judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Anya, ez lányos?

Február hónap arról szólt, hogy gyakorolták a járást. Annyira édesek voltak, ahogy, mint a pingvinek próbáltak tipegni. Ehhez képest elég gyorsan haladtak. Nem tudom, hogy Ti megfigyeltétek-e, de olyan, mintha húznák Őket ilyenkor, bár lehet tényleg így van, és az egyensúlyuk még nem tökéletes, ezért a fejük viszi Őket előre. :)

Hónap közepén muszáj volt cipőt vennem Nekik. Bent még mindig inkább mezítláb járkáltak, de kellett azért valami kintre is. A lábuk ekkor 18-as volt. Nem egyszerű ekkora méretben találni rendes cipőt, ami nem csak kocsicipő. (mamuszka) Azért sikerült, és tetszett is Nekik! Az első pár cipőjük Elefanten márkájú volt, masszív és bőr! Úgy vettem az elsőt, hogy megpróbáltuk a boltban, aztán megrendeltem az interneten. Online vásárlás, pont erről írtam Nektek az Instagram oldalamon délelőtt, hogy mennyivel egyszerűbb! Mint sok minden, cipőből is nehéz ugyanolyat venni, ugyanakkora méretben. Itt akkor kicsit beszélek, mesélek az ugyanolyan cuccokról. Én sosem öltöztettem direkt ugyanolyanba Őket, na jó, csak párszor! :) Komolyan, szóval valamiért a sötétebb tónusú ruhákat mindig Lanára adtam, Boró volt a rózsaszínesebb. Nem tudom, hogy ez miért alakult ki, de legalább a rokonság is tudta, hogy ki kicsoda. :) Sokáig így volt, néha már rám szólt a férjem, hogy Lanára is adjak már valami csajosabbat. Most, hogy már tudnak beszélni, igénylik, hogy ugyanolyat adjak rájuk, pedig én nem erőltetem most sem! Próbálok úgy vásárolni, hogy különbözők legyenek, de aztán meg lesz veszekedés, ha ugyanolyat szeretnének. Illetve Lanuska főleg, de Boróka is kérdezgeti, hogy „Anya, ez lányos?” Tényleg nem tudom, hogy ezeket honnan veszik, de például egy zöldes pólóra már azt mondják, hogy fiús, és annyira nem is tetszik Nekik. Igénylik, hogy csajosan öltöztessem Őket! Úgy gondolom nagyon is Ők akarják azt, hogy lányosan öltöztessem Őket, tisztában vannak azzal, hogy Ők lányok! Képesek akár egy kisebb hisztit is levágni, ha valamilyen ruha nem tetszik Nekik, amit rájuk adok. Anya ilyenkor kitartó, szépen elmagyarázom, hogy éppen miért kell kintre cipő és nem szandál! :)

Visszatérve a cipőre, szóval megvettem, megjött és jó sokáig nyüstölték is a lányok! Mivel nem igazán akart nőni a lábuk!

A videón Lanuskát láthatjátok jobban

Hó végén esett egy jó adag hó, pedig már ilyenkor annyira várjuk a tavaszt! Még lapátolni is kellett, jól is esett egy kis fizikai munka, mama addig vigyázott a csajokra! Ők pedig, igazán akkor láttak először havat. Kimentünk a kertbe, utcára. Igaz, még csak sétálgattunk, fogdosták a havat, de azért nagyon élvezték! Mozgásfejlődés szempontjából február hozta azt is, hogy a kanapéról, ágyról sikerült letolatniuk. Írtam Nektek, hogy a felmászás már ment, de most már ügyesen le is tudtak jönni! Ettől függetlenül persze ott kellett lennem mellettük, de ez is egy újabb mérföldkő volt az életünkben!

Boróka a kertben macifejben :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés az ikreknek!

A helyzet itthon nem nagyon változott, sajnos. Lanuska kicsit jobban van ma már. Borókánál viszont el kellett kezdeni az antibiotikumot vasárnap. Csütörtök este (fél 10 körül) annyira erőltette a köhögés, hogy telehányta az ágyát. Pont akkor voltam énidőn festeni, és arra léptem be a házba, hogy férjem szól, hogy siessek segíteni. Szegénykémet le kellett fürdetni, hajat is mosni. Amíg apa szárította a haját, addig lecseréltem az ágyneműt. Matracot megfordítottam, másnap kimostam annak a huzatját is. Szörnyű látni betegen a gyereked. Annyira gyenge volt, fázott. Átöltözés és nózi szívás után visszatettem aludni. Gyorsan visszaaludt és utána már nem is kelt fel, csak reggel. Szóval még küzdünk ezzel a betegséggel, remélem a hét közepére már jobban lesz Ő is!

Visszatérve a pihenős hétvégére. A hotelnek, mint már szinte mindenhol, van wellness fürdő része is. Mivel a gyerek medence körülbelül a derekukig ért, sőt inkább majdnem a hónuk aljáig, a nagyobb medence meg főleg nagy volt, így vásároltunk a helyi butikban úszógumit. Mivel én sem vagyok nagyon magas, így a lányoknak valószínűleg ezért is volt még a pici medence is nagyobb. Azért él bennem a remény, hogy legalább egy 10 cm-rel magasabbak lesznek nálam, apától talán sikerül ezt örökölni! :) Nincs bajom azzal, hogy alacsony vagyok, de ugye a gyereknek az ember mindig jobbat akar. Volt a hotelben még egy ikerpár, kétpetéjű lánykák. Amióta megszülettek nálunk a lányok, iszonyat sok ikressel találkozunk! Bár tuti azért van ez, mert jobban felfigyelünk erre. Szóval, az úszógumi nagyon bejött, utána már nem is mentünk a kicsi medencébe, hanem csak a másikba. Abban reménykedtem, természetesen naivan, hogy majd jól elfáradnak a vízben és a délutáni alvás lehet a fürdőben, egy pihenőszékben, hát nem jött be. Így aztán nem is erőltettük, hanem visszamentünk a szobába, ott aludtak. Vasárnap sétáltunk egyet a környéken, akkor a babakocsiban aludtak, szépen sütött a nap, de hideg volt azért. Volt játszóház is, igaz nem voltunk sokat ott, de ezt is ki kellett próbálni. Igazából még annyira nem kötötte le Őket, mindent csak bámultak, szívták magukba az információt. A babakocsit csak kint használtuk, a hotelben végig sétáltunk kézen fogva.

Annyira ügyesen ment Mindkettőjüknek, hogy utolsó nap, amikor már éppen készültünk haza, a lányok, szinte egyszerre elindultak egyedül. Éppen a kávézóban ültünk, Ők pedig körülöttünk próbálgatták a járást. Annyira szürreális volt, hogy az egyik percben van egy, vagyis kettő, még éppen totyogó gyermeked, aztán hirtelen elindulnak teljesen egyedül! Boróka helyből fel is tudott rögtön állni, és viszonylag gyorsan ment. Lanuskának ez nem sikerült ekkor még, Neki fel kellett kapaszkodnia valahol, ha lehuppant a földre. A hónap végére Ő is fel tudott állni helyből.

Így az én lányaim is 14 hónaposan indultak el, mint az anyukájuk! :)

Zalakaroson nem siekrült elkapnom, ahogy elindultak, de ezen körülbelül láthatjátok, ez a videó másnap készült itthon.

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Ikrek, tényleg dupla öröm?!

Muszáj néhány szót szólnom az ikres létről. Most tényleg csak pár mondatban, mert szeretnék majd erről kicsit hosszabban írni Nektek egy másik cikkben. Viszont most a lányok betegek, így nem tudok sajnos több órát az írásnak szentelni. Igyekszem összehozni, és megosztani Veletek minél előbb!

Szóval, már a lányok megszületésekor sokszor kérdezték, most aztán meg főleg, hogy de jó, hogy ketten vannak, akkor Ők el vannak együtt nem? Neked nem is kell ott lenned, mert eljátszanak egymással, de jó neked! Satöbbi, satöbbi, sorolhatnám ezeket a kérdéseket, megnyilvánulásokat…szóval, az igazság azért egy kicsit más természetesen. Úgy gondolom, de ezt most tényleg csak én gondolom így, mivel a lányok sokáig kórházban voltak, külön inkubátorban, a koraszülöttségről ne is beszéljünk, kicsit később kezdték felfedezni egymást. Körülbelül egy éves koruk után kezdtek jobban érdeklődni a másik iránt. Mit csinál a másik, akkor megy utána az egyik, utánozza, hogy éppen Ő feláll vagy megrágcsál valamit. A másik kérdés, ami felmerül és felteszik gyakran, hogy ki az uralkodó fél. A válaszom az volt, hogy nem tudom megmondani, Lanuskát vették ki először ugye, így Ő az elsőszülött, de ennek ellenére nem tudtam akkor azt mondani, hogy Ő az, aki irányít. Voltak dolgok, amiket Lana csinált és követte Boró, de ez fordítva is megvolt. Talán mostanra lehet kicsit látni, hogy Lana az irányítóbb, de ez még mindig nem általános. Persze van még millió ikres kérdés, amit nem ikresek tesznek fel nekem. Ami nekem evidens, Nekik nem, de ez fordítva is megvan, én meg azt szoktam mondani, hogy nem tudom milyen egy gyerekkel. :)

Visszatérve, lányok lassan 14 hónaposak lettek. Január végére a mozgásfejlődésben történt, hogy sikerült a hálószobai ágyunkra felmászniuk. Ettől már tartottam, mert akkor meg kéne tanulni lemászni ugyebár... Volt, hogy fél órát is az ágyon töltöttünk, hogy gyakoroljuk a tolatást lefelé. Nem volt egyszerű, mert az ágynak a vége kicsit magasított volt, így ott nem tudtak rendesen lemenni. Meg egyszerre a két gyerekre sem könnyű figyelni, főleg, ha ilyen veszélyes műveletet csinálnak. Lehet ebből is alakult ki az, hogy én annyira nem féltem Őket, vagyis nincs is rá lehetőségem, hogy annyi figyelmet fordítsak egyikőjükre, mert akkor mi lenne a másikkal? Úgy gondolom ebből kifolyólag a lányok, önállóbbak az egyke társaiknál. Ezekre a dolgokra mindig csak később jöttem rá, mert az adott pillanatot inkább szerettem volna túlélni! :)

Február másodikán, Boró azt mondta Lanának : gyeje tessék! Egy macit adott Neki, mert éppen nyűgös volt valamiért. Azt hittem elolvadok, annyira édes volt. Azért a beszédfejlődés nem ment innen szuper gyorsan, de azért haladtunk! Ezen a hétvégén elutaztunk pihenni egy fürdőbe, pénteken mentünk és hétfőn jöttünk haza. Zalakarosra mentünk, ott választottunk egy gyerekbarát szállást. A délutáni alváskor indultunk, így az meg is volt oldva. Szépen felfedezték a szobát, utazóágyakat kaptunk, abban aludtak. Még nem volt cipőjük, mert úgy voltam vele, hogy jobb mezítláb, ahol lehet, illetve vastag zoknit használtunk, tapadó talpacskákkal. Kézen fogva már nagyon ügyesen haladtak mindenhova. Boróka kicsit félt a liftben, pedig üveges volt, ki is lehetett látni. Szombaton Lana nem aludt el délután. Ez volt az első ilyen alkalom, persze én erre is kicsit rágörcsöltem, azért nem paráztam annyira, mint nyáron. Szerintem nagyon fel volt pörögve az újdonságoktól, meg a mozgásfejlődés miatt is nehezebb ilyenkor az alvás. Sok helyen olvastam erről, illetve anyukák mesélték, hogy, amikor valamilyen fejlődési ugrás volt a gyerkőcnél, akkor nehezebben aludtak. Azért próbálkoztam, hogy hátha el tudom altatni, de persze nem sikerült. Említettem már Nektek, hogy nem visszük Őket az ágyunkba, nem altattunk soha, így Lanuska szórakozásnak, játéknak tekintette azt, hogy odafeküdtem mellé.

Akkor nem is gondoltam, hogy ebből még azért lesz gondunk…

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Meg kellett érnem az anyaságra!

Nagyon hideg volt egyébként megint ezen a télen is, repkedtek a mínuszok, ennek ellenére így is sokat aludtak kint a bundazsákban. Az orvosunk mondta, hogy simán ki lehet Őket vinni még mínusz 4-5 fokban is, de mi a nullát határoztuk meg, az alatt nem mentünk ki aludni. Elértünk január 14-re, erre a napra voltam kiírva eredetileg a lányokkal, egy évvel előtte. Ők másként gondolták, majdnem kettő hónappal előbb már betöltötték az egy évet. Akkor már nem éreztem azt, hogy jobb lett volna úgy, mert most már tudom, hogy valamiért Ők előbb akartak érkezni. Mindennek megvan az oka, amit csak a Jóisten ismerhet. Ezen már kár mélázni, próbálok a jelenre koncentrálni.

Mivel még mindig másztak utánam, és nézték mindig, hogy mit csinálok, meg persze kommentáltam is mindent. Például a hajmosásnál is jelen voltak velem a fürdőszobában, hajszárítás közben figyelték a mozdulataimat, és mindent leutánoztak, fésülködni is ügyesen tudtak már. Belegondolva, nagyon rövid idő alatt kell megtanulniuk olyan alapvető dolgokat, amikre nem is gondolnánk, mint ez a fésülködés. Hasonló érzésem volt, amikor először elköltöztem a szülői házból, rá kellett jönnöm, hogy minden apróságot meg kell vásárolnom, ha magam akarok főzni, takarítani satöbbi.

A kitérő után ki kell emelnem Nektek, és ezt a mai eszemmel jól tudom már, hogy nagyon fontos beszélni a gyerekekhez. Nem csak úgy éppen, hanem tényleg minden apróságnak tűnő dolgot meg kell osztani Velük, mert az agyuk olyan, mint egy szivacs. Közhely tudom, de így van! Azért azt elárulom, hogy sokszor azért is csináltam ezt, mert egyedül voltam velük és muszáj volt valami kommunikáció, pedig még mindig nagyon egyoldalú volt.

Megmondom őszintén, amikor a pocakban voltak, alig beszéltem Hozzájuk. Akkor számomra még nagyon megfoghatatlanok voltak. Pedig a családban vannak már gyerekek, több újszülöttet fogtam, pelenkáztam. Viszont az más, amikor minden percben ott van Veled a saját gyermeked. A pocakban ott voltak, de mégis más. Biztos vannak anyukák, akiknek ezek a dolgok mennek kapásból, de nekem meg kellett érnem az anyaságra. Valamint folyamatosan fejlődök benne, tanítanak a gyermekeim!

Még szerettek együtt lenni napközben a kiságyban

Úgy álltunk a mozgásfejlődésben, hogy a mászás ment, mint a motolla, felállás, vagyis inkább felkapaszkodás is szépen ment. Illetve kapaszkodva, állva tudtak szépen haladni lépésekben. Nem voltam kétségbe esve igazából, anyu mesélte, hogy én, mint időre született baba is tizennégy hónaposan kezdtem el egyedül járni. Azért azt nem mondom, hogy nem tettek meg már pár lépést egyedül, de a harmadik, negyedik lépés után a földre huppantak. Nem voltak elkésve semmivel sem. A koraszülött gondozáson is azt mondta az orvos, hogy most már akkor kell mennünk, ha valami problémát észlelünk. Mert igazából már behozták a kortársaikat. Ezt nagyon jó volt hallani! Azért még nem voltam teljesen nyugodt, mivel az újraélesztés következtében fellépő oxigénhiányos állapot a későbbiekben okozhat hiperaktivitást. Erre utaló jelet nem fedeztünk még fel, később, ha közösségbe kerülnek majd, akkor kell figyelni, hogy mennyire sikerül a beilleszkedés a csoportba. Ez még a jövő zenéje!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább