judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Elfogadjuk a segítséget?

Én elfogadtam a segítséget. Hosszas tépelődés, több átbeszélgetett óra után belementem, hogy kérjek segítséget. Miért megy ez ennyire nehezen nekünk anyáknak? Miért gondoljuk, hogy csak az a jó, amit mi csinálunk? A végletekig, kimerülésig képesek vagyunk tenni a dolgunk. Meddig lehet ezt csinálni?

Emlékeztek biztosan, hogy a 2018-as évet úgy kezdtük, hogy bébiszitterünk lett. Arról viszont nem meséltem, hogy én ezt anyaként miként éltem meg. Ismét „csak” az én érzéseimet írom le Nektek, a bennem kavargó gondolatokat. Ebben az évben anyukám még dolgozott, így rá huzamosabb ideig nem tudtam számítani. Anyósomat pedig már tényleg nem akartam tovább kiszipolyozni, mert így is nagyon sokat segítettek nekünk az első pár hónapban. Vele úgy egyeztem meg, hogy szerdánként eljön, akkor el tudom intézni a piacozást, vásárlást, illetve ebédet is hozott, így azzal nem kellett készülnöm.

A hét többi napját pedig úgy osztottuk be, hogy kettő napot jött a bébiszitter. Reggel kilenctől volt ötig, amíg a férjem hazaért. Töredelmesen be kell vallanom, hogy legelőször nem mertem a lányokkal egyedül otthon hagyni. Ezt el is meséltem Neki később természetesen, így nem az én írásomból fog szembesülni ezzel.

Sőt még otthon is, mindig kimentem velük a kertbe, utcára. Az első kettő hét után azt mondtam a férjemnek, hogy nem szeretném, ha többet jönne. Megkérdezte, hogy miért? Úgy éreztem akkor, hogy sosem fog eljönni az az idő, hogy egyedül hagyjam a gyerekekkel. Az elején még a pelenkázást is én csináltam, kakit sokáig én vettem ki. Egyszerűen nem volt előttem a kép, hogy én akkor elmegyek valahova tök nyugiba, Ő pedig marad a csajokkal. Megmondom őszintén attól féltem, hogy történik valami és nem fogja elmondani, a gyerekek pedig még nem tudják elmondani. Hülyeség? Nem tudom, még nem volt meg a bizalom, és nem akartam megadni a lehetőséget sem Neki, hogy kialakuljon. Amennyiben rajtam múlik, akkor biztos azt mondtam volna  Neki, hogy ne jöjjön. Akkor pedig mi lett volna? Pár nap, és megint kiborulok valamilyen apróságon. Kinek lett volna az jó? Senkinek! Szóval beszélgettünk férjemmel, és közösen arra jutottunk, hogy adjak lehetőséget Neki, beszélgessek Vele, hogy miket szeretnék, aztán majd szépen lassan csak kialakul a bizalom, ha pedig mégsem, akkor legalább azt tudom mondani, hogy megpróbáltam.

Anyósommal is beszélgettünk erről. Érdekes, de én nagyon sok mindent meg tudok Vele beszélni, hála Istennek, jó a kapcsolatunk. Úgy éreztem, és érzem, hogy hasonlóan gondolkodunk sok mindenben, így tudunk egymás problémáival azonosulni. Aztán az is lehet, hogy az embernek könnyebb megnyílni olyannak, aki nem a közvetlen családjához tartozik. Kicsit ijesztő azért ez, ha arra vetítem le, hogy majd az én gyerekeim kivel beszélik meg ezeket a dolgokat. Azt hiszem, ezen még nem kell agyalnom egy darabig.

Szóval, megadtam az esélyt, de még nem hagytam otthon őket hármasban, legalább három hónapig. Valamint utána sem volt olyan alkalom, hogy az étkezést egyedül kellett volna csinálnia. Vagyis az ebédet, azért az még mindig kétemberes meló volt, jó sokáig. Ismét egy olyan helyzet volt ez, amit a jelenben végig gondolva, elmesélve Nektek, banális dolognak tűnhet, de akkor számomra idegőrlő volt.

Teltek a hetek, igazából, ha nem lett volna ilyen segítségem, akkor nem tudom mikor mertem volna a lányokkal kimenni az utcára, játszótérre. Volt, hogy busszal mentünk le a városba, nagyon élvezték! Aztán azokban az időkben, amikor a lányok aludtak, sokat beszélgettünk, nekem is volt egyfajta állandó társaságom, akihez, ha szóltam, még válaszolt is! Ez azért egy anyukának hatalmas dolog! Megadta a lehetőséget arra, hogy a lányokkal később is nyugodtan tudjak viselkedni. El tudtam végezni a napközbeni „feladataimat”, és nem volt később lelkiismeret furdalásom, hogy a háztartással foglalkozom, amikor pedig a gyerekekkel kéne. Sokkal több minőségi időt tudtam így a lányokkal eltölteni, mint előtte. Úgy gondolom ez a döntés nagyon jó volt, örülök neki most már, hogy akkor volt bátorságom belevágni, mert a lányok is nagyon sokat tanultak, mert a bébiszitter szintén úgy adta át a tudását, jelenlétét, ahogy azt én is tettem. Énekelt Nekik, mondókáztak, játszottak. Nekik is jót tett, hogy mástól is tudtak tanulni, de az értékrend összességében nem változott. Ez egy mérföldkő volt mindannyiunk számára, amit sikerrel tudtunk abszolválni!

Az első buszozás, az a fej! Meg a Lanáé is! :D

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Nem bírtam, segítséget kellett kérnem!

Örök dilemma, hogy mi is a könnyebb? Ikrekkel vagy egymás után érkezett testvérekkel? Mert persze, akiknek nincsenek ikrei, állandóan azzal találnak be, hogy jaj, de jó neked, mert letudtad egyszerre a kettőt, vagy legalább eljátszanak egymással…persze, most már, amikor lassan 2,5 évesek lesznek, de azért az elején ez egyáltalán nem így volt. Inkább egyszerre akarták anyát, ki akartak sajátítani maguknak. Szóval, azért itt egyszerre merülnek fel az igények, szükségletek, amiket anyának ki kell elégíteni, azonnal! Természetesen nem mondom azt, hogy egyszerűbb annak, akinek különböző korúak a gyerkőcei, csak ott más problémák merülnek fel. Ezt kell látnunk, nem szabad valamilyen elképzelt dolog szerint véleményt alkotni! Szóval, nálunk ugyebár ikrek vannak, így anya, rögtön és azonnal foglalkozzon Velem! Ezt gondolta Lanus és Boró is. Később még fokozódott ez az igény, amikor már a szobatisztaság volt a porondon. Amire az egyikkel mentem a wc-re, bilire, addig a másik tuti bepisilt vagy bekakilt…Jelen esetben pedig még csak sírás és nyafogás volt, ebből szűrd le, hogy akkor mit is akartak közölni... (jelzem azért ez még mindig van, bár már sokat beszélnek) Férjem már nem először vetette fel, hogy keressünk bébiszittert, kérjünk segítséget. Nem volt egyszerű döntés, nagyon sokat rágódtam a dolgon, tudjátok, hogy jó anya vagyok-e, ha segítséget kérek? Olyantól ráadásul, aki nem is családtag? Látod, az előző bejegyzésemben pont erről beszéltem, egy újabb eset, amikor megkérdőjelezem saját anyai képességeimet, pedig egy egyszerű segítség kérésről volt szó. Férjemmel leültünk átbeszélni, szeretem azt, hogy Ő minden problémámat, aggodalmamat ezzel kapcsolatban végig hallgatott, és a maga realista, férfi agyával meg tudta nekem magyarázni, hogy miért szükséges. Nekem ez nagyon jó volt, kellett, hogy belemerjek vágni!

Anyósom így is jött még hetente először két napot, majd egyet, de az én anyukám még mindig dolgozott, így rá ebben nem tudtam számítani. Szóval, sok gondolkodás után, amikor már volt, hogy sírva hívtam fel a férjem, mert annyira kiakadtam valamin (ami persze most apróságnak tűnik, pl. nem eszik meg az ebédet), úgy döntöttünk, hogy segítséget kérünk. Azt gondolnánk, hogy mennyi bébiszitter van, aki arra vár, hogy az én hívásom befusson Hozzá. Nem így van sajnos. Egy Facebook csoportban adtam fel egy „hirdetést”, ahol Mindenki bébiszittert keresett. Helyben nem jelentkezett senki, volt, aki nem vállalt két gyereket, volt, aki ilyen kicsiket nem, így elég messziről, egy balatoni lány sikerült végül találnunk. Már elsőre nagyon szimpatikus volt, lányok meg sem ijedtek Tőle, fura volt, mert Boró azért tartott az idegenektől és sírdogált is néha, viszont most nem! Így már éreztem, hogy rendben leszünk Vele! J

Így a 2018-as évet úgy kezdtük, hogy lett egy bébiszitterünk!

A 2017-ről 2018-ra virradó éjszakát is otthon töltöttük, férjem tesója jött át hozzánk, fektetés után társasoztunk és filmet néztünk, fél kettőig bírtuk, aztán kidőltünk, mentünk aludni. Lányok tök jól bírták, hogy nem szedték szét a karácsonyfát, nézegették a díszeket, néha megfogták az ágakat, de ennyi, talán majd jövőre :) Év elején mentünk látogatóba ismét barátnőmékhez, ekkor már várandós volt második gyermekével, aki szintén fiúcska lett. a szobájukban volt egy állványos kis hinta, lányok imádták! Már beszéltem Nektek az ének fontosságáról, illetve a Facebook és Instagram oldalamra fel is töltöttem egy videót, ahol Boróka énekel. Most pedig Lana beleült és Boró hintáztatta és hozzá énekelte a hinta-palintát, persze a hinta szó volt még csak akkor kivehető, meg a dallam, de nagyon cukik! Itthon is volt egy kisebb hintázó szék, még ezt is úgy örököltük, nem is működik rendesen, de a lányok még közel kétévesen is szerettek beleülni, pedig már akkor jócskán kilógtak belőle :) Ezek után el is lett pakolva, mert szinte teljesen tönkrement. Ahogy ezt írom, nem is egy olyan játék volt, amit rogyásig használtunk, szó szerint. A hinta is ilyen volt, meg egy kiskocsi is, amibe állandóan belemásztak. Lehet kéne egy listát vezetnem, hogy mit is tettek tönkre :D

Azért az is cuki, ahogy Lana a nyelvét öltögeti :D

 

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Tippek kikapcsolódáshoz, nem csak ikreseknek!

Mivel az előző blogbejegyzésben az első közös nyaralásunkról meséltem, így úgy gondoltam, hogy segítségetekre leszek egy kisebb listával, amit tudtok használni a későbbiekben. Az elején, amikor elkezdtem írni, tényleg azt gondoltam, hogy ez egy kis lista lesz. Rá kellett jönnöm, hogy azért ez nem olyan egyszerű.

Az egyik legfontosabb, hogy mindig időben kezdj el pakolni! Én általában már előző este bepakolok, de a tervezés része már pár nappal az utazás előtt a fejemben összeáll. Nem lehet másként! Illetve, kisbabával, kisgyerekkel úgy is akkor tudsz pakolni, amikor alszik! Legalábbis úgy hatékonyabb vagy, tudsz tényleg arra koncentrálni, hogy ne maradjon semmi otthon, ami fontos! Bár a mai világban minden könnyen elérhető, így azért ne ess kétségbe, ha valami mégis otthon marad! Bababarát szállásokon, de én úgy gondolom mindenhol készek a segítségetekre lenni, illetve boltot úgy is lehet találni bárhol!

Szóval, próbáltam mindent összeszedni, remélem, tudok ezzel egy kis segítséget nyújtani minden családnak, nem csak ikreseknek!

  • Legyen egy lista, hogy kinek mire van szüksége (nálunk már egy ideje létezik ilyen, apának és anyának, eddig, most már a gyerekeknek is), mentsd el egy olyan helyre, ahonnan bármikor elő tudod kapni, pl. valamilyen felhő alapú szolgáltatásba.
  • Gyógyszeres csomag. Amit állandóan kell szednie a gyerekeknek az az alap. Vitaminok, C-vitamin, D-vitamin, nálunk ez viszonylag állandó. Legyen ezen kívül, lázmérő, lázcsillapító (két különböző hatóanyagú), allergiára valamilyen atihisztamin tartalmú csepp (1 év alatt receptes), orrszívó készlet, (porszívót biztos kapsz bármelyik helyen), vagy kézi orrszívó, orrspray. Sérülésekre valamilyen sebfertőtlenítő, mi Bepanthen Plust használunk. Műkönny, kimosni a szemet, ha valami belement.

Természetesen mindent egyeztetve a gyermek orvosával, gyógyszerészével!

lista nyaralás tippek segítség

  • Kullancscsipesz, kisolló, ragtapasz (én eddig sosem használtam, szerintem leszednék, bár ki tudja). Szúnyog-, kullancsriasztó.
  • Évszaktól függően bababarát naptej, napozás utáni krém esetleg. Léteznek már jó kis sapkák, úszó ruhácskák, amik védenek a Nap káros sugaraitól!
  • Játékok babának, gyerekeknek, szintén évszaktól függően. Én eddig mindig vittem valamennyit a hotel, szállás szobájába. Nem tartózkodtunk ott sokat, de reggel, vagy fürdés előtt jó, ha letudja foglalni Magát.
  • Alváshoz, alvós játék, alvós zsák, vagy saját ágynemű. Azért ezt is nagyon sok helyen biztosítják, érdemes előtte érdeklődni!
  • Pelenkás gyermekeknél: elegendő pelenka. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy számolom-e, hogy mennyi pelust vettünk eddig a lányoknak…hát inkább bele sem merek gondolni, hogy mennyit! Mosipelust használókat tisztelem azért, hogy van erejük ezzel foglalkozni! Pelenkázás egyéb kellékei, popsi krém, popsi törlő. Én mindig viszek magunkkal pár textil pelenkát, hogy bárhol lehessen nyugodt szívvel pelust cserélni!
  • Cumisüveg, cumi, ki mit használ. Mivel mi az első nyaraláskor még nem használtunk cumisüveget, vagyis már nem és még nem, így én ezt nem vittem. Később, amikor már a baba úgy is mindent a szájába vesz, elég jó forró vízzel elmosni, felesleges kifőzni, fertőtleníteni. Említettem, hogy még fejtem az első nyaraláskor, így azt is vinni kellett volna, persze ez kimaradt a csomagból, hála nagynéninek, utánunk hozta! Szóval, ne felejtsd elrakni, ha használsz ilyet!
  • Természetesen a cumisüveghez kapcsolódóan, tápszer, tejital. Általában a szobákban már van mikró, vízforraló, én is mindig ezekkel csináltam Nekik, a tejpépet szintén.
  • Ruhák. Eddig, bárhol voltunk nyaralni, vagy csak kiruccantunk, én mindig jóval több ruhát raktam a lányoknak, mint kellett volna. Ikres anyaként így is duplán kell számolnom, de ezt meg kell szorozni a napokkal, meg, hát tudod, hátha történik valami. Pl. egy jó adag kaki nyakig, vagy kaja talpig! A lényeg, hogy most már úgy (próbálom:)) csinálom, hogy berakom a bőröndbe a lányok ruháit, amit elsőre gondolok, majd legalább a harmadát a végén visszapakolom a szekrénybe!
  • Fürdőruha, fürdőbugyika. Érdemes annak is utána kérdezni, hogy a wellness részlegben kell-e az úszó pelenka fölé még fürdőruha a babáknak, kisgyerekeknek. Van ilyen! Meg egy idő után úgy is szeretnének olyat, mint anyának és apának van! Kalap, vagy kis sapka, ha kint medencéztek, fésű, lánykáknak csatok, hajgumik!
  • Babakocsi. Amíg kicsik a gyerekek, természetesen elengedhetetlen. Az első nyaralásra még mi is elvittük az ikres kocsit, de később könnyebb volt a szálláson kapott egy személyest használni. (ezt is kérdezzétek meg, hogy lehet-e kapni, kölcsönözni a szálláson). Könnyebb volt közlekedni a kettővel, mint az ikres, egymás mellet lévővel.
  • Hordozó, hordozókendő. Az első nyaraláson használtuk csak, amikor az Afrika Múzeumban sétáltunk. Egy gyerek apán, egy gyerek anyán. Ezen kívül talán még egyszer használtuk, egyedül én nem kötöttem fel őket magamra. Úgy gondolom, ez igazán egy gyereknél válhat be, ha baba és anya is ezt szeretné. Viszont praktikus az biztos!

Remélem mindent sikerült összeszednem! Nálunk úgy szokott kinézni a bőrönd készlet, hogy anyának és apának egy-egy kisebb, a lányoknak egy nagy. Ezen kívül még pluszban a babakocsi, külön pakoltam a kajákat (üveges kaja, tejpép..stb). Nincs nagy családi autónk, így a tetőcsomagtartó elengedhetetlen lett. Szépen elnyeli a pakkokat! Egyszer anyósom mondta, hogy szinte mindegy, hogy hány napra megy az ember nyaralni, kikapcsolódni, mindig tele tud pakolni legalább egy nagy bőröndöt!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább