteg. Belázasodott és iszonyat gyenge lett, a láza 39,4 Celsius fokra is felszökött. Vizeletmintát kellett vinni a dokinak, hátha baktérium van benne. Szóval, nem tudom, hogy próbáltatok-e egy majdnem egyévestől, lánytól, begyűjteni vizeletet? A gyógyszertárban lehet kapni vizelettartó tasakot. Ez egy iszonyú találmány, nem tudom, hogy egyáltalán valakinek sikerült-e ilyenben összegyűjteni a pisit? De most komolyan??? Semmi, azaz nulla normális tájékoztatás nincs rajta! Kérlek, írd meg, ha Neked sikerült…és azt is, hogyan csináltad! :) Nálunk körülbelül 5 csepp került a zacsiba, hála Istennek elég is volt, nem volt a vizeletében semmi.

szoptatás hozzátáplálás betegség vizelettartó anyatej
A bizonyos pisigyüjtő tasak

Napközben nem tudtam letenni, aludni, a délelőtti alvás, úgy ahogy ment a kiságyban, de délutánra nagyon felszökött a láza, akkor (először) a hasamon aludt, felváltva apán is. Valahol jó érzés is volt, hogy így ragaszkodott akkor hozzánk, viszont rossz volt ilyen gyengének látni. Érdekes dolog volt az, hogy Boró még nem lett beteg akkor, de nagyon tolerálta Lana betegségét, és azt, hogy jobban volt rám szüksége. Lanuska evett azért, de kevesebbet, mint szokott, így mivel volt még tejem párszor adtam neki cicit. Nem mondom, hogy sokat lógott rajta, de legalább valamennyi folyadék került bele, meg hát az anyatej, az gyógyító erejű! Hála Istennek, elég hamar túlesett rajta, antibiotikumot kellett szednie, de szép lassan meggyógyult :)

Készültünk az első szülinapra!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Végre, meg lehet különböztetni az ikreket!

 Júniusra terveztük a csajok keresztelőjét. Abban a templomban történt a keresztelő, ahova már jó ideje jártunk és járunk. Az esküvőnk is ott volt, a székesfehérvári Prohászka Templomban. Katolikusok vagyunk, hívők, és templomba járók. Így a keresztelő is nagyon emlékezetes maradt számunkra, mivel az atya nagyon jól ismer minket. Jó érzés volt, hogy a lányok is immár Jézushoz tartoznak! Utána ebédre meghívtuk a vendégeket, nagyon jó volt az idő, így a teraszon terítettünk. Az ebéd szintén jól sikerült, mindenki talált valami fogára valót, a sütit úgy rendeltük, arra már nem volt energiám, hogy süssek, tortát a táci mamáék intézték. Keresztszülőktől (tesóm és férje) szépséges fülbevalót kaptak a lányok. Olyan fülbevalót szerettem volna, ami kapcsos, nem a bedugós, féltem, hogy az nyomná a fejüket. Persze arra akkor nem gondoltam, hogy a belövéskor olyat kapnak, amit egy hétig kellett hordani. Nem volt probléma vele egyébként. A keresztelő előtt egy héttel voltunk belövetni, picit felsírtak, de nem volt vészes a dolog. Szóval Lanának piros, Borónak rózsaszínű köves fülbevalót választottunk, így meg is lehetett különböztetni Őket, egy ideig…

keresztelő fülbevaló nyaralás Kolping hozzátáplálás szoptatás

A hónap elején nagyon jó volt már az idő. Vettünk egy pici felfújható medencét, tényleg nagyon pici volt, amibe épphogy belefértek ketten. Szerintem nem igazán értették miért kell fürdeni kint a szabadban, este nem is tetszett nekik annyira, hogy megint a kádban kell lenni. Ebben a hónapban tértünk át a nagy kádra, már nem fértek el a kicsiben, és szerettük volna, ha jobban barátkoznak a vízzel. Voltak napok, amikor együtt is voltak benne, de még annyira nem élvezték. Ülni még nem tudtak, így fekve pancsoltak. Kezük-lábuk járt, mint a motolla, nagyon vicces volt :)

A már említett távoli rokonságban lévő ikresek nagyon beijesztettek minket annak idején, hogy az első évben sehova, de még utána se mentek szinte nagyon nyaralni, pihenni. Úgy gondoltuk megcáfoljuk ezt, így, amikor a lányok 7 hónaposak lettek, elmentünk az első közös nyaralásunkra, Alsópáhokra. :)

Ez a hely fantasztikus! A szobák gyönyörűek voltak, nekünk is volt külön szobánk, pelenkázó, fürdető kád, mikró, vízmelegítő, babakocsi! Egy hetet voltunk ott, az idő is nyári meleg, hála Istennek. Kint is tudtunk fürdeni a medencében! Úgy van kialakítva minden, hogy bent is van lehetőség mindenre, ha rossz az idő, vagy télen jönne valaki. Fedett folyosón lehet végig barangolni, bent több játszóház, kávézó és az éttermet is meg lehetett közelíteni. Lányok még mindig háromszor aludtak, így a reggelink idejében volt az első, dél előtt a második és három óra körül a harmadik. Éjjel féltem, hogy majd elalszanak-e idegen helyen, de itt is csak anya izgult, lányok simán aludtak végig.

keresztelő fülbevaló nyaralás Kolping hozzátáplálás szoptatás

A hozzátáplálással nagyon jól álltunk, tízóraira általában tejpép volt, védőnő javaslatára, általában ízesítés nélkülit adtam Nekik, cukormenteset. Ebédre főzelék, és uzsonnára gyümölcs, 7gabonás péppel. Ekkor már kóstolták a csirkehusit és a pulykahúst szintén. Amikor itthon voltunk, megfőztem vízben a húst, úgy, hogy tettem bele répát, fehérrépát, majd turmixoltam a főzővízzel, majd pici zacskókban fagyasztottam le az adagokat. A nyaraláson üveges kaját ettek. Illetve voltak az étteremben készített gyümölcs pépek és főzelék is. Anyatejet már nem adtam nekik napközben, csak reggel és este, de, hogy ne fogyjon el olyan hamar, délben fejtem. Már nem akkora a mennyiség, hogy elég legyen Nekik egy-egy étkezésekre, éjjel termelődik még annyi, hogy meglegyen a reggeli adag, illetve estére is elég még az alváshoz. Nem keltek fel éjjel sem. Nem volt már annyira veszettül sok tejem, de azért még elég volt, egy darabig…

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

Amikor Anyák Napján már én is kapok ajándékot!

Elkezdődött a tavasz nálunk is, a bejegyzés első részében mesélek egy picit a koraszülöttség egy újabb "különlegességéről", majd a hozzátáplálás beindulásáról olvashatsz! Ismét, amikor egy biznisz beindul! :)

Mostanában sok képet láthattok a gyerekekről. Nem tudom feltűnt-e Nektek, hogy nem egészen kerek a fejecskéjük. Muszáj erről is írnom, mert amíg nem tudtam, hogy ez miért van nekem is nagyon furcsa volt. Olyan kis körte alakúak. Szóval több féle megközelítést olvastam, van, akik azt mondják azért van így, mert császármetszéssel születtek, és a másik, ami szerintem kicsit hihetőbb és megalapozottabb, hogy koraszülöttek. Amennyiben van ilyen ismerősötök, lehet ott is feltűnt, ha mégsem, a neten biztos láthatsz még ilyen babákat összehasonlítás képpen. Mindenkit megnyugtatok, akinek korababája van, az se ijedjen meg, ez el fog múlni! :)

Vannak olyan történések, amiket feljegyzeteltem magamnak a naptárban. Muszáj, mert nem tudom sajnos minden nap írni a gépen a történteket. A következő ilyen május elején, hogy pelenkázás közben a lábukat megfogták! Lehet ez időre született babánál nem olyan lényeges előre lépés, de én ettől (is) nagyon boldog tudtam lenni! Májusban nagyon felgyorsultak az események! Az első nagyon fontos, hogy anyuka lettem! Így anyák napjára engem is megleptek a gyerekeim! (férjem segítségével :)) Mondanom sem kell, folytak a könnyeim, mint a záporeső! Nagyon megható volt!

A hónap elején megint voltunk pecázni egyet, halat ismét nem sikerült fogni, de már a lányok ettek gyümölcsöt közben! (almapépet) Boróka május 10-én az oldalára fordult, Lanus pár napra rá szintén. Nagyon beindult a mozgásfejlődés, lassan fél évesek lettek a csajok, státuszon szépen teljesítették a követelményeket. Ezek után már a forgás hátról hasra és fordítva sem volt nehezükre. Fantasztikusan fejlődtek, pedig már Dévény-tornára sem jártunk! Ahogy említettem júniusra voltunk visszarendelve kontrollra. Mivel elkezdek jobban mozogni a kiságyban, beszereztünk egy pelenkára csíptethető légzésfigyelőt. Volt, hogy még mindig bejelzett a lapos. Nem tudom miért nem érzékelte Őket rendesen, mert tutira nem volt légzésleállás egyik esetben sem. A pelusra csíptethetővel is teljesen meg voltunk elégedve, egészen addig tudtuk használni, amíg nem kezdtek el jobban elmászni az ágyban. 

Az első étkezés kiváltás is ebben a hónapban történt, május 16-án volt először, hogy csak gyümölcs (alma) volt uzsonnára. Mivel szépen megették a 140-150 gramm adagokat, így már anyatejet nem adtam nekik utána. A hozzátáplálás elején ismét használtam egy applikációt (már nem tudom melyik volt, bocsi), amiben vezettem, hogy éppen mennyi anyatejet és mennyi szilárd ételt ettek. Végre találtam egy olyat, ahova nem csak egy babát lehetett beregisztrálni. Szerintem nagyon praktikus, de egy idő után ez is macerás volt, mert szinte mindent kellett volna vezetni hozzá, hogy lássam a fejlődést, mennyit és mikor pisilt, kakilt, mennyit aludt…stb. Nem volt egyszerű az elején, hogy most akkor mennyi étel is elég Nekik egy alkalomra, még a gyümölcs oké, de a későbbiekben a főzelékekkel voltam bajban. De ismét ne rohanjunk annyira előre. Szóval, a védőnővel és a gyerekorvossal egyeztettem folyamatosan, meg a bolti bébiételeken láttam, hogy körülbelül hány grammos egy üveg baba kaja. A kiváltást onnan tudtam, hogy mikor kell, hogy volt olyan alkalom, hogy 150 gramm mennyiség után még ugyanennyi anyatejet szlopáltak, döbbenet! Akkor azt mondtam, hogy na, elég lesz talán! :) 

Hó végén elkezdük a főzeléket is próbálni, mindent főztem Nekik előre, tettem a fagyasztóba. Anyatej tároló zacskókban remekül le lehet fagyasztani az ételt. Lehet a mennyiségeket is látni, illetve este elővettem és másnap csak melegíteni kellett. Amikor aludtak, akkor főztem előre meg jó nagy adagot. Ezekről majd később is fogsz olvasni, mert szintén ezt is nagyon tudatosan, előre eltervezve csináltam...lehet mérnöknek kellett volna lennem? ....:D 

Lana hónap végén már 5950 gramm volt, Boró pedig 6060 gramm! Szépen, lassan kezdte Boróka átvenni a vezetést kilók tekintetében! :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

Tandem szoptatás? Az, ami csak a filmekben van!

Kezdtek beállni a napok, volt, hogy barátnőmmel is tudtam találkozni, akinek egy héttel hamarabb született a babája, de szintén kora baba, 35. hétre jött fiúcska. Már említettem, amikor kórházban voltam még. Néha Ők jöttek hozzánk, volt, hogy mi látogattuk meg Őket. Lányok még háromszor aludtak napközben, éjszaka hajnalban egyszer ettek már, utána hétkor és kezdődik a nap. A hajnali etetést már egyedül csináltam, férjemnek így azért jobb volt, hogy végre tudott egész estéket aludni. Simán ment, hogy átmentem Hozzájuk, egyik pelus csere, etetés, másik pelus csere és etetés. Amíg az másodikat etettem szépen visszaaludt az első. Ekkor már nem fejtem utána, mert megették az adagjukat ciciből. Egyre többször volt már jó idő, így a délutáni alvás már kint volt a teraszon, még hordozóban kiraktam Őket és el is aludtak. Megmondom őszintén én megpróbáltam együtt szoptatni Őket, de egy lehetetlen vállalkozás volt, szerintem ilyen is csak a filmeken van :) nagyon mohón ettek, többször kellett büfiztetni Őket közben, így az egyszerre etetésről én le is tettem.

A Dévény-torna mellett az is beállt, hogy előkerült a játszószőnyeg, lógott rajta mindenféle csodás játékszer, de még a nézegetésen kívül nem nyúlkáltak hozzá. Nagyon nem szerettek hason lenni, de hát valahogy meg kellett tanulni tartani a fejüket, a gyógytornász javaslatára egy törölközőt tekertem hónuk alá, illetve már van olyan játék párna, ami direkt arra való, hogy hason rajta fekszik a gyerek és tudja a játékokat nézegetni, amik rá vannak aggatva. Ebben a hónapban végre már többször van mosolygás is és mintha már jobban érdekelné Őket a külvilág. Bőszen énekeltem Nekik, mondókáztam, de egyelőre visszajelzés nem volt sajnos. Amikor a kezükbe tettem valamit, karikát, játékot, akkor azt tartották egy darabig, de körülbelül ennyi volt. Nem tudom Ti miként kezeltétek ezt, de nekem nagyon nehéz volt, úgy éreztem, hogy csinálom-csinálom, de semmi visszajelzés nincsen, hogy ez jó így. Oké, a doki mondta, hogy az jó, ha sok színes játék veszi körül Őket, de akkor is hiányzott az, hogy Ők reagáljanak. Természetesen a mai eszemmel már tudom, hogy ilyen ez a gyerek nevelés, csinálod, sosem tudod az adott pillanatban, hogy jól, csak később fog kiderülni, milyen embert neveltél fel. Ez így szép és jó, de akkor nehéz volt. Így most azt tudom tanácsolni az újdonsült anyukáknak, hogy türelem, türelem és türelem!

Boróka a támaszkodós párnán (nem tudom, hogy mi az igazi neve:))

szoptatás anyatej alvás gyógytorna Dévény-módszer ének

Amikor jó volt az idő, a délutáni alvás séta közben történt. Nekem is jót tett, és a lányoknak is, hogy a levegőn lehettek. Márciusban már olyan szép volt az idő, hogy csak vékony kabát és takaró kellett az alváshoz :)

Séta közben

szoptatás anyatej alvás gyógytorna Dévény-módszer ének

Egyre többször előfordult, hogy a hajnali etetéskor a lányok nem ébredtek, hanem én keltettem őket, vagy az ébresztőórámra keltek fel. Éppen valamilyen receptért ugortam be a dokinkhoz, amikor rákérdezek, hogy, na, mi legyen a hajnali keléssel, mert úgy érzem, hogy csak én akarok felkelni hajnalban. Aggaszt a dolog, mert szépen megeszik a 120-130 ml-ket. (igen, még mindig méregetek) Az orvos rám néz és közölte, hogy hagyjam aludni őket. Lanus 5060 g, Boró pedig 4980 g, napközben szépen ettek, 4,5 hónaposak. Következő este úgy hallom, hogy mintha mocorognának, szóval még volt etetés. Aztán másnap meg is beszéltük a férjemmel, hogy valószínűleg csak én hallottam, hogy felkeltek…így aznap már nem ébresztettem őket, és láss csodát végig aludták az éjszakát! :D Ez március 31-én történt :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Mélyvíz, egyedül az ikrekkel

Attól kezdve minden héten jártunk a „masszázs”-ra, én csak így hívtam, mert körülbelül úgy nézett ki a torna. Egyáltalán nem tolerálták jól a csajok. Mivel férjem nem tudott eljönni velünk, anyós tologatta addig az egyiküket, amíg a másik „tornázott”. Szinte végéig ordítás volt. Engem annyira nem zavart, tudom, hogy jót tett nekik, szerintem Márti nénit jobban zavarta, minden alkalommal feltette a kérdést „nincs cumijuk?”, még az első pár alkalomra elvittem, hátha bele tudom tömni a szájukba, de persze esélytelen volt. Pedig már azt hittem vége van a cumi témának, de igazából itt tettem el végleg. Így maradt az éneklés és játékok mutogatása. Összesen 7 alkalommal mentünk Márti nénihez, májusig és rá egy hónapra kellett visszamennünk egy kontrollra, hogy rendben fejlődnek-e. A kontroll június végén volt, az első nyaralásunk után! 

No, de ne rohanjunk annyira az időben. A 2017-es tél nagyon hideg volt, nem esett sok hó, de röpködtek a mínuszok. Ennek ellenére a vírusok is támadtak, amik férjemet is leterítették. Február volt, mivel beteg lett, így megkértük anyósomat, hogy aludjon itt egy éjszakát, hogy férjem ki tudja pihenni magát, nekem meg legyen segítségem. Szóval, gondoltuk, hogy összehozzuk az első olyan estét, amikor apa aludhat. Az első esti etetésnél anyós segített, másodiknál pedig szólt, hogy igazából Ő sincs jól, köhög is és talán lázas lett. Puff neki, így el is maradt az apai alvás a továbbiakban, muszáj volt apának gyorsan meggyógyulnia (pár óra alatt), hogy segítsen az estében. Lányok éjjel még mindig cumisüvegből kapták az anyatejet, napközben próbáltak már szépen szopizni.

Így történt, hogy másnaptól mélyvízbe kerültem, nem volt segítség napközben! 

Sok mindenre nem emlékszem ebből az időszakból (se). Reggel munka előtt apa segített a lányoknál, így azért könnyebb volt. Istennek hála jó a munkahelye, mert tolerálják, hogy később tudott csak beérni. Az etetéseket úgy oldottam meg, hogy 90%-ban Boró kapott először enni, mivel nagyon akaratos volt az evésben, Lanus legtöbbször türelmesen végig várta. Nem is emlékszem, hogy én mit ettem, de valószínűleg férjem hozta az ebédet, vagy rendeltem. Akkor még nem volt erőm főzni is. Amíg egyiküket szoptattam, a másik pihenőszékben leste a történéseket. Próbáltam tartani a szoptatási időt, mértem mennyit ettek, meg nem lóghattak a cicin órákat, mert a másik akkor aztán tényleg ordításba tört volna ki. Meg is említem ismét, hogy én nem szoptattam igény szerint. Sokáig nem is tudtam, hogy mi az, hogy iszsz-es baba, elég gáz, de úgy kellett rákeresnem a neten…nem tudom különben, hogy anyukák ezt miként oldják meg, most az ikresekre gondolok. Bár én egy gyerekkel sem csináltam volna. Ez az egyik olyan dolog, amiben tartottam magam az elhatározásomhoz. Hála Istennek és természetesen férjemnek, hogy én nem törtem meg ezekben a fogadalmakban. Sok helyen lehet olvasni, hogy persze, elképzelsz valamit, aztán úgysem az lesz, igen, vannak dolgok, amikben lehet rugalmas az ember, de ez az egyik olyan, amiben nem akartam másként dönteni.

Megemlítem, itt sokkal többet kellett volna jegyzetelnem, mert próbálok visszagondolni, hogy miket csináltam napközben, de áááá, felesleges.

Akkor még szépen elfértek így a kezemben Mindketten

Az etetések közben, és egyébként is, nagyon sokat énekeltem, énekelek még most is….ne is kérdezzétek, szörnyű a hangom! Ciki, nem ciki én néha azért is énekeltem, hogy magamat nyugtassam meg. Körülbelül ez olyan, mint, aki elszámol tízig, hogy nehogy csúnyát mondjon.

A lényeg, hogy Őket megnyugtatta. Valahol olvastam, hogy inkább ugyanazt az éneket kell többször énekelni, mint váltogatni. Gondoltam, hogy Lanának tetszik az „Elvesztettem zsebkendőmet…”, énekeltem vagy harmincszor, hátha, de nem igazán jött be…:) most már nevetek, de akkor…

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Dévény-módszer csodája

December végére, újévre, Boró 2470 gramm, Lana pedig 2630 gramm. Én majdnem ennyivel születtem :) Mivel a szüleim még dolgoztak akkor (lehet már említettem), így ismételten anyósom jött napközben segíteni, reggel jött, mikor férjem elment a munkába és addig volt velünk, amíg meg nem jött, hozott mindig ebédet. Nagyon jó érzés, hogy segített akkor és még most is nagyon sokat.

Már az elején próbáltunk mindent rendszerben csinálni. Időpontokra és tevékenységekre egyaránt értem ezt. Úgy gondolom, hogy két féle beosztás létezik ikres szülőknél, az egyik, hogy az etetéseket, fektetéseket, fürdetést és tényleg mindent, rendszeresen ugyanabban az időpontban csinálják. Illetve van a másik féle, amelyben „csak” a tevékenységek sorrendje van meg, az időbeliség annyira nem fontos. Mi az első módszer szerint igyekeztünk túlélni. :) Az első három hónapban azért ez még nem forrta ki magát teljesen, mert megkellett ismernünk egymást. Lányok ügyesen ettek már ciciből, nagyon sok tejem volt hála Istennek. A melleim hatalmasak voltak, a B kosár helyett, inkább C és D kosaras melltartó kellett.

Ismét szemből Lana van bal oldalt, Boróka a csíkos sapis, reggeli után készült kép

 A támaszokra visszatérve, hetente egyszer jött és jön hozzánk egy takarító is, ami óriási segítség tud lenni. Amennyiben megtehetitek, mindenképpen éljetek az ilyen lehetőséggel, mert legalább nem őrül bele az ember abba, hogy most a gyerekkel foglalkozzon, vagy pedig azzal, hogy úszik a ház. Sok helyen olvasom ezt anyukáktól, hogy emiatt veszekedések vannak otthon a férjükkel, párjukkal, nem éri meg, jobban sérülhet a kapcsolat kettőtök között, mintha rászánnátok erre egy bizonyos összeget. 

Visszatérve ránk, próbáltam délelőttönként aludni, de nem igazán sikerült. Lányok nagyrészt a nappaliban voltak, még mindig szinte az egész napot végéig aludták. Védőnő rendszeresen jött, az első oltásokat is megkapták, minden rendben. Akinek korababája van, tudja, hogy mennyi orvosi vizsgálatra kell menni ilyenkor. Szemészetet már meséltem, de még mentünk Boróval hallásvizsgálatra, mindkét lánnyal koraszülött gondozásra, kardiológiára, és még sok más is lehet, attól függően, hogy mennyi időre születtek a babák, illetve milyen állapotban vannak. Folyamatosan mesélem majd a vizsgálatokat. Ezeken kívül a védőnő javaslatára és mivel koraszülöttek így felkerestünk egy Dévény-módszerrel foglalkozó gyógytornászt. Nem ez az egyetlen lehetőség, de kifejezetten a korababáknak előnyükre válik ez a fajta torna. Nem csak a mozgásfejlődésben segít, hanem az idegrendszerüknek is jót tesz. Ezt a fantasztikus módszert Dévény Anna hozta létre, sajnos Ő már nincs közöttünk. Jó szívvel ajánlom az oldalát az interneten, sokat olvashatsz erről a speciális manuális technikáról. 

Dévény-módszer 

A csajoknak a mozgásfejlődés az, amit fejleszteni kellett, főleg úgy, hogy mindkettőjüket újra kellett éleszteni. Azért emelem ezt ki ennyire, mert a koraszülötteknél sokáig a korrigált korukat kell figyelni, úgy értsd ezt, hogy amikor meg kellett volna születniük, az a tényleges kor mozgásfejldős szempontjából. Minden egyes mozgásnál, forgás, fej emelés, mászás, satöbbi a korrigált kort kellett nézni. Az orvosok azt mondták, hogy körülbelül egy-két éves korukra szokták beérni a társaikat. Elsőre azért ezt nehéz volt felfogni. Így most már nem csak a súlyuk miatt lehetett aggódni, hanem amiatt is, hogy rendben, időben és megfelelően csinálják az egyes mozgásformákat...

Most utólag visszagondolva, nagyon figyeltem minden mozdulatukat. Erre akkor jöttem rá, amikor már nagyobbak voltak a lányok és jártunk közösségbe. Néztem a többi babát, hogyan fejlődnek. Természetesen gyorsabban csináltak mindent az időre született gyerekek. Valamint azt vettem észre, hogy az Ő szüleik nem nézik árgus szemmel minden mozzanatukat, nem görcsöltek rá, ha éppen „repülőztek” a babák, vagy nem teljesen szabályosan fordultak át. Nem értettem, és még most sem igazán, ez ismét olyan dolog, amit a korababák szülei szerintem szintén átéreznek, de az időre született babák anyukáinak, apukáinak ez ismeretlen.

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Vijjog a gép ezerrel, kapkodtuk a gyerekeket!

Mielőtt belekezdenék az otthoni napokba, el kell mondanom, hogyan becézzük a lányokat. Blankát már a pocakban Lanának hívtuk. Nincs sok hasonlóság a két név között, de gondoltuk nekünk is, és Neki is könnyebb lesz ezt majd kimondani. Borókát a pocakban, és még a kórházban is Borinak hívtuk. Viszont később valahogy a Boró ragadt rá. Ő nem Boris, inkább Borós! :) Szóval innentől kezdve a lányokat Lanának, Lanusnak, Lanácskának, Borónak, Borócicának hívtuk, így olvashattok róluk a továbbiakban! 

Az első napok nehezek voltak, megkaptuk az ukázt, hogy napi nyolcszori étkezésre 40 ml-t kell enniük. Kell! Meg kell enni az adagot, koraszülöttek, nincs kecmec. A zárójelentésen fel van vezetve, hogy légzésfigyelővel el kell látni a kiságyakat, az orvosnak pedig fokozottan kell figyelemmel kísérni a fejlődésüket. Pénteken engedtek ki bennünket, hozzánk hétfőn jött a védőnő és az orvos is. Már előre beszereztük a felírt vitaminokat. Pluszban kellett Nekik E-vitamin a szemükre. Mivel az fejlődik ki a pocakban a legkésőbb, így a szemészetre is rendszeresen kellett járni, arra kaptuk meg a legkorábbi időpontot, december 27. volt. Azért azt el kell mesélnem, hogy az E-vitamin az ugyanaz, amit Te is meg tudsz venni a patikában, szóval egy zselé kapszula, amit adj be a gyereknek! Mi úgy oldottuk ezt meg, hogy tűvel szúrtuk ki és nyomkodtuk ki a szájukba, nem volt egyszerű művelet. A többi vizsgálatra csak januárban kellett menni. 

Nem akartam az ágyukat tele rakni semmi játékkal, az elején még rácsvédőt sem tettem fel, mert féltem, hogy belefúrják a fejecskéjüket. Visszagondolva ez korai volt, mert még nem is mocorogtak annyit éjszaka. Azt viszont több helyen is olvastam, hogy a koraszülöttek, és ikrek nagyon szeretik a szűk helyeket, így beszereztünk (ajándékba kapták) pólyát. A régi hagyományosra gondoljatok. Ahogy haza értünk a kórházból bele is tettük Őket. Szóval, ágyak fel voltak szerelve légzésfigyelővel, pólyába becsomagoltuk a gyerekeket, indulhatott a mandula. A napi nyolcszori étkezés, háromóránkéntit jelent, sorrendben úgy nézett ki, hogy pelenkázás, etetés, büfiztetés és fejés. Még nem tudtak elegendő mennyiséget enni ciciből, így cumiból kapják az adagot. Aki nem próbált még cumisüvegből etetni az nem tudja, hogy milyen nehéz is ez. Amit a boltban lehet kapni cumisüveg sokkal nagyobb volt, mint a kórházi. Akkor azért nyafogtam, hogy milyen rossz, most meg kiderült, hogy az sokkal jobb volt :) Napközben próbáltam többször is rátenni Őket a cicire, de még nagyon nem éreztek rá, nem hangolódtunk össze. Nekem is nehézkes volt, és bennem volt, az is, hogy egyék meg az adagot. Ezt még sokszor fogjátok tőlem hallani, mert központi kérdést csináltam abból, hogy eleget esznek-e, növekszik-e a súlyuk megfelelően. Nálunk a mérlegelés minden etetéskor megvolt, jegyzeteltem hozzá papírra, hogy mennyit ettek, fent van interneten is sok portálon, hogy adott életkorban mennyi anyatejet vagy tápszert kell kapnia a babáknak. Így nálam szóba se jöhetett az igény szerinti szoptatás (egyébként sem voltam, vagyok ennek a híve), mert akkor fogalmam se lett volna, hogy éppen mennyit ettek és még mennyit kéne enniük. Már a várandósságkor ezt magamban eldöntöttem, persze férjemmel mindent átbeszéltem, hogy nálunk a cici az étkezést jelenti, nem altatásra használom, nem nyugtatásra. Sikerült is ezt betartanom! 

Az első napokban nagyrészt kiságyban pihentek a csajok, délelőtt, a szellőztetés miatt a nappaliba hoztam őket mózeskosárban, olyan picikék voltak, hogy egymás mellett simán elfértek! A nap nagy részében aludtak, szinte csak etetéskor keltek fel, éjjel még néha akkor sem. Ők nem keltek éjszaka még, arra, hogy éhesek, de persze (koraszülöttség miatt) keltettük őket. A szobánk a lányok melletti volt, így csak a légzésfigyelő volt éjjelre bekapcsolva a walkie-talkie nem, így is hallottam a szuszogást, és sajnos nem csak azt, hanem a légzésfigyelő sípolását is….rohantunk a férjemmel a szobába, vijjog a gép ezerrel, kapkodtuk a gyerekeket. Mi történt? Hála Istennek a lányok csak aludtak, de miért szólalt meg az a vacak?

Leültünk az ágy mellé, figyeltük, hogy veszik a levegőt, mozgott a mellkas fel és le…akkor meg miért sípolt?

Lányok a mózesben, Lanus bal oldalt, Boró pedig mellette szuszog :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Ez az adag punktum!

Elkezdtük a harmadik hetet, (igazából a 3,5 felediket) szépen híztak a lányok, közel volt a 2 kilógrammos álomhatár Mindkettőjüknél, de kellett tudniuk minden étkezést cumisüvegből enni. A hétfőt úgy kezdtük, hogy már  vágyott harmadik részben voltak a lányok. Én voltam legjobban meglepődve, hogy már rossz helyen kerestem a gyerekeket. Nagyon boldog voltam! Ezt még lehetett azzal tetézni, hogy Blankát megpróbálhattam ciciből etetni! A kórház egyik védőnője is épp ott volt, Ő nagyon támogatja, az anyatejes táplálást. Úgy kellett csinálni, hogy lemértem a cicizés előtt, majd próbáltam rátenni. Olyan picike volt Blanka, hogy az alkaromon simán elfért úgy, hogy a kezemmel elértem a talpacskáját! Muszáj volt simizni etetés közben, mert bealudt volna. Nem volt egyszerű, ezt is meg kellett tanulni nekem is és Neki is. A végére (nem kis idő után, volt vagy 20 perc) 10 gramm pluszt mutatott a mérleg! Ez hatalmas öröm volt! Ezután még a maradék adagot cumiból kellett megennie. 

Másnap, kedden mondták, hogy lehetséges, kiengedik a lányokat pénteken, ha minden jól megy :) öröm és boldogság ezerrel! Minél többet kellett nekem etetni Őket, így a reggeli látogatás után bent maradtam a kórházban, megvártam a következő alkalmat is, csak az után vittek haza anyósomék. Délután pedig férjemmel együtt mentünk be Hozzájuk. Az esti etetésre is volt, hogy bementünk, de nem igazán akartak beengedni már akkor minket, nem is érttettem, mert, amikor bent feküdtem a kórházban simán bementem, most viszont volt, hogy hiába vártunk az ajtónál, így maradt a 3 alkalom. Szerdától már az etetéseket én csináltam, Blankánál és Borókánál is! Meg kell mondanom, hogy a cumisüvegből sem könnyű az etetés, nem mindegy, hogyan teszed a szájába a cumit, ráadásul a kórházban tényleg üvegből van és nagyon picike a cumi rajta. Lassan ették meg az adagokat, ami még mindig 40 ml, ezt muszáj volt megenniük. Ezt azért is írom így, mert akik igény szerint szoptatnak, nem tudják ezt átérezni, hogy milyen az, amikor igen is muszáj azt az adagot megenni! A koraszülötteknél teljesen máshogy megy minden, így az összes etetésnél (ha nem cumiból volt) mértem, hogy mennyit ettek. Etetésen kívül nem csinálhattam még semmit a lányokkal, nem láttam Őket pucéron, nem pelenkázhattam Őket, nem láttam a köldökcsonkot sem. Azért ez sem egyszerű lelkileg feldolgozni... Nem volt újdonság a pelenkázás egyébként, de azért teljesen más, amikor a saját gyermekeden csinálhatod. Egyébként nem tudom, hogy ez kórház specifikus, vagy mindenhol így van? Nagyon szépen ettek már a lányok, híztak is, kettő kiló fölé kerültek már! Közeledett a péntek, reggel mondták, hogy nem is kell megvárni a délutánt, még ebéd előtt vihettük őket haza! 

December 16. A reggeli etetés után kapkodva mutatja meg a nővér, hogyan kell pelenkázni. Előtte való este mondták, hogy mennyi ruhát hozzunk és bundazsákot is kellett vinni. Napos idő volt, de csípős hideg.

Kezemben volt már a zárójelentés, akkor kaptam kisebb sokkot, olvasom, Borókát is újra kellett éleszteni… Ő jól reagált, így szinte azonnal visszajött, Blanka volt 4 percig….halott.

Ez sem számít, aznap jöhettek haza a gyerekeink!

Olyan picik voltak, hogy kis sem látszódtak a bundazsákból! Rózsaszínben Blanka, fehérben Boróka:)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább