judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Tele a pocak

Az előző bejegyzéseimben kiveséztem a szobatisztaság kialakulását nálunk. Lányok este még mindig pelusban, de többször előfordul már, hogy szárazan ébrednek. Nagyon szoktak neki örül, ahogy én is.

Visszatérve, még 2018. májusról írtam Nektek, remélem emlékeztek rá! Ahogy jó idő lett, egyre többet voltunk a levegőn. Játszótéren, az utcán sétálni, motorozni, Boscoval, apával. Napközben volt ugyebár segítségem, így azért könnyebb volt ezt kivitelezni. Igazán egyedül elmenni Velük valahova két éves koruk után mertem. Addigra azért már beszéltek annyira, hogy én is megértsem Őket, illetve Ők is jobban tudtak rám figyelni. Az első igazi családi programozás a májusi gyereknap volt 2018-ban. Azért mondom, hogy igazi, mert itt már a lányok is be tudtak kapcsolódni a programba, nem csak bámulásztak, hanem kipróbálták a játékokat, beleültek a véka hintába, kirakóztak fajátékokkal. Még így is a gyereknapnak kisebb része szólt Nekik, de úgy vettük észre, hogy azokkal nagyon jól elvoltak.

Arról már érintőlegesen beszéltem nektek, több bejegyzésemben is, hogy hívők vagyunk, templomba járók. Számunkra ez nagyon fontos, így a lányokat pici babakoruk óta vittük a vasárnapi misére. Nem lehet azt mondani, hogy szokványos a szertartás, ez egy gyerekbarát gyülekezet, a miséhez hozzá tartoznak a gyerek hangok. Első időkben kiválóan tudtak aludni rajta, annak ellenére, hogy szólt az orgona, illetve anya a csodálatos hangján énekelt mellettük. Később pedig már be is kapcsolódtak a szertartásba. Gyermekek gyertyalángként „világítanak” az evangélium olvasása közben, illetve Úrfelmutatáskor a ministránsokkal együtt csengethetnek. Úgy gondolom, ezzel közelebb hozzák a gyermekeket az egyházhoz, valláshoz. Persze a gyertyázásba és csengetésbe csak később kapcsolódtak bele, amikor Ők elkezdtek érdeklődni utána, mi semmit sem erőltettünk rájuk. Most meg már nagyon élvezik, hogy csinálhatják.

Hó végén meglátogattuk a védőnőt. Másfél éves státuszra kellett menni. Nagyon jó helyzetben voltunk és vagyunk, mert a védőnőnk legtöbb esetben kijön hozzánk, megkönnyítve így az életünket. Viszont most én szerettem volna, hogy meglátogassuk, mert nem tudtuk igazán lemérni a magasságukat, állandóan izegtek, mozogtak. Váróban élvezték a sok játékot, a vizsgálatot már nem annyira. Pedig semmi különleges nem történt, de mégsem érezték magukat komfortosan. A nagy ijedtségre másnap el is mentünk játszóterezni barátnőmékkel. Lányok élvezték, bár együtt nem igazán játszottak a gyerekek. Még kicsit voltak hozzá, inkább egyedül fedezték fel a mászókát, minden játékkal szerettek volna játszani, mindennel egy picit.

Védőnőnél a váróban

Június elején nagyon meleg volt. Felállítottuk a medencéket, egy kisebbet és egy nagyobbat. Picikében csak a lányok pancsolhattak, nagyban már mi is. A közelünkben volt egy fagyizó, közeli sétára tőlünk. Az első pár alkalommal még nem adtunk fagyit a lányoknak, csak almalevet kaptak, vagy rolettit. Aztán egyik alkalommal engedtem, hogy belekóstoljanak az én fagyimba. Persze ízlett Nekik, de nem akartuk túlzásba vinni, így egyelőre ennyibe is maradt a fagyizás.

Fagyi, evés, akkor kicsit a hozzátáplálásról. Ott tartottunk, hogy már mindent ettek a lányok, amit másfél évesen lehet, kicsit többet is, mert ugye a gombát én már hamarabb adtam Nekik, nem nagy mennyiségben, de már kóstolták. Egyre többször próbáltak egyedül enni. Bármennyire is maszatolós, macerás meló, akkor is hagyni kell Őket kibontakozni. Miként tanulnák meg, hogyan is kell enni? Mert ez is nagy feladat ám. Meg kell fogni a kanalat, a szájukhoz kell emelni, úgy, hogy ne essen le róla az összes étel. A főztöm 90 %-át megették, bár így is voltak olyan napok, amikor nem ették meg azt, amit másikor igen, vagy megették azt, amit addig nem. Minden nap főztem, azt akartam, hogy ne üveges kaján éljenek, illetve ne készételeket kelljen eléjük raknom. Sokszor a sírás kerülgetett, sokszor sírtam is, ha egy-egy étel nem kellett, amikor azzal „vacakoltam” egész délelőtt. Már egyáltalán nem pürésítettem semmit, csak kisebb darabokra vágtam, bár fogak még mindig nem igen voltak. Üveges kaját már egyáltalán nem adtam, addig se nagyon, de azért volt tartalékban itthon. Az utolsó darabokat már odaadtam barátnőméknek, ahol a második gyermeknél kezdődött lassan a hozzátáplálás. Úgy gondolom, hogy a kitartásomnak köszönhető, hogy a lányok a mai napig jól esznek, és mindent megkóstolnak. Persze most már mondják, hogy mi ízlik, mi az, ami nem. A lényeg akkor is az, hogy nincsenek rossz viszonyban az étellel, nincsen súlyproblémánk, koruknak megfelelően fejlődnek. Nem kellett attól tartanom, hogy az óvodában nem fognak enni, sőt duplán uzsiznak hétköznap, ott is és itthon is. Szóval azt tudom mondani, hogy kitartás és türelem! Meghozza a gyümölcsét!

