judystwins

blogavatar

Üdvözöllek kedves Olvasó! Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra, ahol szeretném megosztani Veled várandósságomat és gyermekeim születését, növekedését, kisgyerekké válását. Remélem tetszeni fognak az írásaim! Jó szórakozást! Azt el kell mondanom, hogy a történet 2016 tavaszán kezdődött. Már egy ideje irogatok, de most szántam rá magam, hogy ezt közönség elé is tárjam. Nem vagyok egy író, nekem eredetileg eszembe sem jutott blogot írni, de drága férjem szerint ez nagyon jó ötlet, mindent meg tudunk örökíteni, illetve meg tudom osztani tapasztalataimat másokkal. Így nekiállok ennek a nemes feladatnak. Ikres szülők vagyunk, leszünk :)

Utolsó kommentek

Feedek

Hozzátáplálunk felső fokon!

Mivel elmúltak egy évesek, és a darabos kaját is szépen ették, pedig ekkor még mindig csak kettő foguk volt, nem főztem külön Nekik, azt ették, amit mi, persze kevésbé fűszeresen, és jóval kevesebb sóval. Reggelire tejitalt ittak, tízóraira mindig valamilyen gyümölcs volt, ebédre leves és második. Uzsonnára pedig hideg kaja, például felvágott, kalács, muffin…stb. Recept ötleteket, és hozzátáplálási tanácsokat a ManóMenü oldalról szedtem. Hála Istennek, nekem jó volt a védőnőm is, szóval Tőle is lehetett kérdezni bármit. Szoktak enni még natúr joghurtot vagy kefirt, vacsora ugyancsak tejital volt. Nem is értem, hogy hogyan tudják megenni a natúr joghurtot, én nem nagyon szeretem. A mai napig nagyon szeretik. Én csak salátán, vagy valami gyümölccsel. Még a bevezetéskor csináltam azt, hogy tettem bele Nekik pürésített gyümölcsöt, de úgy nem ették meg. Szintén, ha csináltam házi krémtúrót, azt sem szerették. Illetve azóta is iszonyat sótlanul főzök, mi már megszoktuk, viszont, ha máshol eszünk, akkor sokszor nem esik jól, a só miatt. Egyedül az apró magvasokkal vártam meg a másfél évet, mint az eper, málna, kivi. Gombát is adtam Nekik, levesben, de nagyon keveset. Azt még a védőnő is mondta, hogy várhattam volna kicsit, de hála Istennek, nem volt baja a pocakjuknak.

Kicsit még hozzátáplálás, nem evés, hanem ivás. Azt gondolom kicsit ezt túlbonyolítottam. Mert, amíg anyatejesek voltak ugye nem volt kérdés, aztán ahogy elkezdtük a hozzátáplálást, akkor először forraltam a vizet, visszahűtöttem, de nagyon macera volt, így mi is ráálltunk a bébi vizekre, vagyis inkább a Szent Királyinak a vízére. De mégis miből igyanak a csajok? Cumisüvegből nem akartam, nem szerettem volna, ha napközben a cumiból innának. Viszont egyszer kaptunk az ismerőseinktől egy szívószálas kulacsot. Na, azt imádták, abból sok fogyott. Viszont nehéz volt takarítani. (lehet azért kapni picike keféket, amikkel ki lehet húzni egy darabig). Szóval ezt használtuk, étteremben simán ittak szívószállal.  A pohárból való ivás nem ment még. Elbújt belőlem megint a kétely, túl korán adtam oda Nekik a kulacsot, előbb kellett volna a poharat. Most már nem is tudnám megszámolni, hogy mennyiszer kételkedtem magamban a gyerekekkel kapcsolatban. Mennyi lesz még, jajaj! Nem akarták emelni a cumisüveget sem maguktól, sokáig kellett etetni őket úgy, hogy a kezünkben, ölünkben voltak. Akkor egy kicsit úgy éreztem, hogy ezt elszúrtam, máshogy kellett volna csinálnom. Természetesen később megtanultak inni pohárból, meg egyedül enni a cumiból, de valószínűleg ez történhetett volna hamarabb is.

Meg persze, azért azt is hozzá kell tennem, hogy ezekre a szívószálas poharakra eleve az van ráírva, hogy másfél éveseknek való, szóval lehet nem hiába :)

Boróka a szívószálas kulaccsal

Január közepére már nagyon gyorsan másztak. Rendszeresen levették a zoknijukat, ezt még most is sokszor csinálják egyébként. Nem tudom, ez biztosan be van építve a babáknak az agyába, hogy ez valami iszonyat vicces dolog. Szóval, az, amikor Boróka lenyúlta Lanus zokniját, a szájába vette és azzal mászkált a konyhában, valami írtó vicces volt!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Nem bírtam, segítséget kellett kérnem!

Örök dilemma, hogy mi is a könnyebb? Ikrekkel vagy egymás után érkezett testvérekkel? Mert persze, akiknek nincsenek ikrei, állandóan azzal találnak be, hogy jaj, de jó neked, mert letudtad egyszerre a kettőt, vagy legalább eljátszanak egymással…persze, most már, amikor lassan 2,5 évesek lesznek, de azért az elején ez egyáltalán nem így volt. Inkább egyszerre akarták anyát, ki akartak sajátítani maguknak. Szóval, azért itt egyszerre merülnek fel az igények, szükségletek, amiket anyának ki kell elégíteni, azonnal! Természetesen nem mondom azt, hogy egyszerűbb annak, akinek különböző korúak a gyerkőcei, csak ott más problémák merülnek fel. Ezt kell látnunk, nem szabad valamilyen elképzelt dolog szerint véleményt alkotni! Szóval, nálunk ugyebár ikrek vannak, így anya, rögtön és azonnal foglalkozzon Velem! Ezt gondolta Lanus és Boró is. Később még fokozódott ez az igény, amikor már a szobatisztaság volt a porondon. Amire az egyikkel mentem a wc-re, bilire, addig a másik tuti bepisilt vagy bekakilt…Jelen esetben pedig még csak sírás és nyafogás volt, ebből szűrd le, hogy akkor mit is akartak közölni... (jelzem azért ez még mindig van, bár már sokat beszélnek) Férjem már nem először vetette fel, hogy keressünk bébiszittert, kérjünk segítséget. Nem volt egyszerű döntés, nagyon sokat rágódtam a dolgon, tudjátok, hogy jó anya vagyok-e, ha segítséget kérek? Olyantól ráadásul, aki nem is családtag? Látod, az előző bejegyzésemben pont erről beszéltem, egy újabb eset, amikor megkérdőjelezem saját anyai képességeimet, pedig egy egyszerű segítség kérésről volt szó. Férjemmel leültünk átbeszélni, szeretem azt, hogy Ő minden problémámat, aggodalmamat ezzel kapcsolatban végig hallgatott, és a maga realista, férfi agyával meg tudta nekem magyarázni, hogy miért szükséges. Nekem ez nagyon jó volt, kellett, hogy belemerjek vágni!

Anyósom így is jött még hetente először két napot, majd egyet, de az én anyukám még mindig dolgozott, így rá ebben nem tudtam számítani. Szóval, sok gondolkodás után, amikor már volt, hogy sírva hívtam fel a férjem, mert annyira kiakadtam valamin (ami persze most apróságnak tűnik, pl. nem eszik meg az ebédet), úgy döntöttünk, hogy segítséget kérünk. Azt gondolnánk, hogy mennyi bébiszitter van, aki arra vár, hogy az én hívásom befusson Hozzá. Nem így van sajnos. Egy Facebook csoportban adtam fel egy „hirdetést”, ahol Mindenki bébiszittert keresett. Helyben nem jelentkezett senki, volt, aki nem vállalt két gyereket, volt, aki ilyen kicsiket nem, így elég messziről, egy balatoni lány sikerült végül találnunk. Már elsőre nagyon szimpatikus volt, lányok meg sem ijedtek Tőle, fura volt, mert Boró azért tartott az idegenektől és sírdogált is néha, viszont most nem! Így már éreztem, hogy rendben leszünk Vele! J

Így a 2018-as évet úgy kezdtük, hogy lett egy bébiszitterünk!

A 2017-ről 2018-ra virradó éjszakát is otthon töltöttük, férjem tesója jött át hozzánk, fektetés után társasoztunk és filmet néztünk, fél kettőig bírtuk, aztán kidőltünk, mentünk aludni. Lányok tök jól bírták, hogy nem szedték szét a karácsonyfát, nézegették a díszeket, néha megfogták az ágakat, de ennyi, talán majd jövőre :) Év elején mentünk látogatóba ismét barátnőmékhez, ekkor már várandós volt második gyermekével, aki szintén fiúcska lett. a szobájukban volt egy állványos kis hinta, lányok imádták! Már beszéltem Nektek az ének fontosságáról, illetve a Facebook és Instagram oldalamra fel is töltöttem egy videót, ahol Boróka énekel. Most pedig Lana beleült és Boró hintáztatta és hozzá énekelte a hinta-palintát, persze a hinta szó volt még csak akkor kivehető, meg a dallam, de nagyon cukik! Itthon is volt egy kisebb hintázó szék, még ezt is úgy örököltük, nem is működik rendesen, de a lányok még közel kétévesen is szerettek beleülni, pedig már akkor jócskán kilógtak belőle :) Ezek után el is lett pakolva, mert szinte teljesen tönkrement. Ahogy ezt írom, nem is egy olyan játék volt, amit rogyásig használtunk, szó szerint. A hinta is ilyen volt, meg egy kiskocsi is, amibe állandóan belemásztak. Lehet kéne egy listát vezetnem, hogy mit is tettek tönkre :D

Azért az is cuki, ahogy Lana a nyelvét öltögeti :D

 

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Jó anya? Elég jó anya? Kiegyensúlyozott anya!

Amióta anya vagyok régóta kavarognak bennem ezek a szavak, mondatok, de csak most sikerült úgy megfogalmaznom, hogy kikerekedett belőle egy bejegyzés. Talán Magadra ismersz, talán úgy gondolod, hogy ez csak közhely, vagy egy nagy katyvasz, de nekem fontos volt, hogy megosszam Veled!

Anyaként, - előtte is- , fokozottan jellemző rám, és azt gondolom sokunkra, hogy bújjuk az internetet, mik a mai trendek, hogyan legyünk jó anyák? Legyen szó arról, hogy éppen kismama vagy, babás, vagy kisgyerekes anyuka vagy. Trendek. Nevelési stílusok, bölcsőde, óvoda, iskola választás. Mindenhez segítségül hívjuk az internetet. Simán „csak” a guglit, vagy szülői oldalakat, Facebook postokat, online csoportokat. Nagyon sok lett a megmondó ember. Talán legutolsó helyre kerül a férjünk, társunk, szüleink, barátaink. Igen, most gondolhatod, hogy itt egy újabb valaki, aki okosságokat akar mondani Neked. A legfontosabb, hogy én nem szeretném megmondani, hogy miként csináld, csak a tapasztalataimat írom le Neked.

Itt ülök egy kávézóban és már le is játszódik mellettem a tipikus felállás. Anyukák beszélgetnek gyerekekről. Egy gyerkőc van velük. Arról szól a diskurzus, hogy ilyen meg olyan az egyik ismerősük, nem figyel a gyermekére, mennyire csúnyán beszél Vele, bezzeg Ő, aki mindent elmagyaráz a gyerekének és odafigyel rá, de gyorsan oda veti a gyereknek, menj, keress még valamilyen játékot a kitett dobozban, foglald le magad. Ítélkezünk, közben nem vagyunk jobbak.

Nem is olyan régen egy blogbejegyzésben olvastam egy anyukának a vallomását. Ikrei vannak. A bejegyzés arról szólt, hogy Ő mennyire másként éli meg az anyaságot most, amikor már ott vannak a gyerekek, mert előtte azt olvasta, hogy mindenhol szép rózsaszín ködbe csomagolva adják elő, hogy a gyereknevelés nem több, mint sétagalopp. Ehhez képest belecsöppent a valóságba, nagyon nehéz volt az első időszaka. Kanyarodjunk akkor vissza az első bekezdésemhez. Azt gondolom, ez azért lehetséges, mert ezt tolják az arcunkba.

Lehet olvasni, keresgélni az interneten, de úgy gondolom, hogy nem egy valaki által megkreált világ alapján kell berendezkednünk a gyereknevelésre.

Én egy harmincas anyuka vagyok, lassan inkább a negyvenhez leszek közelebb, mint a harminchoz. Így még én is a digitális világ előtt lehettem gyerek. Amennyiben követed a blogom, olvashattad, hogy van a férjemnek az első házasságából egy fia. Szóval én kaptam egy kamasz gyermeket is a házasságba. Így elég hamar, még a lányok előtt, találkozhattam a mai kor gyermekével, nem is a legkönnyebb időszakban. Nehéz volt nekem is az első két-három évben, hogy ne azzal jöjjek, hogy bezzeg, amikor én ennyi idős voltam. El kell mondanom Nektek, hogy a legtöbb összezördülésünk a férjemmel pontosan a kamasz gyermek nevelése miatt történt. Na, nem azért mert annyira „rossz” gyereke lett volna, hanem egyszerűen mások a mai kamaszok, mint mi voltunk. Sajnos, nem sajnos a környezeti változások nagyon befolyásolják a mai gyereket. A hatalmas digitális bumm, ami csak az elmúlt tíz évben történt, az Ő életükbe már nagyon korán megjelent. Nézd csak meg például a mobilodat, tíz évvel ezelőtt milyen volt a kezedben? Maximum sms-t tudtál rajta küldeni meg hívást fogadni, indítani. Most pedig, lépten, nyomon van ingyenes internet elérés, solar fák sorakoznak a parkokban, hogy már a töltéssel se kelljen foglalkozni. A telefont, tabletet pedig a szülők átlagosan 7-10 évesen megveszik a gyerekeknek. Szóval nem szabad úgy gondolkodnod, hogy az én időmben mi volt, mert egyáltalán nem lehet összehasonlítani a mi gyerekkorunkat a mostani gyerekekével!

Anyaság, anyává válni. Mikor lesznek anyák mostanában a nők? Megnézünk egy-egy statisztikát, akkor látható, hogy kitolódik a harmincas éveinkre. Sok helyen lehet találkozni ezzel, hogy jaj, ez már ma normális, nem nehezebb manapság teherbe esni. Már nincs olyan, hogy 35 évesen kisebb az esélye annak, hogy teherbe ess. Ennek csak a környezetemben lévők mondanak ellent. Szinte minden ismerősömnek kellett valamilyen szintű vizsgálat, akár egy egyszerű hormonpanel feltárástól kezdve, egészen a lombik kezelésig bezárólag. Nem biztos, hogy ez az általános, de igen nagy számban előfordul. Éljük a gondtalan húszas éveket, nem foglalkozunk azzal, hogy mi lesz majd később, aztán hirtelen bepánikolunk, amikor nem sikerül teherbe esni. Kezdődhet a végelláthatatlan vizsgálatok sora. Amikor pedig karunkban van a hőn áhított gyermek, akkor meg kétségbe esünk, hogy mindent jól csinálunk-e. Megkérdőjelezzük magunkat, nem egyszer, nem kétszer…milliószor.

Régen, amikor mi voltunk gyerekek, a szüleink maximum az Ő szüleiket krédeztek, nagyanyáktól kértek tanácsot. Ma pedig már a csapból is az folyik, hogy legyél jó anya, elég jó anya vagy éppen hogyan legyél rossz anya.

Én mindig azt vallottam, és most is úgy vagyok vele, hogy Mindenki nevelje úgy a gyerekét, ahogy jónak látja, csak ne panaszkodjon! Persze, mind elfáradunk, kiakadunk, sírunk, hisztizünk is néha, de úgy vallom ikresanyaként, nem kevés tapasztalattal a hátam mögött, hogy igenis lehet úgy alakítani az életünket, gyerek mellett, hogy abba ne őrüljön bele anyuka és apuka, ne menjen tönkre a házasságunk!

anya anyaság internet gyereknevelés szülők
Lányokkal, még a féléves fotózáskor

Sajnos megkérdőjelezik a döntéseinket olyan aprónak tűnő esetekben is, hogy most szoptassunk vagy tápszert adjunk a gyermeknek. Az ujjszopásos bejegyzésemben említettem Dr. Ranschburg Jenő könyvét, nála olvastam azt, ami mellett teljes szívvel ki tudok állni, hogy, azt tegyük, ami anyának és babának egyaránt kielégítő. Szerintem ezt bármilyen élethelyzetre rá lehet húzni. Most ne gondoljátok azt, hogy ettől függetlenül én nem akadtam ki, nem voltam kétségbe esve egyszer sem, de nagyon sokat segített ez a mondat  a nehéz helyzetekben. A másik fontos dolog, hogy első sorban a társammal, férjemmel osztottam és osztom meg a kételyeimet, félelmeimet. Ezek után olvasok utána az interneten, ott is kiszűröm azt, amivel tudok azonosulni. E mellé próbálok nem ítélkezni, azok felett, akik máshogy csinálják. Nagyon nehéz, de a törekvés megvan hozzá.

Nem kell jó anyának, elég jó anyának lenned, elég, ha kiegyensúlyozott anya vagy!

Akkor gyermeked is így fog felnőni, így tud majd jó döntéseket hozni!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Vásárlás a helyi madaras üzletben

December elején elmentünk vásárolni a helyi madaras üzletbe, egyrészt a karácsonyi ajándékok miatt, meg olvastam valahol a neten, hogy van ott ikres bevásárló kocsi. És tényleg, volt, ki is próbáltuk :) nagyon élvezték a lányok!

Ikres bevásárló kocsi, hatalmas találmány szerintem!

A december 4. Boróka névnapot kicsit később tartottuk meg a betegség miatt, mert még a Mikulás érkezésekor sem voltak teljesen egészségesek a lányok. Vannak dolgok, amikhez még kicsik voltak, tudom én, de azért valamilyen szinten szerettem volna, ha átélnék. Ilyen volt a cipő az ablakban Mikuláskor, szerintem tetszett Nekik. Illetve beszereztem egy adventi naptárt is (lehet egyszer, majd nagyon sokára lesz időm csinálni, vicces mi?:)), melybe köles golyót, bulátát, kekszet csempészett a Jézuska minden reggelre. Érdemes nagy zsebeset venni, amiben elfér a két gyereknek az ajándék, meg esetleg apának is valami picike :) Én akkor a Meskán vásároltam, szintén tudom ajánlani! Idén is ezt használtuk! Szerintem még egy jó ideig így lesz! :)

 

Majszolás az Adventi Naptárból

Közeledett a Karácsony, a város is szépen fel volt díszítve, adventi vásár megnyitott. Lányok, amikor enyhébb volt az idő, még mindig kint aludtak babakocsiban a teraszon, vagy, elmentünk körbenézni a karácsonyi fényeket, akkor a városban. Szerintem, sőt tuti biztos, nem sokat fogtak még fel, hogy mi zajlott körülöttük. Ezen kívül még nem tudtak biztosan lépkedni, így a kocsiból sasoltak mindent és Mindenkit. Sok inger érte Őket így is úgy gondolom. Legalább háromszor is ki tudtunk menni az első adventezésre! Azért is írom ezt így, mert ismerősöktől hallva, nem mertek menni ilyen helyekre, mert kicsit nehezebb. Jó szervezés, logisztika és persze segítséggel nem jelenthet gondot. December közepére Lana 9290 gramm, Boróka pedig 9490 gramm volt.

Igazából ez már a második Karácsonyunk, rohant az idő, de valahogy mégis olyan volt, mintha az első lenne. Előző évben úgy éreztem magamat, mint egy futószalagra csöppent játékszert, csak úgy megtörténtek a dolgok, de nem igazán tudtuk élvezni. De majd most! Szent este előtt még sütni is volt időm, persze, amikor alvás volt :) úgy is minden hamar elfogyott, de a lényegesek az asztalra kerültek, mint a bejgli, hókifli, pudingos keksz. A vacsora pedig fácán leves és töltött káposzta volt cserépedényben (vásárfia), valamint sütőtökkel és almával töltött csirkecomb. Mindenkinek ízlett! :) A lányok is már azt ették, amit mi, nem főztem külön és éppen csak összevágtam, nem turmixoltam semmit. A fát közösen kezdtük díszíteni, a délután alvás után volt az ajándékozás. A Jézuska lányoknak egy kis bungit, házikót hozott, vagyis egy kapu, amin sok forgó, rezgő, zenélő játék volt, de le lehet engedni hátul, és olyan úgy, mint egy kisház. A Jézuska nem szerelte össze, így apa másnapra össze is rakta a lánykáknak!

Már megérkezett a Jézuska

Ezek után került sor a család látogatására. Ugye ez is kimaradt az előző évben, most viszont mentünk Mindenkihez, és jöttek is hozzánk. Lányok nagyon szeretnek az unokatesókkal együtt lenni, kicsit nagyobb a korkülönbség, de így is élvezték a gyerek társaságot. Illetve férjem nagyfia is megérkezett hozzánk, akit imádnak! A két ünnep között most már a délelőtti alvás egyre nehezebb volt, nem sírtak, csak egyszerűen játszottak a kiságyban, most úgy gondolom ráéreztem, hogy nincs szükségük erre már. December 28-án volt először, hogy egyet aludtak. Azért azt el kell mondanom, hogy volt pár alkalom, hogy bealudtak azért ebéd előtt, illetve Boróka el is aludt egyszer evés közben. És igen, ez nagyon vicces! :) Természetesen a délutáni alvást így előrébb hoztam, most már fél kettőkor tettem le őket aludni. Hamarabb nem megy, dél, fél egy felé kezdtünk enni, és, amíg megetettem a két gyereket, illetve tisztába tettem el is értünk a fél kettőhöz.

Szép lassan kezdett beállni az új rendszer.

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Boldog első szülinapot!

Mindenképpen szerettem volna egyéves korukban képeket készíttetni. Mivel Karácsony is közeledett, így a karácsonyi fotózást is letudtuk egyben. Egy nagyon kedves, volt kolleganőm (még egy másik munkahelyemen) készítette a képeket. Már egyszer fotózta a csajokat, és minket is, amikor hat hónaposak lettek. Említettem is már Nektek. Megint a reklám helye! :D Nagyon profi, csak ajánlani tudom! :) MGS Mészáros Gabriella Fotográfus. Mondanom sem kell gyönyörű képek lettek!

Egy éves nagylányok

Egyelőre nem mutattuk meg a családnak, mert ezek voltak az ajándékok mamáknak, dédiknek. Szóval közeledett a szülinap, idén péntekre esett, mily meglepő, szóval, már említettem, hogy nagyon odafigyeltem a hozzátáplálásra, így most is az egyik kedvenc könyvemből választottam egy tortát, amit aznapra meg szerettem volna sütni nekik. Sokat forgattam az ételek bevezetésénél Havas Dóra, Születéstől születésnapig című könyvét. Ezt is meséltem már szerintem. Így ebből választottam egyet, ami szimpi volt, bár én az áfonya helyett banánnal készítettem, mert azt a lányok nagyon szerették. Elkészült a torta, - az alvás időben -, bekapcsoltuk a zenét Nekik, csini kalap a fejre és anya, apa énekel. Szerintem inkább voltak megijedve, mint lelkesedve :) azért tetszett Nekik, hogy bele lehetett túrni a tortába, szétnyomkodni a kezecskékkel.

A fincsi tortával

Másnap megtartottuk a családtagokkal is a bulit. Millió játékot kaptak, élvezték, hogy az unokatesókkal játszhatnak, de leginkább a lufikat szerették, azt még jó pár napig nyüstölték a lányok. És, hogy mi, apa és anya mit is éreztünk? Én persze nem bírtam ki bőgés nélkül, végig pörgettem a fejemben, hogy milyen is volt az elmúlt egy év. Megmondom őszintén, vannak dolgok, amikre nem emlékszem, vagy olyan érzés, hogy most az tényleg megtörtént vagy csak álmodtam? Ezek talán az első hónapok voltak, éjjel kelni, cumisüvegezni, szoptatni, nyugtatni…de közben ott van ez a két gyönyörűség, azt kell mondanom, hogy ez mindenért kárpótol. Beszélgettünk férjemmel erről, mert sokszor eszembe jutott az egy évvel ezelőtti események sorozata. Sírtam akkor is persze, de megbeszéltük, hogy ezt most nem rólunk szól, hanem ez a gyerekeink élete. Ne magunkat sajnáljuk, hanem ünnepeljük az Ő életüket, az elmúlt egy évet, azt, hogy itt lehetnek velünk!

Eltelik három nap és Boró is beteg lett…Hasonlóan zajlott, mint Lanánál. Szépen lassan azért rájöttünk, hogy ez most már így lesz, ha az egyik beteg, akkor nagy valószínűséggel, nem sokkal később a másik is az lesz. Ebből később sokkal többet kaptunk, de így van ez rendjén, mit is szoktak mondani? Erősödik az immunrendszerük, ja, a szülőknek meg gyengül az idegrendszerük...

 

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Bevezetésre került a virágföld...

Kezdésnek hoztam egy videót, az előző posztban írtam a járássegítőről. Lanuska itt próbálkozott vele:

November 1-je volt, úgy kezdtük a napot, hogy Borónál bevezetésre került a virágföld. :) igen, jól olvastátok. Most már tényleg el kell pakolni bizonyos dolgokat a házban, pedig annyira szerettem volna ezt elkerülni, de csak nekem okoz bosszúságot, hogy utána takaríthatok. A házban, na jó, a wc és mosókonyha kivételével mindenhova van bejárásuk a lányoknak. Úgy követtek, mint a kiskutyák. Ez még mindig jó volt, mert nem kellett aggódnom, hogy éppen merre járnak. Szóval, elpakoltam a virágokat, a kis kukákat feltettem magasabb helyre, és egyelőre ennyi, mert a szekrényeket nem tudták még kinyitogatni. A konyhában van egy polcos rész, ahol az Ő tányérjaik, pohárkáik, kanalaik voltak, azzal garázdálkodhatnak bármikor. Ezt a napokban szűntettem csak meg, szóval elvoltak vele majdnem 2,5 évig!

szoptatás hozzátáplálás betegség vizelettartó anyatej
Boróka megkóstolta a virágföldet

November 12-én a lányok elfordultak a cicitől, már egy ideje este is kaptak kiegészítésként tápszert, de utána még mindketten ciciztek kicsit. Volt, hogy elaludtak rajta, de volt, hogy csak pár percig szopiztak és kiköpték a bimbót. Szóval, ezen a napon Mindketten be sem akarták venni a szájukba, ráfektettem őket a szopis párnára, de nyafogtak, és forgolódás volt. Így én ezt annak tudtam be, hogy már nincs igényük rá. Furcsa érzés volt, ez az első elszakadás, leválás. Nem estem kétségbe ekkor, a terveim szerint (a módosított :)) egy éves korukig szerettem volna szoptatni Őket, majdnem sikerült is… 

Ebben a hónapban tettünk látogatást a munkahelyemen, már régóta, vagyis, amióta eljöttem szülési szabadságra csináltam egy Facebook csoportot, ahol tájékoztattam őket az aktuális helyzetről. Később fényképeket, videókat tettem fel. Szóval látogatás, mindenki oda volt értük meg vissza, nagyon kedvesek voltak a lányok, fiúk! Azért volt sírás, amikor többen lettünk egy helyiségben, de még kekszet is elfogadtak a kolléganőmtől. :) A látogatás után Lana először lett beteg. Belázasodott és iszonyat gyenge lett, a láza 39,4 Celsius fokra is felszökött. Vizeletmintát kellett vinni a dokinak, hátha baktérium van benne. Szóval, nem tudom, hogy próbáltatok-e egy majdnem egyévestől, lánytól, begyűjteni vizeletet? A gyógyszertárban lehet kapni vizelettartó tasakot. Ez egy iszonyú találmány, nem tudom, hogy egyáltalán valakinek sikerült-e ilyenben összegyűjteni a pisit? De most komolyan??? Semmi, azaz nulla normális tájékoztatás nincs rajta! Kérlek, írd meg, ha Neked sikerült…és azt is, hogyan csináltad! :) Nálunk körülbelül 5 csepp került a zacsiba, hála Istennek elég is volt, nem volt a vizeletében semmi.

szoptatás hozzátáplálás betegség vizelettartó anyatej
A bizonyos pisigyüjtő tasak

Napközben nem tudtam letenni, aludni, a délelőtti alvás, úgy ahogy ment a kiságyban, de délutánra nagyon felszökött a láza, akkor (először) a hasamon aludt, felváltva apán is. Valahol jó érzés is volt, hogy így ragaszkodott akkor hozzánk, viszont rossz volt ilyen gyengének látni. Érdekes dolog volt az, hogy Boró még nem lett beteg akkor, de nagyon tolerálta Lana betegségét, és azt, hogy jobban volt rám szüksége. Lanuska evett azért, de kevesebbet, mint szokott, így mivel volt még tejem párszor adtam neki cicit. Nem mondom, hogy sokat lógott rajta, de legalább valamennyi folyadék került bele, meg hát az anyatej, az gyógyító erejű! Hála Istennek, elég hamar túlesett rajta, antibiotikumot kellett szednie, de szép lassan meggyógyult :)

Készültünk az első szülinapra!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Végre kint az első fog!

Alvási szokások októberre, úgy alakultak, hogy tízórai után, körülbelül 11-kor tettem le őket, néha csak fél órát, 20 percet, de van, hogy egy órát is aludtak. Bár lehet ez már szeptemberben is így volt, nem emlékszem….áááá. Arra emlékszem, amikor elhagytuk a három alvást. Meséltem Nektek, hogy teljesen ügyesen képesek voltak akár a szőnyegen elaludni, vagy hintában, rezgős székben. Ehhez képest én elég nehezen fogtam fel, amikor már nem volt szükségük rá. Erőltettem, de felesleges volt, csak nem kapcsoltam, hogy azért voltak nyüszik, mert már nem kell három alvás. Na, a lényeg, hogy ekkor már biztos csak kétszer aludtak. :) Ebben a hónapban is nagyon sok minden történt, nem tudom más ezzel, hogy van, de néha úgy éreztem és még most is, hogy olyan lassan történik minden, mikor fogják ezt meg ezt csinálni már, aztán rá kellett jönnöm, egyrészt, hogy mindent nagyon is időben csináltak a lányok, másrészt arra, hogy akár egy hét alatt is sok minden történt. Amint említettem, a mászás után már fel is álltak, és a kedvenc „járássegítőjük”-kel mászkáltak a konyhában. Ez volt az etetőszék. :) A tálcát a lábára lehetett tenni, így pont kéz magasságban volt Nekik. Kicsit sután, de lépegettek vele. Ekkor gondoltam, hogy előveszem a garázsból a járássegítőt. Ez körülbelül olyan, tudom, mint a bébi komp. Van, aki szereti és van, aki ellenáll neki, és nem engedi a gyereket ilyennel járni tanulni. Védőnő is mondta, hogy azért nem ajánlja annyira, mert majd olyan dologra is rátámaszkodhatnak, ami nem tartja meg őket így és akkor aztán lesz bibi. Ennek ellenére én elővettem, használtuk és élvezték nagyon.

Csíkos naciban Boróka, Lanuska kékben

Evéssel úgy álltunk, hogy egyre többször csináltam olyan ételt Nekik, amit meg tudtak fogni a kezükben. Pároltam répát, karfiolt, édesburgonyát, brokkolit, amit lehetett. Tésztát szószokkal, penne tésztát, azt jól meg tudták fogni. Ügyeskedtek szépen. Nagyon szerették a spenótot, így sokszor csináltam spenótos tésztát is. A tojást viszont nem szerették, vagyis a sárgáját adtam csak ekkor még. Most sem a kedvenc, bár a bundáskenyeret szeretik. A favorit az édesburgonya volt, ha azt tettem valamilyen kajában, akkor az, tuti elfogyott. Mindenféle husit ettek már, májat is kóstolták, vagyis házi májkrémet csináltam és úgy. Sokat gondoltam arra, hogy kéne felvágottat is csinálni, valamilyen csirekehusiból vagy pulykából, de arra már nem volt energiám. Májkrémet is megcsináltam nagyobb adagban, aztán lefagyasztottam.  

Lanuska a kék előkés, Boróka a rózsaszín

Október egy másik áttörést is jelentett, a fogak áttörését. 23-án (vettem észre) Borónak a bal alsó fogacskáját, recéjét, talán így kicsit pontosabb. Rá egy hétre a jobb alsó is kijött. Lanusnak ez szintén egy hét késéssel indult be, Neki a jobb alsó kezdte. Nagyon érdekes, mert sokáig ellentétesen jöttek a fogaik, illetve Borókának majdnem mindig, párosával. A fogzás a mai napig így van, már elmúltak két évesek, de még mindig nincs kint minden fog :D. Lehet, hülyének néztek, amíg nem lettek gyerekeim, nem tudtam, hogyan is megy ez a fogzás dolog. Azzal tisztában voltam, hogy ott vannak már a fogak az állkapocsban, de azzal nem, hogy az miként bújik elő, pontosan hol kell keresnem az ínyen? Röpke 11 hónap és megtudtam :)

Hó végén megvolt az első névnapozás is Lanának, persze sok ajándékot kapott/kaptak. Anyukáméktól mindig mindkét gyerek kap valamit, akkor is, ha nem szülinapról van szó. Nem igazán szeretem ezt, de vannak dolgok, amikkel nem tudok úgy sem tenni semmit, nagyot sóhajtok és elfogadom a helyzetet. Ez mindenhol így van ikresek?

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Másszunk hegyeket!

Szeptember elején még mindig jó volt az idő. A kinti alvás még tudott működni, mármint a délutáni. Kicsit féltem, hogy majd mi lesz később, télen, mert oké, hogy van fedett terasz, de azért nagy mínuszokban nem tehetem ki Őket, pedig nagyon jól rászoktak erre. Na, mindegy, még nem kellett ezzel foglalkoznom. Viszont azzal igen, hogy most már este is kellett tápszer kiegészítés. Azért így is büszke voltam magamra, hogy kilenc hónapos korukig tudtam csak anyatejet adni. Eddig szépen meg is úszták a betegségeket. El kell mondanom azért, hogy volt holt pontom a szoptatás témában (is), amikor kezdtem érezni, hogy már kevesebb, akkor volt pici pánik, hogy akkor most nem leszek jó anya, ha nem tudok tovább szoptatni? Hála Istennek, körülbelül egy este volt ez az érzésem, utána gyorsan elhessegettem és mentem tovább. Persze itt is feltettem a face-es ikres csoportban a kérdést, hogy akkor ki mit csinált ilyenkor. Mondanom sem kell, nem kellett volna…szokásosan, akik hasonlóan napirendben nevelték a csemetéket, támogattak, akik igény szerint szoptatósak voltak, pedig nyomták, hogy tegyem Őket cicire, azzal lesz majd több tejem. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy úgy lesz több tej, ha sokat szopizik a baba, de úgy gondolom Ők már nem igényelték annyira. Ezen lépjünk is hamar túl, mert nem célom a két tábort összeugrasztani. Mindenki maga dönti el, hogy mi jó a gyermekének. Persze, jól esnek a biztató szavak, de valahogy ami nem egyezik a saját véleményünkkel, azt nehezen tudjuk elfogadni, magunkévá tenni. Akkor minek teszek fel kérdéseket ugye? :)

Baloldalt Boróka, jobb oldalt Lanuska

mászás ülés anyatej tápszer

Nyár végén nem másztak a lányok még mindig, viszont Lana már pá-pát intett Misi papának, illetve Boró a süti-süti pogácsára tapsolt! Rettentő büszke voltam rájuk! El is értünk szeptemberhez közben. Nagyon ügyesen csücsültek a lánykák, Boró sokszor fel is húzza magát támaszkodni az asztalra, a tv állványra, és mindenre. A kiságyat is le kellett tenni alsó állásba. Így, hogy most már ültek egyenes háttal újra együtt fürdettük őket a nagy kádban. Játszottak a fürdős játékokkal. Mindenkinek felhívom a figyelmét, bár lehet ezt Ti is észrevettétek, hogy nagyon hamar bepenészesednek ezek a cuccok. Hiába nyomkodtuk ki belőlük a vizet. Szóval, amikor fel tudtak ülni végre, teljesen beindult a locsi-pocsi. Össze-vissza kacagtak, játékokkal játszottak, rágcsálják őket, meg persze a vízből akarnak állandóan inni. Ez még most is így van, mikor szoknak végre le erről? :) Hó közben megint meglátogattak bennünket Ákiék. Egyelőre nemigen vettek tudomást egymásról, bár Boró kicsit talán jobban érdeklődött, de Lanust nem foglalkoztatta a jelenléte. Én viszont nagyon élveztem barátnőm társaságát!:)

És még mi történt szeptemberben? Igen, végre! Boró elindult mászva! Lana ismét utána pár nappal. Ahogy a doki mondta, a mászással szinte egy időben fel is álltak, felhúzzák magukat. Igazából, úgy gondoltam, ha már elég erős a hátuk ahhoz, hogy felüljenek, akkor a gerincük bírja már. Hála Istennek azért jó darabig a mászást használták a cél eléréséhez. Ekkor már 8 kilogramm felett voltak!

mászás ülés anyatej tápszer

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Koraanya vagyok és büszke vagyok rá!

Többen kérdezték tőlem, hogy mit is jelent illetve jelentett, hogy koraszülöttek a gyermekeim? Nehéz téma, pedig ma, Magyarországon minden 10. baba koraszülöttként jön a világra! Döbbenetesen nagy szám igaz? Az igazság az, hogy erről nem is hallottam, addig, amíg várandós nem lettem a lányokkal. Valahogy nem tartozik ez bele a „normál” életbe. Vagy csak nem akarunk rá figyelni?! Pedig beszélni kell róla, leginkább azért, mert még mindig nagyon keveset foglalkozunk azzal, hogy lelkileg támogassuk ezeket az újszülötteket és újdonsült koraanyukákat!

Mikor beszélünk koraszülött újszülöttről?

  • egy várandósság normál esetben 40 hétig tart, korszülésről akkor beszélünk, ha ez a 36. hét előtt történik, 24. hét után, 500 g születési súly vagy 30 cm hosszúságú baba, már koraszülött újszülött. Nálunk a lányok a 33. héten érkeztek, pontosan a 32. hét 5. napján.
  • átlagosan 3250 g egy újszülött, a WHO 1500 g alatt igen kis súlyú újszülöttnek, 1000 g alatt extrém alacsony súlyú újszülöttnek hívja a babákat. Általában a koraszülöttek 1500-2500 g között jönnek a világra. Lanuska 1820 grammal, Boróka pedig 1700 grammal született, illetve Mindketten 45 cm-ek voltak. Így benne voltunk az átlagban.

Mi jellemző ezekre a babákra?

  • a testük kicsit aránytalan, hosszabbak a kezek, lábak, igazából vékonyak
  • a belső szerveik kialakultak ugyan, de még kisebbek, éretlenek, így nem működnek teljesen rendben
  • a bőrük vékony, látszódnak a vénák, ezért jóval rózsaszínesebbek, mint az időre született társaik. Zsírréteg még nem alakult ki mindenhol, illetve szőrösebbek lehetnek. Megfelelő hőmérséklet szükséges Nekik, ezért teszik őket inkubátorba.
  • a májműködés éretlensége miatt gyakran alakul ki sárgaság
  • vérzékenyebbek
  • a tüdejük éretlen, sajnos gyakori a légzészavar, oxigén pótlásra szorulnak, szívverésük gyorsabb
  • hajlamosak fertőzéseket elkapni
  • a 32-34. hét előtt még nem alakul ki a szopóreflex, a fiatalabb babáknál még a nyelés sem, így sokszor szondán táplálják őket. Anyatejjel vagy tápszerrel.
  • nem általános, de nagy számban van veleszületett fejlődési rendellenesség, idegrendszeri károsodás
  • nagy számban korai fejlesztés szükséges

 

Nálunk majdnem az összes fentebb felsorolt tünet megvolt. Vékonyak voltak, kis csirkelábuk volt, látni lehetett a vénákat a bőrükön keresztül, és iszonyatosan szőrösek voltak! Sokáig féltem, hogy nem fog elmúlni! Úgy képzeljétek el, hogy még a homlokuk is szőrös volt. Lanának kellett a sárgulás miatt kék fény, Borónál ez nem merült fel. Illetve az első napokban Mindketten kaptak oxigén pótlást. A tüdő éretlenségére hivatkozva én már korán megkaptam az első tüdőérlelő injekciót, de másodikat csak a szülés előtt. Ikervárandósságnál jó esetben megkapod ezeket, akinél viszont nem lehet előre tudni a korszülést, Ő nem valószínű, hogy hozzájut. A lányokat is etették szondával, tudom, hogy nem fájt Nekik, de azért nem volt jó látni, hogy állandóan ott lóg az orrukból az a cső. Sokáig bent volt Nekik, úgy emlékszem csak a 3. héten vették ki, amikor már tudtak cumisüvegből enni rendesen. Korai fejlesztésre jártunk, írtam is róla Nektek, mi a Dévény-módszert választottuk. Hála Istennek, nem volt Nekik veleszületett fejlődési rendellenesség.

Mi okozhatja a koraszülést?

  • a legnagyobb rizikófaktor az ikervárandósság
  • nemi betegségek, felszálló hüvelyi fertőzés, rossz szociális körülmény, anya krónikus betegsége (magas vérnyomás, veseprobléma, cukorbetegség, epilepszia, méh rendellenes fejlődése, mióma)
  • dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat
  • várandósságot megelőző abortuszok, vetélések
  • stresszhelyzetek, méhlepény rosszul tapad, leválik
  • kismama alultáplált, kiszáradt, korábbi várandósságnál felmerült betegségek
  • előjelek: intenzív méhösszehúzódás, de nem szabad összekeverni a Braxton-Hicks kontrakcióval. Ez tulajdonképpen jóslófájás, de nem biztos, hogy a szülés is beindul! (rövid ideig tartó fájások, melyek rendszertelenek, nem tartósak, nem erődödnek, mozgásra vagy pihenésre elmúlnak) Ettől függetlenül az orvost kell tájékoztatni róla!

Amikor ezek a rizikófaktorokat ismerik az orvosok, akkor fel lehet készülni a koraszülésre. Viszont még mindig nagyon nagy százalékban sajnos soha nem derül ki, hogy mi volt az okozója egy korábban érkezett babának. Lehet egy teljesen egészséges, komplikáció mentes várandósság vége is koraszülés. Igazából nálunk az ikervárandósság miatt benne volt a pakliban. Ettől függetlenül, a szülés beindulására nem tudtak magyarázatot adni az orvosok. Nagyon hamar és nagyon gyorsan lettek fájásaim azon a reggelen.

A végére hagytam a legnehezebb részt. A lelki sérüléseket. Igen, így, többes számban, mert nem csak a babának okozhat ez hosszabb távon károkat, hanem a koraanyukának szintén. Illetve az apákat se hagyjuk ki! Inkább írom, hogy a szülőket.

Babák, akiket nem vehetett fel az édesanyjuk, amikor megszülettek, hetekig inkubátorban fekszenek, minimális testkontaktussal. Illetve nálunk, ikreseknél, 6-8 hónapig együtt a pocakban a testvérével és hirtelen elválasztják őket. Nem ismerjük meg ezeket az érzéseket sosem, nem tudjuk meg, hogy mit éltek át. Jó esetben elfelejtik. Azt viszont tudjuk, hogy mi, koraanyukák mit éreztünk. Bizonytalanságot! Talán ez a legjobb szó rá. Illetve kétkedést, másokban, magunkban. Sajnos én is, sok nőtársamhoz hasonlóan nem kaptam semmilyen lelki támogatást (férjemen kívül természetesen) a kórházban. Nem volt pszichológus, szoptatási tanácsadó, védőnőt is ritkán láttam. Ettől függetlenül nagyon hálás vagyok az ott dolgozóknak, de sajnos még lenne mit fejleszteni, emberséget belevinni, érzelmi támogatást nyújtani. Én még azok közé sorolom magam, akiknek nem okozott túl mély sebeket a koraszülés, de így is sokszor úgy éreztem magyarázkodnom kell, hogy miért picik a lányok, miért csinálnak később bizonyos mozgásformákat, vagy egyszerűen rájuk néztek és azt mondták: koraszülöttek ugye? Mintha valami szitokszó lenne…pedig büszkének kell lennem és lennünk a mi kis hőseinkre!

Mindenképpen kérj segítséget, barátoktól, családtól, egészségügyesektől vagy a KORE-soktól!

Nem vagy egyedül!

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Megosztásokat, ajánlásokat köszönöm!

Tovább

Az első darabos étel. Rizs. Tisztán.

Az előző bejegyzésemben az ujjszopás témájával foglalkoztam. Kiveséztem teljesen szerintem, szóval, mindenki és én is lenyugodtam a pi…be, mert körülbelül két hónapig tartott az ujjszopizás :) Addig mindenféle megfordult a fejemben, mindenhol figyeltem a gyerekeket, hogy ki cumizik, ki szopizza az ujját. Hála Istennek elmúlt ez is. Azért azt nem mondom, hogy később, amikor nagyobbak lettek, kevesebb lett az izgulás, csak talán inkább már másmilyen. Könnyebb persze nem… 

Július végén, pontosan 29-én szombaton volt az első darabos ételük. Rizs. Tisztán. Kérdeztem a védőnőt, meg a könyveket és a netet is bújtam, hogy mikor kell elkezdeni. Semmi konkrét. Nálunk még egy darab fog sem volt ekkor. Mivel ott van az valahol jó mélyen az ínyben, ezért (elvileg) el tudják rágni az ételt. Szóval, azt mondta nekem a védőnőm, hogy a pépes kajába tegyek darabokat, vagy ne pürésítsem annyira. Természetesen nem ették úgy meg, és ekkor, a fent említett dátumon megpróbáltam külön adni a darabosat, és bevált! Vannak babák, akik eleve a darabos ételt fogadják el, az Ő szüleik a BLW módszert alkalmazzák. Ez a baby led weaning rövidítése. Itt a lényeg, hogy a baba kezébe adnak ételt, (pl. párolt zöldséget, gyömölcsöt stb.) és Ő veszi a szájába, majszolja el. Nálunk én így,  nem is erőltettem a „kevert” kajákat. Minden baba máskor érik meg erre, úgy gondolom, és ezek a tapasztalatok is, amiket olvastam. Az én lányaim szeretnek enni, így mindent érdeklődve próbáltak ki.

Augusztusra érkezett el az idő, hogy reggelire már nem volt elég a tejem. Orvossal, védőnővel egyeztetve 2-es tápszert kezdtünk el adni nekik. Nálunk bevált a Milumil, így most is ezt a terméket választottuk. Féltem ismét, mert a cumisüvegben nem fogadták el a már lefejt, lefagyasztott anyatejet, amit nem tudtam az ételbe belecsempészni dobhattam ki sajnos. Lehet ezt már említettem. Hála Istennek megitták a tápszert, csak gyorsabb folyású cumit kellett beszerezni, mert először az itatópohár gumis (csőrös) cumit tettem rá, de abból nehezen tudták kiszopizni. A leggyorsabb folyásút vettem meg, illetve még azt is kicsit megvágtam. Este még szoptatás volt, de ennek is lehetett látni már a végét, hiába fejtem napközben még. Első körben úgy fogadtam meg magamban, hogy körülbelül 8-9 hónapos korukig szeretnék szoptatni, aztán ezt eltoltam egy évre. Mivel sosem tekintettek a cicire nyugtató dologként, ezért úgy gondoltam nem lesz nehéz majd az elválasztás. Ez is picit másként alakult, de erről majd később. :) 

Ugyanebben a hónapban történt, hogy Boró felült. Pontosan augusztus 16-án. Kicsit furán, mert még támaszkodott, a lábai terpeszben voltak, valahogy kúszás közben maga alá húzta a lábát. Lana ugyanezt a műveletet egy héttel később csinálta. Konkrét, tényleges mászás még nem volt, így (ismét) jött a para, hogy akkor most már nem is fognak mászni? Doki mondta, hogy miután felülnek, sokszor inkább már felhúzzák magukat állásba és kimaradhat a mászás. Mind tudjuk, ez nem jó, semmilyen mozgásforma nem maradhat ki, sőt néha az sem jó, ha felcserélődik, vagy időben eltolódik. Később okozhat problémát, tanulási zavart leginkább. Hó végére már Boró egyenes háttal ült, Lanus még inkább forogva, hason szeretett lenni. Az első időkben minden mozgásformát Boró kezdett el és Lana körülbelül egy héttel később követte, most is így volt, szeptember első hetében Ő is felült egyenes háttal.

Boróka csücsül

Augusztus végén hajvágás mellett döntöttünk, mivel körben szépen kikopott a hajuk, de felül viszont megmaradt a kakastaréj. Már nagyon bután nézett ki, és állandóan olyan volt, mintha zsíros lenne nekik, így megszabadultunk tőle, volt sírás közben, pedig annyira cuki fiúk…vagyis fejük lett :)

Lana hajvágás után

Facebook -on és Instagram-on is megtalálsz! Kövess és még több érdekes, bensőségesebb tartalmat olvashatsz!

Tovább