judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Reggel 7, amikor közölte, hogy aznap szülünk...

Nem volt rossz a kórházban, sokat olvastam beszélgettünk a szobatársammal, és az én édes férjem minden nap jött hozzám. Hozta reggel a kávét, reggelit, délután pedig vacsorát, gyümölcsöt, tejet. Mesélte, hogy otthon is minden rendben, készen lett a bútor is! Nagyon sok tejet ittam, volt, hogy naponta egy litert. Minden reggel és este nézték a babák szívhangját, már hajnali fél hatkor! Utána persze nem bírtam aludni, reggeli meg nyolc után volt, így én mindig ettem még előtte, amit a férjem hozott be. :) nem panaszkodhatok az ételekre a kórházban, csak nekem kevés volt. Meg annyi, hogy lehetett volna több gyümölcs és zöldség, kiemelt figyelem a kismamákra. Viszont arról van tudomásom, hogy akiknek valamilyen okból speciális étkezés volt előírva, azt mindig figyelték és aszerint kapták az ételeket.

A 32. hét végére 56 kg voltam, a hasam pedig kereken 100 cm volt! Szóval eddig sikerült 11 kg-ot híznom. Még mindig szép feszes, sehol sem repedt meg a bőröm, persze nagyon vigyáztam rá, kentem olajjal, testápolóval. Bár azt mondják, nem számít, szerintem igen! Rémisztő volt, még a várandósság elején találkoztam egy nagymamával, aki ikreket tolt babakocsiban, megszólítottuk, egyrészt kíváncsiak voltunk a babakocsi márkájára, másrészt megakartam nézni a kicsiket. Szóval, ami ijesztő volt, mesélte, hogy a lánya majdnem 30 kilógrammot hízott a várandósság alatt! Puff neki, akkor teljesen kivoltam, hogy rám is ez vár? Akkor nem tudtam persze, hogy ez is csak rajtam múlik!

33. hét szerda, a második ultrahangra kellett mennem, amióta bent voltam. Nem túl szimpatikus doki csinálta…nem tudtam, hogy most akkor minden rendben van-e, vagy csak fogalma sincs arról, hogy mit csinál. Az értékek nem voltak jók (szerintem). Hatalmas különbség jött ki a két lány között, azt mutatta, hogy Boróka 1910 g, Blanka pedig 1640 g. Micsoda??? Kérdeztem tőle, ez nem baj, hogy ekkora különbség van közöttük? A válasza: „szerintem nem”. Teljesen kibuktam, a szerencse az volt, hogy tudtam, délután jön az én orvosom, megvizsgál és megmutatom Neki az eredményt. Persze tök ideges voltam, mert valamikor 3 óra körül jött. Itt megint kiemelem, hogy mindig csak attól a dokitól fogadj el tanácsokat, akiben teljesen megbízol, mert várandósan, kavargó hormonokkal inkább ne állj le vitatkozni mással! Megvizsgált, azt mondta, hogy a méhszáj 1110, de az ultrahang eredményen ne aggódjak, majd a következő jobb lesz.

Akkor még nem tudtam, hogy nem lesz következő… 

November 23. szerda este. Szokásos tusolás, esti vizit, majd alvás. Vagyis csak próbáltam aludni, nagyon fájtak a lábaim, többször is fent voltam, forgolódtam, az ágyam meg nyikorgott ezerrel. November 24., hajnali ötkor újra éreztem azokat a fájásokat a hátamban, amit legutóbb. Nem vártam most, mentem kerestem egy nővért. Azt mondta mindjárt szól az ügyeletes orvosnak és kapok infúziót. Szobatársam is aggódva figyelte az eseményeket. Hajnali negyed hat, hívtam férjem, hogy mi a helyzet, izgalom van. Átkísért a nővér a szülészetre, mert majd ott vizsgál meg az orvos. Már nagyon fájt a derekam és a hasam alja, fél hat, amire megjött a doki. Pont az én orvosom volt ügyeletben, aminek nagyon megörültem. Megvizsgált, nyitva volt a belső méhszáj, de nyugtat, hogy ez még megállítható, bekötötték az infúziót, kaptam antibiotikumot, hogy ne induljon be a szülés. Közben NST-re is feltettek, egy elég harapós nővért fogtam ki, de a végére, nővérváltásra megenyhült. Kérdezte, milyen időközönként vannak a fájások, mondtam 10-15 perc talán, aztán közölte, hogy a gép kicsit mást mutat, 5 perces fájások voltak. Nagy nehezen bekötik az infúziót, lassan csepeg….eltelt másfél óra, dokim jött, nézi a papírt, ami az NST gépből jött ki, nem múltak a fájások, addigra már kellett volna hatnia a magnéziumnak és az antibiotikumnak.

Reggel hét, amikor közölte, hogy aznap szülünk…

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

100 cm-es pocakkal

 

 

Tovább

Szuperhold, szuper fájásokkal

30. héten férjem meglepett egy gyönyörű virág kompozícióval, nagyon boldog voltam! Imádom a férjem! 30. héten 54,6 kg voltam, pocakom már 97 cm. 

Teltek a napok, egyre nehezebben ment a mozgás, 31. héten 1000 lett a méhszájam. Kímélő életmódot írt elő az orvos. Több magnéziumot kellett szednem, és intim hüvely gélt is javasolt az orvos, hogy ne kerüljenek fel a baktériumok a babákhoz. Sokat pihentem, délután megint aludnom kellett, mert éjszaka sokszor fent voltam, fájt a lábam, egyre többet feszült meg a hasam. A lányok nagyon ügyesen aludtak egyébként, napközben aktívak voltak, este, amikor én aludtam, akkor Ők is. Sokszor éjjel kettőkor is fent voltam még. Negatívum, hogy egyszer csak letört egy darab a fogamból, sírtam. Nagyon nagy volt a hasam, sehogy nem volt jó feküdni már és még ez is…a jó a rosszban, hogy egy gyökérkezelt fog volt, így fájdalmaim nem lettek és később sem, amíg meg tudtam csináltatni. 

November 13-án Szuperhold volt, hatalmas, sárga és sok mindent összezavart… 

Elkezdtem a 32. hetet, ez a gyönyörű Szuperhold engem is megviccelt, hétfő éjjel jósló fájásaim voltak. Nem mentünk be a kórházba, rendszertelenül jöttek a fájások, és körülbelül 2,5 órán át tartottak, reggelre nem volt semmi bajom. (amennyiben ilyet érzel, AZONNAL menj a kórházba!) Mennem kellett a nővédelmi központba az orvosomhoz, gondoltam majd ott elmondom mi volt. Meg is kaptam a leszúrást, hogy miért nem mentünk be éjjel a kórházba, ha legközelebb ilyen van, akkor irány a kórház. Ultrahangon megnézte a lányokat, ismét mindketten koponyavégű fekvésben voltak. Boróka lányom sokat mozgolódott, kétszer fordult meg, úgy, hogy nem is éreztem :) Az ultrahang után megnézte az orvos a méhszájat, hát 1100 lett. Beutalt a kórházba, hogy ott jobb lesz, kapok infúziót és jobban tudnak rám figyelni. Így is szerencsésnek éreztem magam, hogy eddig „megúsztam” a kórházi létet, úgyhogy annyira nem fájt a szívünk, tudtuk, hogy hamarosan vége a várandósságnak és szülők leszünk.

Akkor még nem tudtam, hogy ez milyen hamar be is következik…

Amikor bekerültem, nem volt szabad ágy, így az első két órát a szülőszobán töltöttem, NST-vel nézték a lányokat, meg kaptam az infúziót. (Az NST a non-stress teszt rövidítése, amikor a magzat mozgását és a méh reakcióit vizsgálják, és papírszalagra rögzítik. Elvileg minden várandósságnál a 36. héttől hetente nézik a kismamáknál, körülbelül egy 20 perces vizsgálat keretében.) Nem volt egy leányálom a szülőszobán feküdni még várandósan, közben hallani a vajúdó nőket…kicsit félelmetes volt, főleg akkor, amikor bekapcsolták a zenét, hogy kevésbé legyen hallható a sikongatás. Körülbelül 2 órát voltam ott, amire szobát kaptam. Nagyon jó kis szoba volt, ketten feküdtünk bent, egy hasonló korú lány mellé kerültem. Mint később kiderült egy volt egyetemi szaktársam felesége, nagyon kicsi a világ! Teltek a napok, betöltöttem a 32. hetet, egyik legjobb barátnőm is várandós volt akkor, december 25-re volt kiírva, de a Szuperhold Nála is bezavart és a 35. hetében megszülte a kisfiát.

Pedig még viccelődtünk is, hogy én későbbre voltam kiírva és mégis a lányok előbb fognak érkezni, na ez nem jött be. :)

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

 

Tovább

Súly-os kérdések

Szerettünk volna még egy 4D-s ultrahangot, hogy lássuk a lányaink pofiját, így újra bejelentkeztem. Már a 27. hétben jártam. Ismét a Hepinet-be mentünk, első alkalomkor is nagyon kedvesek voltak velünk! Mi persze látni akartuk Őket, de azzal nem számoltunk, hogy Ők nagyon nem mutatják meg magukat :) Boróka ismételten teljesen belemászott a méhlepénybe, így az arcának csak a fele látszódott. Blanka lányom pedig akrobatikus mozdulatokat csinált, mindkét keze az arca előtt volt, illetve az egyik lába is. Bárhogy feküdtem, mozogtam nem akartak más pozíciót felvenni. Megmérték őket, becsült súlyuk 770 gr és 890 gr volt. Következő héten mentem a dokimhoz vizsgálatra. Gondoltam megmutatom Neki is a mért adatokat, mivel említette, hogy jó egy független mérés is, amit más orvos csinál. Ekkor következett a második majdnem szívrohamom, mivel közölte, hogy nem jó, ha nagy a különbség súlyban a gyerekek között, mert akkor az egyik baba a másik kárára fejlődhet. Így azonnali ultrahangra küldött másnap a kórházba, és közölte, hogy, ha az ottani mérés is ezt az adatot mutatja, akkor a babákat napokon belül ki kell venni. Persze próbált nyugtatni, hogy ilyenkor is már remek eséllyel indulhatnak, főleg, hogy azonnal megkapom a tüdőérlelő injekciót. 

Másnap mentünk a kórházba, már bepakolt cuccal, mindenre felkészülve. Már a 24. héttől össze voltam készülve, ikres várandósságnál muszáj. Viszonylag hamar sorra kerültem és hála Istennek, megnyugtató eredményt kaptam, mindkét baba már 1000 g felett volt és összesen 70 g volt csak a különbség közöttük. Azt el kell mondanom, hogy nagyon jó az ultrahangos felszerelés van a székesfehérvári kórházban, mindent láttam én is a képernyőn! Dokim mondta, hogy a tüdőérlelő injekciót azért meg kell kapnom, biztos, ami biztos. (Ezt a fajta injekciót (kortikoszteroid) az iker terhességeknél szinte mindig beadják a kismamának, hogy a koraszülés bekövetkezténél a baba túlélési esélyeit növeljék.) Haza jöhettem, egyelőre. :)

Lenti képeken látjátok a csajokat, nagyon vicces, bár akkor nem így gondoltam, ráadásul Bori feje mellett az Lanusnak a keze :) Nem tudom, másoknál sikerült normális képet csinálni az ikrekről? Írd meg kommentben kérlek! Akár képet is küldhetsz a Te babáidról akár itt, vagy a Facebook oldalamon!

Köszi!

Tovább

Amikor a neveket kell kiválasztani: Belinda, Bertina, Bianka, Blandina... Igen, vannak ilyen nevek :)

26. hétre már átköltöztünk az új házba, fantasztikus egy évünk volt, úgy gondolom! :) Lassan kipakoltunk, berendezkedtünk, és kezdődhetett a lányok szobájának berendezése. Első a festés, mivel előtte egy fiúcska lakott a szobában, sárga volt a fal és fiús függöny lógott az ablakban, így ezt mindenképpen le szerettem volna cserélni. A fal színe barack szín lett, a függönyök pedig színes virágosak, de ezeket úgy képzeld el, hogy díszfüggönyök a fényáteresztő mellett. Szerencsés helyzetben voltunk, mert a rokonságban (kicsit távolabbi) szintén van egy ikerpár, akkor voltak 2,5 évesek, lányok szintén, a felhalmozott sok ruhától, cipőtől, textil pelenkán át, tényleg mindentől szerettek volna már megszabadulni, mi meg lecsaptunk rá! :) Volt a csomagban babakocsi, kiságy, ruhák, játékok, pihenőszékek satöbbi. Jó áron, nagyon sok mindenhez hozzájutottunk. Amikor még nem tudtuk, hogy van ez a lehetőség, természetesen körbejártuk a baba üzleteket és mindenhol mondták, hogy kifejezetten ikres dolgok nem igazán vannak, így mindenből kettőt kell venni…nagyon brutális! Természetesen ezen felül is kellett sok mindent vásárolni, de hatalmas könnyebbség volt ez, és ezek a ruhák, játékok és kiegészítők a lányoknak teljesen jók voltak majdnem kétéves korukig! Próbáltam és próbálok most is nagyon vigyázni ezekre dolgokra, hogy később mi is tovább tudjuk majd adni, ahol szükség van rájuk.

Ehhez hozzá kell tennem, hogy nővéreméknél szintén van három gyermek, így onnan is nagyon sok mindent kaptunk. Hálás köszönet érte! Hálószobabútort viszont kellett venni, olyat szerettem volna, amihez nagyobb a pelenkázó rész és legalább kettő darab polcos szekrényből áll. Sikerült találni, hat hét volt a legyártása, kiszállítása minimum. Számoljunk csak, akkor leszek 32 hetes várandós, még bent lesznek a babák? És a bútor elkészül, ha mégis ki akarnak előbb bújni?....Isten tudja csak!

A lányok nevét lassan ki kellett választani, a lényeg az volt, hogy a B betűvel kezdődő vezetéknév mellé mindenképpen B betűs keresztnév kerüljön. Férjem kívánsága volt, én pedig boldogan belegyeztem. Készült egy kisebb lista hozzá, rákerültek a következő nevek: Belinda, Bertina, Bianka, Blandina, Blanka, Boróka, Beatrix, Borbála. Igen, vannak ilyen nevek :) Én nagyon szerettem volna a Bianka és Blanka kombinációt, de a Bianka név férjemet emlékeztette valakire, így ezt a nevet ahhoz az archoz kötötte. Szerintem sokan vannak így, én is köztük, hogy hajlamosak vagyunk egy már általunk ismert személyt a nevéhez kötni. Nincs ezzel semmi gond. Férjemnek még a Beatrix tetszett nagyon, de nem tudtam volna elképzelni, hogy Bea legyen egyikőjük, maximum Trixi lehetett volna, de az kicsit kutyás név nem? Szóval maradt a tuti Blanka és mellé a Borókát választottuk, Bori, nagyon cuki név! Blankát pedig, hogyan lehet becézni? Blankácska, Blankuska? Nagyon hosszú, nem tudom, honnan pattant ki a gondolat, hogy becézzük Lanának. Így a két lányunk neve meg is volt, Bori és Lana.

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat köszönöm!

Tovább

24. hét = abortusz határidő...

Kezemben a beutaló, rajta a telefonszám. Kicsörögött, egy hölgy vette fel a telefont, kapcsolt tovább. Újabb hölgy, kicsit ideges hangon. Elmondtam, hogy mi a helyzet, mit mutatott ki a kardiológia, és az orvosom szeretne minél előbb, a napokban egy genetikai ultrahangot megnézetni, hogy tényleg minden rendben van. A „hölgy” (most már csak így idézőjelesen tudom leírni) szinte kikelve magából, tájékoztatott, hogy az nem így működik, csak két hét múlva tud adni időpontot, és ők is csak egy kardiológiai vizsgálatra küldenének, majd egy konzultációt követően ESETLEG az ultrahangra. 

Köpni-nyelni sem tudtam, mondtam neki, hogy ez fontos lenne, mert a következő héten már betöltöm a 24. hetet. Ekkor, kioktató hangnemben sivítja a telefonba, hogy a 24. hét „csak” azért számít, mert addig lehet elvenni a gyereket, szóval kell az időpont vagy sem? A sírás határán jártam, nehezen leírtam az időpontot, azt, hogy hova kellene menni (már nem is tudom, talán az I. sz. Női Klinika volt, ha van ilyen). Letettem a telefont, bőgve hívtam a férjem. Teljesen kibuktam, mi az, hogy vetessek el gyereket, aki lassan 30 cm-es, érző lény! Egy emberpalánta! Természetesen azért a kismama ilyenkor tényleg "más" állapotban van, és érdekes, hogy pont egy nő ezt nem érzi át! Sajnos, ilyenek vagyunk? Tényleg egy idő után ennyire nem emlékszünk arra, hogy milyen volt várandósnak lenni? Rémisztő, remélem, hogy én sosem leszek ilyen!

Nagyjából megnyugodtam, de még kicsit pityeregve visszamentem az orvosomhoz, aki szintén le volt döbbenve a hallottakon, ekkor adott egy telefonszámot az Istenhegyi Klinika számát (magán kórház), hogy próbálkozzak ott. Eltettem a papírt a számmal, és haza sétáltam. Nem hívtam még fel, megvártam, amíg haza ér a férjem a munkából, hogy átbeszéljük a dolgokat. Megegyeztünk, hogy bármi is történik, nem vetetjük el egyik babát sem, Ők a mi lányaink, szeretjük Őket, akkor is, ha ne adja Isten, betegen jönnek a világra. Ennek ellenére felhívtam a Klinikát, magam megnyugtatására, kedves hölgy vette fel, elmondtam Neki, hogy mit szeretnék, felolvastatta az eddigi leleteim, a Down-szűrés eredményét, a II. trimeszteres vizsgálat leleteit, a kardiológiai szűrés eredményét. Közölte, hogy szívesen ad nekem időpontot ultrahangra, de nem fog tudni mást mondani, mint az eddigi ultrahang eredmények, mert általában a genetikai ultrahang után szoktak kardiológia szűrésre menni a kismamák, nem fordítva. Így új eredményt Ők nem tudnak mondani, „csak” újraszámolják az értékeket. Tájékoztatott, hogy Ő nem orvos, de másnap, amikor lesz ott egy szakember, akkor vele is tudnék beszélni. 

A férjemmel és a hölggyel való telefonbeszélgetés után úgy döntöttem, hogy az elmúlt stresszes órák és izgalmak bőven elegek voltak, nem idegesítem magam, nem akarok rosszat ezzel a babáknak, így a végső konklúzió az lett, hogy nem mentünk el a vizsgálatra. Lehet, ez most furcsán hangzik, de úgy voltam vele, hogy nem akarom a hátralévő időt végig stresszelni, illetve azt meg eldöntöttük, hogy úgy sincs olyan eset, amikor szóba jöhetne, hogy egyik vagy másik babától megváljunk. 

Még nem is tudtam ezek után, hogy nem ez volt az utolsó eset, hogy rám hozzák a frászt az orvosok, de erről kicsit később. :)

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat köszönöm!

Tovább

Az epém legjobb játszópajtása

21. hét, ekkor találkoztam az akkori védőnőmmel utoljára, mert költözésben voltunk, így átkerültem egy másik körzetbe. Ez a védőnő is nagyon kedves és segítőkész volt, és még most is az. Sikerült hála Istennek családi házat vásárolni, mely a későbbiekben nyugodtabb környezetet biztosíthat a családnak, valamint én falun nőttem fel, így egy álom is megvalósult ezzel. Szokásos vizsgálat, ami eddigre rendszeresen jelentkezett nálam, az az epegörcs. Úgy éreztem, hogy leszakad az epém, és mivel „A” magzat lába úgy feküdt, hogy folyamatosan azt éreztem, az epém legjobb játszópajtása, nagyon izgalmas volt azt rugdosnia. Az orvosomhoz a következő héten tudtam elmenni. Még mindig zárt volt a méhszáj, 3000-es értéket írt a kiskönyvembe, ez azt jelenti, hogy a méhnyak 3 ujjnyi, és a külső, középső és belső méhszáj is zárva van. Jók voltak a szívhangok, a méretek rendben vannak, ugyan a vasam rendben volt, de azért a biztonság kedvéért szedjek napi egyet egy csoki ízű (Maltofer) vastablettából, mert sok vért kell keringetni a kettő baba miatt. Aztán megmutattam neki a kardiológiai vizsgálat eredményét. Már majdnem elfelejtettem, de azért még a kezébe tudtam nyomni. Na, hát Ő nem volt annyira nyugodt a leírtak miatt, be is rendelt a nővédelmi központba, hogy adjon egy beutalót ismét Budapestre, egy pontosabb genetikai ultrahangra. Azért is mondta ezt, mert a férjem és az én életkorom már több, mint 70 év, így a kockázatoknak nagyobb az esélye. Egyébkén is, jó lenne a lehetséges problémákat kizárni a 24. hétig.

Persze az ember ilyenkor a legrosszabbra gondol, és mi ez a 24. hét?

Mindig utólag okos az ember, meg kellett volna talán kérdezni, nem pedig parázni...ismét.

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat köszönöm!

Tovább

Mivel kéri a vizes cukrot? Citormmal megfelel?

Szépen lassan, a várandós kiskönyvvel (ami nem is olyan kicsi) körbejártam a fogorvost, meg a védőnő is sokszor felkeresett, valamint mentem is hozzá vizeletmintát adni, vérnyomást mérni. A vizeletmintából meg tudta állapítani, hogy több folyadékra van szükségem! Amire nekem oda kellett figyelnem a várandósságom végéig, hogy ne érintkezzek olyan állatokkal (leginkább macska kakival), amiktől el lehet kapni a toxoplazmózist. Amennyiben ez a fogékonyság megjelenik a vérképben, akkor a továbbiakban, mindegyik trimeszter vérvizsgálatakor nézik ezt. Magamnál én nagyon furcsálltam, mármint azt, hogy én fogékony vagyok erre, mivel volt az életemben öt év, amikor macskáim voltak lakásban, illetve gyerekkoromban mindig volt cica a ház körül. Az emberek nagy százaléka átesik ezen, de aki nem, annak veszélyes lehet magára, de leginkább a magzatra nézve. Nem csak a macskafélék terjesztik, hanem a rosszul átsütött húsban is előfordulhat, szóval nem hiába mondják azt, hogy kerüljük az ilyen fajta ételeket várandósan!

A 16. hét végéig sikerült két kilót híznom! :) Ahogy a bemutatkozásban írtam, nem vagyok egy nagydarab csajszi, 153 cm és 45 kg-os voltam, amikor várandós lettem, így azért már vártam, hogy mikor indul be a hízás. Az ikres könyvemben olvastam, hogy sokkal többet nem szabad hízni így sem, hogy kettő gyerek van, a lényeg az egészséges táplálkozás. Nagyon sok gyümölcsöt ettem, magvakat, teljes kiőrlésű kenyeret. Szerencsém van, vagy nem is tudom, minek nevezzem, de egyáltalán nem vagyok édesszájú, néha-néha a sós dolgokat kívántam csak meg. :)

18. héten elérkezett a II. trimeszteres vizsgálat, vérvétel, ultrahang és a terheléses cukor vizsgálat. Elvileg ezt a 24. hét körül szokták megcsinálni, de a dokim mondta, hogy inkább nézzük meg előbb. Meg kell jegyeznem, hogy ezt az ultrahang vizsgálatot nem tudta az orvosom elvégezni, mert szülőszobán volt, így egy doktornő volt a nővédelmiben, akihez tudtam menni. Az ultrahangos leletre azt írta, hogy bővebb magzatvíz. Nem is értettem, és persze jöttek a netes keresgélések, itt is leírom, hogy NE TEDD! Nem szabad semmi ilyesmit elolvasni, mert csak ideges lesz tőle a kismama. Addig (próbálj) kell várni, amíg a saját orvosoddal nem tudsz egyeztetni, akiben megbízol teljesen! Természetesen semmit nem jelentett, éppen akkor mennyi volt a magzatvíz. 

Illetve kaptam beutalót (még a 12. hét körül) a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe magzati ECHO vizsgálatra. Időpontot a 19. hétre kaptam. Ez azért fontos vizsgálat, mert ebben az Intézetben nagyon speciális ultrahanggal vizsgálják meg a babák keringését, szívét. Volt időpontom ugyan, de a telefonban a hölgy mondta, hogy azért készüljek arra, hogy nem biztos, hogy tudják tartani magukat hozzá. Ennek ellenére körülbelül fél óra várakozás után bent is voltunk a vizsgálóban. Itt megjegyzem, hogy a vizsgálat előtti este furcsa mozgást éreztem a pocakban, de nem tudtam hova tenni, de aztán az ultrahangon látszott, hogy mi is volt, az egyik baba már befordult fejvégű fekvésbe :) valamint most a fejvégű baba van közelebb a méhszájhoz, így most Ő lett az „A” magzat. Ez, ahogy említettem változhat, így nagyon nehéz az elején, amíg tudnak helyet cserélni nevükön nevezni Őket. A vizsgálat konklúziója, hogy súlyos szívfejlődési rendellenesség nem igazolható, szaknyelven megfogalmazva. Viszont a vélemény résznél az volt írva, hogy „A” magzatnál bal kamrai hyperechogén papilláris izom (először én sem tudtam mit jelenthet ez), később kiderült, hogy a bal kamrában meg van vastagodva a szívizom. Azt mondta a doktornő, hogy majd szülés után kell 6-8 hetes korban egy gyermek kardiológia vizsgálat. Illetve akkor van jelentősége, ha más genetikai rendellenesség is fennáll. Nem is kellett kontrollra visszamennem. 

Nyugodt szívvel jöttünk haza, illetve csináltattam meg a vérvizsgálatokat, terheléses cukor vizsgálatot, ahol szintén minden rendben volt. Vérképemben nem volt semmi kiemelkedő, még a vasam is rendben volt. Jó tipp, a terheléses cukor vizsgálatra úgy menjetek, hogy vigyetek magatokkal citromot, azzal elviselhető a cukros lötyi :)

Amennyiben van kedved, kövess Facebookon is, ott sok érdekes képet, videót és bensőségesebb tartalmat is találhatsz!

A Linkeknél, Facebook-ra kattintva megtalálod az oldalam!

Megosztásokat köszönöm!

Tovább