Egy jó tipp, ami nálunk, ami bevált, a kezdetektől így tettünk, hogy az utolsó falatnál, bármi is legyen az, mondtuk, hogy utolsó. A mai napig tudják, ha ezt mondjuk, akkor az tényleg az utolsó, utána nem kapnak többet az adott ételből, innivalóból. Így a dackorszakban is el tudom mondani, hogy elfogadják, amikor ezt mondjuk, néha persze bepróbálkoznak, nem sok sikerrel. A fontos, hogy mi, szülők tartsuk magunkat az elveinkhez, ha egyszer is engedünk, akkor nem fogják érteni a jelentőségét. Szóval, én ajánlom ennek a bevezetését, vagy valami ehhez hasonlóét, mert nagyon jól lehet elkerülni a felesleges hisztiket!

Tippek a hozzátápláláshoz, ami nekem is óriási segítség volt ManóMenü, Ambrus Éva oldala!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Újabb B betűs a családban

Hétköznapjaink úgy néztek ki, hogy délelőtt uzsonna után mentünk ki a kertbe, körülbelül egy, másfél órát, majd ebéd és utána alvás. Délután, amikor jó volt az idő, akkor is voltunk kint. Napközben, amikor volt segítségem, lelkesen készítettem Nekik az ebédet, uzsonnát. Még bennem volt, hogy egyenek rendesen meg mindent, hízniuk kell, fejlődjenek. Azért ez már nem volt annyira erős késztetés, viszont még mindig jobban érdekelt, mint kellett volna, de erre is csak később jöttem rá. Teljesen rákattantam a sütésre, sokszor csináltam pékárukat, kenyereket, muffinokat. Amikor engedi időm, most is készítek, mert jobban ízlik a családnak, mint a bolti. Férjemtől kaptam is kettő könyvet, amiből a kenyérsütés, pékáru készítés minden lépését meg tudtam tanulni. Voltak pillanatok, amikor ezeket nagy lelkesedéssel megsütöttem, aztán a lányok nem akarták megenni, na azért az elkeserítő tudott lenni. :)

Most, hogy már jobb idő lett, elmentünk családostul sétálni a tópartra. Volt ott egy játszótér is, amit ki kellett próbálni. Meséltem nektek, hogy mennyire szerették a benti hintát, így volt ez a játszótérivel is. Nem is érdekelte Őket nagyon más játék. Délután aztán előkerestük a kismotorokat is. El kell árulnom Nektek, hogy nem voltam oda ezekért sosem. Sokáig nem is akartam ilyet a gyerekeknek. No, nem azért, mert mondjuk elesnek vele vagy ilyesmi, hanem iszonyat hangos. Sosem felejtem, amikor a belvárosban sétáltunk, még picik voltak, még aludni kellett volna Nekik, és egy gyerek ott húzott el mellettünk egy ilyennel, nagyon mérges voltam.. Szóval, amikor ez történt eldöntöttem, hogy nem lesz ilyen motorjuk a lányoknak, csak futóbiciklijük. Aztán be kellett látnom, hogy ez badarság lett volna részemről, kellett a motor, mert az egyensúlyuk fejlesztéséhez nagyon jó volt, illetve a futóbiciklit jóval később tudták csak használni, majdnem 2,5 évesen.. Az elején nagyon vicces volt a motorozás, mert Boróka először nem fogta meg a kormányt, hanem a lába közé vette a motort, és úgy lépkedett vele. Olyan volt, mint egy bábu. Mondjuk segítette a műveletet, hogy hidegebb időben még overállt adtam rájuk, így könnyen beszorította a lába közé.

Vad motorosok

Március 15-én bementünk a városi ünnepségre. A végére értünk ki, de azért láttunk táncokat, műsort. Volt kirakodó vásár is, József napi, azt hiszem. Bár nem vagyok a híve, hogy állandóan vegyünk valamit a gyereknek, de most kaptak csattogós lepkét! :) Persze nem azt a régi fajtát, hanem simán tologatni kellett, zörgött, katica és méhecske volt. Sosem gondoltam volna, de nagyon szerették a lányok, bent a házban is jó sokáig játszottak vele, amíg anya rá nem lépett a katicának a botjára és el nem tört…Mivel így történt, és még mindig játszottak a maradék zümikével, így egy következő vásárban kaptak újat, aminek másnap letört a keze…ebben nem volt benne anya lába! :)

Emlékezhettek arra, még a várandósság elején férjem beszámolójából, hogy szerettünk volna kutyát, de akkor nem mertük bevállalni a lányok mellé. Úgy gondoltuk, hogy most viszont eljött az ideje! Férjem nagyon szeretett volna, sosem volt kutyája, én pedig úgy voltam vele, hogy a háziállat nagyon jó, nekünk mindig volt falun, a lányoknak is jót fog tenni, hogy együtt nőnek majd fel. Hosszasan nézegettük, hogy milyen fajta kutyát válasszunk, ami gyerekbarát, és viszonylag könnyen kezelhető fajta. A Labrador és Border Collie között vacilláltunk. Végül a Labrador mellett döntöttünk, leginkább azért, mert neki rövid a szőre, illetve más a termete. Kiválasztottuk az almot, abból pedig a harmadik (igazából negyedikJ) gyermekünket, Bosco-t. Ismét egy B-betűs!

Bosco, már otthon a kertünkben, vagyis már az Ő kertjében!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Hozzátáplálunk felső fokon!

Mivel elmúltak egy évesek, és a darabos kaját is szépen ették, pedig ekkor még mindig csak kettő foguk volt, nem főztem külön Nekik, azt ették, amit mi, persze kevésbé fűszeresen, és jóval kevesebb sóval. Reggelire tejitalt ittak, tízóraira mindig valamilyen gyümölcs volt, ebédre leves és második. Uzsonnára pedig hideg kaja, például felvágott, kalács, muffin…stb. Recept ötleteket, és hozzátáplálási tanácsokat a ManóMenü oldalról szedtem. Hála Istennek, nekem jó volt a védőnőm is, szóval Tőle is lehetett kérdezni bármit. Szoktak enni még natúr joghurtot vagy kefirt, vacsora ugyancsak tejital volt. Nem is értem, hogy hogyan tudják megenni a natúr joghurtot, én nem nagyon szeretem. A mai napig nagyon szeretik. Én csak salátán, vagy valami gyümölccsel. Még a bevezetéskor csináltam azt, hogy tettem bele Nekik pürésített gyümölcsöt, de úgy nem ették meg. Szintén, ha csináltam házi krémtúrót, azt sem szerették. Illetve azóta is iszonyat sótlanul főzök, mi már megszoktuk, viszont, ha máshol eszünk, akkor sokszor nem esik jól, a só miatt. Egyedül az apró magvasokkal vártam meg a másfél évet, mint az eper, málna, kivi. Gombát is adtam Nekik, levesben, de nagyon keveset. Azt még a védőnő is mondta, hogy várhattam volna kicsit, de hála Istennek, nem volt baja a pocakjuknak.

Kicsit még hozzátáplálás, nem evés, hanem ivás. Azt gondolom kicsit ezt túlbonyolítottam. Mert, amíg anyatejesek voltak ugye nem volt kérdés, aztán ahogy elkezdtük a hozzátáplálást, akkor először forraltam a vizet, visszahűtöttem, de nagyon macera volt, így mi is ráálltunk a bébi vizekre, vagyis inkább a Szent Királyinak a vízére. De mégis miből igyanak a csajok? Cumisüvegből nem akartam, nem szerettem volna, ha napközben a cumiból innának. Viszont egyszer kaptunk az ismerőseinktől egy szívószálas kulacsot. Na, azt imádták, abból sok fogyott. Viszont nehéz volt takarítani. (lehet azért kapni picike keféket, amikkel ki lehet húzni egy darabig). Szóval ezt használtuk, étteremben simán ittak szívószállal.  A pohárból való ivás nem ment még. Elbújt belőlem megint a kétely, túl korán adtam oda Nekik a kulacsot, előbb kellett volna a poharat. Most már nem is tudnám megszámolni, hogy mennyiszer kételkedtem magamban a gyerekekkel kapcsolatban. Mennyi lesz még, jajaj! Nem akarták emelni a cumisüveget sem maguktól, sokáig kellett etetni őket úgy, hogy a kezünkben, ölünkben voltak. Akkor egy kicsit úgy éreztem, hogy ezt elszúrtam, máshogy kellett volna csinálnom. Természetesen később megtanultak inni pohárból, meg egyedül enni a cumiból, de valószínűleg ez történhetett volna hamarabb is.

Meg persze, azért azt is hozzá kell tennem, hogy ezekre a szívószálas poharakra eleve az van ráírva, hogy másfél éveseknek való, szóval lehet nem hiába :)

Boróka a szívószálas kulaccsal

Január közepére már nagyon gyorsan másztak. Rendszeresen levették a zoknijukat, ezt még most is sokszor csinálják egyébként. Nem tudom, ez biztosan be van építve a babáknak az agyába, hogy ez valami iszonyat vicces dolog. Szóval, az, amikor Boróka lenyúlta Lanus zokniját, a szájába vette és azzal mászkált a konyhában, valami írtó vicces volt!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Boldog első szülinapot!

Mindenképpen szerettem volna egyéves korukban képeket készíttetni. Mivel Karácsony is közeledett, így a karácsonyi fotózást is letudtuk egyben. Egy nagyon kedves, volt kolleganőm (még egy másik munkahelyemen) készítette a képeket. Már egyszer fotózta a csajokat, és minket is, amikor hat hónaposak lettek. Említettem is már Nektek. Megint a reklám helye! :D Nagyon profi, csak ajánlani tudom! :) MGS Mészáros Gabriella Fotográfus. Mondanom sem kell gyönyörű képek lettek!

Egy éves nagylányok

Egyelőre nem mutattuk meg a családnak, mert ezek voltak az ajándékok mamáknak, dédiknek. Szóval közeledett a szülinap, idén péntekre esett, mily meglepő, szóval, már említettem, hogy nagyon odafigyeltem a hozzátáplálásra, így most is az egyik kedvenc könyvemből választottam egy tortát, amit aznapra meg szerettem volna sütni nekik. Sokat forgattam az ételek bevezetésénél Havas Dóra, Születéstől születésnapig című könyvét. Ezt is meséltem már szerintem. Így ebből választottam egyet, ami szimpi volt, bár én az áfonya helyett banánnal készítettem, mert azt a lányok nagyon szerették. Elkészült a torta, - az alvás időben -, bekapcsoltuk a zenét Nekik, csini kalap a fejre és anya, apa énekel. Szerintem inkább voltak megijedve, mint lelkesedve :) azért tetszett Nekik, hogy bele lehetett túrni a tortába, szétnyomkodni a kezecskékkel.

A fincsi tortával

Másnap megtartottuk a családtagokkal is a bulit. Millió játékot kaptak, élvezték, hogy az unokatesókkal játszhatnak, de leginkább a lufikat szerették, azt még jó pár napig nyüstölték a lányok. És, hogy mi, apa és anya mit is éreztünk? Én persze nem bírtam ki bőgés nélkül, végig pörgettem a fejemben, hogy milyen is volt az elmúlt egy év. Megmondom őszintén, vannak dolgok, amikre nem emlékszem, vagy olyan érzés, hogy most az tényleg megtörtént vagy csak álmodtam? Ezek talán az első hónapok voltak, éjjel kelni, cumisüvegezni, szoptatni, nyugtatni…de közben ott van ez a két gyönyörűség, azt kell mondanom, hogy ez mindenért kárpótol. Beszélgettünk férjemmel erről, mert sokszor eszembe jutott az egy évvel ezelőtti események sorozata. Sírtam akkor is persze, de megbeszéltük, hogy ezt most nem rólunk szól, hanem ez a gyerekeink élete. Ne magunkat sajnáljuk, hanem ünnepeljük az Ő életüket, az elmúlt egy évet, azt, hogy itt lehetnek velünk!

Eltelik három nap és Boró is beteg lett…Hasonlóan zajlott, mint Lanánál. Szépen lassan azért rájöttünk, hogy ez most már így lesz, ha az egyik beteg, akkor nagy valószínűséggel, nem sokkal később a másik is az lesz. Ebből később sokkal többet kaptunk, de így van ez rendjén, mit is szoktak mondani? Erősödik az immunrendszerük, ja, a szülőknek meg gyengül az idegrendszerük...

 

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Bevezetésre került a virágföld...

Kezdésnek hoztam egy videót, az előző posztban írtam a járássegítőről. Lanuska itt próbálkozott vele:

November 1-je volt, úgy kezdtük a napot, hogy Borónál bevezetésre került a virágföld. :) igen, jól olvastátok. Most már tényleg el kell pakolni bizonyos dolgokat a házban, pedig annyira szerettem volna ezt elkerülni, de csak nekem okoz bosszúságot, hogy utána takaríthatok. A házban, na jó, a wc és mosókonyha kivételével mindenhova van bejárásuk a lányoknak. Úgy követtek, mint a kiskutyák. Ez még mindig jó volt, mert nem kellett aggódnom, hogy éppen merre járnak. Szóval, elpakoltam a virágokat, a kis kukákat feltettem magasabb helyre, és egyelőre ennyi, mert a szekrényeket nem tudták még kinyitogatni. A konyhában van egy polcos rész, ahol az Ő tányérjaik, pohárkáik, kanalaik voltak, azzal garázdálkodhatnak bármikor. Ezt a napokban szűntettem csak meg, szóval elvoltak vele majdnem 2,5 évig!

szoptatás hozzátáplálás betegség vizelettartó anyatej
Boróka megkóstolta a virágföldet

November 12-én a lányok elfordultak a cicitől, már egy ideje este is kaptak kiegészítésként tápszert, de utána még mindketten ciciztek kicsit. Volt, hogy elaludtak rajta, de volt, hogy csak pár percig szopiztak és kiköpték a bimbót. Szóval, ezen a napon Mindketten be sem akarták venni a szájukba, ráfektettem őket a szopis párnára, de nyafogtak, és forgolódás volt. Így én ezt annak tudtam be, hogy már nincs igényük rá. Furcsa érzés volt, ez az első elszakadás, leválás. Nem estem kétségbe ekkor, a terveim szerint (a módosított :)) egy éves korukig szerettem volna szoptatni Őket, majdnem sikerült is… 

Ebben a hónapban tettünk látogatást a munkahelyemen, már régóta, vagyis, amióta eljöttem szülési szabadságra csináltam egy Facebook csoportot, ahol tájékoztattam őket az aktuális helyzetről. Később fényképeket, videókat tettem fel. Szóval látogatás, mindenki oda volt értük meg vissza, nagyon kedvesek voltak a lányok, fiúk! Azért volt sírás, amikor többen lettünk egy helyiségben, de még kekszet is elfogadtak a kolléganőmtől. :) A látogatás után Lana először lett beteg. Belázasodott és iszonyat gyenge lett, a láza 39,4 Celsius fokra is felszökött. Vizeletmintát kellett vinni a dokinak, hátha baktérium van benne. Szóval, nem tudom, hogy próbáltatok-e egy majdnem egyévestől, lánytól, begyűjteni vizeletet? A gyógyszertárban lehet kapni vizelettartó tasakot. Ez egy iszonyú találmány, nem tudom, hogy egyáltalán valakinek sikerült-e ilyenben összegyűjteni a pisit? De most komolyan??? Semmi, azaz nulla normális tájékoztatás nincs rajta! Kérlek, írd meg, ha Neked sikerült…és azt is, hogyan csináltad! :) Nálunk körülbelül 5 csepp került a zacsiba, hála Istennek elég is volt, nem volt a vizeletében semmi.

szoptatás hozzátáplálás betegség vizelettartó anyatej
A bizonyos pisigyüjtő tasak

Napközben nem tudtam letenni, aludni, a délelőtti alvás, úgy ahogy ment a kiságyban, de délutánra nagyon felszökött a láza, akkor (először) a hasamon aludt, felváltva apán is. Valahol jó érzés is volt, hogy így ragaszkodott akkor hozzánk, viszont rossz volt ilyen gyengének látni. Érdekes dolog volt az, hogy Boró még nem lett beteg akkor, de nagyon tolerálta Lana betegségét, és azt, hogy jobban volt rám szüksége. Lanuska evett azért, de kevesebbet, mint szokott, így mivel volt még tejem párszor adtam neki cicit. Nem mondom, hogy sokat lógott rajta, de legalább valamennyi folyadék került bele, meg hát az anyatej, az gyógyító erejű! Hála Istennek, elég hamar túlesett rajta, antibiotikumot kellett szednie, de szép lassan meggyógyult :)

Készültünk az első szülinapra!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Az első darabos étel. Rizs. Tisztán.

Az előző bejegyzésemben az ujjszopás témájával foglalkoztam. Kiveséztem teljesen szerintem, szóval, mindenki és én is lenyugodtam a pi…be, mert körülbelül két hónapig tartott az ujjszopizás :) Addig mindenféle megfordult a fejemben, mindenhol figyeltem a gyerekeket, hogy ki cumizik, ki szopizza az ujját. Hála Istennek elmúlt ez is. Azért azt nem mondom, hogy később, amikor nagyobbak lettek, kevesebb lett az izgulás, csak talán inkább már másmilyen. Könnyebb persze nem… 

Július végén, pontosan 29-én szombaton volt az első darabos ételük. Rizs. Tisztán. Kérdeztem a védőnőt, meg a könyveket és a netet is bújtam, hogy mikor kell elkezdeni. Semmi konkrét. Nálunk még egy darab fog sem volt ekkor. Mivel ott van az valahol jó mélyen az ínyben, ezért (elvileg) el tudják rágni az ételt. Szóval, azt mondta nekem a védőnőm, hogy a pépes kajába tegyek darabokat, vagy ne pürésítsem annyira. Természetesen nem ették úgy meg, és ekkor, a fent említett dátumon megpróbáltam külön adni a darabosat, és bevált! Vannak babák, akik eleve a darabos ételt fogadják el, az Ő szüleik a BLW módszert alkalmazzák. Ez a baby led weaning rövidítése. Itt a lényeg, hogy a baba kezébe adnak ételt, (pl. párolt zöldséget, gyömölcsöt stb.) és Ő veszi a szájába, majszolja el. Nálunk én így,  nem is erőltettem a „kevert” kajákat. Minden baba máskor érik meg erre, úgy gondolom, és ezek a tapasztalatok is, amiket olvastam. Az én lányaim szeretnek enni, így mindent érdeklődve próbáltak ki.

Augusztusra érkezett el az idő, hogy reggelire már nem volt elég a tejem. Orvossal, védőnővel egyeztetve 2-es tápszert kezdtünk el adni nekik. Nálunk bevált a Milumil, így most is ezt a terméket választottuk. Féltem ismét, mert a cumisüvegben nem fogadták el a már lefejt, lefagyasztott anyatejet, amit nem tudtam az ételbe belecsempészni dobhattam ki sajnos. Lehet ezt már említettem. Hála Istennek megitták a tápszert, csak gyorsabb folyású cumit kellett beszerezni, mert először az itatópohár gumis (csőrös) cumit tettem rá, de abból nehezen tudták kiszopizni. A leggyorsabb folyásút vettem meg, illetve még azt is kicsit megvágtam. Este még szoptatás volt, de ennek is lehetett látni már a végét, hiába fejtem napközben még. Első körben úgy fogadtam meg magamban, hogy körülbelül 8-9 hónapos korukig szeretnék szoptatni, aztán ezt eltoltam egy évre. Mivel sosem tekintettek a cicire nyugtató dologként, ezért úgy gondoltam nem lesz nehéz majd az elválasztás. Ez is picit másként alakult, de erről majd később. :) 

Ugyanebben a hónapban történt, hogy Boró felült. Pontosan augusztus 16-án. Kicsit furán, mert még támaszkodott, a lábai terpeszben voltak, valahogy kúszás közben maga alá húzta a lábát. Lana ugyanezt a műveletet egy héttel később csinálta. Konkrét, tényleges mászás még nem volt, így (ismét) jött a para, hogy akkor most már nem is fognak mászni? Doki mondta, hogy miután felülnek, sokszor inkább már felhúzzák magukat állásba és kimaradhat a mászás. Mind tudjuk, ez nem jó, semmilyen mozgásforma nem maradhat ki, sőt néha az sem jó, ha felcserélődik, vagy időben eltolódik. Később okozhat problémát, tanulási zavart leginkább. Hó végére már Boró egyenes háttal ült, Lanus még inkább forogva, hason szeretett lenni. Az első időkben minden mozgásformát Boró kezdett el és Lana körülbelül egy héttel később követte, most is így volt, szeptember első hetében Ő is felült egyenes háttal.

Boróka csücsül

Augusztus végén hajvágás mellett döntöttünk, mivel körben szépen kikopott a hajuk, de felül viszont megmaradt a kakastaréj. Már nagyon bután nézett ki, és állandóan olyan volt, mintha zsíros lenne nekik, így megszabadultunk tőle, volt sírás közben, pedig annyira cuki fiúk…vagyis fejük lett :)

Lana hajvágás után

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

Végre, meg lehet különböztetni az ikreket!

 Júniusra terveztük a csajok keresztelőjét. Abban a templomban történt a keresztelő, ahova már jó ideje jártunk és járunk. Az esküvőnk is ott volt, a székesfehérvári Prohászka Templomban. Katolikusok vagyunk, hívők, és templomba járók. Így a keresztelő is nagyon emlékezetes maradt számunkra, mivel az atya nagyon jól ismer minket. Jó érzés volt, hogy a lányok is immár Jézushoz tartoznak! Utána ebédre meghívtuk a vendégeket, nagyon jó volt az idő, így a teraszon terítettünk. Az ebéd szintén jól sikerült, mindenki talált valami fogára valót, a sütit úgy rendeltük, arra már nem volt energiám, hogy süssek, tortát a táci mamáék intézték. Keresztszülőktől (tesóm és férje) szépséges fülbevalót kaptak a lányok. Olyan fülbevalót szerettem volna, ami kapcsos, nem a bedugós, féltem, hogy az nyomná a fejüket. Persze arra akkor nem gondoltam, hogy a belövéskor olyat kapnak, amit egy hétig kellett hordani. Nem volt probléma vele egyébként. A keresztelő előtt egy héttel voltunk belövetni, picit felsírtak, de nem volt vészes a dolog. Szóval Lanának piros, Borónak rózsaszínű köves fülbevalót választottunk, így meg is lehetett különböztetni Őket, egy ideig…

keresztelő fülbevaló nyaralás Kolping hozzátáplálás szoptatás

A hónap elején nagyon jó volt már az idő. Vettünk egy pici felfújható medencét, tényleg nagyon pici volt, amibe épphogy belefértek ketten. Szerintem nem igazán értették miért kell fürdeni kint a szabadban, este nem is tetszett nekik annyira, hogy megint a kádban kell lenni. Ebben a hónapban tértünk át a nagy kádra, már nem fértek el a kicsiben, és szerettük volna, ha jobban barátkoznak a vízzel. Voltak napok, amikor együtt is voltak benne, de még annyira nem élvezték. Ülni még nem tudtak, így fekve pancsoltak. Kezük-lábuk járt, mint a motolla, nagyon vicces volt :)

A már említett távoli rokonságban lévő ikresek nagyon beijesztettek minket annak idején, hogy az első évben sehova, de még utána se mentek szinte nagyon nyaralni, pihenni. Úgy gondoltuk megcáfoljuk ezt, így, amikor a lányok 7 hónaposak lettek, elmentünk az első közös nyaralásunkra, Alsópáhokra. :)

Ez a hely fantasztikus! A szobák gyönyörűek voltak, nekünk is volt külön szobánk, pelenkázó, fürdető kád, mikró, vízmelegítő, babakocsi! Egy hetet voltunk ott, az idő is nyári meleg, hála Istennek. Kint is tudtunk fürdeni a medencében! Úgy van kialakítva minden, hogy bent is van lehetőség mindenre, ha rossz az idő, vagy télen jönne valaki. Fedett folyosón lehet végig barangolni, bent több játszóház, kávézó és az éttermet is meg lehetett közelíteni. Lányok még mindig háromszor aludtak, így a reggelink idejében volt az első, dél előtt a második és három óra körül a harmadik. Éjjel féltem, hogy majd elalszanak-e idegen helyen, de itt is csak anya izgult, lányok simán aludtak végig.

keresztelő fülbevaló nyaralás Kolping hozzátáplálás szoptatás

A hozzátáplálással nagyon jól álltunk, tízóraira általában tejpép volt, védőnő javaslatára, általában ízesítés nélkülit adtam Nekik, cukormenteset. Ebédre főzelék, és uzsonnára gyümölcs, 7gabonás péppel. Ekkor már kóstolták a csirkehusit és a pulykahúst szintén. Amikor itthon voltunk, megfőztem vízben a húst, úgy, hogy tettem bele répát, fehérrépát, majd turmixoltam a főzővízzel, majd pici zacskókban fagyasztottam le az adagokat. A nyaraláson üveges kaját ettek. Illetve voltak az étteremben készített gyümölcs pépek és főzelék is. Anyatejet már nem adtam nekik napközben, csak reggel és este, de, hogy ne fogyjon el olyan hamar, délben fejtem. Már nem akkora a mennyiség, hogy elég legyen Nekik egy-egy étkezésekre, éjjel termelődik még annyi, hogy meglegyen a reggeli adag, illetve estére is elég még az alváshoz. Nem keltek fel éjjel sem. Nem volt már annyira veszettül sok tejem, de azért még elég volt, egy darabig…

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

Fog nélkül is lehet enni!

Még egy kis május. Nagyon sok minden történt abban a hónapban. Jöttek látogatók is már, érdi barátnőm is meglátogatta a csajokat, nekem is jók ezek a találkozások, kicsit másról is lehet beszélgetni, de persze a gyerek téma a központ mindig. Ez már csak így van, és így is lesz most már, úgy gondolom. A délelőtti alvást a lányok a szőnyegen szokták nyomni. Simán maguktól elalszanak éppen ott, ahol vannak. Még mindig sokszor összeér valamelyik testrészük ilyenkor. Nagyon édesek! Ahogy említettem kertes házban lakunk, így, most már, amikor igazán jó az idő, akkor kiteszem a plédet a fűre és kifekszünk levegőzni. Minden érdekli a csajokat! Nyáluk folyamatosan folyik, de még nincs egy darab foga egyik lánykának sem. Nem is láttam, hogy ez hamarosan változna, se bedagadt íny, se fehéredés…

Éppen így aludtak el akkor:

Kedvenc kajáik között volt az édesburgonya, sütőtök, cékla, alma. Amiben kicsit több a krumplit tettem, azt már nem ették meg. Védőnő javaslatára és a dokival is egyeztetve én rizsdarát (régebbi nevén rizsnyákot) tettem az ételükbe, amitől kicsit laktatóbb és sűrűbb is lett. Szépen ettek a lányok, a krumplin kívül nem volt olyan, amit ne ettek volna szívesen. Ami nekem segített, az Havas Dóra Születéstől Születésnapig című könyve. Facebookon a Lila füge oldaon találsz recepteket Tőle! Reklám helye, de tényleg én sok mindent ebből vettem, meg persze az internet is jó barátunk. A régi lefejt és lefagyasztott anyatejet csak főzéshez tudtam felhasználni, mert egyébként felmelegítve nem ették meg. Nem tudom, hogy hűtő ízt éreztek rajta, vagy csak nem volt jó a csomagolás :) Én igazán betartottam, hogy mikor mit vezessek be, az allergénekkel is kivártam a megfelelő időt. A glutén-t bevezettem a hozzátáplálás elején, ahogy kellett, simán a 7gabonás pépet belekevertem a gyümölcsbe. Nem volt semmilyen allergiás reakciójuk hála Istennek.

Kicsit komolyan vettem a hozzátáplálást! :)

A képen édesburgonya, répa, cékla, krumpli, rizsnyák és anyatej van:

Pontosan nem emlékszem, de talán májusban mentünk vissza a kardiológiára, bár lehet ez már június eleje volt…jaj nem tudom. Említettem még a várandósságkor, hogy az egyik babánál volt valami szívzörej szerű, és amikor kiengedték a lányokat a PIC-ről, akkor kellett időpontot kérni a további vizsgálatra. Mivel nem tudták akkor a pocakban, hogy akkor melyik baba is volt, akinél észlelték, ezért Mindkettőjüket megvizsgálták. Szerencsére itt túl sokat nem kellett várni, illetve a vizsgálat is gyorsan lement. Nagyon ügyesek voltak a lányok, pedig mindenféle zsinórt raktak rájuk, meg EKG-t is csináltak Nekik. Meg is dicsérte a doktornő a lányokat, hogy jól viselték a vizsgálatot. 

Ami még ebben a hónapban történt, az első fotózás, hivatalos! Akkor még kezdő fotós ismerősünk házhoz jött, így nekünk nem kellett kimozdulnunk, ez nagy könnyebbség volt számunkra. A lányok még nem ültek, de azért már jó nagyok voltak, így egy-két kelléket nem is tudtunk használni. Így is fantasztikus képek sikeredtek! Hálás vagyok érte! Nagyon ajánlom Neked is, ha szeretnél fotókat, Facebookon megtalálod az MGS fotóstúdiót!

Vigyori Lanuska, tátiszájú Boróka :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

Amikor Anyák Napján már én is kapok ajándékot!

Elkezdődött a tavasz nálunk is, a bejegyzés első részében mesélek egy picit a koraszülöttség egy újabb "különlegességéről", majd a hozzátáplálás beindulásáról olvashatsz! Ismét, amikor egy biznisz beindul! :)

Mostanában sok képet láthattok a gyerekekről. Nem tudom feltűnt-e Nektek, hogy nem egészen kerek a fejecskéjük. Muszáj erről is írnom, mert amíg nem tudtam, hogy ez miért van nekem is nagyon furcsa volt. Olyan kis körte alakúak. Szóval több féle megközelítést olvastam, van, akik azt mondják azért van így, mert császármetszéssel születtek, és a másik, ami szerintem kicsit hihetőbb és megalapozottabb, hogy koraszülöttek. Amennyiben van ilyen ismerősötök, lehet ott is feltűnt, ha mégsem, a neten biztos láthatsz még ilyen babákat összehasonlítás képpen. Mindenkit megnyugtatok, akinek korababája van, az se ijedjen meg, ez el fog múlni! :)

Vannak olyan történések, amiket feljegyzeteltem magamnak a naptárban. Muszáj, mert nem tudom sajnos minden nap írni a gépen a történteket. A következő ilyen május elején, hogy pelenkázás közben a lábukat megfogták! Lehet ez időre született babánál nem olyan lényeges előre lépés, de én ettől (is) nagyon boldog tudtam lenni! Májusban nagyon felgyorsultak az események! Az első nagyon fontos, hogy anyuka lettem! Így anyák napjára engem is megleptek a gyerekeim! (férjem segítségével :)) Mondanom sem kell, folytak a könnyeim, mint a záporeső! Nagyon megható volt!

A hónap elején megint voltunk pecázni egyet, halat ismét nem sikerült fogni, de már a lányok ettek gyümölcsöt közben! (almapépet) Boróka május 10-én az oldalára fordult, Lanus pár napra rá szintén. Nagyon beindult a mozgásfejlődés, lassan fél évesek lettek a csajok, státuszon szépen teljesítették a követelményeket. Ezek után már a forgás hátról hasra és fordítva sem volt nehezükre. Fantasztikusan fejlődtek, pedig már Dévény-tornára sem jártunk! Ahogy említettem júniusra voltunk visszarendelve kontrollra. Mivel elkezdek jobban mozogni a kiságyban, beszereztünk egy pelenkára csíptethető légzésfigyelőt. Volt, hogy még mindig bejelzett a lapos. Nem tudom miért nem érzékelte Őket rendesen, mert tutira nem volt légzésleállás egyik esetben sem. A pelusra csíptethetővel is teljesen meg voltunk elégedve, egészen addig tudtuk használni, amíg nem kezdtek el jobban elmászni az ágyban. 

Az első étkezés kiváltás is ebben a hónapban történt, május 16-án volt először, hogy csak gyümölcs (alma) volt uzsonnára. Mivel szépen megették a 140-150 gramm adagokat, így már anyatejet nem adtam nekik utána. A hozzátáplálás elején ismét használtam egy applikációt (már nem tudom melyik volt, bocsi), amiben vezettem, hogy éppen mennyi anyatejet és mennyi szilárd ételt ettek. Végre találtam egy olyat, ahova nem csak egy babát lehetett beregisztrálni. Szerintem nagyon praktikus, de egy idő után ez is macerás volt, mert szinte mindent kellett volna vezetni hozzá, hogy lássam a fejlődést, mennyit és mikor pisilt, kakilt, mennyit aludt…stb. Nem volt egyszerű az elején, hogy most akkor mennyi étel is elég Nekik egy alkalomra, még a gyümölcs oké, de a későbbiekben a főzelékekkel voltam bajban. De ismét ne rohanjunk annyira előre. Szóval, a védőnővel és a gyerekorvossal egyeztettem folyamatosan, meg a bolti bébiételeken láttam, hogy körülbelül hány grammos egy üveg baba kaja. A kiváltást onnan tudtam, hogy mikor kell, hogy volt olyan alkalom, hogy 150 gramm mennyiség után még ugyanennyi anyatejet szlopáltak, döbbenet! Akkor azt mondtam, hogy na, elég lesz talán! :) 

Hó végén elkezdük a főzeléket is próbálni, mindent főztem Nekik előre, tettem a fagyasztóba. Anyatej tároló zacskókban remekül le lehet fagyasztani az ételt. Lehet a mennyiségeket is látni, illetve este elővettem és másnap csak melegíteni kellett. Amikor aludtak, akkor főztem előre meg jó nagy adagot. Ezekről majd később is fogsz olvasni, mert szintén ezt is nagyon tudatosan, előre eltervezve csináltam...lehet mérnöknek kellett volna lennem? ....:D 

Lana hónap végén már 5950 gramm volt, Boró pedig 6060 gramm! Szépen, lassan kezdte Boróka átvenni a vezetést kilók tekintetében! :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

A "rendszer" szerelmesei, amikor látod, hogy működik!

Gondolom, sok anyukában itt felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan sikerült, hogy a lányok ilyen hamar átaludják az éjszakákat. Azért ez nem volt olyan gyors folyamat ám! Az első három hónap éjszakáira, ahogy említettem nem igen emlékszem. Az esti etetés (úgy emlékszem, nyolc vagy kilenc körül volt) előtt is volt, hogy aludtam egyet a kanapén, illetve szinte utána azonnal ágyba bújtunk. Emlékeztek, írtam, hogy mindent rendszerben csináltunk/csinálunk, az esti rituálé úgy nézett ki, hogy a fürdetés előtt már félhomályt csináltunk a szobában, és a Bóbita-Bóbita táncol-t énekeltem a lányoknak, egyébként a mai napig. Fürdetés kis kádban, felváltva. Ezeket mindig apa csinálta, én segédkeztem illetve a másik babára vigyáztam. Szoptatás idején már nem igen beszéltünk a lányokhoz, éjszakai etetéseknél pedig egyáltalán, mindent nagyon csendben csináltunk. Ez után tettük be Őket a kiságyba. Természetesen volt, hogy üvöltöttek, akkor felvettük Őket, ringattuk kicsikét a feneküket, mindenféle technikát kipróbáltunk, a legbugyutábbakat, amiket az interneten lehetett látni. Nem váltak be, mondanom sem kell. Szóval az esti alváskor sokszor a férjem maradt bent a lányokkal a szobában, engem hagyott pihenni, mert még éjjel keltem szoptatni. Ez ugye még az átaludt éjszaka előtt volt. Ült a fotelban és ott volt Velük, amíg nem aludtak el, nagy síráskor felvette Őket, megnyugtatta a lányokat, egyébként az ágyukban feküdtek. Így szépen megszokták, hogy egyedül alszanak el. Szerintem körülbelül egy hét volt a nehezebb, utána már bent sem kellett maradnia apának. Az elején még a kislámpa világított, amíg el nem aludtak, aztán azt vettem észre, hogy, ha azonnal lekapcsoljuk a lámpát, akkor hamarabb elaludtak. Természetesen azért voltak olyan esték, amikor órákon át üvöltés volt, és semmilyen nyugtatás nem segített. Ez általában növekedési ugráskor volt, illetve később a fogzásnál. Szerintem egyébként egy kezemen meg tudom számolni, hogy Lanuska hányszor volt nyűgös éjjel, szinte mindig Boróka volt a nyugtalanabb, és ez a mai napig így van. Szóval nálunk így történt az egyedül elalvás. Biztos említettem már, hogy ez is egyike volt azoknak a fogadalmaknak, amiket még a várandósságkor megfogadtam, illetve közösen eldöntöttünk, hogy semmilyen körülmények között nem visszük át Őket az ágyunkba. Ehhez tartom magam most is.

Kiemelem ismét a rendszer fontosságát! Úgy gondolom ez segített hozzá minket a nyugodt alvásokhoz. A lányok is így kipihenték magukat és a szülők is. Nem egy tanulmányt lehet arról olvasni, hogy a szülők, leginkább az anyák az első pár évben mennyivel kevesebbet alszanak, mint a baba előtt. Biztosan gyereke válogatja, vannak eleve nyűgösebb babák, de úgy gondolom, hogy a rendsze egyfajta biztonságot nyújt Nekik, tudják mikor, mire számíthatnak! Legfőképp arra, hogy mi mindig ott leszünk! 

Áprilisban annyira jó volt már az idő, hogy elmentünk pecázni négyesben! Persze csajok végig aludták, de mi nagyon élveztük, hogy kint lehetünk és fantasztikus az idő! Sajnos a nap végére nem fogtunk semmit :(

Április közepén történt az első kuncogásos nevetés! Ez valami fantasztikus érzés volt! 

Új ajánlás volt akkor, (most nem követem, hogy mi a helyzet) hogy az anyatejes babáknál is el lehetett kezdeni a hozzátáplálást már 5 hónaposan. Lányok először áprilisban kóstolták tízóraira az almalevet. Cupp-cupp-cupp ízlett nekik! :) Nagyon furcsa volt, nekem, mint első gyerekes anyukának, hogy nem rögtön bekapták a kanalat és leették vagy inkább leitták róla a mammát, hanem, mint a cicit, vagy cumit, szlopálták a kanálról a levet. Ahogy elkezdtük a hozzátáplálást, pár nap után, ki is hagytunk kettő hetet, mert a székletükben láttam a rost darabokat, így a doki javaslatára pihentettük picit. 

Továbbra is a játszószőnyegen töltötték a nap nagy részét, még mindig sokat volt ökölben a kezük, de már a lógó játékokat megfogták, próbálták a szájukhoz húzni. Kézfejüket már egyre többször próbálták benyomni a szájukba. Ez már olyan babás viselkedés volt! Tudom nehéz Neked anyuka, akinek nem korababája van elképzelni ez mennyire büszkévé tett engem, de ezek mind-mind nagyon fontos mérföldkövek voltak számunkra!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább