judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Meg kellett érnem az anyaságra!

Nagyon hideg volt egyébként megint ezen a télen is, repkedtek a mínuszok, ennek ellenére így is sokat aludtak kint a bundazsákban. Az orvosunk mondta, hogy simán ki lehet Őket vinni még mínusz 4-5 fokban is, de mi a nullát határoztuk meg, az alatt nem mentünk ki aludni. Elértünk január 14-re, erre a napra voltam kiírva eredetileg a lányokkal, egy évvel előtte. Ők másként gondolták, majdnem kettő hónappal előbb már betöltötték az egy évet. Akkor már nem éreztem azt, hogy jobb lett volna úgy, mert most már tudom, hogy valamiért Ők előbb akartak érkezni. Mindennek megvan az oka, amit csak a Jóisten ismerhet. Ezen már kár mélázni, próbálok a jelenre koncentrálni.

Mivel még mindig másztak utánam, és nézték mindig, hogy mit csinálok, meg persze kommentáltam is mindent. Például a hajmosásnál is jelen voltak velem a fürdőszobában, hajszárítás közben figyelték a mozdulataimat, és mindent leutánoztak, fésülködni is ügyesen tudtak már. Belegondolva, nagyon rövid idő alatt kell megtanulniuk olyan alapvető dolgokat, amikre nem is gondolnánk, mint ez a fésülködés. Hasonló érzésem volt, amikor először elköltöztem a szülői házból, rá kellett jönnöm, hogy minden apróságot meg kell vásárolnom, ha magam akarok főzni, takarítani satöbbi.

A kitérő után ki kell emelnem Nektek, és ezt a mai eszemmel jól tudom már, hogy nagyon fontos beszélni a gyerekekhez. Nem csak úgy éppen, hanem tényleg minden apróságnak tűnő dolgot meg kell osztani Velük, mert az agyuk olyan, mint egy szivacs. Közhely tudom, de így van! Azért azt elárulom, hogy sokszor azért is csináltam ezt, mert egyedül voltam velük és muszáj volt valami kommunikáció, pedig még mindig nagyon egyoldalú volt.

Megmondom őszintén, amikor a pocakban voltak, alig beszéltem Hozzájuk. Akkor számomra még nagyon megfoghatatlanok voltak. Pedig a családban vannak már gyerekek, több újszülöttet fogtam, pelenkáztam. Viszont az más, amikor minden percben ott van Veled a saját gyermeked. A pocakban ott voltak, de mégis más. Biztos vannak anyukák, akiknek ezek a dolgok mennek kapásból, de nekem meg kellett érnem az anyaságra. Valamint folyamatosan fejlődök benne, tanítanak a gyermekeim!

Még szerettek együtt lenni napközben a kiságyban

Úgy álltunk a mozgásfejlődésben, hogy a mászás ment, mint a motolla, felállás, vagyis inkább felkapaszkodás is szépen ment. Illetve kapaszkodva, állva tudtak szépen haladni lépésekben. Nem voltam kétségbe esve igazából, anyu mesélte, hogy én, mint időre született baba is tizennégy hónaposan kezdtem el egyedül járni. Azért azt nem mondom, hogy nem tettek meg már pár lépést egyedül, de a harmadik, negyedik lépés után a földre huppantak. Nem voltak elkésve semmivel sem. A koraszülött gondozáson is azt mondta az orvos, hogy most már akkor kell mennünk, ha valami problémát észlelünk. Mert igazából már behozták a kortársaikat. Ezt nagyon jó volt hallani! Azért még nem voltam teljesen nyugodt, mivel az újraélesztés következtében fellépő oxigénhiányos állapot a későbbiekben okozhat hiperaktivitást. Erre utaló jelet nem fedeztünk még fel, később, ha közösségbe kerülnek majd, akkor kell figyelni, hogy mennyire sikerül a beilleszkedés a csoportba. Ez még a jövő zenéje!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Az első darabos étel. Rizs. Tisztán.

Az előző bejegyzésemben az ujjszopás témájával foglalkoztam. Kiveséztem teljesen szerintem, szóval, mindenki és én is lenyugodtam a pi…be, mert körülbelül két hónapig tartott az ujjszopizás :) Addig mindenféle megfordult a fejemben, mindenhol figyeltem a gyerekeket, hogy ki cumizik, ki szopizza az ujját. Hála Istennek elmúlt ez is. Azért azt nem mondom, hogy később, amikor nagyobbak lettek, kevesebb lett az izgulás, csak talán inkább már másmilyen. Könnyebb persze nem… 

Július végén, pontosan 29-én szombaton volt az első darabos ételük. Rizs. Tisztán. Kérdeztem a védőnőt, meg a könyveket és a netet is bújtam, hogy mikor kell elkezdeni. Semmi konkrét. Nálunk még egy darab fog sem volt ekkor. Mivel ott van az valahol jó mélyen az ínyben, ezért (elvileg) el tudják rágni az ételt. Szóval, azt mondta nekem a védőnőm, hogy a pépes kajába tegyek darabokat, vagy ne pürésítsem annyira. Természetesen nem ették úgy meg, és ekkor, a fent említett dátumon megpróbáltam külön adni a darabosat, és bevált! Vannak babák, akik eleve a darabos ételt fogadják el, az Ő szüleik a BLW módszert alkalmazzák. Ez a baby led weaning rövidítése. Itt a lényeg, hogy a baba kezébe adnak ételt, (pl. párolt zöldséget, gyömölcsöt stb.) és Ő veszi a szájába, majszolja el. Nálunk én így,  nem is erőltettem a „kevert” kajákat. Minden baba máskor érik meg erre, úgy gondolom, és ezek a tapasztalatok is, amiket olvastam. Az én lányaim szeretnek enni, így mindent érdeklődve próbáltak ki.

Augusztusra érkezett el az idő, hogy reggelire már nem volt elég a tejem. Orvossal, védőnővel egyeztetve 2-es tápszert kezdtünk el adni nekik. Nálunk bevált a Milumil, így most is ezt a terméket választottuk. Féltem ismét, mert a cumisüvegben nem fogadták el a már lefejt, lefagyasztott anyatejet, amit nem tudtam az ételbe belecsempészni dobhattam ki sajnos. Lehet ezt már említettem. Hála Istennek megitták a tápszert, csak gyorsabb folyású cumit kellett beszerezni, mert először az itatópohár gumis (csőrös) cumit tettem rá, de abból nehezen tudták kiszopizni. A leggyorsabb folyásút vettem meg, illetve még azt is kicsit megvágtam. Este még szoptatás volt, de ennek is lehetett látni már a végét, hiába fejtem napközben még. Első körben úgy fogadtam meg magamban, hogy körülbelül 8-9 hónapos korukig szeretnék szoptatni, aztán ezt eltoltam egy évre. Mivel sosem tekintettek a cicire nyugtató dologként, ezért úgy gondoltam nem lesz nehéz majd az elválasztás. Ez is picit másként alakult, de erről majd később. :) 

Ugyanebben a hónapban történt, hogy Boró felült. Pontosan augusztus 16-án. Kicsit furán, mert még támaszkodott, a lábai terpeszben voltak, valahogy kúszás közben maga alá húzta a lábát. Lana ugyanezt a műveletet egy héttel később csinálta. Konkrét, tényleges mászás még nem volt, így (ismét) jött a para, hogy akkor most már nem is fognak mászni? Doki mondta, hogy miután felülnek, sokszor inkább már felhúzzák magukat állásba és kimaradhat a mászás. Mind tudjuk, ez nem jó, semmilyen mozgásforma nem maradhat ki, sőt néha az sem jó, ha felcserélődik, vagy időben eltolódik. Később okozhat problémát, tanulási zavart leginkább. Hó végére már Boró egyenes háttal ült, Lanus még inkább forogva, hason szeretett lenni. Az első időkben minden mozgásformát Boró kezdett el és Lana körülbelül egy héttel később követte, most is így volt, szeptember első hetében Ő is felült egyenes háttal.

Boróka csücsül

Augusztus végén hajvágás mellett döntöttünk, mivel körben szépen kikopott a hajuk, de felül viszont megmaradt a kakastaréj. Már nagyon bután nézett ki, és állandóan olyan volt, mintha zsíros lenne nekik, így megszabadultunk tőle, volt sírás közben, pedig annyira cuki fiúk…vagyis fejük lett :)

Lana hajvágás után

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

Pontozzuk a gyerekeket, avagy mi is az Apgar-érték

Koraszülöttségről még pár gondolatot engedjetek meg az elején. Ez is olyan téma, amit átérezni azok tudnak igazán, akik átélték, korababájuk van. Minden szülő a legjobbat kívánja, akarja gyermekének, és ez hatványozottan előjön a korababáknál. Ismét a segítségül az ember az internetet hívja elsőként, főleg, ha a családban nem nagyon volt koraszülöttség vagy meglehetősen régen. Nagymamám mondta, hogy anyukám is előbb érkezett, és mesélt kicsit az 1955-ös budapesti kórházi helyzetről. Sokban nem különbözött a mostani protokolltól, ez nem feltétlen rossz, természetesen az eszközök fejlődtek, de például a fejési procedúra hasonló volt akkor is! Facebook barátunkon jó sok csoport létezik, van a korababák szüleinek is ilyen. Én is csatlakoztam, hátha olvasok valami okosságot. Amit elértem ezzel, hogy még jobban bepánikoltam. Már azt vizionáltam, hogy a lányok mennyire visszamaradottak lesznek az óvodában, iskolában. Milyen fejlesztésekre kéne vinni Őket satöbbi. (Ehhez hozzá kell tennem, hogy akkor sem látszódott semmi rajtuk.) Nagyon nehéz ez. Odáig fajult már az első két hónapban, hogy a férjemnek kellett észhez térítenie, hogy nem lesz semmi gond, meg előre ne aggassak semmilyen „rossz” tulajdonságot, tevékenységet a lányokra. Nem csak ebben a csoportban voltam benne, hanem volt egy mozgásfejlődéses is. Legelőszőr abból léptem ki, majd nem sokkal később a korababásból is. Most nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem érnek semmit ezek, csak nem szabad ennyire beleképzelni magunkat mások életébe, élethelyzetébe. Segítséget kell kérni természetesen, de mindenképpen szakemberrel egyeztetve.

 Szóval, Márta néninél voltunk a Dévény-tornán. Első alkalommal azt mondta, hogy hamar végzünk, csak megnézi a gyerekeket, utána beszélhetünk a továbbiakról. Lányok nem tűrték jól a mozgatást, de nem volt akkor sírás. Az átmozgatás után közölte, hogy az Apgar-értékükhöz képest, nagyon ügyesek. Az Apgar-féle pontértéket a születéskor határozzák meg. Úgy csinálják ezt az ovosok, hogy szülés után egy perccel öt könnyen észlelhető objektív élettani paramétert értékelnek, 0, 1 illetve 2 ponttal. Ezeket összegezik. Az élettani paraméterek a szívműködés frekvenciája, légzés, izomtónus, reflexingerlékenység illetve az újszülött bőrszíne. Ezeket öt perc után újra értékelik, az egy perces érték még a méhen belüli állapotra utal „vissza”, az öt perces meg a késői újszülött kori kimenetel előrejelzésére alkalmazható. A pontok összértéke 0 és 10 között lehet. Természetesen a 10 a legjobb. A 8-10 közötti pont azt jelenti, hogy nincs különösebb beavatkozásra szükség, 5-7 közötti értéknél előfordul, hogy oxigén ellátás szükséges, a 0-4 közötti értéknél intenzív ellátásra szorul a baba. Ahhoz képest, hogy mindkét lány felsírt a szüléskor, az egy perces értékük is 4-es volt, az öt perces pedig Mindkettőnek 2-es. Akkor volt az újraélesztés. Azutáni értékük Lanának 7-es lett, Borónak 8-as. Így kerültek a koraszülött intenzívre.

Még mindig nagyon sokat aludtak napközben

Visszatérve, Lanus tartotta a fejét enyhén jobbra, illetve mindketten gyengén tartották a fejüket, amikor felhúzta Őket a karjuknál. Javasolta, hogy járjunk hetente egy-egy órát a lányokkal. Illetve otthon is kellett a fejtartáson dolgozni. Be is építettem a napirendünkbe a mozgást, a tízórai szoptatás előtt tornáztunk. Elővettem egy takarót, amit még a koraszülött intenzíven kaptak, és azon szépen egyesével tornáztattam a lányokat. Szépen megszokták, szerintem a végén még várták is, hogy tornázzanak anyával egyet!

Így anya már gyógytornász is lett :) Elképesztő, hogy mi anyák mikre képesek vagyunk a gyermekeinkért! Ez talán kicsit közhely, de ez az igazság!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Dévény-módszer csodája

December végére, újévre, Boró 2470 gramm, Lana pedig 2630 gramm. Én majdnem ennyivel születtem :) Mivel a szüleim még dolgoztak akkor (lehet már említettem), így ismételten anyósom jött napközben segíteni, reggel jött, mikor férjem elment a munkába és addig volt velünk, amíg meg nem jött, hozott mindig ebédet. Nagyon jó érzés, hogy segített akkor és még most is nagyon sokat.

Már az elején próbáltunk mindent rendszerben csinálni. Időpontokra és tevékenységekre egyaránt értem ezt. Úgy gondolom, hogy két féle beosztás létezik ikres szülőknél, az egyik, hogy az etetéseket, fektetéseket, fürdetést és tényleg mindent, rendszeresen ugyanabban az időpontban csinálják. Illetve van a másik féle, amelyben „csak” a tevékenységek sorrendje van meg, az időbeliség annyira nem fontos. Mi az első módszer szerint igyekeztünk túlélni. :) Az első három hónapban azért ez még nem forrta ki magát teljesen, mert megkellett ismernünk egymást. Lányok ügyesen ettek már ciciből, nagyon sok tejem volt hála Istennek. A melleim hatalmasak voltak, a B kosár helyett, inkább C és D kosaras melltartó kellett.

Ismét szemből Lana van bal oldalt, Boróka a csíkos sapis, reggeli után készült kép

 A támaszokra visszatérve, hetente egyszer jött és jön hozzánk egy takarító is, ami óriási segítség tud lenni. Amennyiben megtehetitek, mindenképpen éljetek az ilyen lehetőséggel, mert legalább nem őrül bele az ember abba, hogy most a gyerekkel foglalkozzon, vagy pedig azzal, hogy úszik a ház. Sok helyen olvasom ezt anyukáktól, hogy emiatt veszekedések vannak otthon a férjükkel, párjukkal, nem éri meg, jobban sérülhet a kapcsolat kettőtök között, mintha rászánnátok erre egy bizonyos összeget. 

Visszatérve ránk, próbáltam délelőttönként aludni, de nem igazán sikerült. Lányok nagyrészt a nappaliban voltak, még mindig szinte az egész napot végéig aludták. Védőnő rendszeresen jött, az első oltásokat is megkapták, minden rendben. Akinek korababája van, tudja, hogy mennyi orvosi vizsgálatra kell menni ilyenkor. Szemészetet már meséltem, de még mentünk Boróval hallásvizsgálatra, mindkét lánnyal koraszülött gondozásra, kardiológiára, és még sok más is lehet, attól függően, hogy mennyi időre születtek a babák, illetve milyen állapotban vannak. Folyamatosan mesélem majd a vizsgálatokat. Ezeken kívül a védőnő javaslatára és mivel koraszülöttek így felkerestünk egy Dévény-módszerrel foglalkozó gyógytornászt. Nem ez az egyetlen lehetőség, de kifejezetten a korababáknak előnyükre válik ez a fajta torna. Nem csak a mozgásfejlődésben segít, hanem az idegrendszerüknek is jót tesz. Ezt a fantasztikus módszert Dévény Anna hozta létre, sajnos Ő már nincs közöttünk. Jó szívvel ajánlom az oldalát az interneten, sokat olvashatsz erről a speciális manuális technikáról. 

Dévény-módszer 

A csajoknak a mozgásfejlődés az, amit fejleszteni kellett, főleg úgy, hogy mindkettőjüket újra kellett éleszteni. Azért emelem ezt ki ennyire, mert a koraszülötteknél sokáig a korrigált korukat kell figyelni, úgy értsd ezt, hogy amikor meg kellett volna születniük, az a tényleges kor mozgásfejldős szempontjából. Minden egyes mozgásnál, forgás, fej emelés, mászás, satöbbi a korrigált kort kellett nézni. Az orvosok azt mondták, hogy körülbelül egy-két éves korukra szokták beérni a társaikat. Elsőre azért ezt nehéz volt felfogni. Így most már nem csak a súlyuk miatt lehetett aggódni, hanem amiatt is, hogy rendben, időben és megfelelően csinálják az egyes mozgásformákat...

Most utólag visszagondolva, nagyon figyeltem minden mozdulatukat. Erre akkor jöttem rá, amikor már nagyobbak voltak a lányok és jártunk közösségbe. Néztem a többi babát, hogyan fejlődnek. Természetesen gyorsabban csináltak mindent az időre született gyerekek. Valamint azt vettem észre, hogy az Ő szüleik nem nézik árgus szemmel minden mozzanatukat, nem görcsöltek rá, ha éppen „repülőztek” a babák, vagy nem teljesen szabályosan fordultak át. Nem értettem, és még most sem igazán, ez ismét olyan dolog, amit a korababák szülei szerintem szintén átéreznek, de az időre született babák anyukáinak, apukáinak ez ismeretlen.

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább