judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Hiába ikrek, nem ugyanaz a két gyerek!

Most már egyre nehezebb visszagondolni, hogy mi is történt 2018 nyarán. Volt, hogy jegyzeteltem naptárba, előre megírtam bizonyos történéseket, de most kicsit meg vagyok lőve. El is határoztam, hogy megpróbálom összefoglalni negyedévre, hogy mik történtek, mert akkor talán végre utol érem magunkat, és tudok írni a sok-sok újdonságról, amik történnek velünk mostanában.

Egyre inkább alakult ki a kis személyiségük. Nem azt mondom, hogy nehéz volt elfogadni ezt, mert nem ez a lényeg, hanem a folyamatos tudatosítás, hogy véletlenül se hasonlítsam össze őket. Ez nem csak ikreseknél fordul elő, hanem különböző korú gyerekeknél. Olyanokat várunk el, amire lehet az egyik képes, de a másik még nem. És ezt lekommunikálni is nehéz. Mondok egy példát. Lana előbb megtanult csattogtatni a nyelvével, Boró próbálkozott, de nem ment neki. Pár héttel később persze már sikerült a mutatvány, de addig sokszor kérdezte, hogy miért nem tudja. Ekkor mi a jó válasz? Én megnyugtattam, hogy ő is meg fogja tanulni, gyakorolni kell, ne adja fel. Ami nehéz, hogy ne mondjak olyat, hogy nézd, már a tesó levette a cipőjét, te még nem, ő már felöltözött/levetkőzött/elpakolt, te meg még nem. Ezek nagyon bele tudnak ivódni a tudatukba, nem is gondolnánk. Higgyétek el nekem, tapasztalatból tudom sajnos…

Kanyarodjunk vissza picit a nyárra. Írni fogok a szobatisztaságról, de különösebben nem részletezem, mert itt és itt írtam róla Nektek. Volt pár nap júniusban, amikor rosszabbra fordult az idő, így első ízben meglátogattunk egy játszóházat itt Fehérváron. Az az igazság, hogy se előtte, se utána nem voltunk direktbe játszóházban. Na, nem azért, mert annyira rossz lett volna, csak inkább a szabadban szeretnek lenni, ha meg rosszabb az idő, Ők most már, de tényleg mostanra gondolok, nagyon jól el tudnak lenni itthon is. Nagyon élvezték természetesen, azért inkább a kisebbeknek fenntartott részben voltak. Olyanok a lányok, hogy szeretnek előbb feltérképezni mindent, jól megnézik maguknak. Én csak bámulászásnak hívom, mert teljesen le tudnak fagyni olyankor. Szóval, ennek a bámulászásnak a következtében sok játékot ki sem próbáltak, mert délelőtt mentünk, ebédre itthon akartunk lenni.

Leginkább az utcára szerettek kimenni. Vittük Bosco-t, a motorokat vagy csak sétáltunk. Mindenhova bemásztak, felmásztak. Kicsit falusi érzés a mi utcánkban lenni, mert ide tényleg az kanyarodik be, aki itt lakik. A lányoknak kezdett csajos lenni a haja. Így megpróbáltam egy kis csicsát beletenni, aminek nem nagyon örültek. Azt gondolom, ezzel egy kicsit elkéstem, hamarabb kellett volna megszerettetnem Velük a gumikat, csatokat. Bár most, hogy elmúltak három évesek, Lana kifejezetten szereti, ha befonom a haját. Visszatekintve akkor is úgy gondolom, kicsit előbb kell ezzel próbálkozni.

Elmúltak másfél évesek, de még nem mertük otthagyni Őket a nagyszülőknél. Sok meló volt Velük még mindig, így a második házassági évfordulónkat egy ebéddel ünnepeltük meg kettesben. Ez is óriási szó volt már. Eddig nem is volt igazán erre lehetőségünk. Azért elmondom, hogy hamarosan elérkezett az idő, amikor egy estére a nagyszülőkhöz vittük Őket. Nekik és nekünk is kellett már. Pontosan szeptemberben történt meg, de erről majd később mesélek.

Eljött a nyaralás! Végre! Azt mondják, hogy szülőnek ez mindegy, mert „csak” máshol vigyáz a gyerekre. Nem értek ezzel teljesen egyet, mert igenis lehet kikapcsolódás nekünk is, persze, ha hagyjuk. Értem én ez alatt, hogy nem stresszelünk feleslegesen. Ami nekem még nem igazán ment akkor (sem). Most éppen az volt a „gondom”, hogy a délutáni alvást miként is oldjuk meg.

Délutáni (nem)alvás:

Nyaralni ismét Alsópáhokra mentünk. A hely még mindig varázslatos, kaják és játékok vannak dögivel. Most már a lányok is ki tudták próbálni a játszószobákat, mertek csúszdázni, a medencében is jobban elvoltak. Amire rá kellett jönnünk, hogy a délutáni alvásra így is, úgy is vissza kell menni a szobába, mert máshol nem hajlandóak elaludni. Babakocsiba már nem férnek el rendesen, állandóan felülnek benne, a medencetérben zaj van, minden sokkal érdekesebb ott. Volt, hogy a tv szobában elaludtak (persze nem ment a tv, de ott be lehetett csukni az ajtót, külön járókában tudtak pihenni) a végén viszont a szoba lett a megoldás. Egyébként nagyon élvezték már a medencéket, főleg a kintit, ahol lehetett csúszdázni is, játszani a kis vízben. A nagyobban pedig úszógumival simán elvoltak.

Nyár végén már nem mentünk máshova nyaralni, viszont apa szabadsága alatt majd minden nap lementünk a Balatonra. Imádták a lányok! Addigra már nagyon magabiztosan használták az úszógumikat, pörögtek benne, ugráltak. 

Úszógumizás itthon​​​

Ezen a nyáron használtuk utoljára a babakocsit. Akkor is már csak a délutáni alvásokra. A lányok ekkor 20 hónaposak voltak. Több ok is volt, amiért áttértünk a délutáni alvásnál a kiságyra. Egyrészt nagyon lelógtak már a kocsiból, elaltatni nagyon nehéz volt benne Őket, mindig fel akartak ülni, ha meg nem csatoltam be az öveket, akkor attól féltem, hogy kiesnek, forgolódnak. Szóval elpakoltuk. Amit még megtanultak a nyáron, az a csak pohárból ivás. Persze van, hogy szopókás üvegből isznak, de itthon csak pohárból. Ezzel lehet kicsit meg voltam csúszva, de igazából nem számított. Július végétől pedig nemcsak tejitalt ittak este, hanem vacsoráztunk is, az esti tejital adagot visszavettem, de még igényelték cumisüvegből lefekvés előtt. Ez volt, amit legkésőbb hagytunk el, rá egy évre. Akkor pedig teljesen zökkenőmentesen sikerült. A kettő év felé tartva most már tényleg kis emberpalánták lettek, önálló akarattal, személyiséggel. Rá kellett jönnöm, hiába ikrek, nem ugyanaz a két gyerek!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Ikrek, tényleg dupla öröm?!

Muszáj néhány szót szólnom az ikres létről. Most tényleg csak pár mondatban, mert szeretnék majd erről kicsit hosszabban írni Nektek egy másik cikkben. Viszont most a lányok betegek, így nem tudok sajnos több órát az írásnak szentelni. Igyekszem összehozni, és megosztani Veletek minél előbb!

Szóval, már a lányok megszületésekor sokszor kérdezték, most aztán meg főleg, hogy de jó, hogy ketten vannak, akkor Ők el vannak együtt nem? Neked nem is kell ott lenned, mert eljátszanak egymással, de jó neked! Satöbbi, satöbbi, sorolhatnám ezeket a kérdéseket, megnyilvánulásokat…szóval, az igazság azért egy kicsit más természetesen. Úgy gondolom, de ezt most tényleg csak én gondolom így, mivel a lányok sokáig kórházban voltak, külön inkubátorban, a koraszülöttségről ne is beszéljünk, kicsit később kezdték felfedezni egymást. Körülbelül egy éves koruk után kezdtek jobban érdeklődni a másik iránt. Mit csinál a másik, akkor megy utána az egyik, utánozza, hogy éppen Ő feláll vagy megrágcsál valamit. A másik kérdés, ami felmerül és felteszik gyakran, hogy ki az uralkodó fél. A válaszom az volt, hogy nem tudom megmondani, Lanuskát vették ki először ugye, így Ő az elsőszülött, de ennek ellenére nem tudtam akkor azt mondani, hogy Ő az, aki irányít. Voltak dolgok, amiket Lana csinált és követte Boró, de ez fordítva is megvolt. Talán mostanra lehet kicsit látni, hogy Lana az irányítóbb, de ez még mindig nem általános. Persze van még millió ikres kérdés, amit nem ikresek tesznek fel nekem. Ami nekem evidens, Nekik nem, de ez fordítva is megvan, én meg azt szoktam mondani, hogy nem tudom milyen egy gyerekkel. :)

Visszatérve, lányok lassan 14 hónaposak lettek. Január végére a mozgásfejlődésben történt, hogy sikerült a hálószobai ágyunkra felmászniuk. Ettől már tartottam, mert akkor meg kéne tanulni lemászni ugyebár... Volt, hogy fél órát is az ágyon töltöttünk, hogy gyakoroljuk a tolatást lefelé. Nem volt egyszerű, mert az ágynak a vége kicsit magasított volt, így ott nem tudtak rendesen lemenni. Meg egyszerre a két gyerekre sem könnyű figyelni, főleg, ha ilyen veszélyes műveletet csinálnak. Lehet ebből is alakult ki az, hogy én annyira nem féltem Őket, vagyis nincs is rá lehetőségem, hogy annyi figyelmet fordítsak egyikőjükre, mert akkor mi lenne a másikkal? Úgy gondolom ebből kifolyólag a lányok, önállóbbak az egyke társaiknál. Ezekre a dolgokra mindig csak később jöttem rá, mert az adott pillanatot inkább szerettem volna túlélni! :)

Február másodikán, Boró azt mondta Lanának : gyeje tessék! Egy macit adott Neki, mert éppen nyűgös volt valamiért. Azt hittem elolvadok, annyira édes volt. Azért a beszédfejlődés nem ment innen szuper gyorsan, de azért haladtunk! Ezen a hétvégén elutaztunk pihenni egy fürdőbe, pénteken mentünk és hétfőn jöttünk haza. Zalakarosra mentünk, ott választottunk egy gyerekbarát szállást. A délutáni alváskor indultunk, így az meg is volt oldva. Szépen felfedezték a szobát, utazóágyakat kaptunk, abban aludtak. Még nem volt cipőjük, mert úgy voltam vele, hogy jobb mezítláb, ahol lehet, illetve vastag zoknit használtunk, tapadó talpacskákkal. Kézen fogva már nagyon ügyesen haladtak mindenhova. Boróka kicsit félt a liftben, pedig üveges volt, ki is lehetett látni. Szombaton Lana nem aludt el délután. Ez volt az első ilyen alkalom, persze én erre is kicsit rágörcsöltem, azért nem paráztam annyira, mint nyáron. Szerintem nagyon fel volt pörögve az újdonságoktól, meg a mozgásfejlődés miatt is nehezebb ilyenkor az alvás. Sok helyen olvastam erről, illetve anyukák mesélték, hogy, amikor valamilyen fejlődési ugrás volt a gyerkőcnél, akkor nehezebben aludtak. Azért próbálkoztam, hogy hátha el tudom altatni, de persze nem sikerült. Említettem már Nektek, hogy nem visszük Őket az ágyunkba, nem altattunk soha, így Lanuska szórakozásnak, játéknak tekintette azt, hogy odafeküdtem mellé.

Akkor nem is gondoltam, hogy ebből még azért lesz gondunk…

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Vásárlás a helyi madaras üzletben

December elején elmentünk vásárolni a helyi madaras üzletbe, egyrészt a karácsonyi ajándékok miatt, meg olvastam valahol a neten, hogy van ott ikres bevásárló kocsi. És tényleg, volt, ki is próbáltuk :) nagyon élvezték a lányok!

Ikres bevásárló kocsi, hatalmas találmány szerintem!

A december 4. Boróka névnapot kicsit később tartottuk meg a betegség miatt, mert még a Mikulás érkezésekor sem voltak teljesen egészségesek a lányok. Vannak dolgok, amikhez még kicsik voltak, tudom én, de azért valamilyen szinten szerettem volna, ha átélnék. Ilyen volt a cipő az ablakban Mikuláskor, szerintem tetszett Nekik. Illetve beszereztem egy adventi naptárt is (lehet egyszer, majd nagyon sokára lesz időm csinálni, vicces mi?:)), melybe köles golyót, bulátát, kekszet csempészett a Jézuska minden reggelre. Érdemes nagy zsebeset venni, amiben elfér a két gyereknek az ajándék, meg esetleg apának is valami picike :) Én akkor a Meskán vásároltam, szintén tudom ajánlani! Idén is ezt használtuk! Szerintem még egy jó ideig így lesz! :)

 

Majszolás az Adventi Naptárból

Közeledett a Karácsony, a város is szépen fel volt díszítve, adventi vásár megnyitott. Lányok, amikor enyhébb volt az idő, még mindig kint aludtak babakocsiban a teraszon, vagy, elmentünk körbenézni a karácsonyi fényeket, akkor a városban. Szerintem, sőt tuti biztos, nem sokat fogtak még fel, hogy mi zajlott körülöttük. Ezen kívül még nem tudtak biztosan lépkedni, így a kocsiból sasoltak mindent és Mindenkit. Sok inger érte Őket így is úgy gondolom. Legalább háromszor is ki tudtunk menni az első adventezésre! Azért is írom ezt így, mert ismerősöktől hallva, nem mertek menni ilyen helyekre, mert kicsit nehezebb. Jó szervezés, logisztika és persze segítséggel nem jelenthet gondot. December közepére Lana 9290 gramm, Boróka pedig 9490 gramm volt.

Igazából ez már a második Karácsonyunk, rohant az idő, de valahogy mégis olyan volt, mintha az első lenne. Előző évben úgy éreztem magamat, mint egy futószalagra csöppent játékszert, csak úgy megtörténtek a dolgok, de nem igazán tudtuk élvezni. De majd most! Szent este előtt még sütni is volt időm, persze, amikor alvás volt :) úgy is minden hamar elfogyott, de a lényegesek az asztalra kerültek, mint a bejgli, hókifli, pudingos keksz. A vacsora pedig fácán leves és töltött káposzta volt cserépedényben (vásárfia), valamint sütőtökkel és almával töltött csirkecomb. Mindenkinek ízlett! :) A lányok is már azt ették, amit mi, nem főztem külön és éppen csak összevágtam, nem turmixoltam semmit. A fát közösen kezdtük díszíteni, a délután alvás után volt az ajándékozás. A Jézuska lányoknak egy kis bungit, házikót hozott, vagyis egy kapu, amin sok forgó, rezgő, zenélő játék volt, de le lehet engedni hátul, és olyan úgy, mint egy kisház. A Jézuska nem szerelte össze, így apa másnapra össze is rakta a lánykáknak!

Már megérkezett a Jézuska

Ezek után került sor a család látogatására. Ugye ez is kimaradt az előző évben, most viszont mentünk Mindenkihez, és jöttek is hozzánk. Lányok nagyon szeretnek az unokatesókkal együtt lenni, kicsit nagyobb a korkülönbség, de így is élvezték a gyerek társaságot. Illetve férjem nagyfia is megérkezett hozzánk, akit imádnak! A két ünnep között most már a délelőtti alvás egyre nehezebb volt, nem sírtak, csak egyszerűen játszottak a kiságyban, most úgy gondolom ráéreztem, hogy nincs szükségük erre már. December 28-án volt először, hogy egyet aludtak. Azért azt el kell mondanom, hogy volt pár alkalom, hogy bealudtak azért ebéd előtt, illetve Boróka el is aludt egyszer evés közben. És igen, ez nagyon vicces! :) Természetesen a délutáni alvást így előrébb hoztam, most már fél kettőkor tettem le őket aludni. Hamarabb nem megy, dél, fél egy felé kezdtünk enni, és, amíg megetettem a két gyereket, illetve tisztába tettem el is értünk a fél kettőhöz.

Szép lassan kezdett beállni az új rendszer.

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Végre kint az első fog!

Alvási szokások októberre, úgy alakultak, hogy tízórai után, körülbelül 11-kor tettem le őket, néha csak fél órát, 20 percet, de van, hogy egy órát is aludtak. Bár lehet ez már szeptemberben is így volt, nem emlékszem….áááá. Arra emlékszem, amikor elhagytuk a három alvást. Meséltem Nektek, hogy teljesen ügyesen képesek voltak akár a szőnyegen elaludni, vagy hintában, rezgős székben. Ehhez képest én elég nehezen fogtam fel, amikor már nem volt szükségük rá. Erőltettem, de felesleges volt, csak nem kapcsoltam, hogy azért voltak nyüszik, mert már nem kell három alvás. Na, a lényeg, hogy ekkor már biztos csak kétszer aludtak. :) Ebben a hónapban is nagyon sok minden történt, nem tudom más ezzel, hogy van, de néha úgy éreztem és még most is, hogy olyan lassan történik minden, mikor fogják ezt meg ezt csinálni már, aztán rá kellett jönnöm, egyrészt, hogy mindent nagyon is időben csináltak a lányok, másrészt arra, hogy akár egy hét alatt is sok minden történt. Amint említettem, a mászás után már fel is álltak, és a kedvenc „járássegítőjük”-kel mászkáltak a konyhában. Ez volt az etetőszék. :) A tálcát a lábára lehetett tenni, így pont kéz magasságban volt Nekik. Kicsit sután, de lépegettek vele. Ekkor gondoltam, hogy előveszem a garázsból a járássegítőt. Ez körülbelül olyan, tudom, mint a bébi komp. Van, aki szereti és van, aki ellenáll neki, és nem engedi a gyereket ilyennel járni tanulni. Védőnő is mondta, hogy azért nem ajánlja annyira, mert majd olyan dologra is rátámaszkodhatnak, ami nem tartja meg őket így és akkor aztán lesz bibi. Ennek ellenére én elővettem, használtuk és élvezték nagyon.

Csíkos naciban Boróka, Lanuska kékben

Evéssel úgy álltunk, hogy egyre többször csináltam olyan ételt Nekik, amit meg tudtak fogni a kezükben. Pároltam répát, karfiolt, édesburgonyát, brokkolit, amit lehetett. Tésztát szószokkal, penne tésztát, azt jól meg tudták fogni. Ügyeskedtek szépen. Nagyon szerették a spenótot, így sokszor csináltam spenótos tésztát is. A tojást viszont nem szerették, vagyis a sárgáját adtam csak ekkor még. Most sem a kedvenc, bár a bundáskenyeret szeretik. A favorit az édesburgonya volt, ha azt tettem valamilyen kajában, akkor az, tuti elfogyott. Mindenféle husit ettek már, májat is kóstolták, vagyis házi májkrémet csináltam és úgy. Sokat gondoltam arra, hogy kéne felvágottat is csinálni, valamilyen csirekehusiból vagy pulykából, de arra már nem volt energiám. Májkrémet is megcsináltam nagyobb adagban, aztán lefagyasztottam.  

Lanuska a kék előkés, Boróka a rózsaszín

Október egy másik áttörést is jelentett, a fogak áttörését. 23-án (vettem észre) Borónak a bal alsó fogacskáját, recéjét, talán így kicsit pontosabb. Rá egy hétre a jobb alsó is kijött. Lanusnak ez szintén egy hét késéssel indult be, Neki a jobb alsó kezdte. Nagyon érdekes, mert sokáig ellentétesen jöttek a fogaik, illetve Borókának majdnem mindig, párosával. A fogzás a mai napig így van, már elmúltak két évesek, de még mindig nincs kint minden fog :D. Lehet, hülyének néztek, amíg nem lettek gyerekeim, nem tudtam, hogyan is megy ez a fogzás dolog. Azzal tisztában voltam, hogy ott vannak már a fogak az állkapocsban, de azzal nem, hogy az miként bújik elő, pontosan hol kell keresnem az ínyen? Röpke 11 hónap és megtudtam :)

Hó végén megvolt az első névnapozás is Lanának, persze sok ajándékot kapott/kaptak. Anyukáméktól mindig mindkét gyerek kap valamit, akkor is, ha nem szülinapról van szó. Nem igazán szeretem ezt, de vannak dolgok, amikkel nem tudok úgy sem tenni semmit, nagyot sóhajtok és elfogadom a helyzetet. Ez mindenhol így van ikresek?

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Fog nélkül is lehet enni!

Még egy kis május. Nagyon sok minden történt abban a hónapban. Jöttek látogatók is már, érdi barátnőm is meglátogatta a csajokat, nekem is jók ezek a találkozások, kicsit másról is lehet beszélgetni, de persze a gyerek téma a központ mindig. Ez már csak így van, és így is lesz most már, úgy gondolom. A délelőtti alvást a lányok a szőnyegen szokták nyomni. Simán maguktól elalszanak éppen ott, ahol vannak. Még mindig sokszor összeér valamelyik testrészük ilyenkor. Nagyon édesek! Ahogy említettem kertes házban lakunk, így, most már, amikor igazán jó az idő, akkor kiteszem a plédet a fűre és kifekszünk levegőzni. Minden érdekli a csajokat! Nyáluk folyamatosan folyik, de még nincs egy darab foga egyik lánykának sem. Nem is láttam, hogy ez hamarosan változna, se bedagadt íny, se fehéredés…

Éppen így aludtak el akkor:

Kedvenc kajáik között volt az édesburgonya, sütőtök, cékla, alma. Amiben kicsit több a krumplit tettem, azt már nem ették meg. Védőnő javaslatára és a dokival is egyeztetve én rizsdarát (régebbi nevén rizsnyákot) tettem az ételükbe, amitől kicsit laktatóbb és sűrűbb is lett. Szépen ettek a lányok, a krumplin kívül nem volt olyan, amit ne ettek volna szívesen. Ami nekem segített, az Havas Dóra Születéstől Születésnapig című könyve. Facebookon a Lila füge oldaon találsz recepteket Tőle! Reklám helye, de tényleg én sok mindent ebből vettem, meg persze az internet is jó barátunk. A régi lefejt és lefagyasztott anyatejet csak főzéshez tudtam felhasználni, mert egyébként felmelegítve nem ették meg. Nem tudom, hogy hűtő ízt éreztek rajta, vagy csak nem volt jó a csomagolás :) Én igazán betartottam, hogy mikor mit vezessek be, az allergénekkel is kivártam a megfelelő időt. A glutén-t bevezettem a hozzátáplálás elején, ahogy kellett, simán a 7gabonás pépet belekevertem a gyümölcsbe. Nem volt semmilyen allergiás reakciójuk hála Istennek.

Kicsit komolyan vettem a hozzátáplálást! :)

A képen édesburgonya, répa, cékla, krumpli, rizsnyák és anyatej van:

Pontosan nem emlékszem, de talán májusban mentünk vissza a kardiológiára, bár lehet ez már június eleje volt…jaj nem tudom. Említettem még a várandósságkor, hogy az egyik babánál volt valami szívzörej szerű, és amikor kiengedték a lányokat a PIC-ről, akkor kellett időpontot kérni a további vizsgálatra. Mivel nem tudták akkor a pocakban, hogy akkor melyik baba is volt, akinél észlelték, ezért Mindkettőjüket megvizsgálták. Szerencsére itt túl sokat nem kellett várni, illetve a vizsgálat is gyorsan lement. Nagyon ügyesek voltak a lányok, pedig mindenféle zsinórt raktak rájuk, meg EKG-t is csináltak Nekik. Meg is dicsérte a doktornő a lányokat, hogy jól viselték a vizsgálatot. 

Ami még ebben a hónapban történt, az első fotózás, hivatalos! Akkor még kezdő fotós ismerősünk házhoz jött, így nekünk nem kellett kimozdulnunk, ez nagy könnyebbség volt számunkra. A lányok még nem ültek, de azért már jó nagyok voltak, így egy-két kelléket nem is tudtunk használni. Így is fantasztikus képek sikeredtek! Hálás vagyok érte! Nagyon ajánlom Neked is, ha szeretnél fotókat, Facebookon megtalálod az MGS fotóstúdiót!

Vigyori Lanuska, tátiszájú Boróka :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

A "rendszer" szerelmesei, amikor látod, hogy működik!

Gondolom, sok anyukában itt felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan sikerült, hogy a lányok ilyen hamar átaludják az éjszakákat. Azért ez nem volt olyan gyors folyamat ám! Az első három hónap éjszakáira, ahogy említettem nem igen emlékszem. Az esti etetés (úgy emlékszem, nyolc vagy kilenc körül volt) előtt is volt, hogy aludtam egyet a kanapén, illetve szinte utána azonnal ágyba bújtunk. Emlékeztek, írtam, hogy mindent rendszerben csináltunk/csinálunk, az esti rituálé úgy nézett ki, hogy a fürdetés előtt már félhomályt csináltunk a szobában, és a Bóbita-Bóbita táncol-t énekeltem a lányoknak, egyébként a mai napig. Fürdetés kis kádban, felváltva. Ezeket mindig apa csinálta, én segédkeztem illetve a másik babára vigyáztam. Szoptatás idején már nem igen beszéltünk a lányokhoz, éjszakai etetéseknél pedig egyáltalán, mindent nagyon csendben csináltunk. Ez után tettük be Őket a kiságyba. Természetesen volt, hogy üvöltöttek, akkor felvettük Őket, ringattuk kicsikét a feneküket, mindenféle technikát kipróbáltunk, a legbugyutábbakat, amiket az interneten lehetett látni. Nem váltak be, mondanom sem kell. Szóval az esti alváskor sokszor a férjem maradt bent a lányokkal a szobában, engem hagyott pihenni, mert még éjjel keltem szoptatni. Ez ugye még az átaludt éjszaka előtt volt. Ült a fotelban és ott volt Velük, amíg nem aludtak el, nagy síráskor felvette Őket, megnyugtatta a lányokat, egyébként az ágyukban feküdtek. Így szépen megszokták, hogy egyedül alszanak el. Szerintem körülbelül egy hét volt a nehezebb, utána már bent sem kellett maradnia apának. Az elején még a kislámpa világított, amíg el nem aludtak, aztán azt vettem észre, hogy, ha azonnal lekapcsoljuk a lámpát, akkor hamarabb elaludtak. Természetesen azért voltak olyan esték, amikor órákon át üvöltés volt, és semmilyen nyugtatás nem segített. Ez általában növekedési ugráskor volt, illetve később a fogzásnál. Szerintem egyébként egy kezemen meg tudom számolni, hogy Lanuska hányszor volt nyűgös éjjel, szinte mindig Boróka volt a nyugtalanabb, és ez a mai napig így van. Szóval nálunk így történt az egyedül elalvás. Biztos említettem már, hogy ez is egyike volt azoknak a fogadalmaknak, amiket még a várandósságkor megfogadtam, illetve közösen eldöntöttünk, hogy semmilyen körülmények között nem visszük át Őket az ágyunkba. Ehhez tartom magam most is.

Kiemelem ismét a rendszer fontosságát! Úgy gondolom ez segített hozzá minket a nyugodt alvásokhoz. A lányok is így kipihenték magukat és a szülők is. Nem egy tanulmányt lehet arról olvasni, hogy a szülők, leginkább az anyák az első pár évben mennyivel kevesebbet alszanak, mint a baba előtt. Biztosan gyereke válogatja, vannak eleve nyűgösebb babák, de úgy gondolom, hogy a rendsze egyfajta biztonságot nyújt Nekik, tudják mikor, mire számíthatnak! Legfőképp arra, hogy mi mindig ott leszünk! 

Áprilisban annyira jó volt már az idő, hogy elmentünk pecázni négyesben! Persze csajok végig aludták, de mi nagyon élveztük, hogy kint lehetünk és fantasztikus az idő! Sajnos a nap végére nem fogtunk semmit :(

Április közepén történt az első kuncogásos nevetés! Ez valami fantasztikus érzés volt! 

Új ajánlás volt akkor, (most nem követem, hogy mi a helyzet) hogy az anyatejes babáknál is el lehetett kezdeni a hozzátáplálást már 5 hónaposan. Lányok először áprilisban kóstolták tízóraira az almalevet. Cupp-cupp-cupp ízlett nekik! :) Nagyon furcsa volt, nekem, mint első gyerekes anyukának, hogy nem rögtön bekapták a kanalat és leették vagy inkább leitták róla a mammát, hanem, mint a cicit, vagy cumit, szlopálták a kanálról a levet. Ahogy elkezdtük a hozzátáplálást, pár nap után, ki is hagytunk kettő hetet, mert a székletükben láttam a rost darabokat, így a doki javaslatára pihentettük picit. 

Továbbra is a játszószőnyegen töltötték a nap nagy részét, még mindig sokat volt ökölben a kezük, de már a lógó játékokat megfogták, próbálták a szájukhoz húzni. Kézfejüket már egyre többször próbálták benyomni a szájukba. Ez már olyan babás viselkedés volt! Tudom nehéz Neked anyuka, akinek nem korababája van elképzelni ez mennyire büszkévé tett engem, de ezek mind-mind nagyon fontos mérföldkövek voltak számunkra!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Tandem szoptatás? Az, ami csak a filmekben van!

Kezdtek beállni a napok, volt, hogy barátnőmmel is tudtam találkozni, akinek egy héttel hamarabb született a babája, de szintén kora baba, 35. hétre jött fiúcska. Már említettem, amikor kórházban voltam még. Néha Ők jöttek hozzánk, volt, hogy mi látogattuk meg Őket. Lányok még háromszor aludtak napközben, éjszaka hajnalban egyszer ettek már, utána hétkor és kezdődik a nap. A hajnali etetést már egyedül csináltam, férjemnek így azért jobb volt, hogy végre tudott egész estéket aludni. Simán ment, hogy átmentem Hozzájuk, egyik pelus csere, etetés, másik pelus csere és etetés. Amíg az másodikat etettem szépen visszaaludt az első. Ekkor már nem fejtem utána, mert megették az adagjukat ciciből. Egyre többször volt már jó idő, így a délutáni alvás már kint volt a teraszon, még hordozóban kiraktam Őket és el is aludtak. Megmondom őszintén én megpróbáltam együtt szoptatni Őket, de egy lehetetlen vállalkozás volt, szerintem ilyen is csak a filmeken van :) nagyon mohón ettek, többször kellett büfiztetni Őket közben, így az egyszerre etetésről én le is tettem.

A Dévény-torna mellett az is beállt, hogy előkerült a játszószőnyeg, lógott rajta mindenféle csodás játékszer, de még a nézegetésen kívül nem nyúlkáltak hozzá. Nagyon nem szerettek hason lenni, de hát valahogy meg kellett tanulni tartani a fejüket, a gyógytornász javaslatára egy törölközőt tekertem hónuk alá, illetve már van olyan játék párna, ami direkt arra való, hogy hason rajta fekszik a gyerek és tudja a játékokat nézegetni, amik rá vannak aggatva. Ebben a hónapban végre már többször van mosolygás is és mintha már jobban érdekelné Őket a külvilág. Bőszen énekeltem Nekik, mondókáztam, de egyelőre visszajelzés nem volt sajnos. Amikor a kezükbe tettem valamit, karikát, játékot, akkor azt tartották egy darabig, de körülbelül ennyi volt. Nem tudom Ti miként kezeltétek ezt, de nekem nagyon nehéz volt, úgy éreztem, hogy csinálom-csinálom, de semmi visszajelzés nincsen, hogy ez jó így. Oké, a doki mondta, hogy az jó, ha sok színes játék veszi körül Őket, de akkor is hiányzott az, hogy Ők reagáljanak. Természetesen a mai eszemmel már tudom, hogy ilyen ez a gyerek nevelés, csinálod, sosem tudod az adott pillanatban, hogy jól, csak később fog kiderülni, milyen embert neveltél fel. Ez így szép és jó, de akkor nehéz volt. Így most azt tudom tanácsolni az újdonsült anyukáknak, hogy türelem, türelem és türelem!

Boróka a támaszkodós párnán (nem tudom, hogy mi az igazi neve:))

szoptatás anyatej alvás gyógytorna Dévény-módszer ének

Amikor jó volt az idő, a délutáni alvás séta közben történt. Nekem is jót tett, és a lányoknak is, hogy a levegőn lehettek. Márciusban már olyan szép volt az idő, hogy csak vékony kabát és takaró kellett az alváshoz :)

Séta közben

szoptatás anyatej alvás gyógytorna Dévény-módszer ének

Egyre többször előfordult, hogy a hajnali etetéskor a lányok nem ébredtek, hanem én keltettem őket, vagy az ébresztőórámra keltek fel. Éppen valamilyen receptért ugortam be a dokinkhoz, amikor rákérdezek, hogy, na, mi legyen a hajnali keléssel, mert úgy érzem, hogy csak én akarok felkelni hajnalban. Aggaszt a dolog, mert szépen megeszik a 120-130 ml-ket. (igen, még mindig méregetek) Az orvos rám néz és közölte, hogy hagyjam aludni őket. Lanus 5060 g, Boró pedig 4980 g, napközben szépen ettek, 4,5 hónaposak. Következő este úgy hallom, hogy mintha mocorognának, szóval még volt etetés. Aztán másnap meg is beszéltük a férjemmel, hogy valószínűleg csak én hallottam, hogy felkeltek…így aznap már nem ébresztettem őket, és láss csodát végig aludták az éjszakát! :D Ez március 31-én történt :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább