judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Koraanya vagyok és büszke vagyok rá!

Többen kérdezték tőlem, hogy mit is jelent illetve jelentett, hogy koraszülöttek a gyermekeim? Nehéz téma, pedig ma, Magyarországon minden 10. baba koraszülöttként jön a világra! Döbbenetesen nagy szám igaz? Az igazság az, hogy erről nem is hallottam, addig, amíg várandós nem lettem a lányokkal. Valahogy nem tartozik ez bele a „normál” életbe. Vagy csak nem akarunk rá figyelni?! Pedig beszélni kell róla, leginkább azért, mert még mindig nagyon keveset foglalkozunk azzal, hogy lelkileg támogassuk ezeket az újszülötteket és újdonsült koraanyukákat!

Mikor beszélünk koraszülött újszülöttről?

  • egy várandósság normál esetben 40 hétig tart, korszülésről akkor beszélünk, ha ez a 36. hét előtt történik, 24. hét után, 500 g születési súly vagy 30 cm hosszúságú baba, már koraszülött újszülött. Nálunk a lányok a 33. héten érkeztek, pontosan a 32. hét 5. napján.
  • átlagosan 3250 g egy újszülött, a WHO 1500 g alatt igen kis súlyú újszülöttnek, 1000 g alatt extrém alacsony súlyú újszülöttnek hívja a babákat. Általában a koraszülöttek 1500-2500 g között jönnek a világra. Lanuska 1820 grammal, Boróka pedig 1700 grammal született, illetve Mindketten 45 cm-ek voltak. Így benne voltunk az átlagban.

Mi jellemző ezekre a babákra?

  • a testük kicsit aránytalan, hosszabbak a kezek, lábak, igazából vékonyak
  • a belső szerveik kialakultak ugyan, de még kisebbek, éretlenek, így nem működnek teljesen rendben
  • a bőrük vékony, látszódnak a vénák, ezért jóval rózsaszínesebbek, mint az időre született társaik. Zsírréteg még nem alakult ki mindenhol, illetve szőrösebbek lehetnek. Megfelelő hőmérséklet szükséges Nekik, ezért teszik őket inkubátorba.
  • a májműködés éretlensége miatt gyakran alakul ki sárgaság
  • vérzékenyebbek
  • a tüdejük éretlen, sajnos gyakori a légzészavar, oxigén pótlásra szorulnak, szívverésük gyorsabb
  • hajlamosak fertőzéseket elkapni
  • a 32-34. hét előtt még nem alakul ki a szopóreflex, a fiatalabb babáknál még a nyelés sem, így sokszor szondán táplálják őket. Anyatejjel vagy tápszerrel.
  • nem általános, de nagy számban van veleszületett fejlődési rendellenesség, idegrendszeri károsodás
  • nagy számban korai fejlesztés szükséges

 

Nálunk majdnem az összes fentebb felsorolt tünet megvolt. Vékonyak voltak, kis csirkelábuk volt, látni lehetett a vénákat a bőrükön keresztül, és iszonyatosan szőrösek voltak! Sokáig féltem, hogy nem fog elmúlni! Úgy képzeljétek el, hogy még a homlokuk is szőrös volt. Lanának kellett a sárgulás miatt kék fény, Borónál ez nem merült fel. Illetve az első napokban Mindketten kaptak oxigén pótlást. A tüdő éretlenségére hivatkozva én már korán megkaptam az első tüdőérlelő injekciót, de másodikat csak a szülés előtt. Ikervárandósságnál jó esetben megkapod ezeket, akinél viszont nem lehet előre tudni a korszülést, Ő nem valószínű, hogy hozzájut. A lányokat is etették szondával, tudom, hogy nem fájt Nekik, de azért nem volt jó látni, hogy állandóan ott lóg az orrukból az a cső. Sokáig bent volt Nekik, úgy emlékszem csak a 3. héten vették ki, amikor már tudtak cumisüvegből enni rendesen. Korai fejlesztésre jártunk, írtam is róla Nektek, mi a Dévény-módszert választottuk. Hála Istennek, nem volt Nekik veleszületett fejlődési rendellenesség.

Mi okozhatja a koraszülést?

  • a legnagyobb rizikófaktor az ikervárandósság
  • nemi betegségek, felszálló hüvelyi fertőzés, rossz szociális körülmény, anya krónikus betegsége (magas vérnyomás, veseprobléma, cukorbetegség, epilepszia, méh rendellenes fejlődése, mióma)
  • dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat
  • várandósságot megelőző abortuszok, vetélések
  • stresszhelyzetek, méhlepény rosszul tapad, leválik
  • kismama alultáplált, kiszáradt, korábbi várandósságnál felmerült betegségek
  • előjelek: intenzív méhösszehúzódás, de nem szabad összekeverni a Braxton-Hicks kontrakcióval. Ez tulajdonképpen jóslófájás, de nem biztos, hogy a szülés is beindul! (rövid ideig tartó fájások, melyek rendszertelenek, nem tartósak, nem erődödnek, mozgásra vagy pihenésre elmúlnak) Ettől függetlenül az orvost kell tájékoztatni róla!

Amikor ezek a rizikófaktorokat ismerik az orvosok, akkor fel lehet készülni a koraszülésre. Viszont még mindig nagyon nagy százalékban sajnos soha nem derül ki, hogy mi volt az okozója egy korábban érkezett babának. Lehet egy teljesen egészséges, komplikáció mentes várandósság vége is koraszülés. Igazából nálunk az ikervárandósság miatt benne volt a pakliban. Ettől függetlenül, a szülés beindulására nem tudtak magyarázatot adni az orvosok. Nagyon hamar és nagyon gyorsan lettek fájásaim azon a reggelen.

A végére hagytam a legnehezebb részt. A lelki sérüléseket. Igen, így, többes számban, mert nem csak a babának okozhat ez hosszabb távon károkat, hanem a koraanyukának szintén. Illetve az apákat se hagyjuk ki! Inkább írom, hogy a szülőket.

Babák, akiket nem vehetett fel az édesanyjuk, amikor megszülettek, hetekig inkubátorban fekszenek, minimális testkontaktussal. Illetve nálunk, ikreseknél, 6-8 hónapig együtt a pocakban a testvérével és hirtelen elválasztják őket. Nem ismerjük meg ezeket az érzéseket sosem, nem tudjuk meg, hogy mit éltek át. Jó esetben elfelejtik. Azt viszont tudjuk, hogy mi, koraanyukák mit éreztünk. Bizonytalanságot! Talán ez a legjobb szó rá. Illetve kétkedést, másokban, magunkban. Sajnos én is, sok nőtársamhoz hasonlóan nem kaptam semmilyen lelki támogatást (férjemen kívül természetesen) a kórházban. Nem volt pszichológus, szoptatási tanácsadó, védőnőt is ritkán láttam. Ettől függetlenül nagyon hálás vagyok az ott dolgozóknak, de sajnos még lenne mit fejleszteni, emberséget belevinni, érzelmi támogatást nyújtani. Én még azok közé sorolom magam, akiknek nem okozott túl mély sebeket a koraszülés, de így is sokszor úgy éreztem magyarázkodnom kell, hogy miért picik a lányok, miért csinálnak később bizonyos mozgásformákat, vagy egyszerűen rájuk néztek és azt mondták: koraszülöttek ugye? Mintha valami szitokszó lenne…pedig büszkének kell lennem és lennünk a mi kis hőseinkre!

Mindenképpen kérj segítséget, barátoktól, családtól, egészségügyesektől vagy a KORE-soktól!

Nem vagy egyedül!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Apa visszaemlékezése:Egy hosszú nap még hosszabb éjszakája

Jókedvűen mentem a koraszülött részlegre, hogy végre meglássam a lányokat. Érthető okokból nem egyszerű az osztályra a bejutás, szigorúan leszabályozott, két lépcsős fertőtlenítési folyamattal lehet a gyermekek közelébe menni. Hozzájuk kísértek, két pici emberpalántát láttam egy-egy inkubátorban, amint kiterülve aludták az igazak álmát. Piciny mellkasuk egyenletesen emelkedett, úgy láttam, minden rendben velük. Megszámlálhatatlanul sok cső ágazott ki belőlük, az orrukból, kezükből, lábukból - tisztára úgy néztek ki, mint Neo a Mátrixban ébredéskor -, miközben minden rezdülésüket árgus szemekkel leste az inkubátor gépezete.

Imádtam őket, minden kis porcikájukat, és azt, hogy láthatom mindkettőt, nem vesztettük el egyiküket sem.

Pár perc múlva jött az ügyeletes orvos, ő volt az, aki rendületlenül élesztette Blankát 4 és fél percen keresztül, nem adta fel a 4. perc után sem, az Isten áldja meg ezért! A maga érzelemmentes, racionális módján beszélt hozzám, ami egyáltalán nem zavart, hiszen pont erre volt szükségünk a születéskori összeomláskor.

Közölte velem, hogy ilyen hosszú újraélesztés esetén megvan az esélye, hogy a gyermekünknek esetleg fizikai vagy szellemi problémája lehet. Én mindvégig könnyeden hallgattam őt, nem vettem túlzottan komolyan, gondoltam ezeket rutinszerűen el kellett mondania. De aztán igazából nem is mondott a végén semmi bíztatót, hogy majd meglátjuk, és az esetek többségében nem szokott probléma lenni, vagy ilyenek, így mikor elindultam hazafelé, már folyamatosan csak a szavai visszhangzottak bennem.

Otthon rögtön rákerestem az Interneten az eshetőségekre, be is szuggeráltam magamnak, hogy fogyatékos lányunk lesz. Alapvetően erősnek érzem magam, de be kell magamnak vallanom, hogy nem tudnék mit kezdeni egy beteg gyermekkel. Persze, mindenképpen szeretem feltétel nélkül, de az egész család életét alárendelni egy beteg gyermek gondozásának, az nagyon kemény dió. Minden tiszteletem azon szülőknek, akik végigcsinálják. Természetesen akármennyire beteg a gyermekünk, mi is rendben gondoskodni fogunk róla, de azért nagyon megijedtem ettől a lehetőségtől.

Nagyon hosszú volt az éjszaka, egy szemernyit sem aludtam.

Reggel rohantam be Judithoz. Elmondtam neki mindent, aki most szembesült a dolgokkal. Az volt az érdekes, hogy ő nagyon határozottan csak arra koncentrált, hogy minél előbb láthassa a lányokat, nem foglalkozott a lehetséges problémákkal. Ez a céltudatossága nagy erőt öntött belém is. Ez nyilván az anyai ösztön, amit én, mint férfi látok, tudok, de nem tapasztalok, így folyamatosan meglep.

Végre már nem voltam egyedül a gondolataimmal, újra együtt voltunk, és vártuk a nagy találkozást anya és lányok között!

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább