judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Anyatej kólás üvegben?!

Ahogy kiengedtek a kórházból megbeszéltük, hogy a reggeli időpontra a férjem visz, a délutánira pedig együtt megyünk. A szabály itt a székesfehérvári kórházban, hogy a látogatás előtt, egy kialakított szobában lehet fejni a tejet a picikéknek (a PIC-en belül). Bevinni nem lehet pluszban anyatejet. Ez szörnyű, de tényleg, állítólag azért alakult így, mert voltak anyák, akik kólás üvegben vitték be az anyatejet….

Szóval, már fejőgépet vittem magammal és ott is szépen betartottam a fél órás fejéseket, volt nővér, akinek persze nem tetszett annyira, de nem igazán érdekelt. Egyszerre többen voltunk ott anyukák, négyen-öten. Volt anyuka, akinek az első babája is koraszülött volt és már másodjára csinálta végig ezt az egészet. Hatalmas erő kellett hozzá úgy gondolom! Rajtam kívül még kettő anyukának voltak ikrei, az egyiknek szintén egypetéjű lányai, a másik anyukának fiai voltak. Tej leadása után lehetett bemenni, megnézni a lányokat. Még mindig a középső részen voltak, de ennek ellenére, hamar nem kellett már oxigénpótlás sem, és egy hét után már a súlyukból sem vesztettek! Fantasztikus! Először csak a lábukat mertem megsimogatni és a kezüket, még nem lehetett kenkuruzni sajnos, mivel az intenzív részen voltak még. Milyen érdekes ugye? Másnak azonnal a hasára teszik a gyermekét, még magzat-mázosan, én meg még a lábukat is alig mertem megsimizni. A nővérek vegyesek voltak, az ember így is néha nem mert kérdezni. Nem tudom, hogy ez miért alakult ki bennünk, laikusokban…

A reggeli látogatás után anyósomék hoztak haza, minden nap, kaptam ebédet is, amiért nagyon hálás vagyok! Napközben itthon próbáltam összeszedni magam, ahhoz képest, amit gondoltam, és jósoltak előre, nem voltak fájdalmaim hál’ Istennek! Has lekötőt sem kellett használnom, viszonylag hamar visszahúzódott. Írtam, hogy a szülés előtt, 11 kg-ot híztam összesen, ahogy haza engedtek már 6 kg lement, utána meg a többi is szépen lassan, a szoptatás sokat segít! Hétfőn jöttem ki a kórházból, másnap mentem a varratok kiszedésére, ami szintén egyáltalán nem fájt. Akkor nézte meg az orvos a sebem, hogy nem szépen forrt össze, kiderült, hogy keloidos lett a heg. Ez azt jelenti, hogy a hegszövet nyúlik túl a seb határain. Szokták „vadhúsnak” is nevezni. Azért ne gondoljátok, hogy nagyon ronda, de több idő kellett ahhoz, hogy szépnek lehessen mondani.

Teltek a napok, zombi üzemmódban három óránként fejtem, tettem el a tejcsit a hűtőbe, fagyasztóba, szépen beindult így. Éjjelenként is keltem ugyanúgy fejni, általában olvastam közben, a baj csak az volt, hogy a fáradtságtól nagyon fáztam. Fentebb említettem, hogy a lányoknak csak az ott lefejt tejet lehetett oda adni, volt, hogy egy alkalomra 2,5 dl-t is tudtam már ott hagyni Nekik. Most lehet megköveztek, meg a nővérek is, de én, amit előtte lefejtem tejet is bevittem. Vegyítettem az ottanival, egyszerűen nem akartam, hogy kárba vesszen, minden csepp anyatej számít!

Így teltek a napok, hála Istennek, csak napi egy alkalommal kaptak tápszert, a többire anyatejet, persze, ha a nővér is úgy akarta…

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

Már az Instagramon is! Linkeknél megtalálod az oldalam! Kövess ott is!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Apa visszaemlékezése:Születés műtőben-két világ közt

A műtét maga teljesen profi módon, rendben lement. Két orvos végezte, gyorsan, gond nélkül kivették sorban gyermekeinket a pocakból, és még arra is figyeltek, hogy kérésünknek megfelelően milyen sorrendben tegyék ezt, mert már akkor tudtuk, melyik lányunk melyik, fontos volt, hogy az A magzat Blanka, az első szülött, B magzat pedig Boróka. Miután kivették őket, a babák rögtön egészségesen felsírtak, majd egy hátsó helyiségbe vitték gyors vizsgálatra mindkettőjüket. Fél perc sem telt el, szólt nekem egy nővér, hogy menjek vele, megnézhetem őket. Mikor odaértem (10-15 lépésnyi volt a távolság), abban a pillanatban omlott össze mindkettő lány keringése, és azonnal újra kellett őket éleszteni. Az egyiknél egy doktornő és egy nővér, a másiknál egy doktor és egy nővér tette a dolgát. A doktornő hamar megnyugodott, majd felkapta a lányom, és elindult vele, mint később megtudtam, az inkubátorhoz. A másik csapat azonban még nagy munkában volt. Egészen megrázó volt látni a lányom piciny élettelen testét, amint egyre jobban lila színbe vált. Az orvos rendületlenül pumpálta tüdejébe az oxigént, a nővér nyomkodta mellkasát. Egy másik nővér ráeszmélt, hogy az egészet közvetlen közelről figyelem, így rögtön eltessékelt onnan, vissza a műtőbe.

Ott visszaültem feleségem feje mellé, és megpusziltam őt. Szegénykém teljesen kivolt, könnyek áztatták arcát, és folyamatosan remegett. Kérdezte, hogy mi a helyzet a lányokkal, láttam őket? Én elmosolyodtam, és megnyugtattam, hogy nagyon édesek, minden rendben van velük, az orvosok az ilyenkor szokásos dolgokat csinálják velük. Közben folyamatosan fohászkodtam magamban Istenhez, hogy segítsen lánykáinknak erőre kapni, ne hagyja, hogy meghaljanak.

Pár perc múlva jött egy nővér, és a szemembe nézve azt mondta, volt egy kis komplikáció, de most már mindkét baba jól van. A szeméből láttam, hogy tényleg rendben vannak, így megnyugodtam, és hálát mondtam magamban.

Juditot összevarrták, majd készültek átvinni az őrzőbe, én mehettem vissza a tranzit zónába, a helyiségbe, ahol tizenegynéhány órával korábban még önfeledt selfit készítettem.

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Gyermekek születnek

Körülbelül hét órakor jött az altatóorvos kérdéseket feltenni, mellette a nővér kért két fiú nevet is, hátha. Le voltam döbbenve, hogy most akkor mi van? Minden lányos cuccot beszereztünk, ne idegesítsen már, hogy lehet, mégis fiúk vannak a pocakban. A biztonság kedvéért mondta, így mondtam a fiú alternatívákat, Barna és Bálint.  Tudod, a B betű a fontos! :)

Lassan mentünk a műtőben, már inkább örültem, nem féltem. Férjem ment átöltözni, hogy bejöhessen velem. Amennyire féltem az epidurális (ez olyan érzéstelenítés, ami csak az adott területet érzésteleníti el, egyébként ébren van az ember) érzéstelenítőtől, meg sem éreztem. Azt viszont igen, hogy a műtős fiú, aki egyik ágyról a másikra tett, szörnyen büdös, cigi szag és valami pacsuli is, ráadásul ő tartott, amíg a gerincembe kaptam az injekciót. Megvolt, lefektettek, elém tettek egy zöld lepedőt, hogy ne lássak semmit. Az altató orvos vízzel spriccelte a lábam, hogy érzek-e valamit, közben betették a katétert is, az kicsit kellemetlen volt, de nem fájt. Lassan a spriccelést sem éreztem. Megjöttek a dokik, elkezdték, nem volt gond, így bejöhetett a férjem is. Mindig meg kell várni az „első vágást”, hogy biztosra menjenek, hogy sikerült az érzéstelenítés, utána engedik csak be a kísérőket. Ott volt a fejem mellett végig. Hosszabb időnek tűnt az egész, és nagyon furcsa volt, hogy egyszer csak már nincsenek ott bennem. Aztán kisebb nyomást éreztem még egyet, és még többet, Boróka egészen fent folt a gyomrom tájékán, így Neki segíteni kellett lejjebb jutni, majd kis sírás…megszületett Blanka, kivitték, nem láthattam, nagyon kis idő telt el, és újabb sírás, megszületett Boróka.

19:25 Én is sírtam….

Ikreknél az a szokás, hogy legalább egy perc különbséget írnak a két születés között. Nálunk ez nem így történt. Még a nővér kérdezte is az orvost , hogy biztos Mindkettő 19:25? Igen, biztos! Később ebből tuti vita lesz köztük! :)

Férjemnek mondták, hogy mehet megnézni őket, rövid idő telt el és jött is vissza, kicsit zavart volt, és az altató orvoson is azt láttam, de igazából nem gondoltam semmi rosszra, mert az orvosok nevetgélve varrtak már össze. Remegtem teljesen, kijött minden feszültség. Mondták, hogy a második emeletre visznek az őrzőbe, férjemnek oda kellett vinni a ruháim és a dolgaimat a másik szobából. Amikor kitoltak még az orvosom intett egyet, és mentünk, nem éreztem semmit a köldökömtől lefelé, nagyon durva volt.

A folyosón nővérem és anyukám várt, mindenki sírt, akkor nem is tudtam, hogy miért, azt hittem a meghatottságtól, csak később tudtam meg, hogy más is történt...

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Vannak már fájások? Röpke 11 órája...

Hívtam férjem, hogy mégis szülés lesz, ok, igyekszik akkor be hozzánk. Körülbelül fél kilenc mire beért, addigra 3 percesek voltak a fájások. Várunk, körülbelül két óránként jött a dokim nézni, hogy tágulok-e, hát nem…még mindig azaz egy centi volt. Sebaj, egész jól bírom, az osztályvezető helyettes is megállapítja „nagyon kedvesen”, hogy nem is úgy tűnik, mintha vajúdnék, magamban szépeket mondtam neki…Helyzet elég jó volt, bár a szomszéd szülőszobákból néha üvöltést hallok, férjemmel összenézünk, mintha valami elmegyógyintézetben lennénk. A legrosszabb talán, hogy nagyon éhes voltam, spagettit kívántam meg csikóstokányt, persze csak vizet ihattam, azt is kortyolva párat. Pisilni azt kellett még, az elején ki is engedtek a mosdóba, meg hátha kell nagy wc-ni, de persze nem tudtam. Délutánra helyzet változatlan, de ekkor már ki se mehettem pisilni, az ágytálba pisilés már a végére egész jól ment. (férjemnek hála) Közben néztek vérképet, próbálták kideríteni, hogy mitől indult be a szülés, olyan három óra lehetett, amikor egy kisebb orvosi konzílium volt a szobában. Az orvosom és egy másik doktor, akit addig nem ismertem, de nagyon szimpatikus volt, közölték, hogy nem tudni miért, de valószínű valamilyen bakteriális fertőzés lehet, melyre én kaphatok ugyan antibiotikumot, de az nem biztos, hogy a babákba átmegy, így ők azt javasolják, hogy inkább vegyük ki Őket. Mondták, hogy megpróbálhatjuk, hogy minél tovább bent tartsuk a kicsiket, de semmi nem garantálja, hogy javul a helyzet, sőt lehet tüdőgyulladással két nap múlva születnének meg, az meg sokkal rosszabb. Így döntöttünk, mindenképpen aznap megszületnek a lányok. Mivel nem tágultam továbbra sem, de 3 percesek voltak a fájások, így mégis császármetszést javasolt az orvosom. Tudni kell, hogy a kórházban egy műtő van, így várakozni kellett, plusz még egy vérképet is csináltak a biztonság kedvéért, hogy még mindig magas-e a baktérium számom. (az volt)

Így vártunk, a 10. óra környékén azért már kicsit ideges voltam, az NST gép folyamatosan csipog, a végén már férjem nyomkodta a gombot, hogy csend legyen. Délután 6 órakor nővérváltás, mosolygósan jött be egy nővér, rám nézett, majd kérdezte: „jaj, vannak már fájások”

Azt hittem elpattan az ér az agyamban, közöltem vele, hogy röpke 11 órája….

(szegény persze ezt nem tudhatta) 

Apa visszaemlékezései

Feleségem telefonjára izgatottam siettem a kórházba, nemsokára karunkban tarthatjuk lánykáinkat! Picit várnom kellett a folyosón, majd bekísértek egy helyiségbe, ahol át kellett öltöznöm műtős ruhába. A helyiség és a szülőszoba között csak nővéri kísérettel közlekedhettem, így megint várnom kellett. Ki is használtam az időt egy beöltözött selfire, ami ment Face-re azzal a szöveggel, hogy "Szülünk!" Akkor még nem tudtam, hogy mire legközelebb ránézek a közösségi oldalra, rengeteg furcsa üzenetet kapok.

Nővérke jött, bekísért, cuppanós édesemnek, aki a várható szülés és a folyamatos fájdalmak ellenére meglepően jól nézett ki. Ezután jött egy "viccesen" hosszú időszak, melyet ő már kifejtett, így nem részletezném, a lényeg, hogy volt időm kitapasztalni az NST gép rejtelmeit, a hatékony ágytálazás technikáját, a vajúdó kismama folyamatos biztatását (ezt én természetesen folyamatos viccelődéssel tettem meg, nehogy má sírjunk vagy mi van), és mivel nem lehetett csak úgy ki-, be járkálni, a közös koplalást egy fél napig.

Még akkor sem aggódtunk, amikor a dokik viszont egy kicsit már igen, örültünk, hogy végre megszületett a döntés a császárról, vége lesz a hosszú vajúdásnak. A döntést követően még két nálunk sürgősebb kismama műtétét meg kellett várnunk plusz egy véreredményt, így a végére azért már türelmetlenek voltunk kissé.

Közben Judit anyukája és testvére a váróban izgult, és folyamatosan kérdeztek mindenkit egy idő után, aki arra járt, hogy mi a helyzet velünk, miért nem történik már semmi? Szóval nekik sem lehetett könnyű a maratoni várakozás.

Aztán végre mehettünk, nemsokára megpillanthatjuk a kis francosokat!

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Apa a szülős selfie-vel

Tovább