judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Engedjük-e gyermekünknek, hogy szopja az ujját?

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy a lányok elkezdték szopni az ujjukat. Körülbelül 6 hónaposak lehettek, amikor elkezdődött. Első körben, - nem helyes módon természetesen -, magamat okoltam, hogy biztosan túlságosan hamar szoktak le a napközbeni cicizésről. Nehéz ez anyaként, mert látod, hogy mennyire jól eszik a gyermeked már a korának megfelelő ételekből, mégis a szájába landol az ujjacska.

Az én lányaim, kizárólag alváshoz vették a szájukba a kezüket. Akkor, amikor már elalvás közelében voltak, Boróka inkább a középső három ujját, Lanus pedig a „klasszikus” hüvelykujj szopizást nyomta. Nem volt még foguk, még a közelben sem jártunk annak, hogy bármelyik fog előbújjon, hiába volt nyálzás, a fogak fehéredését, ínydagadást nem érzékeltem. Természetesen ettől függetlenül, Ők már érezhették a bizse-bizsét benne. (anyukám mondogatja mindig így a fogzást).

Csíkosban Lanuska, szájukban az ujjacskák

ujjszopás cumizás cumi Lana Boró jelenlét szülő

Visszatérve, ujjszopás. Sok ultrahangos felvételen látszódik, hogy a baba a pocakban is a szopja az ujját, ekkor még senki nem gondol arra, hogy ez kóros, csak azt mondjuk rá, hogy mennyire édes! Ahogy megszületik a kicsikénk, megfigyelhetjük, hogy már 3 hónapos korban keresi a baba szájával a kezét. Pontosabban, ha a szája ügyébe kerül az ujja, keze, akkor bekapcsol nála a szopóreflex. Ez még nem tudatos, egyértelmű, ez egy természetes ösztön. Az ujjszopás 6-8 hónapos korban lesz tudatos, ekkor tudja már a gyermek, hogy az a saját keze és használhatja. Általában a nem cumizó babák mindegyike átesik az ujjszopási perióduson. A szakirodalom azt mondja, ahogy a fogzás megindul, csökkenti a fájdalmat, amit a duzzadt íny okoz. Ranschburg Jenő megemlíti azt is, hogy téves az a felfogás, hogy az ujjszopás akadályozza a szabályos fognövekedést. Legfeljebb a maradandó fogsor egészséges fejlődését zavarja, de jó esetben a gyermek 5-6 éves korra legfeljebb csak esténként szopja az ujját. Napközben ezek a gyermekek már nem szopják az ujjukat, csakis egy elalvást segítő rituálé számára.

Sok segítséget kaptam ebből a könyvből:

ujjszopás cumizás cumi Lana Boró jelenlét szülő

Az egészséges gyermekeknél egy éves kor után csökken a szopás mértéke. Ez azzal függ össze, hogy ekkorra a babákat jobban érdekli a körülöttük lévő világ. A játékok és különböző tárgyak fogdosása, megtapasztalni, hogy melyik játéknak milyen a fogása, állaga, milyen hangot ad ki, ha megmozdítja. Itt azét meg lehet említeni, hogy cumival a szájában a gyermek még ettől függetlenül képes ezeket a tevékenységeket elvégezni, míg az ujjszopó gyermek nem. Neki el kell döntenie, hogy megfogdossa a játékot vagy a szájába tolja az ujjait. Egészséges fejlődés esetén a döntés kimenetele nem lehet kétséges. Így mondhatnánk, hogy az én félelmeim is alaptalanok voltak, mivel „csak” alváshoz vették a szájukba a kezüket, illetve napközben inkább a játékokkal foglalták le magukat, mint az ujjukkal. Ugye milyen egyszerű lenne így? Sajnos a kétség akkor is ott van az emberben, attól függetlenül, hogy mennyire tudatosak vagyunk, vagy mennyi könyvet, szakirodalmat, guglit olvasunk. Akkor tud teljesen szerintem elmúlni ez a kétség, amikor már nem áll fenn az adott „rossz szokás”. Legalábbis nálam így volt!

Visszatérve, hogy ne hagyjunk azért kétséget senkiben. (megpróbálom, hátha csökken Benned a kétség :)) Általában egy éves kor után csökken az ujjszopás mértéke, ahogy fentebb írtam. Kettő-három évesen elvileg csak stressz helyzetben illetve elalváshoz veszi kicsike a szájába az ujjacskát. A szülőknek nem szabad félni, hogy gyermekük ezt a technikát használja elalváshoz, nem számít kórosnak. Akkor kell tenni lépéseket, ha a gyermek napközben is ezzel nyugtatja meg magát, kvázi ezzel menekül el a valóságtól. Itt a leszoktatás technikája hasonló, mint a cuminál. Nem szabad alkalmazni a „régi felfogást”, mikor valaki megállította a gyermeket az utcán, hogy jaj, de nagyfiú vagy már a cumizáshoz, nekem adod a cumidat? Az ujjszopásnál ugye ez nem lehetséges, viszont vannak „házi” praktikák, amiket szintén nem javasolok, többek között kesztyűt adjunk rá, bekenjük az ujját valamilyen kellemetlen ízű étellel. Szintén nem szabad piszkálnunk vele a gyermeket, hogy még inkább az önbecsülését sárba tiporjuk. A legfontosabb, megtalálni és megszűntetni az okokat, amik a külvilágból érkeznek, melyek az ujjszopáshoz való menekülést idézik elő. Ez legtöbb esetben valamilyen érzelmi kielégületlenségből származik. Amint ezt megtaláltuk, segíthetünk még azzal, hogy „lecseréljük, kiváltjuk” az ujjat, valamilyen alvós játékkal, vagy kialakítunk egy elalvási rutint, rituálét, illetve lefoglaljuk a gyerekeket, bevonjuk a feladatokba, ezzel érzik azt, hogy Ők is tesznek valamit a családért, fontosak. Érzelmi kielégülést nyújthatunk Neki ezzel.

Összefoglalva még mindig kérdés, hogy mi a „jobb”, cumit adjunk a gyereknek vagy engedjük az ujjukat szopni? Nehéz kérdés, mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Cumizás előnye, hogy azért egy 5-6 éves gyermek ezt a babás viselkedést hamar le tudja vetkőzni, gondoljunk csak abba, hogy már az ekkora gyerekek gyakran mennek táborokba, kirándulni, vagy akár egymásnál alszanak, azért itt a közösség húzóereje nagy, könnyebb letenni a cumit. Az ujjszopásnál előny, hogy hamarabb letud szokni a gyermek, mert inkább a kezét másra használja, így jobban elmarad, mint a cumizás. Viszont később, ha nem történik meg a leszokás, akkor nagyon nehéz ellenállni a „csábításnak”, mivel a kezecske mindig rendelkezésre áll! Nem egyszerű úgy gondolom a döntés, de egy egészségesen fejlődő gyermeknél, tudatos szülői jelenléttel elkerülhetjük, hogy gyermekünknek bármilyen lelki sérülést okozzon a cumiról illetve az ujjszopásról való leszokás!

Légy jelen a gyermeked életében és akkor nem lehet gond!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

Mélyvíz, egyedül az ikrekkel

Attól kezdve minden héten jártunk a „masszázs”-ra, én csak így hívtam, mert körülbelül úgy nézett ki a torna. Egyáltalán nem tolerálták jól a csajok. Mivel férjem nem tudott eljönni velünk, anyós tologatta addig az egyiküket, amíg a másik „tornázott”. Szinte végéig ordítás volt. Engem annyira nem zavart, tudom, hogy jót tett nekik, szerintem Márti nénit jobban zavarta, minden alkalommal feltette a kérdést „nincs cumijuk?”, még az első pár alkalomra elvittem, hátha bele tudom tömni a szájukba, de persze esélytelen volt. Pedig már azt hittem vége van a cumi témának, de igazából itt tettem el végleg. Így maradt az éneklés és játékok mutogatása. Összesen 7 alkalommal mentünk Márti nénihez, májusig és rá egy hónapra kellett visszamennünk egy kontrollra, hogy rendben fejlődnek-e. A kontroll június végén volt, az első nyaralásunk után! 

No, de ne rohanjunk annyira az időben. A 2017-es tél nagyon hideg volt, nem esett sok hó, de röpködtek a mínuszok. Ennek ellenére a vírusok is támadtak, amik férjemet is leterítették. Február volt, mivel beteg lett, így megkértük anyósomat, hogy aludjon itt egy éjszakát, hogy férjem ki tudja pihenni magát, nekem meg legyen segítségem. Szóval, gondoltuk, hogy összehozzuk az első olyan estét, amikor apa aludhat. Az első esti etetésnél anyós segített, másodiknál pedig szólt, hogy igazából Ő sincs jól, köhög is és talán lázas lett. Puff neki, így el is maradt az apai alvás a továbbiakban, muszáj volt apának gyorsan meggyógyulnia (pár óra alatt), hogy segítsen az estében. Lányok éjjel még mindig cumisüvegből kapták az anyatejet, napközben próbáltak már szépen szopizni.

Így történt, hogy másnaptól mélyvízbe kerültem, nem volt segítség napközben! 

Sok mindenre nem emlékszem ebből az időszakból (se). Reggel munka előtt apa segített a lányoknál, így azért könnyebb volt. Istennek hála jó a munkahelye, mert tolerálják, hogy később tudott csak beérni. Az etetéseket úgy oldottam meg, hogy 90%-ban Boró kapott először enni, mivel nagyon akaratos volt az evésben, Lanus legtöbbször türelmesen végig várta. Nem is emlékszem, hogy én mit ettem, de valószínűleg férjem hozta az ebédet, vagy rendeltem. Akkor még nem volt erőm főzni is. Amíg egyiküket szoptattam, a másik pihenőszékben leste a történéseket. Próbáltam tartani a szoptatási időt, mértem mennyit ettek, meg nem lóghattak a cicin órákat, mert a másik akkor aztán tényleg ordításba tört volna ki. Meg is említem ismét, hogy én nem szoptattam igény szerint. Sokáig nem is tudtam, hogy mi az, hogy iszsz-es baba, elég gáz, de úgy kellett rákeresnem a neten…nem tudom különben, hogy anyukák ezt miként oldják meg, most az ikresekre gondolok. Bár én egy gyerekkel sem csináltam volna. Ez az egyik olyan dolog, amiben tartottam magam az elhatározásomhoz. Hála Istennek és természetesen férjemnek, hogy én nem törtem meg ezekben a fogadalmakban. Sok helyen lehet olvasni, hogy persze, elképzelsz valamit, aztán úgysem az lesz, igen, vannak dolgok, amikben lehet rugalmas az ember, de ez az egyik olyan, amiben nem akartam másként dönteni.

Megemlítem, itt sokkal többet kellett volna jegyzetelnem, mert próbálok visszagondolni, hogy miket csináltam napközben, de áááá, felesleges.

Akkor még szépen elfértek így a kezemben Mindketten

Az etetések közben, és egyébként is, nagyon sokat énekeltem, énekelek még most is….ne is kérdezzétek, szörnyű a hangom! Ciki, nem ciki én néha azért is énekeltem, hogy magamat nyugtassam meg. Körülbelül ez olyan, mint, aki elszámol tízig, hogy nehogy csúnyát mondjon.

A lényeg, hogy Őket megnyugtatta. Valahol olvastam, hogy inkább ugyanazt az éneket kell többször énekelni, mint váltogatni. Gondoltam, hogy Lanának tetszik az „Elvesztettem zsebkendőmet…”, énekeltem vagy harmincszor, hátha, de nem igazán jött be…:) most már nevetek, de akkor…

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Vijjog a gép ezerrel, kapkodtuk a gyerekeket!

Mielőtt belekezdenék az otthoni napokba, el kell mondanom, hogyan becézzük a lányokat. Blankát már a pocakban Lanának hívtuk. Nincs sok hasonlóság a két név között, de gondoltuk nekünk is, és Neki is könnyebb lesz ezt majd kimondani. Borókát a pocakban, és még a kórházban is Borinak hívtuk. Viszont később valahogy a Boró ragadt rá. Ő nem Boris, inkább Borós! :) Szóval innentől kezdve a lányokat Lanának, Lanusnak, Lanácskának, Borónak, Borócicának hívtuk, így olvashattok róluk a továbbiakban! 

Az első napok nehezek voltak, megkaptuk az ukázt, hogy napi nyolcszori étkezésre 40 ml-t kell enniük. Kell! Meg kell enni az adagot, koraszülöttek, nincs kecmec. A zárójelentésen fel van vezetve, hogy légzésfigyelővel el kell látni a kiságyakat, az orvosnak pedig fokozottan kell figyelemmel kísérni a fejlődésüket. Pénteken engedtek ki bennünket, hozzánk hétfőn jött a védőnő és az orvos is. Már előre beszereztük a felírt vitaminokat. Pluszban kellett Nekik E-vitamin a szemükre. Mivel az fejlődik ki a pocakban a legkésőbb, így a szemészetre is rendszeresen kellett járni, arra kaptuk meg a legkorábbi időpontot, december 27. volt. Azért azt el kell mesélnem, hogy az E-vitamin az ugyanaz, amit Te is meg tudsz venni a patikában, szóval egy zselé kapszula, amit adj be a gyereknek! Mi úgy oldottuk ezt meg, hogy tűvel szúrtuk ki és nyomkodtuk ki a szájukba, nem volt egyszerű művelet. A többi vizsgálatra csak januárban kellett menni. 

Nem akartam az ágyukat tele rakni semmi játékkal, az elején még rácsvédőt sem tettem fel, mert féltem, hogy belefúrják a fejecskéjüket. Visszagondolva ez korai volt, mert még nem is mocorogtak annyit éjszaka. Azt viszont több helyen is olvastam, hogy a koraszülöttek, és ikrek nagyon szeretik a szűk helyeket, így beszereztünk (ajándékba kapták) pólyát. A régi hagyományosra gondoljatok. Ahogy haza értünk a kórházból bele is tettük Őket. Szóval, ágyak fel voltak szerelve légzésfigyelővel, pólyába becsomagoltuk a gyerekeket, indulhatott a mandula. A napi nyolcszori étkezés, háromóránkéntit jelent, sorrendben úgy nézett ki, hogy pelenkázás, etetés, büfiztetés és fejés. Még nem tudtak elegendő mennyiséget enni ciciből, így cumiból kapják az adagot. Aki nem próbált még cumisüvegből etetni az nem tudja, hogy milyen nehéz is ez. Amit a boltban lehet kapni cumisüveg sokkal nagyobb volt, mint a kórházi. Akkor azért nyafogtam, hogy milyen rossz, most meg kiderült, hogy az sokkal jobb volt :) Napközben próbáltam többször is rátenni Őket a cicire, de még nagyon nem éreztek rá, nem hangolódtunk össze. Nekem is nehézkes volt, és bennem volt, az is, hogy egyék meg az adagot. Ezt még sokszor fogjátok tőlem hallani, mert központi kérdést csináltam abból, hogy eleget esznek-e, növekszik-e a súlyuk megfelelően. Nálunk a mérlegelés minden etetéskor megvolt, jegyzeteltem hozzá papírra, hogy mennyit ettek, fent van interneten is sok portálon, hogy adott életkorban mennyi anyatejet vagy tápszert kell kapnia a babáknak. Így nálam szóba se jöhetett az igény szerinti szoptatás (egyébként sem voltam, vagyok ennek a híve), mert akkor fogalmam se lett volna, hogy éppen mennyit ettek és még mennyit kéne enniük. Már a várandósságkor ezt magamban eldöntöttem, persze férjemmel mindent átbeszéltem, hogy nálunk a cici az étkezést jelenti, nem altatásra használom, nem nyugtatásra. Sikerült is ezt betartanom! 

Az első napokban nagyrészt kiságyban pihentek a csajok, délelőtt, a szellőztetés miatt a nappaliba hoztam őket mózeskosárban, olyan picikék voltak, hogy egymás mellett simán elfértek! A nap nagy részében aludtak, szinte csak etetéskor keltek fel, éjjel még néha akkor sem. Ők nem keltek éjszaka még, arra, hogy éhesek, de persze (koraszülöttség miatt) keltettük őket. A szobánk a lányok melletti volt, így csak a légzésfigyelő volt éjjelre bekapcsolva a walkie-talkie nem, így is hallottam a szuszogást, és sajnos nem csak azt, hanem a légzésfigyelő sípolását is….rohantunk a férjemmel a szobába, vijjog a gép ezerrel, kapkodtuk a gyerekeket. Mi történt? Hála Istennek a lányok csak aludtak, de miért szólalt meg az a vacak?

Leültünk az ágy mellé, figyeltük, hogy veszik a levegőt, mozgott a mellkas fel és le…akkor meg miért sípolt?

Lányok a mózesben, Lanus bal oldalt, Boró pedig mellette szuszog :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Ez az adag punktum!

Elkezdtük a harmadik hetet, (igazából a 3,5 felediket) szépen híztak a lányok, közel volt a 2 kilógrammos álomhatár Mindkettőjüknél, de kellett tudniuk minden étkezést cumisüvegből enni. A hétfőt úgy kezdtük, hogy már  vágyott harmadik részben voltak a lányok. Én voltam legjobban meglepődve, hogy már rossz helyen kerestem a gyerekeket. Nagyon boldog voltam! Ezt még lehetett azzal tetézni, hogy Blankát megpróbálhattam ciciből etetni! A kórház egyik védőnője is épp ott volt, Ő nagyon támogatja, az anyatejes táplálást. Úgy kellett csinálni, hogy lemértem a cicizés előtt, majd próbáltam rátenni. Olyan picike volt Blanka, hogy az alkaromon simán elfért úgy, hogy a kezemmel elértem a talpacskáját! Muszáj volt simizni etetés közben, mert bealudt volna. Nem volt egyszerű, ezt is meg kellett tanulni nekem is és Neki is. A végére (nem kis idő után, volt vagy 20 perc) 10 gramm pluszt mutatott a mérleg! Ez hatalmas öröm volt! Ezután még a maradék adagot cumiból kellett megennie. 

Másnap, kedden mondták, hogy lehetséges, kiengedik a lányokat pénteken, ha minden jól megy :) öröm és boldogság ezerrel! Minél többet kellett nekem etetni Őket, így a reggeli látogatás után bent maradtam a kórházban, megvártam a következő alkalmat is, csak az után vittek haza anyósomék. Délután pedig férjemmel együtt mentünk be Hozzájuk. Az esti etetésre is volt, hogy bementünk, de nem igazán akartak beengedni már akkor minket, nem is érttettem, mert, amikor bent feküdtem a kórházban simán bementem, most viszont volt, hogy hiába vártunk az ajtónál, így maradt a 3 alkalom. Szerdától már az etetéseket én csináltam, Blankánál és Borókánál is! Meg kell mondanom, hogy a cumisüvegből sem könnyű az etetés, nem mindegy, hogyan teszed a szájába a cumit, ráadásul a kórházban tényleg üvegből van és nagyon picike a cumi rajta. Lassan ették meg az adagokat, ami még mindig 40 ml, ezt muszáj volt megenniük. Ezt azért is írom így, mert akik igény szerint szoptatnak, nem tudják ezt átérezni, hogy milyen az, amikor igen is muszáj azt az adagot megenni! A koraszülötteknél teljesen máshogy megy minden, így az összes etetésnél (ha nem cumiból volt) mértem, hogy mennyit ettek. Etetésen kívül nem csinálhattam még semmit a lányokkal, nem láttam Őket pucéron, nem pelenkázhattam Őket, nem láttam a köldökcsonkot sem. Azért ez sem egyszerű lelkileg feldolgozni... Nem volt újdonság a pelenkázás egyébként, de azért teljesen más, amikor a saját gyermekeden csinálhatod. Egyébként nem tudom, hogy ez kórház specifikus, vagy mindenhol így van? Nagyon szépen ettek már a lányok, híztak is, kettő kiló fölé kerültek már! Közeledett a péntek, reggel mondták, hogy nem is kell megvárni a délutánt, még ebéd előtt vihettük őket haza! 

December 16. A reggeli etetés után kapkodva mutatja meg a nővér, hogyan kell pelenkázni. Előtte való este mondták, hogy mennyi ruhát hozzunk és bundazsákot is kellett vinni. Napos idő volt, de csípős hideg.

Kezemben volt már a zárójelentés, akkor kaptam kisebb sokkot, olvasom, Borókát is újra kellett éleszteni… Ő jól reagált, így szinte azonnal visszajött, Blanka volt 4 percig….halott.

Ez sem számít, aznap jöhettek haza a gyerekeink!

Olyan picik voltak, hogy kis sem látszódtak a bundazsákból! Rózsaszínben Blanka, fehérben Boróka:)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Cumi, nem cumi, ez itt a kérdés!

Második héten kerültek át a lányok arra a részbe, ami már nem számít intenzívnek, de még inkubátorban voltak. Sajnos Borókának kötőhártya-gyulladása lett, így Őt nem foghattam még meg, de Blankát megengedték. Levetkőztem melltartóra és odarakhattam a mellkasomra. Nagyon picike volt, a feje a nyakamnál, de a lábacskája már a köldökömnél véget is ért. Ott szuszogott az egyik gyermekem, és semmi gyerekdal nem jutott eszembe, így amit a templomban szoktunk énekelni, azt adtam elő Neki :) Úgy voltam vele, hogy ezt már jó párszor hallotta a pocakban, így azért nem lehet ismeretlen számára. Szerintem Őt nem érdekelte egyébként, hogy mit is hall, de legalább érezte a szívdobogásomat és a testem melegét, ami eddig sajnos nem adatott meg. Nagyon kedvesek voltak akkor a nővérek, mert majdnem fél órát lehetett rajtam!

Valamiért, és nem tudom, hogyan lehetséges, de Blanka is elkapta a kötőhártya-gyulladást, számomra teljesen érthetetlen, hogy egy olyan helyen, ahol nekem is kétszer kell fertőtleníteni a kezem, hogyan lehet bármilyen fertőzést elkapni? Hála Istennek, azért nem tartott sokáig a betegségük.

Hét végére már Blankát áttették kiságyba, kaptak ruhát is, most már nem csak egy icike-picike pelusban voltak, hanem bodyban. 50-es volt a ruha, de ez is lógott még rajtuk. Mint később kiderült, mert említettem, hogy nem volt a magasságuk felvezetve, hogy 45 cm-rel születtek. (szerintem ez pár napos mérés lehetett) Azért ez nem is olyan picike, én időre születtem és 47 cm voltam. Ruhákat kaptak a lányok, de minden egyéb kiegészítőt nekünk kellett vinni, pelenkát, popsi törlőt, lázmérőt, krémet. Mindkét lánynak kérték, hogy vigyünk be cumit is. Én megpróbáltam a legkisebbet venni Nekik, de még az is hatalmasnak tűnt a fejecskéjüknél. Nem vagyok cumi párti, de sok helyen olvastam, hogy az ikreknél hatalmas segítség tud lenni. Meg én is cumiztam és semmi bajom nem lett tőle, a fogaimnak sem. Ettől függetlenül a lányoknak csak dísz volt az ágyukban a cumika, mert a szájukba nem akarták venni!

Blanka a kiságyban és a hatalmas cumi

Szóval Blanka már kiságyban volt, Borókának nehezebben múlott a kötőhártya-gyulladás, így Neki még az inkubátorban kellett maradnia. December 10-én, a névnapomon hatalmas ajándékot kaptam, én etethettem Borókát! Cumisüvegből még, de 40 ml-t evett! Boróka ekkor 1960 gramm volt, Blanka már 2040 gramm! Úgy éreztük, hogy nagyon gyorsan javulnak a lányok, semmilyen antibiotikumot nem kellett már kapniuk, most az volt a cél, hogy többek legyenek, mint kettő kilogramm, és tudjanak cumisüvegből enni. Akkor engedik ugyanis haza a gyerekeket, ha ez a kettő kombináció megvan. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy otthon is simán fog minden menni, de egy jó indító lehet. 

Vártuk nagyon a harmadik hetet, már láttuk a lehetőséget, hogy a PIC harmadik részébe, kiságyba átkerüljenek a kicsikéink!

A Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább