judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Koraanya vagyok és büszke vagyok rá!

Többen kérdezték tőlem, hogy mit is jelent illetve jelentett, hogy koraszülöttek a gyermekeim? Nehéz téma, pedig ma, Magyarországon minden 10. baba koraszülöttként jön a világra! Döbbenetesen nagy szám igaz? Az igazság az, hogy erről nem is hallottam, addig, amíg várandós nem lettem a lányokkal. Valahogy nem tartozik ez bele a „normál” életbe. Vagy csak nem akarunk rá figyelni?! Pedig beszélni kell róla, leginkább azért, mert még mindig nagyon keveset foglalkozunk azzal, hogy lelkileg támogassuk ezeket az újszülötteket és újdonsült koraanyukákat!

Mikor beszélünk koraszülött újszülöttről?

  • egy várandósság normál esetben 40 hétig tart, korszülésről akkor beszélünk, ha ez a 36. hét előtt történik, 24. hét után, 500 g születési súly vagy 30 cm hosszúságú baba, már koraszülött újszülött. Nálunk a lányok a 33. héten érkeztek, pontosan a 32. hét 5. napján.
  • átlagosan 3250 g egy újszülött, a WHO 1500 g alatt igen kis súlyú újszülöttnek, 1000 g alatt extrém alacsony súlyú újszülöttnek hívja a babákat. Általában a koraszülöttek 1500-2500 g között jönnek a világra. Lanuska 1820 grammal, Boróka pedig 1700 grammal született, illetve Mindketten 45 cm-ek voltak. Így benne voltunk az átlagban.

Mi jellemző ezekre a babákra?

  • a testük kicsit aránytalan, hosszabbak a kezek, lábak, igazából vékonyak
  • a belső szerveik kialakultak ugyan, de még kisebbek, éretlenek, így nem működnek teljesen rendben
  • a bőrük vékony, látszódnak a vénák, ezért jóval rózsaszínesebbek, mint az időre született társaik. Zsírréteg még nem alakult ki mindenhol, illetve szőrösebbek lehetnek. Megfelelő hőmérséklet szükséges Nekik, ezért teszik őket inkubátorba.
  • a májműködés éretlensége miatt gyakran alakul ki sárgaság
  • vérzékenyebbek
  • a tüdejük éretlen, sajnos gyakori a légzészavar, oxigén pótlásra szorulnak, szívverésük gyorsabb
  • hajlamosak fertőzéseket elkapni
  • a 32-34. hét előtt még nem alakul ki a szopóreflex, a fiatalabb babáknál még a nyelés sem, így sokszor szondán táplálják őket. Anyatejjel vagy tápszerrel.
  • nem általános, de nagy számban van veleszületett fejlődési rendellenesség, idegrendszeri károsodás
  • nagy számban korai fejlesztés szükséges

 

Nálunk majdnem az összes fentebb felsorolt tünet megvolt. Vékonyak voltak, kis csirkelábuk volt, látni lehetett a vénákat a bőrükön keresztül, és iszonyatosan szőrösek voltak! Sokáig féltem, hogy nem fog elmúlni! Úgy képzeljétek el, hogy még a homlokuk is szőrös volt. Lanának kellett a sárgulás miatt kék fény, Borónál ez nem merült fel. Illetve az első napokban Mindketten kaptak oxigén pótlást. A tüdő éretlenségére hivatkozva én már korán megkaptam az első tüdőérlelő injekciót, de másodikat csak a szülés előtt. Ikervárandósságnál jó esetben megkapod ezeket, akinél viszont nem lehet előre tudni a korszülést, Ő nem valószínű, hogy hozzájut. A lányokat is etették szondával, tudom, hogy nem fájt Nekik, de azért nem volt jó látni, hogy állandóan ott lóg az orrukból az a cső. Sokáig bent volt Nekik, úgy emlékszem csak a 3. héten vették ki, amikor már tudtak cumisüvegből enni rendesen. Korai fejlesztésre jártunk, írtam is róla Nektek, mi a Dévény-módszert választottuk. Hála Istennek, nem volt Nekik veleszületett fejlődési rendellenesség.

Mi okozhatja a koraszülést?

  • a legnagyobb rizikófaktor az ikervárandósság
  • nemi betegségek, felszálló hüvelyi fertőzés, rossz szociális körülmény, anya krónikus betegsége (magas vérnyomás, veseprobléma, cukorbetegség, epilepszia, méh rendellenes fejlődése, mióma)
  • dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat
  • várandósságot megelőző abortuszok, vetélések
  • stresszhelyzetek, méhlepény rosszul tapad, leválik
  • kismama alultáplált, kiszáradt, korábbi várandósságnál felmerült betegségek
  • előjelek: intenzív méhösszehúzódás, de nem szabad összekeverni a Braxton-Hicks kontrakcióval. Ez tulajdonképpen jóslófájás, de nem biztos, hogy a szülés is beindul! (rövid ideig tartó fájások, melyek rendszertelenek, nem tartósak, nem erődödnek, mozgásra vagy pihenésre elmúlnak) Ettől függetlenül az orvost kell tájékoztatni róla!

Amikor ezek a rizikófaktorokat ismerik az orvosok, akkor fel lehet készülni a koraszülésre. Viszont még mindig nagyon nagy százalékban sajnos soha nem derül ki, hogy mi volt az okozója egy korábban érkezett babának. Lehet egy teljesen egészséges, komplikáció mentes várandósság vége is koraszülés. Igazából nálunk az ikervárandósság miatt benne volt a pakliban. Ettől függetlenül, a szülés beindulására nem tudtak magyarázatot adni az orvosok. Nagyon hamar és nagyon gyorsan lettek fájásaim azon a reggelen.

A végére hagytam a legnehezebb részt. A lelki sérüléseket. Igen, így, többes számban, mert nem csak a babának okozhat ez hosszabb távon károkat, hanem a koraanyukának szintén. Illetve az apákat se hagyjuk ki! Inkább írom, hogy a szülőket.

Babák, akiket nem vehetett fel az édesanyjuk, amikor megszülettek, hetekig inkubátorban fekszenek, minimális testkontaktussal. Illetve nálunk, ikreseknél, 6-8 hónapig együtt a pocakban a testvérével és hirtelen elválasztják őket. Nem ismerjük meg ezeket az érzéseket sosem, nem tudjuk meg, hogy mit éltek át. Jó esetben elfelejtik. Azt viszont tudjuk, hogy mi, koraanyukák mit éreztünk. Bizonytalanságot! Talán ez a legjobb szó rá. Illetve kétkedést, másokban, magunkban. Sajnos én is, sok nőtársamhoz hasonlóan nem kaptam semmilyen lelki támogatást (férjemen kívül természetesen) a kórházban. Nem volt pszichológus, szoptatási tanácsadó, védőnőt is ritkán láttam. Ettől függetlenül nagyon hálás vagyok az ott dolgozóknak, de sajnos még lenne mit fejleszteni, emberséget belevinni, érzelmi támogatást nyújtani. Én még azok közé sorolom magam, akiknek nem okozott túl mély sebeket a koraszülés, de így is sokszor úgy éreztem magyarázkodnom kell, hogy miért picik a lányok, miért csinálnak később bizonyos mozgásformákat, vagy egyszerűen rájuk néztek és azt mondták: koraszülöttek ugye? Mintha valami szitokszó lenne…pedig büszkének kell lennem és lennünk a mi kis hőseinkre!

Mindenképpen kérj segítséget, barátoktól, családtól, egészségügyesektől vagy a KORE-soktól!

Nem vagy egyedül!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Apa visszaemlékezése:Születés műtőben-két világ közt

A műtét maga teljesen profi módon, rendben lement. Két orvos végezte, gyorsan, gond nélkül kivették sorban gyermekeinket a pocakból, és még arra is figyeltek, hogy kérésünknek megfelelően milyen sorrendben tegyék ezt, mert már akkor tudtuk, melyik lányunk melyik, fontos volt, hogy az A magzat Blanka, az első szülött, B magzat pedig Boróka. Miután kivették őket, a babák rögtön egészségesen felsírtak, majd egy hátsó helyiségbe vitték gyors vizsgálatra mindkettőjüket. Fél perc sem telt el, szólt nekem egy nővér, hogy menjek vele, megnézhetem őket. Mikor odaértem (10-15 lépésnyi volt a távolság), abban a pillanatban omlott össze mindkettő lány keringése, és azonnal újra kellett őket éleszteni. Az egyiknél egy doktornő és egy nővér, a másiknál egy doktor és egy nővér tette a dolgát. A doktornő hamar megnyugodott, majd felkapta a lányom, és elindult vele, mint később megtudtam, az inkubátorhoz. A másik csapat azonban még nagy munkában volt. Egészen megrázó volt látni a lányom piciny élettelen testét, amint egyre jobban lila színbe vált. Az orvos rendületlenül pumpálta tüdejébe az oxigént, a nővér nyomkodta mellkasát. Egy másik nővér ráeszmélt, hogy az egészet közvetlen közelről figyelem, így rögtön eltessékelt onnan, vissza a műtőbe.

Ott visszaültem feleségem feje mellé, és megpusziltam őt. Szegénykém teljesen kivolt, könnyek áztatták arcát, és folyamatosan remegett. Kérdezte, hogy mi a helyzet a lányokkal, láttam őket? Én elmosolyodtam, és megnyugtattam, hogy nagyon édesek, minden rendben van velük, az orvosok az ilyenkor szokásos dolgokat csinálják velük. Közben folyamatosan fohászkodtam magamban Istenhez, hogy segítsen lánykáinknak erőre kapni, ne hagyja, hogy meghaljanak.

Pár perc múlva jött egy nővér, és a szemembe nézve azt mondta, volt egy kis komplikáció, de most már mindkét baba jól van. A szeméből láttam, hogy tényleg rendben vannak, így megnyugodtam, és hálát mondtam magamban.

Juditot összevarrták, majd készültek átvinni az őrzőbe, én mehettem vissza a tranzit zónába, a helyiségbe, ahol tizenegynéhány órával korábban még önfeledt selfit készítettem.

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Gyermekek születnek

Körülbelül hét órakor jött az altatóorvos kérdéseket feltenni, mellette a nővér kért két fiú nevet is, hátha. Le voltam döbbenve, hogy most akkor mi van? Minden lányos cuccot beszereztünk, ne idegesítsen már, hogy lehet, mégis fiúk vannak a pocakban. A biztonság kedvéért mondta, így mondtam a fiú alternatívákat, Barna és Bálint.  Tudod, a B betű a fontos! :)

Lassan mentünk a műtőben, már inkább örültem, nem féltem. Férjem ment átöltözni, hogy bejöhessen velem. Amennyire féltem az epidurális (ez olyan érzéstelenítés, ami csak az adott területet érzésteleníti el, egyébként ébren van az ember) érzéstelenítőtől, meg sem éreztem. Azt viszont igen, hogy a műtős fiú, aki egyik ágyról a másikra tett, szörnyen büdös, cigi szag és valami pacsuli is, ráadásul ő tartott, amíg a gerincembe kaptam az injekciót. Megvolt, lefektettek, elém tettek egy zöld lepedőt, hogy ne lássak semmit. Az altató orvos vízzel spriccelte a lábam, hogy érzek-e valamit, közben betették a katétert is, az kicsit kellemetlen volt, de nem fájt. Lassan a spriccelést sem éreztem. Megjöttek a dokik, elkezdték, nem volt gond, így bejöhetett a férjem is. Mindig meg kell várni az „első vágást”, hogy biztosra menjenek, hogy sikerült az érzéstelenítés, utána engedik csak be a kísérőket. Ott volt a fejem mellett végig. Hosszabb időnek tűnt az egész, és nagyon furcsa volt, hogy egyszer csak már nincsenek ott bennem. Aztán kisebb nyomást éreztem még egyet, és még többet, Boróka egészen fent folt a gyomrom tájékán, így Neki segíteni kellett lejjebb jutni, majd kis sírás…megszületett Blanka, kivitték, nem láthattam, nagyon kis idő telt el, és újabb sírás, megszületett Boróka.

19:25 Én is sírtam….

Ikreknél az a szokás, hogy legalább egy perc különbséget írnak a két születés között. Nálunk ez nem így történt. Még a nővér kérdezte is az orvost , hogy biztos Mindkettő 19:25? Igen, biztos! Később ebből tuti vita lesz köztük! :)

Férjemnek mondták, hogy mehet megnézni őket, rövid idő telt el és jött is vissza, kicsit zavart volt, és az altató orvoson is azt láttam, de igazából nem gondoltam semmi rosszra, mert az orvosok nevetgélve varrtak már össze. Remegtem teljesen, kijött minden feszültség. Mondták, hogy a második emeletre visznek az őrzőbe, férjemnek oda kellett vinni a ruháim és a dolgaimat a másik szobából. Amikor kitoltak még az orvosom intett egyet, és mentünk, nem éreztem semmit a köldökömtől lefelé, nagyon durva volt.

A folyosón nővérem és anyukám várt, mindenki sírt, akkor nem is tudtam, hogy miért, azt hittem a meghatottságtól, csak később tudtam meg, hogy más is történt...

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Vannak már fájások? Röpke 11 órája...

Hívtam férjem, hogy mégis szülés lesz, ok, igyekszik akkor be hozzánk. Körülbelül fél kilenc mire beért, addigra 3 percesek voltak a fájások. Várunk, körülbelül két óránként jött a dokim nézni, hogy tágulok-e, hát nem…még mindig azaz egy centi volt. Sebaj, egész jól bírom, az osztályvezető helyettes is megállapítja „nagyon kedvesen”, hogy nem is úgy tűnik, mintha vajúdnék, magamban szépeket mondtam neki…Helyzet elég jó volt, bár a szomszéd szülőszobákból néha üvöltést hallok, férjemmel összenézünk, mintha valami elmegyógyintézetben lennénk. A legrosszabb talán, hogy nagyon éhes voltam, spagettit kívántam meg csikóstokányt, persze csak vizet ihattam, azt is kortyolva párat. Pisilni azt kellett még, az elején ki is engedtek a mosdóba, meg hátha kell nagy wc-ni, de persze nem tudtam. Délutánra helyzet változatlan, de ekkor már ki se mehettem pisilni, az ágytálba pisilés már a végére egész jól ment. (férjemnek hála) Közben néztek vérképet, próbálták kideríteni, hogy mitől indult be a szülés, olyan három óra lehetett, amikor egy kisebb orvosi konzílium volt a szobában. Az orvosom és egy másik doktor, akit addig nem ismertem, de nagyon szimpatikus volt, közölték, hogy nem tudni miért, de valószínű valamilyen bakteriális fertőzés lehet, melyre én kaphatok ugyan antibiotikumot, de az nem biztos, hogy a babákba átmegy, így ők azt javasolják, hogy inkább vegyük ki Őket. Mondták, hogy megpróbálhatjuk, hogy minél tovább bent tartsuk a kicsiket, de semmi nem garantálja, hogy javul a helyzet, sőt lehet tüdőgyulladással két nap múlva születnének meg, az meg sokkal rosszabb. Így döntöttünk, mindenképpen aznap megszületnek a lányok. Mivel nem tágultam továbbra sem, de 3 percesek voltak a fájások, így mégis császármetszést javasolt az orvosom. Tudni kell, hogy a kórházban egy műtő van, így várakozni kellett, plusz még egy vérképet is csináltak a biztonság kedvéért, hogy még mindig magas-e a baktérium számom. (az volt)

Így vártunk, a 10. óra környékén azért már kicsit ideges voltam, az NST gép folyamatosan csipog, a végén már férjem nyomkodta a gombot, hogy csend legyen. Délután 6 órakor nővérváltás, mosolygósan jött be egy nővér, rám nézett, majd kérdezte: „jaj, vannak már fájások”

Azt hittem elpattan az ér az agyamban, közöltem vele, hogy röpke 11 órája….

(szegény persze ezt nem tudhatta) 

Apa visszaemlékezései

Feleségem telefonjára izgatottam siettem a kórházba, nemsokára karunkban tarthatjuk lánykáinkat! Picit várnom kellett a folyosón, majd bekísértek egy helyiségbe, ahol át kellett öltöznöm műtős ruhába. A helyiség és a szülőszoba között csak nővéri kísérettel közlekedhettem, így megint várnom kellett. Ki is használtam az időt egy beöltözött selfire, ami ment Face-re azzal a szöveggel, hogy "Szülünk!" Akkor még nem tudtam, hogy mire legközelebb ránézek a közösségi oldalra, rengeteg furcsa üzenetet kapok.

Nővérke jött, bekísért, cuppanós édesemnek, aki a várható szülés és a folyamatos fájdalmak ellenére meglepően jól nézett ki. Ezután jött egy "viccesen" hosszú időszak, melyet ő már kifejtett, így nem részletezném, a lényeg, hogy volt időm kitapasztalni az NST gép rejtelmeit, a hatékony ágytálazás technikáját, a vajúdó kismama folyamatos biztatását (ezt én természetesen folyamatos viccelődéssel tettem meg, nehogy má sírjunk vagy mi van), és mivel nem lehetett csak úgy ki-, be járkálni, a közös koplalást egy fél napig.

Még akkor sem aggódtunk, amikor a dokik viszont egy kicsit már igen, örültünk, hogy végre megszületett a döntés a császárról, vége lesz a hosszú vajúdásnak. A döntést követően még két nálunk sürgősebb kismama műtétét meg kellett várnunk plusz egy véreredményt, így a végére azért már türelmetlenek voltunk kissé.

Közben Judit anyukája és testvére a váróban izgult, és folyamatosan kérdeztek mindenkit egy idő után, aki arra járt, hogy mi a helyzet velünk, miért nem történik már semmi? Szóval nekik sem lehetett könnyű a maratoni várakozás.

Aztán végre mehettünk, nemsokára megpillanthatjuk a kis francosokat!

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Apa a szülős selfie-vel

Tovább

Reggel 7, amikor közölte, hogy aznap szülünk...

Nem volt rossz a kórházban, sokat olvastam beszélgettünk a szobatársammal, és az én édes férjem minden nap jött hozzám. Hozta reggel a kávét, reggelit, délután pedig vacsorát, gyümölcsöt, tejet. Mesélte, hogy otthon is minden rendben, készen lett a bútor is! Nagyon sok tejet ittam, volt, hogy naponta egy litert. Minden reggel és este nézték a babák szívhangját, már hajnali fél hatkor! Utána persze nem bírtam aludni, reggeli meg nyolc után volt, így én mindig ettem még előtte, amit a férjem hozott be. :) nem panaszkodhatok az ételekre a kórházban, csak nekem kevés volt. Meg annyi, hogy lehetett volna több gyümölcs és zöldség, kiemelt figyelem a kismamákra. Viszont arról van tudomásom, hogy akiknek valamilyen okból speciális étkezés volt előírva, azt mindig figyelték és aszerint kapták az ételeket.

A 32. hét végére 56 kg voltam, a hasam pedig kereken 100 cm volt! Szóval eddig sikerült 11 kg-ot híznom. Még mindig szép feszes, sehol sem repedt meg a bőröm, persze nagyon vigyáztam rá, kentem olajjal, testápolóval. Bár azt mondják, nem számít, szerintem igen! Rémisztő volt, még a várandósság elején találkoztam egy nagymamával, aki ikreket tolt babakocsiban, megszólítottuk, egyrészt kíváncsiak voltunk a babakocsi márkájára, másrészt megakartam nézni a kicsiket. Szóval, ami ijesztő volt, mesélte, hogy a lánya majdnem 30 kilógrammot hízott a várandósság alatt! Puff neki, akkor teljesen kivoltam, hogy rám is ez vár? Akkor nem tudtam persze, hogy ez is csak rajtam múlik!

33. hét szerda, a második ultrahangra kellett mennem, amióta bent voltam. Nem túl szimpatikus doki csinálta…nem tudtam, hogy most akkor minden rendben van-e, vagy csak fogalma sincs arról, hogy mit csinál. Az értékek nem voltak jók (szerintem). Hatalmas különbség jött ki a két lány között, azt mutatta, hogy Boróka 1910 g, Blanka pedig 1640 g. Micsoda??? Kérdeztem tőle, ez nem baj, hogy ekkora különbség van közöttük? A válasza: „szerintem nem”. Teljesen kibuktam, a szerencse az volt, hogy tudtam, délután jön az én orvosom, megvizsgál és megmutatom Neki az eredményt. Persze tök ideges voltam, mert valamikor 3 óra körül jött. Itt megint kiemelem, hogy mindig csak attól a dokitól fogadj el tanácsokat, akiben teljesen megbízol, mert várandósan, kavargó hormonokkal inkább ne állj le vitatkozni mással! Megvizsgált, azt mondta, hogy a méhszáj 1110, de az ultrahang eredményen ne aggódjak, majd a következő jobb lesz.

Akkor még nem tudtam, hogy nem lesz következő… 

November 23. szerda este. Szokásos tusolás, esti vizit, majd alvás. Vagyis csak próbáltam aludni, nagyon fájtak a lábaim, többször is fent voltam, forgolódtam, az ágyam meg nyikorgott ezerrel. November 24., hajnali ötkor újra éreztem azokat a fájásokat a hátamban, amit legutóbb. Nem vártam most, mentem kerestem egy nővért. Azt mondta mindjárt szól az ügyeletes orvosnak és kapok infúziót. Szobatársam is aggódva figyelte az eseményeket. Hajnali negyed hat, hívtam férjem, hogy mi a helyzet, izgalom van. Átkísért a nővér a szülészetre, mert majd ott vizsgál meg az orvos. Már nagyon fájt a derekam és a hasam alja, fél hat, amire megjött a doki. Pont az én orvosom volt ügyeletben, aminek nagyon megörültem. Megvizsgált, nyitva volt a belső méhszáj, de nyugtat, hogy ez még megállítható, bekötötték az infúziót, kaptam antibiotikumot, hogy ne induljon be a szülés. Közben NST-re is feltettek, egy elég harapós nővért fogtam ki, de a végére, nővérváltásra megenyhült. Kérdezte, milyen időközönként vannak a fájások, mondtam 10-15 perc talán, aztán közölte, hogy a gép kicsit mást mutat, 5 perces fájások voltak. Nagy nehezen bekötik az infúziót, lassan csepeg….eltelt másfél óra, dokim jött, nézi a papírt, ami az NST gépből jött ki, nem múltak a fájások, addigra már kellett volna hatnia a magnéziumnak és az antibiotikumnak.

Reggel hét, amikor közölte, hogy aznap szülünk…

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

100 cm-es pocakkal

 

 

Tovább