judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Cumi, nem cumi, ez itt a kérdés!

Második héten kerültek át a lányok arra a részbe, ami már nem számít intenzívnek, de még inkubátorban voltak. Sajnos Borókának kötőhártya-gyulladása lett, így Őt nem foghattam még meg, de Blankát megengedték. Levetkőztem melltartóra és odarakhattam a mellkasomra. Nagyon picike volt, a feje a nyakamnál, de a lábacskája már a köldökömnél véget is ért. Ott szuszogott az egyik gyermekem, és semmi gyerekdal nem jutott eszembe, így amit a templomban szoktunk énekelni, azt adtam elő Neki :) Úgy voltam vele, hogy ezt már jó párszor hallotta a pocakban, így azért nem lehet ismeretlen számára. Szerintem Őt nem érdekelte egyébként, hogy mit is hall, de legalább érezte a szívdobogásomat és a testem melegét, ami eddig sajnos nem adatott meg. Nagyon kedvesek voltak akkor a nővérek, mert majdnem fél órát lehetett rajtam!

Valamiért, és nem tudom, hogyan lehetséges, de Blanka is elkapta a kötőhártya-gyulladást, számomra teljesen érthetetlen, hogy egy olyan helyen, ahol nekem is kétszer kell fertőtleníteni a kezem, hogyan lehet bármilyen fertőzést elkapni? Hála Istennek, azért nem tartott sokáig a betegségük.

Hét végére már Blankát áttették kiságyba, kaptak ruhát is, most már nem csak egy icike-picike pelusban voltak, hanem bodyban. 50-es volt a ruha, de ez is lógott még rajtuk. Mint később kiderült, mert említettem, hogy nem volt a magasságuk felvezetve, hogy 45 cm-rel születtek. (szerintem ez pár napos mérés lehetett) Azért ez nem is olyan picike, én időre születtem és 47 cm voltam. Ruhákat kaptak a lányok, de minden egyéb kiegészítőt nekünk kellett vinni, pelenkát, popsi törlőt, lázmérőt, krémet. Mindkét lánynak kérték, hogy vigyünk be cumit is. Én megpróbáltam a legkisebbet venni Nekik, de még az is hatalmasnak tűnt a fejecskéjüknél. Nem vagyok cumi párti, de sok helyen olvastam, hogy az ikreknél hatalmas segítség tud lenni. Meg én is cumiztam és semmi bajom nem lett tőle, a fogaimnak sem. Ettől függetlenül a lányoknak csak dísz volt az ágyukban a cumika, mert a szájukba nem akarták venni!

Blanka a kiságyban és a hatalmas cumi

Szóval Blanka már kiságyban volt, Borókának nehezebben múlott a kötőhártya-gyulladás, így Neki még az inkubátorban kellett maradnia. December 10-én, a névnapomon hatalmas ajándékot kaptam, én etethettem Borókát! Cumisüvegből még, de 40 ml-t evett! Boróka ekkor 1960 gramm volt, Blanka már 2040 gramm! Úgy éreztük, hogy nagyon gyorsan javulnak a lányok, semmilyen antibiotikumot nem kellett már kapniuk, most az volt a cél, hogy többek legyenek, mint kettő kilogramm, és tudjanak cumisüvegből enni. Akkor engedik ugyanis haza a gyerekeket, ha ez a kettő kombináció megvan. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy otthon is simán fog minden menni, de egy jó indító lehet. 

Vártuk nagyon a harmadik hetet, már láttuk a lehetőséget, hogy a PIC harmadik részébe, kiságyba átkerüljenek a kicsikéink!

A Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Reggel 7, amikor közölte, hogy aznap szülünk...

Nem volt rossz a kórházban, sokat olvastam beszélgettünk a szobatársammal, és az én édes férjem minden nap jött hozzám. Hozta reggel a kávét, reggelit, délután pedig vacsorát, gyümölcsöt, tejet. Mesélte, hogy otthon is minden rendben, készen lett a bútor is! Nagyon sok tejet ittam, volt, hogy naponta egy litert. Minden reggel és este nézték a babák szívhangját, már hajnali fél hatkor! Utána persze nem bírtam aludni, reggeli meg nyolc után volt, így én mindig ettem még előtte, amit a férjem hozott be. :) nem panaszkodhatok az ételekre a kórházban, csak nekem kevés volt. Meg annyi, hogy lehetett volna több gyümölcs és zöldség, kiemelt figyelem a kismamákra. Viszont arról van tudomásom, hogy akiknek valamilyen okból speciális étkezés volt előírva, azt mindig figyelték és aszerint kapták az ételeket.

A 32. hét végére 56 kg voltam, a hasam pedig kereken 100 cm volt! Szóval eddig sikerült 11 kg-ot híznom. Még mindig szép feszes, sehol sem repedt meg a bőröm, persze nagyon vigyáztam rá, kentem olajjal, testápolóval. Bár azt mondják, nem számít, szerintem igen! Rémisztő volt, még a várandósság elején találkoztam egy nagymamával, aki ikreket tolt babakocsiban, megszólítottuk, egyrészt kíváncsiak voltunk a babakocsi márkájára, másrészt megakartam nézni a kicsiket. Szóval, ami ijesztő volt, mesélte, hogy a lánya majdnem 30 kilógrammot hízott a várandósság alatt! Puff neki, akkor teljesen kivoltam, hogy rám is ez vár? Akkor nem tudtam persze, hogy ez is csak rajtam múlik!

33. hét szerda, a második ultrahangra kellett mennem, amióta bent voltam. Nem túl szimpatikus doki csinálta…nem tudtam, hogy most akkor minden rendben van-e, vagy csak fogalma sincs arról, hogy mit csinál. Az értékek nem voltak jók (szerintem). Hatalmas különbség jött ki a két lány között, azt mutatta, hogy Boróka 1910 g, Blanka pedig 1640 g. Micsoda??? Kérdeztem tőle, ez nem baj, hogy ekkora különbség van közöttük? A válasza: „szerintem nem”. Teljesen kibuktam, a szerencse az volt, hogy tudtam, délután jön az én orvosom, megvizsgál és megmutatom Neki az eredményt. Persze tök ideges voltam, mert valamikor 3 óra körül jött. Itt megint kiemelem, hogy mindig csak attól a dokitól fogadj el tanácsokat, akiben teljesen megbízol, mert várandósan, kavargó hormonokkal inkább ne állj le vitatkozni mással! Megvizsgált, azt mondta, hogy a méhszáj 1110, de az ultrahang eredményen ne aggódjak, majd a következő jobb lesz.

Akkor még nem tudtam, hogy nem lesz következő… 

November 23. szerda este. Szokásos tusolás, esti vizit, majd alvás. Vagyis csak próbáltam aludni, nagyon fájtak a lábaim, többször is fent voltam, forgolódtam, az ágyam meg nyikorgott ezerrel. November 24., hajnali ötkor újra éreztem azokat a fájásokat a hátamban, amit legutóbb. Nem vártam most, mentem kerestem egy nővért. Azt mondta mindjárt szól az ügyeletes orvosnak és kapok infúziót. Szobatársam is aggódva figyelte az eseményeket. Hajnali negyed hat, hívtam férjem, hogy mi a helyzet, izgalom van. Átkísért a nővér a szülészetre, mert majd ott vizsgál meg az orvos. Már nagyon fájt a derekam és a hasam alja, fél hat, amire megjött a doki. Pont az én orvosom volt ügyeletben, aminek nagyon megörültem. Megvizsgált, nyitva volt a belső méhszáj, de nyugtat, hogy ez még megállítható, bekötötték az infúziót, kaptam antibiotikumot, hogy ne induljon be a szülés. Közben NST-re is feltettek, egy elég harapós nővért fogtam ki, de a végére, nővérváltásra megenyhült. Kérdezte, milyen időközönként vannak a fájások, mondtam 10-15 perc talán, aztán közölte, hogy a gép kicsit mást mutat, 5 perces fájások voltak. Nagy nehezen bekötik az infúziót, lassan csepeg….eltelt másfél óra, dokim jött, nézi a papírt, ami az NST gépből jött ki, nem múltak a fájások, addigra már kellett volna hatnia a magnéziumnak és az antibiotikumnak.

Reggel hét, amikor közölte, hogy aznap szülünk…

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

100 cm-es pocakkal

 

 

Tovább

Súly-os kérdések

Szerettünk volna még egy 4D-s ultrahangot, hogy lássuk a lányaink pofiját, így újra bejelentkeztem. Már a 27. hétben jártam. Ismét a Hepinet-be mentünk, első alkalomkor is nagyon kedvesek voltak velünk! Mi persze látni akartuk Őket, de azzal nem számoltunk, hogy Ők nagyon nem mutatják meg magukat :) Boróka ismételten teljesen belemászott a méhlepénybe, így az arcának csak a fele látszódott. Blanka lányom pedig akrobatikus mozdulatokat csinált, mindkét keze az arca előtt volt, illetve az egyik lába is. Bárhogy feküdtem, mozogtam nem akartak más pozíciót felvenni. Megmérték őket, becsült súlyuk 770 gr és 890 gr volt. Következő héten mentem a dokimhoz vizsgálatra. Gondoltam megmutatom Neki is a mért adatokat, mivel említette, hogy jó egy független mérés is, amit más orvos csinál. Ekkor következett a második majdnem szívrohamom, mivel közölte, hogy nem jó, ha nagy a különbség súlyban a gyerekek között, mert akkor az egyik baba a másik kárára fejlődhet. Így azonnali ultrahangra küldött másnap a kórházba, és közölte, hogy, ha az ottani mérés is ezt az adatot mutatja, akkor a babákat napokon belül ki kell venni. Persze próbált nyugtatni, hogy ilyenkor is már remek eséllyel indulhatnak, főleg, hogy azonnal megkapom a tüdőérlelő injekciót. 

Másnap mentünk a kórházba, már bepakolt cuccal, mindenre felkészülve. Már a 24. héttől össze voltam készülve, ikres várandósságnál muszáj. Viszonylag hamar sorra kerültem és hála Istennek, megnyugtató eredményt kaptam, mindkét baba már 1000 g felett volt és összesen 70 g volt csak a különbség közöttük. Azt el kell mondanom, hogy nagyon jó az ultrahangos felszerelés van a székesfehérvári kórházban, mindent láttam én is a képernyőn! Dokim mondta, hogy a tüdőérlelő injekciót azért meg kell kapnom, biztos, ami biztos. (Ezt a fajta injekciót (kortikoszteroid) az iker terhességeknél szinte mindig beadják a kismamának, hogy a koraszülés bekövetkezténél a baba túlélési esélyeit növeljék.) Haza jöhettem, egyelőre. :)

Lenti képeken látjátok a csajokat, nagyon vicces, bár akkor nem így gondoltam, ráadásul Bori feje mellett az Lanusnak a keze :) Nem tudom, másoknál sikerült normális képet csinálni az ikrekről? Írd meg kommentben kérlek! Akár képet is küldhetsz a Te babáidról akár itt, vagy a Facebook oldalamon!

Köszi!

Tovább