judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Bevezetésre került a virágföld...

Kezdésnek hoztam egy videót, az előző posztban írtam a járássegítőről. Lanuska itt próbálkozott vele:

November 1-je volt, úgy kezdtük a napot, hogy Borónál bevezetésre került a virágföld. :) igen, jól olvastátok. Most már tényleg el kell pakolni bizonyos dolgokat a házban, pedig annyira szerettem volna ezt elkerülni, de csak nekem okoz bosszúságot, hogy utána takaríthatok. A házban, na jó, a wc és mosókonyha kivételével mindenhova van bejárásuk a lányoknak. Úgy követtek, mint a kiskutyák. Ez még mindig jó volt, mert nem kellett aggódnom, hogy éppen merre járnak. Szóval, elpakoltam a virágokat, a kis kukákat feltettem magasabb helyre, és egyelőre ennyi, mert a szekrényeket nem tudták még kinyitogatni. A konyhában van egy polcos rész, ahol az Ő tányérjaik, pohárkáik, kanalaik voltak, azzal garázdálkodhatnak bármikor. Ezt a napokban szűntettem csak meg, szóval elvoltak vele majdnem 2,5 évig!

szoptatás hozzátáplálás betegség vizelettartó anyatej
Boróka megkóstolta a virágföldet

November 12-én a lányok elfordultak a cicitől, már egy ideje este is kaptak kiegészítésként tápszert, de utána még mindketten ciciztek kicsit. Volt, hogy elaludtak rajta, de volt, hogy csak pár percig szopiztak és kiköpték a bimbót. Szóval, ezen a napon Mindketten be sem akarták venni a szájukba, ráfektettem őket a szopis párnára, de nyafogtak, és forgolódás volt. Így én ezt annak tudtam be, hogy már nincs igényük rá. Furcsa érzés volt, ez az első elszakadás, leválás. Nem estem kétségbe ekkor, a terveim szerint (a módosított :)) egy éves korukig szerettem volna szoptatni Őket, majdnem sikerült is… 

Ebben a hónapban tettünk látogatást a munkahelyemen, már régóta, vagyis, amióta eljöttem szülési szabadságra csináltam egy Facebook csoportot, ahol tájékoztattam őket az aktuális helyzetről. Később fényképeket, videókat tettem fel. Szóval látogatás, mindenki oda volt értük meg vissza, nagyon kedvesek voltak a lányok, fiúk! Azért volt sírás, amikor többen lettünk egy helyiségben, de még kekszet is elfogadtak a kolléganőmtől. :) A látogatás után Lana először lett beteg. Belázasodott és iszonyat gyenge lett, a láza 39,4 Celsius fokra is felszökött. Vizeletmintát kellett vinni a dokinak, hátha baktérium van benne. Szóval, nem tudom, hogy próbáltatok-e egy majdnem egyévestől, lánytól, begyűjteni vizeletet? A gyógyszertárban lehet kapni vizelettartó tasakot. Ez egy iszonyú találmány, nem tudom, hogy egyáltalán valakinek sikerült-e ilyenben összegyűjteni a pisit? De most komolyan??? Semmi, azaz nulla normális tájékoztatás nincs rajta! Kérlek, írd meg, ha Neked sikerült…és azt is, hogyan csináltad! :) Nálunk körülbelül 5 csepp került a zacsiba, hála Istennek elég is volt, nem volt a vizeletében semmi.

szoptatás hozzátáplálás betegség vizelettartó anyatej
A bizonyos pisigyüjtő tasak

Napközben nem tudtam letenni, aludni, a délelőtti alvás, úgy ahogy ment a kiságyban, de délutánra nagyon felszökött a láza, akkor (először) a hasamon aludt, felváltva apán is. Valahol jó érzés is volt, hogy így ragaszkodott akkor hozzánk, viszont rossz volt ilyen gyengének látni. Érdekes dolog volt az, hogy Boró még nem lett beteg akkor, de nagyon tolerálta Lana betegségét, és azt, hogy jobban volt rám szüksége. Lanuska evett azért, de kevesebbet, mint szokott, így mivel volt még tejem párszor adtam neki cicit. Nem mondom, hogy sokat lógott rajta, de legalább valamennyi folyadék került bele, meg hát az anyatej, az gyógyító erejű! Hála Istennek, elég hamar túlesett rajta, antibiotikumot kellett szednie, de szép lassan meggyógyult :)

Készültünk az első szülinapra!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Másszunk hegyeket!

Szeptember elején még mindig jó volt az idő. A kinti alvás még tudott működni, mármint a délutáni. Kicsit féltem, hogy majd mi lesz később, télen, mert oké, hogy van fedett terasz, de azért nagy mínuszokban nem tehetem ki Őket, pedig nagyon jól rászoktak erre. Na, mindegy, még nem kellett ezzel foglalkoznom. Viszont azzal igen, hogy most már este is kellett tápszer kiegészítés. Azért így is büszke voltam magamra, hogy kilenc hónapos korukig tudtam csak anyatejet adni. Eddig szépen meg is úszták a betegségeket. El kell mondanom azért, hogy volt holt pontom a szoptatás témában (is), amikor kezdtem érezni, hogy már kevesebb, akkor volt pici pánik, hogy akkor most nem leszek jó anya, ha nem tudok tovább szoptatni? Hála Istennek, körülbelül egy este volt ez az érzésem, utána gyorsan elhessegettem és mentem tovább. Persze itt is feltettem a face-es ikres csoportban a kérdést, hogy akkor ki mit csinált ilyenkor. Mondanom sem kell, nem kellett volna…szokásosan, akik hasonlóan napirendben nevelték a csemetéket, támogattak, akik igény szerint szoptatósak voltak, pedig nyomták, hogy tegyem Őket cicire, azzal lesz majd több tejem. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy úgy lesz több tej, ha sokat szopizik a baba, de úgy gondolom Ők már nem igényelték annyira. Ezen lépjünk is hamar túl, mert nem célom a két tábort összeugrasztani. Mindenki maga dönti el, hogy mi jó a gyermekének. Persze, jól esnek a biztató szavak, de valahogy ami nem egyezik a saját véleményünkkel, azt nehezen tudjuk elfogadni, magunkévá tenni. Akkor minek teszek fel kérdéseket ugye? :)

Baloldalt Boróka, jobb oldalt Lanuska

mászás ülés anyatej tápszer

Nyár végén nem másztak a lányok még mindig, viszont Lana már pá-pát intett Misi papának, illetve Boró a süti-süti pogácsára tapsolt! Rettentő büszke voltam rájuk! El is értünk szeptemberhez közben. Nagyon ügyesen csücsültek a lánykák, Boró sokszor fel is húzza magát támaszkodni az asztalra, a tv állványra, és mindenre. A kiságyat is le kellett tenni alsó állásba. Így, hogy most már ültek egyenes háttal újra együtt fürdettük őket a nagy kádban. Játszottak a fürdős játékokkal. Mindenkinek felhívom a figyelmét, bár lehet ezt Ti is észrevettétek, hogy nagyon hamar bepenészesednek ezek a cuccok. Hiába nyomkodtuk ki belőlük a vizet. Szóval, amikor fel tudtak ülni végre, teljesen beindult a locsi-pocsi. Össze-vissza kacagtak, játékokkal játszottak, rágcsálják őket, meg persze a vízből akarnak állandóan inni. Ez még most is így van, mikor szoknak végre le erről? :) Hó közben megint meglátogattak bennünket Ákiék. Egyelőre nemigen vettek tudomást egymásról, bár Boró kicsit talán jobban érdeklődött, de Lanust nem foglalkoztatta a jelenléte. Én viszont nagyon élveztem barátnőm társaságát!:)

És még mi történt szeptemberben? Igen, végre! Boró elindult mászva! Lana ismét utána pár nappal. Ahogy a doki mondta, a mászással szinte egy időben fel is álltak, felhúzzák magukat. Igazából, úgy gondoltam, ha már elég erős a hátuk ahhoz, hogy felüljenek, akkor a gerincük bírja már. Hála Istennek azért jó darabig a mászást használták a cél eléréséhez. Ekkor már 8 kilogramm felett voltak!

mászás ülés anyatej tápszer

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Amikor Anyák Napján már én is kapok ajándékot!

Elkezdődött a tavasz nálunk is, a bejegyzés első részében mesélek egy picit a koraszülöttség egy újabb "különlegességéről", majd a hozzátáplálás beindulásáról olvashatsz! Ismét, amikor egy biznisz beindul! :)

Mostanában sok képet láthattok a gyerekekről. Nem tudom feltűnt-e Nektek, hogy nem egészen kerek a fejecskéjük. Muszáj erről is írnom, mert amíg nem tudtam, hogy ez miért van nekem is nagyon furcsa volt. Olyan kis körte alakúak. Szóval több féle megközelítést olvastam, van, akik azt mondják azért van így, mert császármetszéssel születtek, és a másik, ami szerintem kicsit hihetőbb és megalapozottabb, hogy koraszülöttek. Amennyiben van ilyen ismerősötök, lehet ott is feltűnt, ha mégsem, a neten biztos láthatsz még ilyen babákat összehasonlítás képpen. Mindenkit megnyugtatok, akinek korababája van, az se ijedjen meg, ez el fog múlni! :)

Vannak olyan történések, amiket feljegyzeteltem magamnak a naptárban. Muszáj, mert nem tudom sajnos minden nap írni a gépen a történteket. A következő ilyen május elején, hogy pelenkázás közben a lábukat megfogták! Lehet ez időre született babánál nem olyan lényeges előre lépés, de én ettől (is) nagyon boldog tudtam lenni! Májusban nagyon felgyorsultak az események! Az első nagyon fontos, hogy anyuka lettem! Így anyák napjára engem is megleptek a gyerekeim! (férjem segítségével :)) Mondanom sem kell, folytak a könnyeim, mint a záporeső! Nagyon megható volt!

A hónap elején megint voltunk pecázni egyet, halat ismét nem sikerült fogni, de már a lányok ettek gyümölcsöt közben! (almapépet) Boróka május 10-én az oldalára fordult, Lanus pár napra rá szintén. Nagyon beindult a mozgásfejlődés, lassan fél évesek lettek a csajok, státuszon szépen teljesítették a követelményeket. Ezek után már a forgás hátról hasra és fordítva sem volt nehezükre. Fantasztikusan fejlődtek, pedig már Dévény-tornára sem jártunk! Ahogy említettem júniusra voltunk visszarendelve kontrollra. Mivel elkezdek jobban mozogni a kiságyban, beszereztünk egy pelenkára csíptethető légzésfigyelőt. Volt, hogy még mindig bejelzett a lapos. Nem tudom miért nem érzékelte Őket rendesen, mert tutira nem volt légzésleállás egyik esetben sem. A pelusra csíptethetővel is teljesen meg voltunk elégedve, egészen addig tudtuk használni, amíg nem kezdtek el jobban elmászni az ágyban. 

Az első étkezés kiváltás is ebben a hónapban történt, május 16-án volt először, hogy csak gyümölcs (alma) volt uzsonnára. Mivel szépen megették a 140-150 gramm adagokat, így már anyatejet nem adtam nekik utána. A hozzátáplálás elején ismét használtam egy applikációt (már nem tudom melyik volt, bocsi), amiben vezettem, hogy éppen mennyi anyatejet és mennyi szilárd ételt ettek. Végre találtam egy olyat, ahova nem csak egy babát lehetett beregisztrálni. Szerintem nagyon praktikus, de egy idő után ez is macerás volt, mert szinte mindent kellett volna vezetni hozzá, hogy lássam a fejlődést, mennyit és mikor pisilt, kakilt, mennyit aludt…stb. Nem volt egyszerű az elején, hogy most akkor mennyi étel is elég Nekik egy alkalomra, még a gyümölcs oké, de a későbbiekben a főzelékekkel voltam bajban. De ismét ne rohanjunk annyira előre. Szóval, a védőnővel és a gyerekorvossal egyeztettem folyamatosan, meg a bolti bébiételeken láttam, hogy körülbelül hány grammos egy üveg baba kaja. A kiváltást onnan tudtam, hogy mikor kell, hogy volt olyan alkalom, hogy 150 gramm mennyiség után még ugyanennyi anyatejet szlopáltak, döbbenet! Akkor azt mondtam, hogy na, elég lesz talán! :) 

Hó végén elkezdük a főzeléket is próbálni, mindent főztem Nekik előre, tettem a fagyasztóba. Anyatej tároló zacskókban remekül le lehet fagyasztani az ételt. Lehet a mennyiségeket is látni, illetve este elővettem és másnap csak melegíteni kellett. Amikor aludtak, akkor főztem előre meg jó nagy adagot. Ezekről majd később is fogsz olvasni, mert szintén ezt is nagyon tudatosan, előre eltervezve csináltam...lehet mérnöknek kellett volna lennem? ....:D 

Lana hónap végén már 5950 gramm volt, Boró pedig 6060 gramm! Szépen, lassan kezdte Boróka átvenni a vezetést kilók tekintetében! :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

Tandem szoptatás? Az, ami csak a filmekben van!

Kezdtek beállni a napok, volt, hogy barátnőmmel is tudtam találkozni, akinek egy héttel hamarabb született a babája, de szintén kora baba, 35. hétre jött fiúcska. Már említettem, amikor kórházban voltam még. Néha Ők jöttek hozzánk, volt, hogy mi látogattuk meg Őket. Lányok még háromszor aludtak napközben, éjszaka hajnalban egyszer ettek már, utána hétkor és kezdődik a nap. A hajnali etetést már egyedül csináltam, férjemnek így azért jobb volt, hogy végre tudott egész estéket aludni. Simán ment, hogy átmentem Hozzájuk, egyik pelus csere, etetés, másik pelus csere és etetés. Amíg az másodikat etettem szépen visszaaludt az első. Ekkor már nem fejtem utána, mert megették az adagjukat ciciből. Egyre többször volt már jó idő, így a délutáni alvás már kint volt a teraszon, még hordozóban kiraktam Őket és el is aludtak. Megmondom őszintén én megpróbáltam együtt szoptatni Őket, de egy lehetetlen vállalkozás volt, szerintem ilyen is csak a filmeken van :) nagyon mohón ettek, többször kellett büfiztetni Őket közben, így az egyszerre etetésről én le is tettem.

A Dévény-torna mellett az is beállt, hogy előkerült a játszószőnyeg, lógott rajta mindenféle csodás játékszer, de még a nézegetésen kívül nem nyúlkáltak hozzá. Nagyon nem szerettek hason lenni, de hát valahogy meg kellett tanulni tartani a fejüket, a gyógytornász javaslatára egy törölközőt tekertem hónuk alá, illetve már van olyan játék párna, ami direkt arra való, hogy hason rajta fekszik a gyerek és tudja a játékokat nézegetni, amik rá vannak aggatva. Ebben a hónapban végre már többször van mosolygás is és mintha már jobban érdekelné Őket a külvilág. Bőszen énekeltem Nekik, mondókáztam, de egyelőre visszajelzés nem volt sajnos. Amikor a kezükbe tettem valamit, karikát, játékot, akkor azt tartották egy darabig, de körülbelül ennyi volt. Nem tudom Ti miként kezeltétek ezt, de nekem nagyon nehéz volt, úgy éreztem, hogy csinálom-csinálom, de semmi visszajelzés nincsen, hogy ez jó így. Oké, a doki mondta, hogy az jó, ha sok színes játék veszi körül Őket, de akkor is hiányzott az, hogy Ők reagáljanak. Természetesen a mai eszemmel már tudom, hogy ilyen ez a gyerek nevelés, csinálod, sosem tudod az adott pillanatban, hogy jól, csak később fog kiderülni, milyen embert neveltél fel. Ez így szép és jó, de akkor nehéz volt. Így most azt tudom tanácsolni az újdonsült anyukáknak, hogy türelem, türelem és türelem!

Boróka a támaszkodós párnán (nem tudom, hogy mi az igazi neve:))

szoptatás anyatej alvás gyógytorna Dévény-módszer ének

Amikor jó volt az idő, a délutáni alvás séta közben történt. Nekem is jót tett, és a lányoknak is, hogy a levegőn lehettek. Márciusban már olyan szép volt az idő, hogy csak vékony kabát és takaró kellett az alváshoz :)

Séta közben

szoptatás anyatej alvás gyógytorna Dévény-módszer ének

Egyre többször előfordult, hogy a hajnali etetéskor a lányok nem ébredtek, hanem én keltettem őket, vagy az ébresztőórámra keltek fel. Éppen valamilyen receptért ugortam be a dokinkhoz, amikor rákérdezek, hogy, na, mi legyen a hajnali keléssel, mert úgy érzem, hogy csak én akarok felkelni hajnalban. Aggaszt a dolog, mert szépen megeszik a 120-130 ml-ket. (igen, még mindig méregetek) Az orvos rám néz és közölte, hogy hagyjam aludni őket. Lanus 5060 g, Boró pedig 4980 g, napközben szépen ettek, 4,5 hónaposak. Következő este úgy hallom, hogy mintha mocorognának, szóval még volt etetés. Aztán másnap meg is beszéltük a férjemmel, hogy valószínűleg csak én hallottam, hogy felkeltek…így aznap már nem ébresztettem őket, és láss csodát végig aludták az éjszakát! :D Ez március 31-én történt :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Ez az adag punktum!

Elkezdtük a harmadik hetet, (igazából a 3,5 felediket) szépen híztak a lányok, közel volt a 2 kilógrammos álomhatár Mindkettőjüknél, de kellett tudniuk minden étkezést cumisüvegből enni. A hétfőt úgy kezdtük, hogy már  vágyott harmadik részben voltak a lányok. Én voltam legjobban meglepődve, hogy már rossz helyen kerestem a gyerekeket. Nagyon boldog voltam! Ezt még lehetett azzal tetézni, hogy Blankát megpróbálhattam ciciből etetni! A kórház egyik védőnője is épp ott volt, Ő nagyon támogatja, az anyatejes táplálást. Úgy kellett csinálni, hogy lemértem a cicizés előtt, majd próbáltam rátenni. Olyan picike volt Blanka, hogy az alkaromon simán elfért úgy, hogy a kezemmel elértem a talpacskáját! Muszáj volt simizni etetés közben, mert bealudt volna. Nem volt egyszerű, ezt is meg kellett tanulni nekem is és Neki is. A végére (nem kis idő után, volt vagy 20 perc) 10 gramm pluszt mutatott a mérleg! Ez hatalmas öröm volt! Ezután még a maradék adagot cumiból kellett megennie. 

Másnap, kedden mondták, hogy lehetséges, kiengedik a lányokat pénteken, ha minden jól megy :) öröm és boldogság ezerrel! Minél többet kellett nekem etetni Őket, így a reggeli látogatás után bent maradtam a kórházban, megvártam a következő alkalmat is, csak az után vittek haza anyósomék. Délután pedig férjemmel együtt mentünk be Hozzájuk. Az esti etetésre is volt, hogy bementünk, de nem igazán akartak beengedni már akkor minket, nem is érttettem, mert, amikor bent feküdtem a kórházban simán bementem, most viszont volt, hogy hiába vártunk az ajtónál, így maradt a 3 alkalom. Szerdától már az etetéseket én csináltam, Blankánál és Borókánál is! Meg kell mondanom, hogy a cumisüvegből sem könnyű az etetés, nem mindegy, hogyan teszed a szájába a cumit, ráadásul a kórházban tényleg üvegből van és nagyon picike a cumi rajta. Lassan ették meg az adagokat, ami még mindig 40 ml, ezt muszáj volt megenniük. Ezt azért is írom így, mert akik igény szerint szoptatnak, nem tudják ezt átérezni, hogy milyen az, amikor igen is muszáj azt az adagot megenni! A koraszülötteknél teljesen máshogy megy minden, így az összes etetésnél (ha nem cumiból volt) mértem, hogy mennyit ettek. Etetésen kívül nem csinálhattam még semmit a lányokkal, nem láttam Őket pucéron, nem pelenkázhattam Őket, nem láttam a köldökcsonkot sem. Azért ez sem egyszerű lelkileg feldolgozni... Nem volt újdonság a pelenkázás egyébként, de azért teljesen más, amikor a saját gyermekeden csinálhatod. Egyébként nem tudom, hogy ez kórház specifikus, vagy mindenhol így van? Nagyon szépen ettek már a lányok, híztak is, kettő kiló fölé kerültek már! Közeledett a péntek, reggel mondták, hogy nem is kell megvárni a délutánt, még ebéd előtt vihettük őket haza! 

December 16. A reggeli etetés után kapkodva mutatja meg a nővér, hogyan kell pelenkázni. Előtte való este mondták, hogy mennyi ruhát hozzunk és bundazsákot is kellett vinni. Napos idő volt, de csípős hideg.

Kezemben volt már a zárójelentés, akkor kaptam kisebb sokkot, olvasom, Borókát is újra kellett éleszteni… Ő jól reagált, így szinte azonnal visszajött, Blanka volt 4 percig….halott.

Ez sem számít, aznap jöhettek haza a gyerekeink!

Olyan picik voltak, hogy kis sem látszódtak a bundazsákból! Rózsaszínben Blanka, fehérben Boróka:)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Cumi, nem cumi, ez itt a kérdés!

Második héten kerültek át a lányok arra a részbe, ami már nem számít intenzívnek, de még inkubátorban voltak. Sajnos Borókának kötőhártya-gyulladása lett, így Őt nem foghattam még meg, de Blankát megengedték. Levetkőztem melltartóra és odarakhattam a mellkasomra. Nagyon picike volt, a feje a nyakamnál, de a lábacskája már a köldökömnél véget is ért. Ott szuszogott az egyik gyermekem, és semmi gyerekdal nem jutott eszembe, így amit a templomban szoktunk énekelni, azt adtam elő Neki :) Úgy voltam vele, hogy ezt már jó párszor hallotta a pocakban, így azért nem lehet ismeretlen számára. Szerintem Őt nem érdekelte egyébként, hogy mit is hall, de legalább érezte a szívdobogásomat és a testem melegét, ami eddig sajnos nem adatott meg. Nagyon kedvesek voltak akkor a nővérek, mert majdnem fél órát lehetett rajtam!

Valamiért, és nem tudom, hogyan lehetséges, de Blanka is elkapta a kötőhártya-gyulladást, számomra teljesen érthetetlen, hogy egy olyan helyen, ahol nekem is kétszer kell fertőtleníteni a kezem, hogyan lehet bármilyen fertőzést elkapni? Hála Istennek, azért nem tartott sokáig a betegségük.

Hét végére már Blankát áttették kiságyba, kaptak ruhát is, most már nem csak egy icike-picike pelusban voltak, hanem bodyban. 50-es volt a ruha, de ez is lógott még rajtuk. Mint később kiderült, mert említettem, hogy nem volt a magasságuk felvezetve, hogy 45 cm-rel születtek. (szerintem ez pár napos mérés lehetett) Azért ez nem is olyan picike, én időre születtem és 47 cm voltam. Ruhákat kaptak a lányok, de minden egyéb kiegészítőt nekünk kellett vinni, pelenkát, popsi törlőt, lázmérőt, krémet. Mindkét lánynak kérték, hogy vigyünk be cumit is. Én megpróbáltam a legkisebbet venni Nekik, de még az is hatalmasnak tűnt a fejecskéjüknél. Nem vagyok cumi párti, de sok helyen olvastam, hogy az ikreknél hatalmas segítség tud lenni. Meg én is cumiztam és semmi bajom nem lett tőle, a fogaimnak sem. Ettől függetlenül a lányoknak csak dísz volt az ágyukban a cumika, mert a szájukba nem akarták venni!

Blanka a kiságyban és a hatalmas cumi

Szóval Blanka már kiságyban volt, Borókának nehezebben múlott a kötőhártya-gyulladás, így Neki még az inkubátorban kellett maradnia. December 10-én, a névnapomon hatalmas ajándékot kaptam, én etethettem Borókát! Cumisüvegből még, de 40 ml-t evett! Boróka ekkor 1960 gramm volt, Blanka már 2040 gramm! Úgy éreztük, hogy nagyon gyorsan javulnak a lányok, semmilyen antibiotikumot nem kellett már kapniuk, most az volt a cél, hogy többek legyenek, mint kettő kilogramm, és tudjanak cumisüvegből enni. Akkor engedik ugyanis haza a gyerekeket, ha ez a kettő kombináció megvan. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy otthon is simán fog minden menni, de egy jó indító lehet. 

Vártuk nagyon a harmadik hetet, már láttuk a lehetőséget, hogy a PIC harmadik részébe, kiságyba átkerüljenek a kicsikéink!

A Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Anyatej kólás üvegben?!

Ahogy kiengedtek a kórházból megbeszéltük, hogy a reggeli időpontra a férjem visz, a délutánira pedig együtt megyünk. A szabály itt a székesfehérvári kórházban, hogy a látogatás előtt, egy kialakított szobában lehet fejni a tejet a picikéknek (a PIC-en belül). Bevinni nem lehet pluszban anyatejet. Ez szörnyű, de tényleg, állítólag azért alakult így, mert voltak anyák, akik kólás üvegben vitték be az anyatejet….

Szóval, már fejőgépet vittem magammal és ott is szépen betartottam a fél órás fejéseket, volt nővér, akinek persze nem tetszett annyira, de nem igazán érdekelt. Egyszerre többen voltunk ott anyukák, négyen-öten. Volt anyuka, akinek az első babája is koraszülött volt és már másodjára csinálta végig ezt az egészet. Hatalmas erő kellett hozzá úgy gondolom! Rajtam kívül még kettő anyukának voltak ikrei, az egyiknek szintén egypetéjű lányai, a másik anyukának fiai voltak. Tej leadása után lehetett bemenni, megnézni a lányokat. Még mindig a középső részen voltak, de ennek ellenére, hamar nem kellett már oxigénpótlás sem, és egy hét után már a súlyukból sem vesztettek! Fantasztikus! Először csak a lábukat mertem megsimogatni és a kezüket, még nem lehetett kenkuruzni sajnos, mivel az intenzív részen voltak még. Milyen érdekes ugye? Másnak azonnal a hasára teszik a gyermekét, még magzat-mázosan, én meg még a lábukat is alig mertem megsimizni. A nővérek vegyesek voltak, az ember így is néha nem mert kérdezni. Nem tudom, hogy ez miért alakult ki bennünk, laikusokban…

A reggeli látogatás után anyósomék hoztak haza, minden nap, kaptam ebédet is, amiért nagyon hálás vagyok! Napközben itthon próbáltam összeszedni magam, ahhoz képest, amit gondoltam, és jósoltak előre, nem voltak fájdalmaim hál’ Istennek! Has lekötőt sem kellett használnom, viszonylag hamar visszahúzódott. Írtam, hogy a szülés előtt, 11 kg-ot híztam összesen, ahogy haza engedtek már 6 kg lement, utána meg a többi is szépen lassan, a szoptatás sokat segít! Hétfőn jöttem ki a kórházból, másnap mentem a varratok kiszedésére, ami szintén egyáltalán nem fájt. Akkor nézte meg az orvos a sebem, hogy nem szépen forrt össze, kiderült, hogy keloidos lett a heg. Ez azt jelenti, hogy a hegszövet nyúlik túl a seb határain. Szokták „vadhúsnak” is nevezni. Azért ne gondoljátok, hogy nagyon ronda, de több idő kellett ahhoz, hogy szépnek lehessen mondani.

Teltek a napok, zombi üzemmódban három óránként fejtem, tettem el a tejcsit a hűtőbe, fagyasztóba, szépen beindult így. Éjjelenként is keltem ugyanúgy fejni, általában olvastam közben, a baj csak az volt, hogy a fáradtságtól nagyon fáztam. Fentebb említettem, hogy a lányoknak csak az ott lefejt tejet lehetett oda adni, volt, hogy egy alkalomra 2,5 dl-t is tudtam már ott hagyni Nekik. Most lehet megköveztek, meg a nővérek is, de én, amit előtte lefejtem tejet is bevittem. Vegyítettem az ottanival, egyszerűen nem akartam, hogy kárba vesszen, minden csepp anyatej számít!

Így teltek a napok, hála Istennek, csak napi egy alkalommal kaptak tápszert, a többire anyatejet, persze, ha a nővér is úgy akarta…

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

Már az Instagramon is! Linkeknél megtalálod az oldalam! Kövess ott is!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Apa visszaemlékezése:A pillantását azóta sem felejtem

Az első napok a kórteremben és a koraszülött részleg (KORA) folyosóján teltek jobbára. Amikor csak tudtam, bent voltam Juditnál a kórházban. A látogatási időkben eleinte tolókocsival toltam, majd támogattam sétálva az alagsorba. A KORA-n minden a gyermekekről szól, így hiába van fix látogatási időpont, ha valamelyik gyermekkel teendő van az osztályon, akkor a szülők szépen kint várnak a sorukra. Mi is így tettünk számtalan esetben. Amikor végre bejutottunk, én csak rövid ideig lehettem bent, Judit nyilvánvalóan többet.

Bent minden alkalommal beszéltem hozzájuk az inkubátorokon keresztül, hiszem, hogy számított. El sem tudom képzelni, hogy miután 7 hónapot anya pocakjában töltöttek, ahol folyamatosan érezték anyát és egymást, milyen hatással volt rájuk, hogy hirtelen egyedül kell lenniük, érintések, kellemes külső behatások nélkül. Reméltem, hogy hangommal tudtam bíztatást adni nekik, nehéz helyzetükben.

A kórteremben a fejési procedúra volt a kedvenc téma. Olyanok voltunk, mint a szocializmus tervgazdaságában, folyamatosan hozni akartuk az előre elhatározott számokat. Egy ilyen alkalommal történt az alábbi vicces eset.

Még csak pár csepp tejcit sikerült feleségemnek kifejnie melléből, melyeket egyenként szívtam le egy injekciós tubussal, amiben lassanként gyűltek a milliliterek. Miközben a tubus alján már szépen gyűlik a babáknak oly fontos nedű, koncentráltan szippantom be a soron következő cseppet. Amikor a tubus már teljesen kihúzódik, óvatosan, lassan visszább nyomom, hogy ismételten tudjak szívni vele. A következő tubus visszanyomáskor azonban kissé megszaladt a kezem, és az addig kínkeservesen összegyűjtött tejecske egy laza mozdulattal kispriccelt a padlóra.

- Hoppá! - kiáltottam fel nevetve.

Szerelmem pillantását azóta sem felejtem...

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

Már az Instagramon is! Linkeknél megtalálod az oldalam! Kövess ott is!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Kiengedtek a kórházból, de a gyerekeim ott maradtak...

A szobám a folyosó másik végén volt, egy betanulós nővér kísért át, az első lépés után ömleni kezdett belőlem a vér…próbált nyugtatni, hogy ez normális. Nagy nehezen átevickéltem a szobába, nagyon szédültem. Megérkezett drága férjem, kért egy tolókocsit, hogy azzal vigyen le a csajokhoz. Második emeleten feküdtem (folyosó legvégén), a PIC pedig a földszinten szintén egy belső folyosón legbelül. Azért fontos ez, mert csütörtökön szültem, és hétfőn jöhettem haza, addig ezt az utat kellett megtennem, sokszor egyedül az első naptól. Szóval várakoztunk a PIC előtt, nem voltam túl jól, de nagyon izgultam, először együtt mehettünk be, később egyesével.

Végre beengedtek minket, fertőtlenítős kézmosás kétszeresen, utána lehetett csak belépni a babákhoz. A székesfehérvári PIC három részből áll, van a középső terem, az intenzív rész, aztán attól balra már azok a babák kerülhetnek, akiknek stabil az állapotuk és a harmadik részben azok a babák kerülnek, akiket már vagy szoptathat az anyukájuk vagy cumisüveggel táplálhat. Ez az a vágyott rész, ahonnan haza engedik a kicsikéket :) 

A mi lányaink az intenzív részben feküdtek, külön inkubátorban, orrukon légzéssegítő, így nem is láthattuk rendesen az arcocskájukat. Igazából nem is voltak olyan picik, mint ami a papírra volt írva, Blanka 1800 grammal, Boróka 1720 grammal született, hosszuk nincs felvezetve, karszalag nincs a kezükön, viszont annál több zsinór lógott mindenhonnan. Boldog voltam, hatalmas fekete hajjal ott szuszogtak előttünk a lányaink. Igazából szinte az egész testecskéjük szőrös volt, pici majmócák. Gyorsan az orvos végighadarta a kötelező dolgokat, mi vár ránk. Jól megijesztettek, hogy akár hónapokig is ott kell maradniuk, körülbelül addig, amíg meg kellett volna születniük, az pedig 2017. január 14. Elmondja a doki a lehetőséget, anyatej kell nekik minél előbb, amint stabilak lesznek, lehet velük „kenguruzni”. (ez azt jelenti, hogy anyuka magára veheti a gyermekét, a bőr-bőr kontaktus segít a felépülésben) 

Boldogan és fáradtan mentünk vissza a szobámba. Az már biztos volt, hogy engem hamarabb ki fognak tenni a kórházból, és mivel fehérváriak vagyunk nem akartunk anya szobát igényelni. Péntek volt, sok mindenki megfordul a szobában, hat személyes. Nem olyan, mint a gyermekes részleg, itt rajtam kívül senki sincs azért, mert gyermeke született. Szomorú. Meglátogatott a kórház védőnője, segített, hogyan indítsam be a tejet, masszírozás után sikerült fecskendőbe körülbelül 4 ml tejet lefejni! Teljesen boldog voltam! Kaptam egy fejési naplót, abba vezettem fel, hogy mikor, mennyi tejet sikerült adnom a lányoknak. 3 óránként 15-15 percig kellett fejni, hogy rendesen beinduljon, bármilyen pici a mennyiség vigyem le a babóknak. Hétfő délelőtt jöhettem ki, addigra már 30 ml volt a maximum! Ez jó volt nagyon, mert a lányok 4-5 ml-eket ettek egyszerre! Hétvégén pangás volt a kórházban, csak ketten maradtunk a szobában, jobb volt így. Rendületlenül fejtem, még a legnagyobb fejfájás közben is, férjem segített, sokat volt mellettem. Már annyira fájt a fejem, (epidurális érzéstelenítőnek a mellékhatása, nem mindenkinél jön elő) hogy infúzió kellett, nem tudtam lemenni a lányokhoz egy alkalommal, szörnyű érzés.

Ennél már csak az rosszabb, hogy kiengedtek a kórházból, és a gyerekeim ott maradtak...

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább