judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Koraanya vagyok és büszke vagyok rá!

Többen kérdezték tőlem, hogy mit is jelent illetve jelentett, hogy koraszülöttek a gyermekeim? Nehéz téma, pedig ma, Magyarországon minden 10. baba koraszülöttként jön a világra! Döbbenetesen nagy szám igaz? Az igazság az, hogy erről nem is hallottam, addig, amíg várandós nem lettem a lányokkal. Valahogy nem tartozik ez bele a „normál” életbe. Vagy csak nem akarunk rá figyelni?! Pedig beszélni kell róla, leginkább azért, mert még mindig nagyon keveset foglalkozunk azzal, hogy lelkileg támogassuk ezeket az újszülötteket és újdonsült koraanyukákat!

Mikor beszélünk koraszülött újszülöttről?

  • egy várandósság normál esetben 40 hétig tart, korszülésről akkor beszélünk, ha ez a 36. hét előtt történik, 24. hét után, 500 g születési súly vagy 30 cm hosszúságú baba, már koraszülött újszülött. Nálunk a lányok a 33. héten érkeztek, pontosan a 32. hét 5. napján.
  • átlagosan 3250 g egy újszülött, a WHO 1500 g alatt igen kis súlyú újszülöttnek, 1000 g alatt extrém alacsony súlyú újszülöttnek hívja a babákat. Általában a koraszülöttek 1500-2500 g között jönnek a világra. Lanuska 1820 grammal, Boróka pedig 1700 grammal született, illetve Mindketten 45 cm-ek voltak. Így benne voltunk az átlagban.

Mi jellemző ezekre a babákra?

  • a testük kicsit aránytalan, hosszabbak a kezek, lábak, igazából vékonyak
  • a belső szerveik kialakultak ugyan, de még kisebbek, éretlenek, így nem működnek teljesen rendben
  • a bőrük vékony, látszódnak a vénák, ezért jóval rózsaszínesebbek, mint az időre született társaik. Zsírréteg még nem alakult ki mindenhol, illetve szőrösebbek lehetnek. Megfelelő hőmérséklet szükséges Nekik, ezért teszik őket inkubátorba.
  • a májműködés éretlensége miatt gyakran alakul ki sárgaság
  • vérzékenyebbek
  • a tüdejük éretlen, sajnos gyakori a légzészavar, oxigén pótlásra szorulnak, szívverésük gyorsabb
  • hajlamosak fertőzéseket elkapni
  • a 32-34. hét előtt még nem alakul ki a szopóreflex, a fiatalabb babáknál még a nyelés sem, így sokszor szondán táplálják őket. Anyatejjel vagy tápszerrel.
  • nem általános, de nagy számban van veleszületett fejlődési rendellenesség, idegrendszeri károsodás
  • nagy számban korai fejlesztés szükséges

 

Nálunk majdnem az összes fentebb felsorolt tünet megvolt. Vékonyak voltak, kis csirkelábuk volt, látni lehetett a vénákat a bőrükön keresztül, és iszonyatosan szőrösek voltak! Sokáig féltem, hogy nem fog elmúlni! Úgy képzeljétek el, hogy még a homlokuk is szőrös volt. Lanának kellett a sárgulás miatt kék fény, Borónál ez nem merült fel. Illetve az első napokban Mindketten kaptak oxigén pótlást. A tüdő éretlenségére hivatkozva én már korán megkaptam az első tüdőérlelő injekciót, de másodikat csak a szülés előtt. Ikervárandósságnál jó esetben megkapod ezeket, akinél viszont nem lehet előre tudni a korszülést, Ő nem valószínű, hogy hozzájut. A lányokat is etették szondával, tudom, hogy nem fájt Nekik, de azért nem volt jó látni, hogy állandóan ott lóg az orrukból az a cső. Sokáig bent volt Nekik, úgy emlékszem csak a 3. héten vették ki, amikor már tudtak cumisüvegből enni rendesen. Korai fejlesztésre jártunk, írtam is róla Nektek, mi a Dévény-módszert választottuk. Hála Istennek, nem volt Nekik veleszületett fejlődési rendellenesség.

Mi okozhatja a koraszülést?

  • a legnagyobb rizikófaktor az ikervárandósság
  • nemi betegségek, felszálló hüvelyi fertőzés, rossz szociális körülmény, anya krónikus betegsége (magas vérnyomás, veseprobléma, cukorbetegség, epilepszia, méh rendellenes fejlődése, mióma)
  • dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat
  • várandósságot megelőző abortuszok, vetélések
  • stresszhelyzetek, méhlepény rosszul tapad, leválik
  • kismama alultáplált, kiszáradt, korábbi várandósságnál felmerült betegségek
  • előjelek: intenzív méhösszehúzódás, de nem szabad összekeverni a Braxton-Hicks kontrakcióval. Ez tulajdonképpen jóslófájás, de nem biztos, hogy a szülés is beindul! (rövid ideig tartó fájások, melyek rendszertelenek, nem tartósak, nem erődödnek, mozgásra vagy pihenésre elmúlnak) Ettől függetlenül az orvost kell tájékoztatni róla!

Amikor ezek a rizikófaktorokat ismerik az orvosok, akkor fel lehet készülni a koraszülésre. Viszont még mindig nagyon nagy százalékban sajnos soha nem derül ki, hogy mi volt az okozója egy korábban érkezett babának. Lehet egy teljesen egészséges, komplikáció mentes várandósság vége is koraszülés. Igazából nálunk az ikervárandósság miatt benne volt a pakliban. Ettől függetlenül, a szülés beindulására nem tudtak magyarázatot adni az orvosok. Nagyon hamar és nagyon gyorsan lettek fájásaim azon a reggelen.

A végére hagytam a legnehezebb részt. A lelki sérüléseket. Igen, így, többes számban, mert nem csak a babának okozhat ez hosszabb távon károkat, hanem a koraanyukának szintén. Illetve az apákat se hagyjuk ki! Inkább írom, hogy a szülőket.

Babák, akiket nem vehetett fel az édesanyjuk, amikor megszülettek, hetekig inkubátorban fekszenek, minimális testkontaktussal. Illetve nálunk, ikreseknél, 6-8 hónapig együtt a pocakban a testvérével és hirtelen elválasztják őket. Nem ismerjük meg ezeket az érzéseket sosem, nem tudjuk meg, hogy mit éltek át. Jó esetben elfelejtik. Azt viszont tudjuk, hogy mi, koraanyukák mit éreztünk. Bizonytalanságot! Talán ez a legjobb szó rá. Illetve kétkedést, másokban, magunkban. Sajnos én is, sok nőtársamhoz hasonlóan nem kaptam semmilyen lelki támogatást (férjemen kívül természetesen) a kórházban. Nem volt pszichológus, szoptatási tanácsadó, védőnőt is ritkán láttam. Ettől függetlenül nagyon hálás vagyok az ott dolgozóknak, de sajnos még lenne mit fejleszteni, emberséget belevinni, érzelmi támogatást nyújtani. Én még azok közé sorolom magam, akiknek nem okozott túl mély sebeket a koraszülés, de így is sokszor úgy éreztem magyarázkodnom kell, hogy miért picik a lányok, miért csinálnak később bizonyos mozgásformákat, vagy egyszerűen rájuk néztek és azt mondták: koraszülöttek ugye? Mintha valami szitokszó lenne…pedig büszkének kell lennem és lennünk a mi kis hőseinkre!

Mindenképpen kérj segítséget, barátoktól, családtól, egészségügyesektől vagy a KORE-soktól!

Nem vagy egyedül!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Amikor Anyák Napján már én is kapok ajándékot!

Elkezdődött a tavasz nálunk is, a bejegyzés első részében mesélek egy picit a koraszülöttség egy újabb "különlegességéről", majd a hozzátáplálás beindulásáról olvashatsz! Ismét, amikor egy biznisz beindul! :)

Mostanában sok képet láthattok a gyerekekről. Nem tudom feltűnt-e Nektek, hogy nem egészen kerek a fejecskéjük. Muszáj erről is írnom, mert amíg nem tudtam, hogy ez miért van nekem is nagyon furcsa volt. Olyan kis körte alakúak. Szóval több féle megközelítést olvastam, van, akik azt mondják azért van így, mert császármetszéssel születtek, és a másik, ami szerintem kicsit hihetőbb és megalapozottabb, hogy koraszülöttek. Amennyiben van ilyen ismerősötök, lehet ott is feltűnt, ha mégsem, a neten biztos láthatsz még ilyen babákat összehasonlítás képpen. Mindenkit megnyugtatok, akinek korababája van, az se ijedjen meg, ez el fog múlni! :)

Vannak olyan történések, amiket feljegyzeteltem magamnak a naptárban. Muszáj, mert nem tudom sajnos minden nap írni a gépen a történteket. A következő ilyen május elején, hogy pelenkázás közben a lábukat megfogták! Lehet ez időre született babánál nem olyan lényeges előre lépés, de én ettől (is) nagyon boldog tudtam lenni! Májusban nagyon felgyorsultak az események! Az első nagyon fontos, hogy anyuka lettem! Így anyák napjára engem is megleptek a gyerekeim! (férjem segítségével :)) Mondanom sem kell, folytak a könnyeim, mint a záporeső! Nagyon megható volt!

A hónap elején megint voltunk pecázni egyet, halat ismét nem sikerült fogni, de már a lányok ettek gyümölcsöt közben! (almapépet) Boróka május 10-én az oldalára fordult, Lanus pár napra rá szintén. Nagyon beindult a mozgásfejlődés, lassan fél évesek lettek a csajok, státuszon szépen teljesítették a követelményeket. Ezek után már a forgás hátról hasra és fordítva sem volt nehezükre. Fantasztikusan fejlődtek, pedig már Dévény-tornára sem jártunk! Ahogy említettem júniusra voltunk visszarendelve kontrollra. Mivel elkezdek jobban mozogni a kiságyban, beszereztünk egy pelenkára csíptethető légzésfigyelőt. Volt, hogy még mindig bejelzett a lapos. Nem tudom miért nem érzékelte Őket rendesen, mert tutira nem volt légzésleállás egyik esetben sem. A pelusra csíptethetővel is teljesen meg voltunk elégedve, egészen addig tudtuk használni, amíg nem kezdtek el jobban elmászni az ágyban. 

Az első étkezés kiváltás is ebben a hónapban történt, május 16-án volt először, hogy csak gyümölcs (alma) volt uzsonnára. Mivel szépen megették a 140-150 gramm adagokat, így már anyatejet nem adtam nekik utána. A hozzátáplálás elején ismét használtam egy applikációt (már nem tudom melyik volt, bocsi), amiben vezettem, hogy éppen mennyi anyatejet és mennyi szilárd ételt ettek. Végre találtam egy olyat, ahova nem csak egy babát lehetett beregisztrálni. Szerintem nagyon praktikus, de egy idő után ez is macerás volt, mert szinte mindent kellett volna vezetni hozzá, hogy lássam a fejlődést, mennyit és mikor pisilt, kakilt, mennyit aludt…stb. Nem volt egyszerű az elején, hogy most akkor mennyi étel is elég Nekik egy alkalomra, még a gyümölcs oké, de a későbbiekben a főzelékekkel voltam bajban. De ismét ne rohanjunk annyira előre. Szóval, a védőnővel és a gyerekorvossal egyeztettem folyamatosan, meg a bolti bébiételeken láttam, hogy körülbelül hány grammos egy üveg baba kaja. A kiváltást onnan tudtam, hogy mikor kell, hogy volt olyan alkalom, hogy 150 gramm mennyiség után még ugyanennyi anyatejet szlopáltak, döbbenet! Akkor azt mondtam, hogy na, elég lesz talán! :) 

Hó végén elkezdük a főzeléket is próbálni, mindent főztem Nekik előre, tettem a fagyasztóba. Anyatej tároló zacskókban remekül le lehet fagyasztani az ételt. Lehet a mennyiségeket is látni, illetve este elővettem és másnap csak melegíteni kellett. Amikor aludtak, akkor főztem előre meg jó nagy adagot. Ezekről majd később is fogsz olvasni, mert szintén ezt is nagyon tudatosan, előre eltervezve csináltam...lehet mérnöknek kellett volna lennem? ....:D 

Lana hónap végén már 5950 gramm volt, Boró pedig 6060 gramm! Szépen, lassan kezdte Boróka átvenni a vezetést kilók tekintetében! :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

A "rendszer" szerelmesei, amikor látod, hogy működik!

Gondolom, sok anyukában itt felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan sikerült, hogy a lányok ilyen hamar átaludják az éjszakákat. Azért ez nem volt olyan gyors folyamat ám! Az első három hónap éjszakáira, ahogy említettem nem igen emlékszem. Az esti etetés (úgy emlékszem, nyolc vagy kilenc körül volt) előtt is volt, hogy aludtam egyet a kanapén, illetve szinte utána azonnal ágyba bújtunk. Emlékeztek, írtam, hogy mindent rendszerben csináltunk/csinálunk, az esti rituálé úgy nézett ki, hogy a fürdetés előtt már félhomályt csináltunk a szobában, és a Bóbita-Bóbita táncol-t énekeltem a lányoknak, egyébként a mai napig. Fürdetés kis kádban, felváltva. Ezeket mindig apa csinálta, én segédkeztem illetve a másik babára vigyáztam. Szoptatás idején már nem igen beszéltünk a lányokhoz, éjszakai etetéseknél pedig egyáltalán, mindent nagyon csendben csináltunk. Ez után tettük be Őket a kiságyba. Természetesen volt, hogy üvöltöttek, akkor felvettük Őket, ringattuk kicsikét a feneküket, mindenféle technikát kipróbáltunk, a legbugyutábbakat, amiket az interneten lehetett látni. Nem váltak be, mondanom sem kell. Szóval az esti alváskor sokszor a férjem maradt bent a lányokkal a szobában, engem hagyott pihenni, mert még éjjel keltem szoptatni. Ez ugye még az átaludt éjszaka előtt volt. Ült a fotelban és ott volt Velük, amíg nem aludtak el, nagy síráskor felvette Őket, megnyugtatta a lányokat, egyébként az ágyukban feküdtek. Így szépen megszokták, hogy egyedül alszanak el. Szerintem körülbelül egy hét volt a nehezebb, utána már bent sem kellett maradnia apának. Az elején még a kislámpa világított, amíg el nem aludtak, aztán azt vettem észre, hogy, ha azonnal lekapcsoljuk a lámpát, akkor hamarabb elaludtak. Természetesen azért voltak olyan esték, amikor órákon át üvöltés volt, és semmilyen nyugtatás nem segített. Ez általában növekedési ugráskor volt, illetve később a fogzásnál. Szerintem egyébként egy kezemen meg tudom számolni, hogy Lanuska hányszor volt nyűgös éjjel, szinte mindig Boróka volt a nyugtalanabb, és ez a mai napig így van. Szóval nálunk így történt az egyedül elalvás. Biztos említettem már, hogy ez is egyike volt azoknak a fogadalmaknak, amiket még a várandósságkor megfogadtam, illetve közösen eldöntöttünk, hogy semmilyen körülmények között nem visszük át Őket az ágyunkba. Ehhez tartom magam most is.

Kiemelem ismét a rendszer fontosságát! Úgy gondolom ez segített hozzá minket a nyugodt alvásokhoz. A lányok is így kipihenték magukat és a szülők is. Nem egy tanulmányt lehet arról olvasni, hogy a szülők, leginkább az anyák az első pár évben mennyivel kevesebbet alszanak, mint a baba előtt. Biztosan gyereke válogatja, vannak eleve nyűgösebb babák, de úgy gondolom, hogy a rendsze egyfajta biztonságot nyújt Nekik, tudják mikor, mire számíthatnak! Legfőképp arra, hogy mi mindig ott leszünk! 

Áprilisban annyira jó volt már az idő, hogy elmentünk pecázni négyesben! Persze csajok végig aludták, de mi nagyon élveztük, hogy kint lehetünk és fantasztikus az idő! Sajnos a nap végére nem fogtunk semmit :(

Április közepén történt az első kuncogásos nevetés! Ez valami fantasztikus érzés volt! 

Új ajánlás volt akkor, (most nem követem, hogy mi a helyzet) hogy az anyatejes babáknál is el lehetett kezdeni a hozzátáplálást már 5 hónaposan. Lányok először áprilisban kóstolták tízóraira az almalevet. Cupp-cupp-cupp ízlett nekik! :) Nagyon furcsa volt, nekem, mint első gyerekes anyukának, hogy nem rögtön bekapták a kanalat és leették vagy inkább leitták róla a mammát, hanem, mint a cicit, vagy cumit, szlopálták a kanálról a levet. Ahogy elkezdtük a hozzátáplálást, pár nap után, ki is hagytunk kettő hetet, mert a székletükben láttam a rost darabokat, így a doki javaslatára pihentettük picit. 

Továbbra is a játszószőnyegen töltötték a nap nagy részét, még mindig sokat volt ökölben a kezük, de már a lógó játékokat megfogták, próbálták a szájukhoz húzni. Kézfejüket már egyre többször próbálták benyomni a szájukba. Ez már olyan babás viselkedés volt! Tudom nehéz Neked anyuka, akinek nem korababája van elképzelni ez mennyire büszkévé tett engem, de ezek mind-mind nagyon fontos mérföldkövek voltak számunkra!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Pontozzuk a gyerekeket, avagy mi is az Apgar-érték

Koraszülöttségről még pár gondolatot engedjetek meg az elején. Ez is olyan téma, amit átérezni azok tudnak igazán, akik átélték, korababájuk van. Minden szülő a legjobbat kívánja, akarja gyermekének, és ez hatványozottan előjön a korababáknál. Ismét a segítségül az ember az internetet hívja elsőként, főleg, ha a családban nem nagyon volt koraszülöttség vagy meglehetősen régen. Nagymamám mondta, hogy anyukám is előbb érkezett, és mesélt kicsit az 1955-ös budapesti kórházi helyzetről. Sokban nem különbözött a mostani protokolltól, ez nem feltétlen rossz, természetesen az eszközök fejlődtek, de például a fejési procedúra hasonló volt akkor is! Facebook barátunkon jó sok csoport létezik, van a korababák szüleinek is ilyen. Én is csatlakoztam, hátha olvasok valami okosságot. Amit elértem ezzel, hogy még jobban bepánikoltam. Már azt vizionáltam, hogy a lányok mennyire visszamaradottak lesznek az óvodában, iskolában. Milyen fejlesztésekre kéne vinni Őket satöbbi. (Ehhez hozzá kell tennem, hogy akkor sem látszódott semmi rajtuk.) Nagyon nehéz ez. Odáig fajult már az első két hónapban, hogy a férjemnek kellett észhez térítenie, hogy nem lesz semmi gond, meg előre ne aggassak semmilyen „rossz” tulajdonságot, tevékenységet a lányokra. Nem csak ebben a csoportban voltam benne, hanem volt egy mozgásfejlődéses is. Legelőszőr abból léptem ki, majd nem sokkal később a korababásból is. Most nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem érnek semmit ezek, csak nem szabad ennyire beleképzelni magunkat mások életébe, élethelyzetébe. Segítséget kell kérni természetesen, de mindenképpen szakemberrel egyeztetve.

 Szóval, Márta néninél voltunk a Dévény-tornán. Első alkalommal azt mondta, hogy hamar végzünk, csak megnézi a gyerekeket, utána beszélhetünk a továbbiakról. Lányok nem tűrték jól a mozgatást, de nem volt akkor sírás. Az átmozgatás után közölte, hogy az Apgar-értékükhöz képest, nagyon ügyesek. Az Apgar-féle pontértéket a születéskor határozzák meg. Úgy csinálják ezt az ovosok, hogy szülés után egy perccel öt könnyen észlelhető objektív élettani paramétert értékelnek, 0, 1 illetve 2 ponttal. Ezeket összegezik. Az élettani paraméterek a szívműködés frekvenciája, légzés, izomtónus, reflexingerlékenység illetve az újszülött bőrszíne. Ezeket öt perc után újra értékelik, az egy perces érték még a méhen belüli állapotra utal „vissza”, az öt perces meg a késői újszülött kori kimenetel előrejelzésére alkalmazható. A pontok összértéke 0 és 10 között lehet. Természetesen a 10 a legjobb. A 8-10 közötti pont azt jelenti, hogy nincs különösebb beavatkozásra szükség, 5-7 közötti értéknél előfordul, hogy oxigén ellátás szükséges, a 0-4 közötti értéknél intenzív ellátásra szorul a baba. Ahhoz képest, hogy mindkét lány felsírt a szüléskor, az egy perces értékük is 4-es volt, az öt perces pedig Mindkettőnek 2-es. Akkor volt az újraélesztés. Azutáni értékük Lanának 7-es lett, Borónak 8-as. Így kerültek a koraszülött intenzívre.

Még mindig nagyon sokat aludtak napközben

Visszatérve, Lanus tartotta a fejét enyhén jobbra, illetve mindketten gyengén tartották a fejüket, amikor felhúzta Őket a karjuknál. Javasolta, hogy járjunk hetente egy-egy órát a lányokkal. Illetve otthon is kellett a fejtartáson dolgozni. Be is építettem a napirendünkbe a mozgást, a tízórai szoptatás előtt tornáztunk. Elővettem egy takarót, amit még a koraszülött intenzíven kaptak, és azon szépen egyesével tornáztattam a lányokat. Szépen megszokták, szerintem a végén még várták is, hogy tornázzanak anyával egyet!

Így anya már gyógytornász is lett :) Elképesztő, hogy mi anyák mikre képesek vagyunk a gyermekeinkért! Ez talán kicsit közhely, de ez az igazság!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább