judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Tandem szoptatás? Az, ami csak a filmekben van!

Kezdtek beállni a napok, volt, hogy barátnőmmel is tudtam találkozni, akinek egy héttel hamarabb született a babája, de szintén kora baba, 35. hétre jött fiúcska. Már említettem, amikor kórházban voltam még. Néha Ők jöttek hozzánk, volt, hogy mi látogattuk meg Őket. Lányok még háromszor aludtak napközben, éjszaka hajnalban egyszer ettek már, utána hétkor és kezdődik a nap. A hajnali etetést már egyedül csináltam, férjemnek így azért jobb volt, hogy végre tudott egész estéket aludni. Simán ment, hogy átmentem Hozzájuk, egyik pelus csere, etetés, másik pelus csere és etetés. Amíg az másodikat etettem szépen visszaaludt az első. Ekkor már nem fejtem utána, mert megették az adagjukat ciciből. Egyre többször volt már jó idő, így a délutáni alvás már kint volt a teraszon, még hordozóban kiraktam Őket és el is aludtak. Megmondom őszintén én megpróbáltam együtt szoptatni Őket, de egy lehetetlen vállalkozás volt, szerintem ilyen is csak a filmeken van :) nagyon mohón ettek, többször kellett büfiztetni Őket közben, így az egyszerre etetésről én le is tettem.

A Dévény-torna mellett az is beállt, hogy előkerült a játszószőnyeg, lógott rajta mindenféle csodás játékszer, de még a nézegetésen kívül nem nyúlkáltak hozzá. Nagyon nem szerettek hason lenni, de hát valahogy meg kellett tanulni tartani a fejüket, a gyógytornász javaslatára egy törölközőt tekertem hónuk alá, illetve már van olyan játék párna, ami direkt arra való, hogy hason rajta fekszik a gyerek és tudja a játékokat nézegetni, amik rá vannak aggatva. Ebben a hónapban végre már többször van mosolygás is és mintha már jobban érdekelné Őket a külvilág. Bőszen énekeltem Nekik, mondókáztam, de egyelőre visszajelzés nem volt sajnos. Amikor a kezükbe tettem valamit, karikát, játékot, akkor azt tartották egy darabig, de körülbelül ennyi volt. Nem tudom Ti miként kezeltétek ezt, de nekem nagyon nehéz volt, úgy éreztem, hogy csinálom-csinálom, de semmi visszajelzés nincsen, hogy ez jó így. Oké, a doki mondta, hogy az jó, ha sok színes játék veszi körül Őket, de akkor is hiányzott az, hogy Ők reagáljanak. Természetesen a mai eszemmel már tudom, hogy ilyen ez a gyerek nevelés, csinálod, sosem tudod az adott pillanatban, hogy jól, csak később fog kiderülni, milyen embert neveltél fel. Ez így szép és jó, de akkor nehéz volt. Így most azt tudom tanácsolni az újdonsült anyukáknak, hogy türelem, türelem és türelem!

Boróka a támaszkodós párnán (nem tudom, hogy mi az igazi neve:))

szoptatás anyatej alvás gyógytorna Dévény-módszer ének

Amikor jó volt az idő, a délutáni alvás séta közben történt. Nekem is jót tett, és a lányoknak is, hogy a levegőn lehettek. Márciusban már olyan szép volt az idő, hogy csak vékony kabát és takaró kellett az alváshoz :)

Séta közben

szoptatás anyatej alvás gyógytorna Dévény-módszer ének

Egyre többször előfordult, hogy a hajnali etetéskor a lányok nem ébredtek, hanem én keltettem őket, vagy az ébresztőórámra keltek fel. Éppen valamilyen receptért ugortam be a dokinkhoz, amikor rákérdezek, hogy, na, mi legyen a hajnali keléssel, mert úgy érzem, hogy csak én akarok felkelni hajnalban. Aggaszt a dolog, mert szépen megeszik a 120-130 ml-ket. (igen, még mindig méregetek) Az orvos rám néz és közölte, hogy hagyjam aludni őket. Lanus 5060 g, Boró pedig 4980 g, napközben szépen ettek, 4,5 hónaposak. Következő este úgy hallom, hogy mintha mocorognának, szóval még volt etetés. Aztán másnap meg is beszéltük a férjemmel, hogy valószínűleg csak én hallottam, hogy felkeltek…így aznap már nem ébresztettem őket, és láss csodát végig aludták az éjszakát! :D Ez március 31-én történt :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Mélyvíz, egyedül az ikrekkel

Attól kezdve minden héten jártunk a „masszázs”-ra, én csak így hívtam, mert körülbelül úgy nézett ki a torna. Egyáltalán nem tolerálták jól a csajok. Mivel férjem nem tudott eljönni velünk, anyós tologatta addig az egyiküket, amíg a másik „tornázott”. Szinte végéig ordítás volt. Engem annyira nem zavart, tudom, hogy jót tett nekik, szerintem Márti nénit jobban zavarta, minden alkalommal feltette a kérdést „nincs cumijuk?”, még az első pár alkalomra elvittem, hátha bele tudom tömni a szájukba, de persze esélytelen volt. Pedig már azt hittem vége van a cumi témának, de igazából itt tettem el végleg. Így maradt az éneklés és játékok mutogatása. Összesen 7 alkalommal mentünk Márti nénihez, májusig és rá egy hónapra kellett visszamennünk egy kontrollra, hogy rendben fejlődnek-e. A kontroll június végén volt, az első nyaralásunk után! 

No, de ne rohanjunk annyira az időben. A 2017-es tél nagyon hideg volt, nem esett sok hó, de röpködtek a mínuszok. Ennek ellenére a vírusok is támadtak, amik férjemet is leterítették. Február volt, mivel beteg lett, így megkértük anyósomat, hogy aludjon itt egy éjszakát, hogy férjem ki tudja pihenni magát, nekem meg legyen segítségem. Szóval, gondoltuk, hogy összehozzuk az első olyan estét, amikor apa aludhat. Az első esti etetésnél anyós segített, másodiknál pedig szólt, hogy igazából Ő sincs jól, köhög is és talán lázas lett. Puff neki, így el is maradt az apai alvás a továbbiakban, muszáj volt apának gyorsan meggyógyulnia (pár óra alatt), hogy segítsen az estében. Lányok éjjel még mindig cumisüvegből kapták az anyatejet, napközben próbáltak már szépen szopizni.

Így történt, hogy másnaptól mélyvízbe kerültem, nem volt segítség napközben! 

Sok mindenre nem emlékszem ebből az időszakból (se). Reggel munka előtt apa segített a lányoknál, így azért könnyebb volt. Istennek hála jó a munkahelye, mert tolerálják, hogy később tudott csak beérni. Az etetéseket úgy oldottam meg, hogy 90%-ban Boró kapott először enni, mivel nagyon akaratos volt az evésben, Lanus legtöbbször türelmesen végig várta. Nem is emlékszem, hogy én mit ettem, de valószínűleg férjem hozta az ebédet, vagy rendeltem. Akkor még nem volt erőm főzni is. Amíg egyiküket szoptattam, a másik pihenőszékben leste a történéseket. Próbáltam tartani a szoptatási időt, mértem mennyit ettek, meg nem lóghattak a cicin órákat, mert a másik akkor aztán tényleg ordításba tört volna ki. Meg is említem ismét, hogy én nem szoptattam igény szerint. Sokáig nem is tudtam, hogy mi az, hogy iszsz-es baba, elég gáz, de úgy kellett rákeresnem a neten…nem tudom különben, hogy anyukák ezt miként oldják meg, most az ikresekre gondolok. Bár én egy gyerekkel sem csináltam volna. Ez az egyik olyan dolog, amiben tartottam magam az elhatározásomhoz. Hála Istennek és természetesen férjemnek, hogy én nem törtem meg ezekben a fogadalmakban. Sok helyen lehet olvasni, hogy persze, elképzelsz valamit, aztán úgysem az lesz, igen, vannak dolgok, amikben lehet rugalmas az ember, de ez az egyik olyan, amiben nem akartam másként dönteni.

Megemlítem, itt sokkal többet kellett volna jegyzetelnem, mert próbálok visszagondolni, hogy miket csináltam napközben, de áááá, felesleges.

Akkor még szépen elfértek így a kezemben Mindketten

Az etetések közben, és egyébként is, nagyon sokat énekeltem, énekelek még most is….ne is kérdezzétek, szörnyű a hangom! Ciki, nem ciki én néha azért is énekeltem, hogy magamat nyugtassam meg. Körülbelül ez olyan, mint, aki elszámol tízig, hogy nehogy csúnyát mondjon.

A lényeg, hogy Őket megnyugtatta. Valahol olvastam, hogy inkább ugyanazt az éneket kell többször énekelni, mint váltogatni. Gondoltam, hogy Lanának tetszik az „Elvesztettem zsebkendőmet…”, énekeltem vagy harmincszor, hátha, de nem igazán jött be…:) most már nevetek, de akkor…

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Pontozzuk a gyerekeket, avagy mi is az Apgar-érték

Koraszülöttségről még pár gondolatot engedjetek meg az elején. Ez is olyan téma, amit átérezni azok tudnak igazán, akik átélték, korababájuk van. Minden szülő a legjobbat kívánja, akarja gyermekének, és ez hatványozottan előjön a korababáknál. Ismét a segítségül az ember az internetet hívja elsőként, főleg, ha a családban nem nagyon volt koraszülöttség vagy meglehetősen régen. Nagymamám mondta, hogy anyukám is előbb érkezett, és mesélt kicsit az 1955-ös budapesti kórházi helyzetről. Sokban nem különbözött a mostani protokolltól, ez nem feltétlen rossz, természetesen az eszközök fejlődtek, de például a fejési procedúra hasonló volt akkor is! Facebook barátunkon jó sok csoport létezik, van a korababák szüleinek is ilyen. Én is csatlakoztam, hátha olvasok valami okosságot. Amit elértem ezzel, hogy még jobban bepánikoltam. Már azt vizionáltam, hogy a lányok mennyire visszamaradottak lesznek az óvodában, iskolában. Milyen fejlesztésekre kéne vinni Őket satöbbi. (Ehhez hozzá kell tennem, hogy akkor sem látszódott semmi rajtuk.) Nagyon nehéz ez. Odáig fajult már az első két hónapban, hogy a férjemnek kellett észhez térítenie, hogy nem lesz semmi gond, meg előre ne aggassak semmilyen „rossz” tulajdonságot, tevékenységet a lányokra. Nem csak ebben a csoportban voltam benne, hanem volt egy mozgásfejlődéses is. Legelőszőr abból léptem ki, majd nem sokkal később a korababásból is. Most nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem érnek semmit ezek, csak nem szabad ennyire beleképzelni magunkat mások életébe, élethelyzetébe. Segítséget kell kérni természetesen, de mindenképpen szakemberrel egyeztetve.

 Szóval, Márta néninél voltunk a Dévény-tornán. Első alkalommal azt mondta, hogy hamar végzünk, csak megnézi a gyerekeket, utána beszélhetünk a továbbiakról. Lányok nem tűrték jól a mozgatást, de nem volt akkor sírás. Az átmozgatás után közölte, hogy az Apgar-értékükhöz képest, nagyon ügyesek. Az Apgar-féle pontértéket a születéskor határozzák meg. Úgy csinálják ezt az ovosok, hogy szülés után egy perccel öt könnyen észlelhető objektív élettani paramétert értékelnek, 0, 1 illetve 2 ponttal. Ezeket összegezik. Az élettani paraméterek a szívműködés frekvenciája, légzés, izomtónus, reflexingerlékenység illetve az újszülött bőrszíne. Ezeket öt perc után újra értékelik, az egy perces érték még a méhen belüli állapotra utal „vissza”, az öt perces meg a késői újszülött kori kimenetel előrejelzésére alkalmazható. A pontok összértéke 0 és 10 között lehet. Természetesen a 10 a legjobb. A 8-10 közötti pont azt jelenti, hogy nincs különösebb beavatkozásra szükség, 5-7 közötti értéknél előfordul, hogy oxigén ellátás szükséges, a 0-4 közötti értéknél intenzív ellátásra szorul a baba. Ahhoz képest, hogy mindkét lány felsírt a szüléskor, az egy perces értékük is 4-es volt, az öt perces pedig Mindkettőnek 2-es. Akkor volt az újraélesztés. Azutáni értékük Lanának 7-es lett, Borónak 8-as. Így kerültek a koraszülött intenzívre.

Még mindig nagyon sokat aludtak napközben

Visszatérve, Lanus tartotta a fejét enyhén jobbra, illetve mindketten gyengén tartották a fejüket, amikor felhúzta Őket a karjuknál. Javasolta, hogy járjunk hetente egy-egy órát a lányokkal. Illetve otthon is kellett a fejtartáson dolgozni. Be is építettem a napirendünkbe a mozgást, a tízórai szoptatás előtt tornáztunk. Elővettem egy takarót, amit még a koraszülött intenzíven kaptak, és azon szépen egyesével tornáztattam a lányokat. Szépen megszokták, szerintem a végén még várták is, hogy tornázzanak anyával egyet!

Így anya már gyógytornász is lett :) Elképesztő, hogy mi anyák mikre képesek vagyunk a gyermekeinkért! Ez talán kicsit közhely, de ez az igazság!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Dévény-módszer csodája

December végére, újévre, Boró 2470 gramm, Lana pedig 2630 gramm. Én majdnem ennyivel születtem :) Mivel a szüleim még dolgoztak akkor (lehet már említettem), így ismételten anyósom jött napközben segíteni, reggel jött, mikor férjem elment a munkába és addig volt velünk, amíg meg nem jött, hozott mindig ebédet. Nagyon jó érzés, hogy segített akkor és még most is nagyon sokat.

Már az elején próbáltunk mindent rendszerben csinálni. Időpontokra és tevékenységekre egyaránt értem ezt. Úgy gondolom, hogy két féle beosztás létezik ikres szülőknél, az egyik, hogy az etetéseket, fektetéseket, fürdetést és tényleg mindent, rendszeresen ugyanabban az időpontban csinálják. Illetve van a másik féle, amelyben „csak” a tevékenységek sorrendje van meg, az időbeliség annyira nem fontos. Mi az első módszer szerint igyekeztünk túlélni. :) Az első három hónapban azért ez még nem forrta ki magát teljesen, mert megkellett ismernünk egymást. Lányok ügyesen ettek már ciciből, nagyon sok tejem volt hála Istennek. A melleim hatalmasak voltak, a B kosár helyett, inkább C és D kosaras melltartó kellett.

Ismét szemből Lana van bal oldalt, Boróka a csíkos sapis, reggeli után készült kép

 A támaszokra visszatérve, hetente egyszer jött és jön hozzánk egy takarító is, ami óriási segítség tud lenni. Amennyiben megtehetitek, mindenképpen éljetek az ilyen lehetőséggel, mert legalább nem őrül bele az ember abba, hogy most a gyerekkel foglalkozzon, vagy pedig azzal, hogy úszik a ház. Sok helyen olvasom ezt anyukáktól, hogy emiatt veszekedések vannak otthon a férjükkel, párjukkal, nem éri meg, jobban sérülhet a kapcsolat kettőtök között, mintha rászánnátok erre egy bizonyos összeget. 

Visszatérve ránk, próbáltam délelőttönként aludni, de nem igazán sikerült. Lányok nagyrészt a nappaliban voltak, még mindig szinte az egész napot végéig aludták. Védőnő rendszeresen jött, az első oltásokat is megkapták, minden rendben. Akinek korababája van, tudja, hogy mennyi orvosi vizsgálatra kell menni ilyenkor. Szemészetet már meséltem, de még mentünk Boróval hallásvizsgálatra, mindkét lánnyal koraszülött gondozásra, kardiológiára, és még sok más is lehet, attól függően, hogy mennyi időre születtek a babák, illetve milyen állapotban vannak. Folyamatosan mesélem majd a vizsgálatokat. Ezeken kívül a védőnő javaslatára és mivel koraszülöttek így felkerestünk egy Dévény-módszerrel foglalkozó gyógytornászt. Nem ez az egyetlen lehetőség, de kifejezetten a korababáknak előnyükre válik ez a fajta torna. Nem csak a mozgásfejlődésben segít, hanem az idegrendszerüknek is jót tesz. Ezt a fantasztikus módszert Dévény Anna hozta létre, sajnos Ő már nincs közöttünk. Jó szívvel ajánlom az oldalát az interneten, sokat olvashatsz erről a speciális manuális technikáról. 

Dévény-módszer 

A csajoknak a mozgásfejlődés az, amit fejleszteni kellett, főleg úgy, hogy mindkettőjüket újra kellett éleszteni. Azért emelem ezt ki ennyire, mert a koraszülötteknél sokáig a korrigált korukat kell figyelni, úgy értsd ezt, hogy amikor meg kellett volna születniük, az a tényleges kor mozgásfejldős szempontjából. Minden egyes mozgásnál, forgás, fej emelés, mászás, satöbbi a korrigált kort kellett nézni. Az orvosok azt mondták, hogy körülbelül egy-két éves korukra szokták beérni a társaikat. Elsőre azért ezt nehéz volt felfogni. Így most már nem csak a súlyuk miatt lehetett aggódni, hanem amiatt is, hogy rendben, időben és megfelelően csinálják az egyes mozgásformákat...

Most utólag visszagondolva, nagyon figyeltem minden mozdulatukat. Erre akkor jöttem rá, amikor már nagyobbak voltak a lányok és jártunk közösségbe. Néztem a többi babát, hogyan fejlődnek. Természetesen gyorsabban csináltak mindent az időre született gyerekek. Valamint azt vettem észre, hogy az Ő szüleik nem nézik árgus szemmel minden mozzanatukat, nem görcsöltek rá, ha éppen „repülőztek” a babák, vagy nem teljesen szabályosan fordultak át. Nem értettem, és még most sem igazán, ez ismét olyan dolog, amit a korababák szülei szerintem szintén átéreznek, de az időre született babák anyukáinak, apukáinak ez ismeretlen.

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább