judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Jó anya? Elég jó anya? Kiegyensúlyozott anya!

Amióta anya vagyok régóta kavarognak bennem ezek a szavak, mondatok, de csak most sikerült úgy megfogalmaznom, hogy kikerekedett belőle egy bejegyzés. Talán Magadra ismersz, talán úgy gondolod, hogy ez csak közhely, vagy egy nagy katyvasz, de nekem fontos volt, hogy megosszam Veled!

Anyaként, - előtte is- , fokozottan jellemző rám, és azt gondolom sokunkra, hogy bújjuk az internetet, mik a mai trendek, hogyan legyünk jó anyák? Legyen szó arról, hogy éppen kismama vagy, babás, vagy kisgyerekes anyuka vagy. Trendek. Nevelési stílusok, bölcsőde, óvoda, iskola választás. Mindenhez segítségül hívjuk az internetet. Simán „csak” a guglit, vagy szülői oldalakat, Facebook postokat, online csoportokat. Nagyon sok lett a megmondó ember. Talán legutolsó helyre kerül a férjünk, társunk, szüleink, barátaink. Igen, most gondolhatod, hogy itt egy újabb valaki, aki okosságokat akar mondani Neked. A legfontosabb, hogy én nem szeretném megmondani, hogy miként csináld, csak a tapasztalataimat írom le Neked.

Itt ülök egy kávézóban és már le is játszódik mellettem a tipikus felállás. Anyukák beszélgetnek gyerekekről. Egy gyerkőc van velük. Arról szól a diskurzus, hogy ilyen meg olyan az egyik ismerősük, nem figyel a gyermekére, mennyire csúnyán beszél Vele, bezzeg Ő, aki mindent elmagyaráz a gyerekének és odafigyel rá, de gyorsan oda veti a gyereknek, menj, keress még valamilyen játékot a kitett dobozban, foglald le magad. Ítélkezünk, közben nem vagyunk jobbak.

Nem is olyan régen egy blogbejegyzésben olvastam egy anyukának a vallomását. Ikrei vannak. A bejegyzés arról szólt, hogy Ő mennyire másként éli meg az anyaságot most, amikor már ott vannak a gyerekek, mert előtte azt olvasta, hogy mindenhol szép rózsaszín ködbe csomagolva adják elő, hogy a gyereknevelés nem több, mint sétagalopp. Ehhez képest belecsöppent a valóságba, nagyon nehéz volt az első időszaka. Kanyarodjunk akkor vissza az első bekezdésemhez. Azt gondolom, ez azért lehetséges, mert ezt tolják az arcunkba.

Lehet olvasni, keresgélni az interneten, de úgy gondolom, hogy nem egy valaki által megkreált világ alapján kell berendezkednünk a gyereknevelésre.

Én egy harmincas anyuka vagyok, lassan inkább a negyvenhez leszek közelebb, mint a harminchoz. Így még én is a digitális világ előtt lehettem gyerek. Amennyiben követed a blogom, olvashattad, hogy van a férjemnek az első házasságából egy fia. Szóval én kaptam egy kamasz gyermeket is a házasságba. Így elég hamar, még a lányok előtt, találkozhattam a mai kor gyermekével, nem is a legkönnyebb időszakban. Nehéz volt nekem is az első két-három évben, hogy ne azzal jöjjek, hogy bezzeg, amikor én ennyi idős voltam. El kell mondanom Nektek, hogy a legtöbb összezördülésünk a férjemmel pontosan a kamasz gyermek nevelése miatt történt. Na, nem azért mert annyira „rossz” gyereke lett volna, hanem egyszerűen mások a mai kamaszok, mint mi voltunk. Sajnos, nem sajnos a környezeti változások nagyon befolyásolják a mai gyereket. A hatalmas digitális bumm, ami csak az elmúlt tíz évben történt, az Ő életükbe már nagyon korán megjelent. Nézd csak meg például a mobilodat, tíz évvel ezelőtt milyen volt a kezedben? Maximum sms-t tudtál rajta küldeni meg hívást fogadni, indítani. Most pedig, lépten, nyomon van ingyenes internet elérés, solar fák sorakoznak a parkokban, hogy már a töltéssel se kelljen foglalkozni. A telefont, tabletet pedig a szülők átlagosan 7-10 évesen megveszik a gyerekeknek. Szóval nem szabad úgy gondolkodnod, hogy az én időmben mi volt, mert egyáltalán nem lehet összehasonlítani a mi gyerekkorunkat a mostani gyerekekével!

Anyaság, anyává válni. Mikor lesznek anyák mostanában a nők? Megnézünk egy-egy statisztikát, akkor látható, hogy kitolódik a harmincas éveinkre. Sok helyen lehet találkozni ezzel, hogy jaj, ez már ma normális, nem nehezebb manapság teherbe esni. Már nincs olyan, hogy 35 évesen kisebb az esélye annak, hogy teherbe ess. Ennek csak a környezetemben lévők mondanak ellent. Szinte minden ismerősömnek kellett valamilyen szintű vizsgálat, akár egy egyszerű hormonpanel feltárástól kezdve, egészen a lombik kezelésig bezárólag. Nem biztos, hogy ez az általános, de igen nagy számban előfordul. Éljük a gondtalan húszas éveket, nem foglalkozunk azzal, hogy mi lesz majd később, aztán hirtelen bepánikolunk, amikor nem sikerül teherbe esni. Kezdődhet a végelláthatatlan vizsgálatok sora. Amikor pedig karunkban van a hőn áhított gyermek, akkor meg kétségbe esünk, hogy mindent jól csinálunk-e. Megkérdőjelezzük magunkat, nem egyszer, nem kétszer…milliószor.

Régen, amikor mi voltunk gyerekek, a szüleink maximum az Ő szüleiket krédeztek, nagyanyáktól kértek tanácsot. Ma pedig már a csapból is az folyik, hogy legyél jó anya, elég jó anya vagy éppen hogyan legyél rossz anya.

Én mindig azt vallottam, és most is úgy vagyok vele, hogy Mindenki nevelje úgy a gyerekét, ahogy jónak látja, csak ne panaszkodjon! Persze, mind elfáradunk, kiakadunk, sírunk, hisztizünk is néha, de úgy vallom ikresanyaként, nem kevés tapasztalattal a hátam mögött, hogy igenis lehet úgy alakítani az életünket, gyerek mellett, hogy abba ne őrüljön bele anyuka és apuka, ne menjen tönkre a házasságunk!

anya anyaság internet gyereknevelés szülők
Lányokkal, még a féléves fotózáskor

Sajnos megkérdőjelezik a döntéseinket olyan aprónak tűnő esetekben is, hogy most szoptassunk vagy tápszert adjunk a gyermeknek. Az ujjszopásos bejegyzésemben említettem Dr. Ranschburg Jenő könyvét, nála olvastam azt, ami mellett teljes szívvel ki tudok állni, hogy, azt tegyük, ami anyának és babának egyaránt kielégítő. Szerintem ezt bármilyen élethelyzetre rá lehet húzni. Most ne gondoljátok azt, hogy ettől függetlenül én nem akadtam ki, nem voltam kétségbe esve egyszer sem, de nagyon sokat segített ez a mondat  a nehéz helyzetekben. A másik fontos dolog, hogy első sorban a társammal, férjemmel osztottam és osztom meg a kételyeimet, félelmeimet. Ezek után olvasok utána az interneten, ott is kiszűröm azt, amivel tudok azonosulni. E mellé próbálok nem ítélkezni, azok felett, akik máshogy csinálják. Nagyon nehéz, de a törekvés megvan hozzá.

Nem kell jó anyának, elég jó anyának lenned, elég, ha kiegyensúlyozott anya vagy!

Akkor gyermeked is így fog felnőni, így tud majd jó döntéseket hozni!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Apa visszaemlékezése:Ketten sírtak a vállamon...

A következő bejezésben drága férjem visszaemlékezésit olvashatjátok. Ezek azok a gondolatok, amiket nőként, anyaként nem tudunk átélni és átérezni, de kell beszélni róla, kell a támogatás! Igenis nagyon fontos az apák érzéseivel foglalkozni, mert Ők is csak kiegyensúlyozottan tudnak az újdonsült anyukák mellett lenni! 

Mikor átöltöztem, ránéztem telefonomra. Rengeteg üzenet érkezett a korábbi "Szülünk!" bejegyzésemre. Az eleinte bíztató szólamok először érdeklődő, később egyre erőssebben aggódó formába váltak, szinte követelték, hogy jelezzek végre valamit. Ezt ott helyben meg is tettem, megköszöntem az aggódást, és leírtam, hogy komplikációval tarkítva, de végül világra jöttek gyermekeink.

A rengeteg várakozás és feszültség miatt fáradt voltam, de mivel ők éltek, így kifejezetten jó kedvem volt.

Mikor kiléptem a szülészet folyosójára, megszólalni sem tudtam, hirtelen két síró nő szaladt a karjaimba, majd együtt zokogtak a vállaimon. Judit anyukája és nővére. Gyorsan elmondtam nekik, hogy már minden rendben, majd röviden összefoglaltam a napot. Ők elmondták, hogy mielőtt kimentem, két nővért halottak menet közben beszélgetni a szülésről, és nem értették, hogy mit mondtak pontosan, hogy "az egyiket elvesztettük" vagy "az egyiket majdnem elvesztettük". Hát mit mondjak, kint is bent is jól megijesztettek minket a csajok!

Elbúcsúztunk, én mentem az őrzőbe, feleségem cuccait odavittem, mivel nem mehettem be, távolról intettünk egymásnak, majd mentem az alagsorba, ahol a koraszülött osztály található, hogy megnézzem a csajokat.

Akkor még nem tudtam, hogy a napom legnehezebb része még hátra van.

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

bejelentés

Persze négyesben érkeztünk, anyum kérdezi, hogy hol a nagyfiú, én mondom, hogy nem tudom, miről beszél, én nem mondtam, hogy Ő jön. Kis ideig még másról beszéltünk, aztán a férjem kérdezi anyumat, hogy miért terített plusz egy főre? Ő persze váltig állította, hogy azért mert én azt mondtam, hogy jön a nagyfiúnk. Erre én, nem, én azt mondtam, hogy jön a férjem fia. Az értetlenség csak úgy sugárzott róluk, majd a férjem a hasamra tette a kezét, anyósom rögtön fogta, felpattant és ölelgetett, sírt, meg apósom is, apu is egész korán megértette, hogy mi a szitu, anyum meg csak folyamatosan azt mondogatta, hogy nem értem, nem értem, vicces volt. Szóval így történt a bejelentés. Bár még ekkor csak az orvos a petezsák jelenlétét állapította meg...

Tovább