judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

A kevesebb néha több

2018 márciusának elején még mindig volt hó, nem is kevés! Ezen a télen még nem vettünk szánkót, igazából kérhettünk volna kölcsön, de valahogy nem is jutott eszünkbe még beleültetni Őket. Nem tudom, hogy inkább megijedtek volna tőle, vagy inkább élvezték volna a siklást. Ezt már nem fogjuk tudni kideríteni. Viszont kimentünk sétálni az utcára a kis macifejekkel. Nem volt csizmájuk, csak a már említett cipő, így túl sokáig nem engedtem, hogy a hóban járkáljanak.

Emlékeztek, hogy aggódtam az ivás miatt? A kezem ügyébe került a tavalyi nyaraláson ajándékba kapott Bobós picike pohár. Pont jó volt méretre, illetve a szája is olyan, hogy nem folyik össze-vissza belőle az innivaló, van kicsi pereme. Szóval, odaadtam a kezükbe, és láss csodát, sikerült belőle inni! Azt azért nem tudom kijelenteni, hogy ezentúl nem kellett segítség az iváshoz, de azért ez már szép kezdésnek számított, főleg, ahogy előtte ráparáztam (erre is)! :) Azt is el kell mondanom, hogy a mai napig még ebben a pohárban isznak itthon. A lányok igénylik már, hogy megkülönböztessük a tárgyaikat, így mindegyikre rákerült egy kis figura, Boróé a virág, Lanáé a szívecske!

Fogakkal úgy álltunk, hogy már volt kettő lent és kettő fent. Azért ez haladás az eddigiekhez képest! Ekkor még számoltam, és feljegyzeteltem, hogy mikor vettem észre az áttörést. Nézegettem, nyúlkáltam a szájukba, mert hiába mondtam, hogy mutassák meg, természetesen nem tették meg anya kedvéért. Aztán a nyúlkálást befejeztem, amikor úgy gondolták, hogy anya fincsi kaja, és megrágcsálták az ujjam. Minek nyúlkálok oda, ugye? Kis kitérőben elmondom, hogy Boró még most is örömmel megrágcsálná az ujjam, vagy egyéb testrészemet. Jelenleg, 2,5 évesen már „csak” a hátsó őrlők nem bukkantak elő, így még mindig szívesen vesznek a szájukba ezt-azt, néha az ujjam, vagy a tesó ujját. :)

Végre kezdett jobb idő lenni, elolvadt a hó, nedves volt még a föld sokáig, de már jó volt kint lenni. Amikor rosszabb volt az idő, akkor csak a fedett teraszra mentünk ki. Igazából Nekik mindegy volt, hogy hova megyünk, mert minden újnak számított. Most, hogy már tudtak önállóan járni, így ténylegesen oda mehettek, ahova Ők akartak. Úgy gondolom, hajlamosak vagyunk arra szülők, hogy ilyenkor már kényszert érezzünk arra, hogy menjünk mindenféle gyerekprogramokra, pedig egy ennyi idős gyereknek tényleg tök mindegy, hogy a kertbe mentek ki vagy elutaztok Kukutyimba, és ott sétáltok. Az igazság az, hogy néha a kevesebb több. A túl sok inger sem jó, így is annyi információt kell feldolgozniuk, hogy nem kell még terhelni pluszban a kis szervezetüket. Illetve szülőként tudom, hogy sokkal többet kell belefektetni az utazás körülményeinek megszervezésébe, mint amennyi pozitívumot hozna. Tudom, hogy sokszor úgy érezzük, hogy menni kell, csinálni kell valamit, mert hát Mindenkinél ezt látjuk, nem? A Facebookon, Instagramon, hogy Mariskáék éppen merre kirándultak, Te pedig „csak” a kertbe viszed a gyereked! Hidd el, én is éreztem magam rosszul emiatt, beszélgettünk is a férjemmel erről (nem is egyszer), hogy miért érzek kényszert arra, hogy menjünk. Nem tudtam megmondani, de jó volt kibeszélni, és szembesülni azzal a ténnyel, hogy a gyerekeimnek az a jó, ha van egy biztos napirendje, tudják, hogy éppen mi fog történni, és az új információkat csepegtetve adagoljuk Nekik. A mai napig úgy vagyok vele, hogy a legfontosabb szempont, hogy minden nap aludjanak a lányok legalább egy órát. Ezt biztosítjuk Nekik, aztán lehet köré programot szervezni!

Szóval a mi kis felfedezőinknek megnyílt a világ, a teraszon és a kertben! Az utcára egyedül még nem mertem kimenni Velük! :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

ivás Lana Boró ikrek fogak ingerek
Éppen a fás vödörben turkálnak a teraszon :)

Tovább

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés az ikreknek!

A helyzet itthon nem nagyon változott, sajnos. Lanuska kicsit jobban van ma már. Borókánál viszont el kellett kezdeni az antibiotikumot vasárnap. Csütörtök este (fél 10 körül) annyira erőltette a köhögés, hogy telehányta az ágyát. Pont akkor voltam énidőn festeni, és arra léptem be a házba, hogy férjem szól, hogy siessek segíteni. Szegénykémet le kellett fürdetni, hajat is mosni. Amíg apa szárította a haját, addig lecseréltem az ágyneműt. Matracot megfordítottam, másnap kimostam annak a huzatját is. Szörnyű látni betegen a gyereked. Annyira gyenge volt, fázott. Átöltözés és nózi szívás után visszatettem aludni. Gyorsan visszaaludt és utána már nem is kelt fel, csak reggel. Szóval még küzdünk ezzel a betegséggel, remélem a hét közepére már jobban lesz Ő is!

Visszatérve a pihenős hétvégére. A hotelnek, mint már szinte mindenhol, van wellness fürdő része is. Mivel a gyerek medence körülbelül a derekukig ért, sőt inkább majdnem a hónuk aljáig, a nagyobb medence meg főleg nagy volt, így vásároltunk a helyi butikban úszógumit. Mivel én sem vagyok nagyon magas, így a lányoknak valószínűleg ezért is volt még a pici medence is nagyobb. Azért él bennem a remény, hogy legalább egy 10 cm-rel magasabbak lesznek nálam, apától talán sikerül ezt örökölni! :) Nincs bajom azzal, hogy alacsony vagyok, de ugye a gyereknek az ember mindig jobbat akar. Volt a hotelben még egy ikerpár, kétpetéjű lánykák. Amióta megszülettek nálunk a lányok, iszonyat sok ikressel találkozunk! Bár tuti azért van ez, mert jobban felfigyelünk erre. Szóval, az úszógumi nagyon bejött, utána már nem is mentünk a kicsi medencébe, hanem csak a másikba. Abban reménykedtem, természetesen naivan, hogy majd jól elfáradnak a vízben és a délutáni alvás lehet a fürdőben, egy pihenőszékben, hát nem jött be. Így aztán nem is erőltettük, hanem visszamentünk a szobába, ott aludtak. Vasárnap sétáltunk egyet a környéken, akkor a babakocsiban aludtak, szépen sütött a nap, de hideg volt azért. Volt játszóház is, igaz nem voltunk sokat ott, de ezt is ki kellett próbálni. Igazából még annyira nem kötötte le Őket, mindent csak bámultak, szívták magukba az információt. A babakocsit csak kint használtuk, a hotelben végig sétáltunk kézen fogva.

Annyira ügyesen ment Mindkettőjüknek, hogy utolsó nap, amikor már éppen készültünk haza, a lányok, szinte egyszerre elindultak egyedül. Éppen a kávézóban ültünk, Ők pedig körülöttünk próbálgatták a járást. Annyira szürreális volt, hogy az egyik percben van egy, vagyis kettő, még éppen totyogó gyermeked, aztán hirtelen elindulnak teljesen egyedül! Boróka helyből fel is tudott rögtön állni, és viszonylag gyorsan ment. Lanuskának ez nem sikerült ekkor még, Neki fel kellett kapaszkodnia valahol, ha lehuppant a földre. A hónap végére Ő is fel tudott állni helyből.

Így az én lányaim is 14 hónaposan indultak el, mint az anyukájuk! :)

Zalakaroson nem siekrült elkapnom, ahogy elindultak, de ezen körülbelül láthatjátok, ez a videó másnap készült itthon.

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Ikrek, tényleg dupla öröm?!

Muszáj néhány szót szólnom az ikres létről. Most tényleg csak pár mondatban, mert szeretnék majd erről kicsit hosszabban írni Nektek egy másik cikkben. Viszont most a lányok betegek, így nem tudok sajnos több órát az írásnak szentelni. Igyekszem összehozni, és megosztani Veletek minél előbb!

Szóval, már a lányok megszületésekor sokszor kérdezték, most aztán meg főleg, hogy de jó, hogy ketten vannak, akkor Ők el vannak együtt nem? Neked nem is kell ott lenned, mert eljátszanak egymással, de jó neked! Satöbbi, satöbbi, sorolhatnám ezeket a kérdéseket, megnyilvánulásokat…szóval, az igazság azért egy kicsit más természetesen. Úgy gondolom, de ezt most tényleg csak én gondolom így, mivel a lányok sokáig kórházban voltak, külön inkubátorban, a koraszülöttségről ne is beszéljünk, kicsit később kezdték felfedezni egymást. Körülbelül egy éves koruk után kezdtek jobban érdeklődni a másik iránt. Mit csinál a másik, akkor megy utána az egyik, utánozza, hogy éppen Ő feláll vagy megrágcsál valamit. A másik kérdés, ami felmerül és felteszik gyakran, hogy ki az uralkodó fél. A válaszom az volt, hogy nem tudom megmondani, Lanuskát vették ki először ugye, így Ő az elsőszülött, de ennek ellenére nem tudtam akkor azt mondani, hogy Ő az, aki irányít. Voltak dolgok, amiket Lana csinált és követte Boró, de ez fordítva is megvolt. Talán mostanra lehet kicsit látni, hogy Lana az irányítóbb, de ez még mindig nem általános. Persze van még millió ikres kérdés, amit nem ikresek tesznek fel nekem. Ami nekem evidens, Nekik nem, de ez fordítva is megvan, én meg azt szoktam mondani, hogy nem tudom milyen egy gyerekkel. :)

Visszatérve, lányok lassan 14 hónaposak lettek. Január végére a mozgásfejlődésben történt, hogy sikerült a hálószobai ágyunkra felmászniuk. Ettől már tartottam, mert akkor meg kéne tanulni lemászni ugyebár... Volt, hogy fél órát is az ágyon töltöttünk, hogy gyakoroljuk a tolatást lefelé. Nem volt egyszerű, mert az ágynak a vége kicsit magasított volt, így ott nem tudtak rendesen lemenni. Meg egyszerre a két gyerekre sem könnyű figyelni, főleg, ha ilyen veszélyes műveletet csinálnak. Lehet ebből is alakult ki az, hogy én annyira nem féltem Őket, vagyis nincs is rá lehetőségem, hogy annyi figyelmet fordítsak egyikőjükre, mert akkor mi lenne a másikkal? Úgy gondolom ebből kifolyólag a lányok, önállóbbak az egyke társaiknál. Ezekre a dolgokra mindig csak később jöttem rá, mert az adott pillanatot inkább szerettem volna túlélni! :)

Február másodikán, Boró azt mondta Lanának : gyeje tessék! Egy macit adott Neki, mert éppen nyűgös volt valamiért. Azt hittem elolvadok, annyira édes volt. Azért a beszédfejlődés nem ment innen szuper gyorsan, de azért haladtunk! Ezen a hétvégén elutaztunk pihenni egy fürdőbe, pénteken mentünk és hétfőn jöttünk haza. Zalakarosra mentünk, ott választottunk egy gyerekbarát szállást. A délutáni alváskor indultunk, így az meg is volt oldva. Szépen felfedezték a szobát, utazóágyakat kaptunk, abban aludtak. Még nem volt cipőjük, mert úgy voltam vele, hogy jobb mezítláb, ahol lehet, illetve vastag zoknit használtunk, tapadó talpacskákkal. Kézen fogva már nagyon ügyesen haladtak mindenhova. Boróka kicsit félt a liftben, pedig üveges volt, ki is lehetett látni. Szombaton Lana nem aludt el délután. Ez volt az első ilyen alkalom, persze én erre is kicsit rágörcsöltem, azért nem paráztam annyira, mint nyáron. Szerintem nagyon fel volt pörögve az újdonságoktól, meg a mozgásfejlődés miatt is nehezebb ilyenkor az alvás. Sok helyen olvastam erről, illetve anyukák mesélték, hogy, amikor valamilyen fejlődési ugrás volt a gyerkőcnél, akkor nehezebben aludtak. Azért próbálkoztam, hogy hátha el tudom altatni, de persze nem sikerült. Említettem már Nektek, hogy nem visszük Őket az ágyunkba, nem altattunk soha, így Lanuska szórakozásnak, játéknak tekintette azt, hogy odafeküdtem mellé.

Akkor nem is gondoltam, hogy ebből még azért lesz gondunk…

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Engedjük-e gyermekünknek, hogy szopja az ujját?

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy a lányok elkezdték szopni az ujjukat. Körülbelül 6 hónaposak lehettek, amikor elkezdődött. Első körben, - nem helyes módon természetesen -, magamat okoltam, hogy biztosan túlságosan hamar szoktak le a napközbeni cicizésről. Nehéz ez anyaként, mert látod, hogy mennyire jól eszik a gyermeked már a korának megfelelő ételekből, mégis a szájába landol az ujjacska.

Az én lányaim, kizárólag alváshoz vették a szájukba a kezüket. Akkor, amikor már elalvás közelében voltak, Boróka inkább a középső három ujját, Lanus pedig a „klasszikus” hüvelykujj szopizást nyomta. Nem volt még foguk, még a közelben sem jártunk annak, hogy bármelyik fog előbújjon, hiába volt nyálzás, a fogak fehéredését, ínydagadást nem érzékeltem. Természetesen ettől függetlenül, Ők már érezhették a bizse-bizsét benne. (anyukám mondogatja mindig így a fogzást).

Csíkosban Lanuska, szájukban az ujjacskák

ujjszopás cumizás cumi Lana Boró jelenlét szülő

Visszatérve, ujjszopás. Sok ultrahangos felvételen látszódik, hogy a baba a pocakban is a szopja az ujját, ekkor még senki nem gondol arra, hogy ez kóros, csak azt mondjuk rá, hogy mennyire édes! Ahogy megszületik a kicsikénk, megfigyelhetjük, hogy már 3 hónapos korban keresi a baba szájával a kezét. Pontosabban, ha a szája ügyébe kerül az ujja, keze, akkor bekapcsol nála a szopóreflex. Ez még nem tudatos, egyértelmű, ez egy természetes ösztön. Az ujjszopás 6-8 hónapos korban lesz tudatos, ekkor tudja már a gyermek, hogy az a saját keze és használhatja. Általában a nem cumizó babák mindegyike átesik az ujjszopási perióduson. A szakirodalom azt mondja, ahogy a fogzás megindul, csökkenti a fájdalmat, amit a duzzadt íny okoz. Ranschburg Jenő megemlíti azt is, hogy téves az a felfogás, hogy az ujjszopás akadályozza a szabályos fognövekedést. Legfeljebb a maradandó fogsor egészséges fejlődését zavarja, de jó esetben a gyermek 5-6 éves korra legfeljebb csak esténként szopja az ujját. Napközben ezek a gyermekek már nem szopják az ujjukat, csakis egy elalvást segítő rituálé számára.

Sok segítséget kaptam ebből a könyvből:

ujjszopás cumizás cumi Lana Boró jelenlét szülő

Az egészséges gyermekeknél egy éves kor után csökken a szopás mértéke. Ez azzal függ össze, hogy ekkorra a babákat jobban érdekli a körülöttük lévő világ. A játékok és különböző tárgyak fogdosása, megtapasztalni, hogy melyik játéknak milyen a fogása, állaga, milyen hangot ad ki, ha megmozdítja. Itt azét meg lehet említeni, hogy cumival a szájában a gyermek még ettől függetlenül képes ezeket a tevékenységeket elvégezni, míg az ujjszopó gyermek nem. Neki el kell döntenie, hogy megfogdossa a játékot vagy a szájába tolja az ujjait. Egészséges fejlődés esetén a döntés kimenetele nem lehet kétséges. Így mondhatnánk, hogy az én félelmeim is alaptalanok voltak, mivel „csak” alváshoz vették a szájukba a kezüket, illetve napközben inkább a játékokkal foglalták le magukat, mint az ujjukkal. Ugye milyen egyszerű lenne így? Sajnos a kétség akkor is ott van az emberben, attól függetlenül, hogy mennyire tudatosak vagyunk, vagy mennyi könyvet, szakirodalmat, guglit olvasunk. Akkor tud teljesen szerintem elmúlni ez a kétség, amikor már nem áll fenn az adott „rossz szokás”. Legalábbis nálam így volt!

Visszatérve, hogy ne hagyjunk azért kétséget senkiben. (megpróbálom, hátha csökken Benned a kétség :)) Általában egy éves kor után csökken az ujjszopás mértéke, ahogy fentebb írtam. Kettő-három évesen elvileg csak stressz helyzetben illetve elalváshoz veszi kicsike a szájába az ujjacskát. A szülőknek nem szabad félni, hogy gyermekük ezt a technikát használja elalváshoz, nem számít kórosnak. Akkor kell tenni lépéseket, ha a gyermek napközben is ezzel nyugtatja meg magát, kvázi ezzel menekül el a valóságtól. Itt a leszoktatás technikája hasonló, mint a cuminál. Nem szabad alkalmazni a „régi felfogást”, mikor valaki megállította a gyermeket az utcán, hogy jaj, de nagyfiú vagy már a cumizáshoz, nekem adod a cumidat? Az ujjszopásnál ugye ez nem lehetséges, viszont vannak „házi” praktikák, amiket szintén nem javasolok, többek között kesztyűt adjunk rá, bekenjük az ujját valamilyen kellemetlen ízű étellel. Szintén nem szabad piszkálnunk vele a gyermeket, hogy még inkább az önbecsülését sárba tiporjuk. A legfontosabb, megtalálni és megszűntetni az okokat, amik a külvilágból érkeznek, melyek az ujjszopáshoz való menekülést idézik elő. Ez legtöbb esetben valamilyen érzelmi kielégületlenségből származik. Amint ezt megtaláltuk, segíthetünk még azzal, hogy „lecseréljük, kiváltjuk” az ujjat, valamilyen alvós játékkal, vagy kialakítunk egy elalvási rutint, rituálét, illetve lefoglaljuk a gyerekeket, bevonjuk a feladatokba, ezzel érzik azt, hogy Ők is tesznek valamit a családért, fontosak. Érzelmi kielégülést nyújthatunk Neki ezzel.

Összefoglalva még mindig kérdés, hogy mi a „jobb”, cumit adjunk a gyereknek vagy engedjük az ujjukat szopni? Nehéz kérdés, mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Cumizás előnye, hogy azért egy 5-6 éves gyermek ezt a babás viselkedést hamar le tudja vetkőzni, gondoljunk csak abba, hogy már az ekkora gyerekek gyakran mennek táborokba, kirándulni, vagy akár egymásnál alszanak, azért itt a közösség húzóereje nagy, könnyebb letenni a cumit. Az ujjszopásnál előny, hogy hamarabb letud szokni a gyermek, mert inkább a kezét másra használja, így jobban elmarad, mint a cumizás. Viszont később, ha nem történik meg a leszokás, akkor nagyon nehéz ellenállni a „csábításnak”, mivel a kezecske mindig rendelkezésre áll! Nem egyszerű úgy gondolom a döntés, de egy egészségesen fejlődő gyermeknél, tudatos szülői jelenléttel elkerülhetjük, hogy gyermekünknek bármilyen lelki sérülést okozzon a cumiról illetve az ujjszopásról való leszokás!

Légy jelen a gyermeked életében és akkor nem lehet gond!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább

Mélyvíz, egyedül az ikrekkel

Attól kezdve minden héten jártunk a „masszázs”-ra, én csak így hívtam, mert körülbelül úgy nézett ki a torna. Egyáltalán nem tolerálták jól a csajok. Mivel férjem nem tudott eljönni velünk, anyós tologatta addig az egyiküket, amíg a másik „tornázott”. Szinte végéig ordítás volt. Engem annyira nem zavart, tudom, hogy jót tett nekik, szerintem Márti nénit jobban zavarta, minden alkalommal feltette a kérdést „nincs cumijuk?”, még az első pár alkalomra elvittem, hátha bele tudom tömni a szájukba, de persze esélytelen volt. Pedig már azt hittem vége van a cumi témának, de igazából itt tettem el végleg. Így maradt az éneklés és játékok mutogatása. Összesen 7 alkalommal mentünk Márti nénihez, májusig és rá egy hónapra kellett visszamennünk egy kontrollra, hogy rendben fejlődnek-e. A kontroll június végén volt, az első nyaralásunk után! 

No, de ne rohanjunk annyira az időben. A 2017-es tél nagyon hideg volt, nem esett sok hó, de röpködtek a mínuszok. Ennek ellenére a vírusok is támadtak, amik férjemet is leterítették. Február volt, mivel beteg lett, így megkértük anyósomat, hogy aludjon itt egy éjszakát, hogy férjem ki tudja pihenni magát, nekem meg legyen segítségem. Szóval, gondoltuk, hogy összehozzuk az első olyan estét, amikor apa aludhat. Az első esti etetésnél anyós segített, másodiknál pedig szólt, hogy igazából Ő sincs jól, köhög is és talán lázas lett. Puff neki, így el is maradt az apai alvás a továbbiakban, muszáj volt apának gyorsan meggyógyulnia (pár óra alatt), hogy segítsen az estében. Lányok éjjel még mindig cumisüvegből kapták az anyatejet, napközben próbáltak már szépen szopizni.

Így történt, hogy másnaptól mélyvízbe kerültem, nem volt segítség napközben! 

Sok mindenre nem emlékszem ebből az időszakból (se). Reggel munka előtt apa segített a lányoknál, így azért könnyebb volt. Istennek hála jó a munkahelye, mert tolerálják, hogy később tudott csak beérni. Az etetéseket úgy oldottam meg, hogy 90%-ban Boró kapott először enni, mivel nagyon akaratos volt az evésben, Lanus legtöbbször türelmesen végig várta. Nem is emlékszem, hogy én mit ettem, de valószínűleg férjem hozta az ebédet, vagy rendeltem. Akkor még nem volt erőm főzni is. Amíg egyiküket szoptattam, a másik pihenőszékben leste a történéseket. Próbáltam tartani a szoptatási időt, mértem mennyit ettek, meg nem lóghattak a cicin órákat, mert a másik akkor aztán tényleg ordításba tört volna ki. Meg is említem ismét, hogy én nem szoptattam igény szerint. Sokáig nem is tudtam, hogy mi az, hogy iszsz-es baba, elég gáz, de úgy kellett rákeresnem a neten…nem tudom különben, hogy anyukák ezt miként oldják meg, most az ikresekre gondolok. Bár én egy gyerekkel sem csináltam volna. Ez az egyik olyan dolog, amiben tartottam magam az elhatározásomhoz. Hála Istennek és természetesen férjemnek, hogy én nem törtem meg ezekben a fogadalmakban. Sok helyen lehet olvasni, hogy persze, elképzelsz valamit, aztán úgysem az lesz, igen, vannak dolgok, amikben lehet rugalmas az ember, de ez az egyik olyan, amiben nem akartam másként dönteni.

Megemlítem, itt sokkal többet kellett volna jegyzetelnem, mert próbálok visszagondolni, hogy miket csináltam napközben, de áááá, felesleges.

Akkor még szépen elfértek így a kezemben Mindketten

Az etetések közben, és egyébként is, nagyon sokat énekeltem, énekelek még most is….ne is kérdezzétek, szörnyű a hangom! Ciki, nem ciki én néha azért is énekeltem, hogy magamat nyugtassam meg. Körülbelül ez olyan, mint, aki elszámol tízig, hogy nehogy csúnyát mondjon.

A lényeg, hogy Őket megnyugtatta. Valahol olvastam, hogy inkább ugyanazt az éneket kell többször énekelni, mint váltogatni. Gondoltam, hogy Lanának tetszik az „Elvesztettem zsebkendőmet…”, énekeltem vagy harmincszor, hátha, de nem igazán jött be…:) most már nevetek, de akkor…

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Pontozzuk a gyerekeket, avagy mi is az Apgar-érték

Koraszülöttségről még pár gondolatot engedjetek meg az elején. Ez is olyan téma, amit átérezni azok tudnak igazán, akik átélték, korababájuk van. Minden szülő a legjobbat kívánja, akarja gyermekének, és ez hatványozottan előjön a korababáknál. Ismét a segítségül az ember az internetet hívja elsőként, főleg, ha a családban nem nagyon volt koraszülöttség vagy meglehetősen régen. Nagymamám mondta, hogy anyukám is előbb érkezett, és mesélt kicsit az 1955-ös budapesti kórházi helyzetről. Sokban nem különbözött a mostani protokolltól, ez nem feltétlen rossz, természetesen az eszközök fejlődtek, de például a fejési procedúra hasonló volt akkor is! Facebook barátunkon jó sok csoport létezik, van a korababák szüleinek is ilyen. Én is csatlakoztam, hátha olvasok valami okosságot. Amit elértem ezzel, hogy még jobban bepánikoltam. Már azt vizionáltam, hogy a lányok mennyire visszamaradottak lesznek az óvodában, iskolában. Milyen fejlesztésekre kéne vinni Őket satöbbi. (Ehhez hozzá kell tennem, hogy akkor sem látszódott semmi rajtuk.) Nagyon nehéz ez. Odáig fajult már az első két hónapban, hogy a férjemnek kellett észhez térítenie, hogy nem lesz semmi gond, meg előre ne aggassak semmilyen „rossz” tulajdonságot, tevékenységet a lányokra. Nem csak ebben a csoportban voltam benne, hanem volt egy mozgásfejlődéses is. Legelőszőr abból léptem ki, majd nem sokkal később a korababásból is. Most nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem érnek semmit ezek, csak nem szabad ennyire beleképzelni magunkat mások életébe, élethelyzetébe. Segítséget kell kérni természetesen, de mindenképpen szakemberrel egyeztetve.

 Szóval, Márta néninél voltunk a Dévény-tornán. Első alkalommal azt mondta, hogy hamar végzünk, csak megnézi a gyerekeket, utána beszélhetünk a továbbiakról. Lányok nem tűrték jól a mozgatást, de nem volt akkor sírás. Az átmozgatás után közölte, hogy az Apgar-értékükhöz képest, nagyon ügyesek. Az Apgar-féle pontértéket a születéskor határozzák meg. Úgy csinálják ezt az ovosok, hogy szülés után egy perccel öt könnyen észlelhető objektív élettani paramétert értékelnek, 0, 1 illetve 2 ponttal. Ezeket összegezik. Az élettani paraméterek a szívműködés frekvenciája, légzés, izomtónus, reflexingerlékenység illetve az újszülött bőrszíne. Ezeket öt perc után újra értékelik, az egy perces érték még a méhen belüli állapotra utal „vissza”, az öt perces meg a késői újszülött kori kimenetel előrejelzésére alkalmazható. A pontok összértéke 0 és 10 között lehet. Természetesen a 10 a legjobb. A 8-10 közötti pont azt jelenti, hogy nincs különösebb beavatkozásra szükség, 5-7 közötti értéknél előfordul, hogy oxigén ellátás szükséges, a 0-4 közötti értéknél intenzív ellátásra szorul a baba. Ahhoz képest, hogy mindkét lány felsírt a szüléskor, az egy perces értékük is 4-es volt, az öt perces pedig Mindkettőnek 2-es. Akkor volt az újraélesztés. Azutáni értékük Lanának 7-es lett, Borónak 8-as. Így kerültek a koraszülött intenzívre.

Még mindig nagyon sokat aludtak napközben

Visszatérve, Lanus tartotta a fejét enyhén jobbra, illetve mindketten gyengén tartották a fejüket, amikor felhúzta Őket a karjuknál. Javasolta, hogy járjunk hetente egy-egy órát a lányokkal. Illetve otthon is kellett a fejtartáson dolgozni. Be is építettem a napirendünkbe a mozgást, a tízórai szoptatás előtt tornáztunk. Elővettem egy takarót, amit még a koraszülött intenzíven kaptak, és azon szépen egyesével tornáztattam a lányokat. Szépen megszokták, szerintem a végén még várták is, hogy tornázzanak anyával egyet!

Így anya már gyógytornász is lett :) Elképesztő, hogy mi anyák mikre képesek vagyunk a gyermekeinkért! Ez talán kicsit közhely, de ez az igazság!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Fogalmam sincs, hogy mit csináltak ott Velük...

Szóval a légzésfigyelő. Miért sípolt? Nem jól állítottuk be, vagy merül az elem? Nagy nehezen rájöttünk, hogy a pólya miatt riasztott be. Ugye van a matrac vastagsága, és van hozzá a pólyának a betét vastagsága. A lányok meg még éppen két kilósak voltak. Szóval a gyönyörű pólyát körülbelül egy hetet használtuk és utána inkább csak simán a hálózsákban aludtak. A szobájukban körülbelül 23-24 fok volt, de estére azért a védőnő javaslatára hosszú ujjú bodyban és rugdalózóban aludtak. Anya félttette őket, így még egy takarót is tettem rájuk, de csak addig, amíg nem forgolódtak. Apa még itthon volt, mert Karácsony is közeledett.

Lanuska a pólyában

Boróka a pólyában

Szent este napja volt már, ráadásul szombat is, ha jól emlékszem, egy hete itthon, mire Borónak újra előjött a kötőhártya-gyulladás, dokinak telefonáltunk. Az ügyeletre kellett menni szemcseppért, a gyereket nem kellett vinni legalább, de így is elég nagy volt az ijedség (részemről csak, férjem teljesen nyugodt volt:)). Napközben egyre többet próbáljuk a cicizést, de még sokszor kell a cumisüveg, éjjel meg még nem is próbáltam akkor. Úgy csináltuk az éjszakát, hogy én elkezdtem a lányok pelenkázását, apa pedig a tejci melegítését. Utána apa is egy gyereket és anya is egy gyereket fogott és etetett. Utána én még fejtem is a szokásos fél órát. Szemünk sokszor ki se nyitottuk…megmondom őszintén vannak esték, napok, amikre nem is emlékszem.

Ezek után csendesen telt a Karácsony, rokonok csak kis létszámban érkezhettek, mi nem mentünk sehova, lányokat legalább még egy jó hónapig ki sem szabadott vinni. Karácsonyi ebédet is úgy kaptunk a mamáktól. Fagyos a tél, hó nem sok volt, de nagyon hidegek voltak. 

Az első szemészeti vizsgálatra mentünk 27-én. A koraszülött szemészet a fehérvári kórháznak az alagsorában van, ahol a gyermekszemészet. Vagyis a kettő ugyanaz. Az időpontunk 9 óra, mint később kiderült, mindenkinek az volt a papírjára írva. Nem tudtuk még akkor, de legalább fél órával előtte ott kellett volna lenni, mert akkor szedték be a zárójelentéseket, és az alapján csinálták meg a behívás sorrendjét. Szóval, mi éppen kilenc előtt értünk oda, így a végére kerültünk. A váró tele koraszülött babákkal, szüleikkel, kísérőkkel, levegőt alig lehetett kapni. A folyamat úgy nézett ki, hogy sorban, minden babának csepegtettek a szemébe pupilla tágítót, fél óránként, négyszer összesen. Természetesen jól leszúrtak, mert az első cseppnél elfelejtettem szólni a kötőhártya-gyulladásról, a sor végére küldtek minket ezután. A csepegtetés után jöhetett a vizsgálat. Ahova nem lehetett bemenni a szülőknek, egy kockás füzetben kellett aláírni, hogy nem megyünk be. Nem volt egyszerű hallgatni a babák sírását, fogalmam sincs, hogy mit csináltak ott velük…Az ilyen szemészeti vizsgálat egy egész délelőtt eltartott. Az elején kéthetente kellett menni, majd havonta, aztán fél évesen, majd másfél évesen. 

Szilveszterkor megbeszéltük férjemmel, hogy fenn maradunk éjfélig, koccintani, de minek???? Nem sokat aludtunk aznap éjjel.

Teltek a napok, férjemnek vissza kellett menni dolgozni, most mi lesz?

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Vijjog a gép ezerrel, kapkodtuk a gyerekeket!

Mielőtt belekezdenék az otthoni napokba, el kell mondanom, hogyan becézzük a lányokat. Blankát már a pocakban Lanának hívtuk. Nincs sok hasonlóság a két név között, de gondoltuk nekünk is, és Neki is könnyebb lesz ezt majd kimondani. Borókát a pocakban, és még a kórházban is Borinak hívtuk. Viszont később valahogy a Boró ragadt rá. Ő nem Boris, inkább Borós! :) Szóval innentől kezdve a lányokat Lanának, Lanusnak, Lanácskának, Borónak, Borócicának hívtuk, így olvashattok róluk a továbbiakban! 

Az első napok nehezek voltak, megkaptuk az ukázt, hogy napi nyolcszori étkezésre 40 ml-t kell enniük. Kell! Meg kell enni az adagot, koraszülöttek, nincs kecmec. A zárójelentésen fel van vezetve, hogy légzésfigyelővel el kell látni a kiságyakat, az orvosnak pedig fokozottan kell figyelemmel kísérni a fejlődésüket. Pénteken engedtek ki bennünket, hozzánk hétfőn jött a védőnő és az orvos is. Már előre beszereztük a felírt vitaminokat. Pluszban kellett Nekik E-vitamin a szemükre. Mivel az fejlődik ki a pocakban a legkésőbb, így a szemészetre is rendszeresen kellett járni, arra kaptuk meg a legkorábbi időpontot, december 27. volt. Azért azt el kell mesélnem, hogy az E-vitamin az ugyanaz, amit Te is meg tudsz venni a patikában, szóval egy zselé kapszula, amit adj be a gyereknek! Mi úgy oldottuk ezt meg, hogy tűvel szúrtuk ki és nyomkodtuk ki a szájukba, nem volt egyszerű művelet. A többi vizsgálatra csak januárban kellett menni. 

Nem akartam az ágyukat tele rakni semmi játékkal, az elején még rácsvédőt sem tettem fel, mert féltem, hogy belefúrják a fejecskéjüket. Visszagondolva ez korai volt, mert még nem is mocorogtak annyit éjszaka. Azt viszont több helyen is olvastam, hogy a koraszülöttek, és ikrek nagyon szeretik a szűk helyeket, így beszereztünk (ajándékba kapták) pólyát. A régi hagyományosra gondoljatok. Ahogy haza értünk a kórházból bele is tettük Őket. Szóval, ágyak fel voltak szerelve légzésfigyelővel, pólyába becsomagoltuk a gyerekeket, indulhatott a mandula. A napi nyolcszori étkezés, háromóránkéntit jelent, sorrendben úgy nézett ki, hogy pelenkázás, etetés, büfiztetés és fejés. Még nem tudtak elegendő mennyiséget enni ciciből, így cumiból kapják az adagot. Aki nem próbált még cumisüvegből etetni az nem tudja, hogy milyen nehéz is ez. Amit a boltban lehet kapni cumisüveg sokkal nagyobb volt, mint a kórházi. Akkor azért nyafogtam, hogy milyen rossz, most meg kiderült, hogy az sokkal jobb volt :) Napközben próbáltam többször is rátenni Őket a cicire, de még nagyon nem éreztek rá, nem hangolódtunk össze. Nekem is nehézkes volt, és bennem volt, az is, hogy egyék meg az adagot. Ezt még sokszor fogjátok tőlem hallani, mert központi kérdést csináltam abból, hogy eleget esznek-e, növekszik-e a súlyuk megfelelően. Nálunk a mérlegelés minden etetéskor megvolt, jegyzeteltem hozzá papírra, hogy mennyit ettek, fent van interneten is sok portálon, hogy adott életkorban mennyi anyatejet vagy tápszert kell kapnia a babáknak. Így nálam szóba se jöhetett az igény szerinti szoptatás (egyébként sem voltam, vagyok ennek a híve), mert akkor fogalmam se lett volna, hogy éppen mennyit ettek és még mennyit kéne enniük. Már a várandósságkor ezt magamban eldöntöttem, persze férjemmel mindent átbeszéltem, hogy nálunk a cici az étkezést jelenti, nem altatásra használom, nem nyugtatásra. Sikerült is ezt betartanom! 

Az első napokban nagyrészt kiságyban pihentek a csajok, délelőtt, a szellőztetés miatt a nappaliba hoztam őket mózeskosárban, olyan picikék voltak, hogy egymás mellett simán elfértek! A nap nagy részében aludtak, szinte csak etetéskor keltek fel, éjjel még néha akkor sem. Ők nem keltek éjszaka még, arra, hogy éhesek, de persze (koraszülöttség miatt) keltettük őket. A szobánk a lányok melletti volt, így csak a légzésfigyelő volt éjjelre bekapcsolva a walkie-talkie nem, így is hallottam a szuszogást, és sajnos nem csak azt, hanem a légzésfigyelő sípolását is….rohantunk a férjemmel a szobába, vijjog a gép ezerrel, kapkodtuk a gyerekeket. Mi történt? Hála Istennek a lányok csak aludtak, de miért szólalt meg az a vacak?

Leültünk az ágy mellé, figyeltük, hogy veszik a levegőt, mozgott a mellkas fel és le…akkor meg miért sípolt?

Lányok a mózesben, Lanus bal oldalt, Boró pedig mellette szuszog :)

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Amikor a neveket kell kiválasztani: Belinda, Bertina, Bianka, Blandina... Igen, vannak ilyen nevek :)

26. hétre már átköltöztünk az új házba, fantasztikus egy évünk volt, úgy gondolom! :) Lassan kipakoltunk, berendezkedtünk, és kezdődhetett a lányok szobájának berendezése. Első a festés, mivel előtte egy fiúcska lakott a szobában, sárga volt a fal és fiús függöny lógott az ablakban, így ezt mindenképpen le szerettem volna cserélni. A fal színe barack szín lett, a függönyök pedig színes virágosak, de ezeket úgy képzeld el, hogy díszfüggönyök a fényáteresztő mellett. Szerencsés helyzetben voltunk, mert a rokonságban (kicsit távolabbi) szintén van egy ikerpár, akkor voltak 2,5 évesek, lányok szintén, a felhalmozott sok ruhától, cipőtől, textil pelenkán át, tényleg mindentől szerettek volna már megszabadulni, mi meg lecsaptunk rá! :) Volt a csomagban babakocsi, kiságy, ruhák, játékok, pihenőszékek satöbbi. Jó áron, nagyon sok mindenhez hozzájutottunk. Amikor még nem tudtuk, hogy van ez a lehetőség, természetesen körbejártuk a baba üzleteket és mindenhol mondták, hogy kifejezetten ikres dolgok nem igazán vannak, így mindenből kettőt kell venni…nagyon brutális! Természetesen ezen felül is kellett sok mindent vásárolni, de hatalmas könnyebbség volt ez, és ezek a ruhák, játékok és kiegészítők a lányoknak teljesen jók voltak majdnem kétéves korukig! Próbáltam és próbálok most is nagyon vigyázni ezekre dolgokra, hogy később mi is tovább tudjuk majd adni, ahol szükség van rájuk.

Ehhez hozzá kell tennem, hogy nővéreméknél szintén van három gyermek, így onnan is nagyon sok mindent kaptunk. Hálás köszönet érte! Hálószobabútort viszont kellett venni, olyat szerettem volna, amihez nagyobb a pelenkázó rész és legalább kettő darab polcos szekrényből áll. Sikerült találni, hat hét volt a legyártása, kiszállítása minimum. Számoljunk csak, akkor leszek 32 hetes várandós, még bent lesznek a babák? És a bútor elkészül, ha mégis ki akarnak előbb bújni?....Isten tudja csak!

A lányok nevét lassan ki kellett választani, a lényeg az volt, hogy a B betűvel kezdődő vezetéknév mellé mindenképpen B betűs keresztnév kerüljön. Férjem kívánsága volt, én pedig boldogan belegyeztem. Készült egy kisebb lista hozzá, rákerültek a következő nevek: Belinda, Bertina, Bianka, Blandina, Blanka, Boróka, Beatrix, Borbála. Igen, vannak ilyen nevek :) Én nagyon szerettem volna a Bianka és Blanka kombinációt, de a Bianka név férjemet emlékeztette valakire, így ezt a nevet ahhoz az archoz kötötte. Szerintem sokan vannak így, én is köztük, hogy hajlamosak vagyunk egy már általunk ismert személyt a nevéhez kötni. Nincs ezzel semmi gond. Férjemnek még a Beatrix tetszett nagyon, de nem tudtam volna elképzelni, hogy Bea legyen egyikőjük, maximum Trixi lehetett volna, de az kicsit kutyás név nem? Szóval maradt a tuti Blanka és mellé a Borókát választottuk, Bori, nagyon cuki név! Blankát pedig, hogyan lehet becézni? Blankácska, Blankuska? Nagyon hosszú, nem tudom, honnan pattant ki a gondolat, hogy becézzük Lanának. Így a két lányunk neve meg is volt, Bori és Lana.

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat köszönöm!

Tovább